Néprajz

A fából faragott, gazdagon díszített, egykor csupán temetőinkben előforduló protestáns sírjel, a kopjafa az idők folyamán felekezeti hovatartozástól független magyar nemzeti szimbólummá vált, és fontos helyet foglalt el mind Magyarországon, mind a környező országokban élő magyarok életében. A mai Szlovákia területén talán még nagyobb népszerűségre tett szert, mint Magyarországon: a nemzeti identitás kifejezésének szinte egyik legfontosabb eszközévé vált, amit a Dél-Szlovákiai szerte felállított több mint 300 kopjafa-szerű emlékmű bizonyít. Mikor tűnt fel e jelenség tájainkon, s minek köszönheti nagy népszerűségét?...bővebben

Negyven évig együtt lenni nagyon szép dolog. Nem sok dalos társaság van Magyarországon, akik ennyi időn keresztül összetartanak, hirdetik hovatartozásukat, ápolják kapcsolataikat. Hány helyen jártak vajon, és hány dalost láttak vendégül viszonzásul? De a legnagyobb eredmény az, hogy együtt voltak, törődtek egymás gondjával, bajával, megünnepelték mind az egyéni, mind pedig az ország jeles napjait, ezzel önmaguknak szerzett örömük mellett hány embernek tették szebbé, gazdagabbá az életét azáltal, hogy énekeltek? Sőt, lemezeiket, hanghordozóikat a világgal is megismertették...

A szerző hetvenötödik születésnapjára megjelenő, tudományos igénnyel és nagy szakértelemmel megírt, gazdagon illusztrált legújabb könyvének első tanulmánya a paraszti gazdálkodás és életvitel topolyai vonatkozásainak leginkább a XX. század második negyedében szokásban lévő folyamatait ismerteti. Egy másik írása a topolyaiak nyelvében (a múlt század 50-es és 70-es éveinek második felében) észlelt megfigyeléseiről ad számot. A kötet hírt ad egy ismeretlen szerző XIX. század eleji verses krónikájáról és Csete Károly pirosi református kántortanító nem akármilyen szándékkal összegyűjtött és egybefűzött sírverseiről is, de szól a neves vajdasági magyar költő, Fehér Ferenc Topolyához és a topolyiakhoz fűződő viszonyáról, és rövid írásban beszámol a Topolya melletti Bajsa határában talált Árpád-kori pénzekről is.

Halász Péter (Budapest, 1939) 1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével és néprajzával. Kutatásaiban Domokos Pál Péter tanítványának vallja magár, akihez szoros baráti kapcsolat fűzte. Az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz anyagához gyűjtött a csángók között, később folyamatosan, csaknem minden nyári szabadságát Moldvában töltötte, ahol elsősorban a helyneveket, a gyűjtögetés, a gazdálkodás, az állattartás, a naptári évhez kötődő népszokások, az építkezés és a hiedelemvilág ismeretanyagát kutatta, illetve kutatja. Egyes fontos témák feltárása egyedül  az ő nevéhez kapcsolódik. Kutatómunkája során előnyben részesíti a monografikus gyűjtéseket, a feltáró és leíró módszert, mind a tematikus kutatás, mind a jelenségek földrajzi elterjedtségének vizsgálata esetén.

Célom: minél teljesebben bemutatni a gyergyószentmiklósi halottas és temetkezési szokásokat, elsősorban a település zömét alkotó, hagyományőrző, római katolikus vallású székelyeknél, de párhuzamokat hozok más felekezetű, illetve más etnikumbeli szokásokból is. (...) A kultúraváltás folyamata Gyergyószentmiklóson is érzékelhető; a hagyományos szokásrend, a közösség és múlt tisztelete, valamint a társadalmi változásokból adódó új szokáselemek együtt élnek és hatnak az emberek tudatában. S bár a világkép változása jelentősen befolyásolja a halálkép változását, még élő az a hit, amelyet egyik idős adatközlőm így fogalmazott meg: "Eljön a drága Jézus értem!"

Az ismert etnológus kötetbe gyűjtött ismeretterjesztő, a néprajztudomány megerősítését célzó, szervezeti kereteinek megteremtéséért küzdő cikkei. A könyv fejezetei (Néprajzi ismeretek az iskolában, közművelődésben; Kutatási programok, intézmények; Olvasónapló) híven tükrözik a szerzői szándékot és publicisztikai írásainak irányultságát.

A kötet öt gyergyói szerző kéziratát mutatja be, értelmezi. Közülük négy személy gyergyócsomafalvi: Köllő (sz. Borsos) Teréz 1909-ben született és 2008-ban halt meg, életének első szakaszában irgalmas nővér, ezután háziasszony volt; Huszár András 1931-ben született, elsősorban gazdálkodással foglalkozott, illetőleg mezőgazdasági gépeken dolgozott, jelenleg nyugdíjas; Czirják Gergely kovácsmester 1913-ban született, Kolozsváron halt meg 1993-ban; Köllő Vilma 1933-ban született, férje kőműves-asztalos volt, ő maga varrónő, jelenleg nyugdíjasként unokáját neveli. Antal János Gyergyótekerőpatakon született 1924-ben, Gyergyószentmiklóson halt meg 2009-ben. Életének meghatározó élménye hadifogsága volt.

A hetes mágikus szám, szinte minden mesében szerepel - de a hetvenhét kétszeresen is az! A sárkánynak sokszor van hét feje (ebben a könyvben is szerepel egy sárkány, de ne ijedjetek meg, ő nem hétfejű, inkább százlábú). Illyés Gyula sem véletlenül fűzött egybe 77 magyar népmesét: el akarta varázsolni olvasóit. Ennek a könyvnek is ez a célja: a varázslat, csak épp Beke Mari módra...

2007 szeptember 28-29-én már ötödjére találkoztak egymással azok a kutatók, akiket Vámbéry örökségének tisztelete tart össze. Jelen voltak a Vámbéry Tudományos Kollégium tagjai, valamint több új, körünkben még meg nem jelent előadó is. Konferenciáink egyik eredménye az, hogy sikerült a változatos tudományterületek képviselőit a szó szoros értelmében egy asztalhoz ültetnünk, s biztosan állíthatom, tanulunk egymástól...bővebben

A kötet szerzője másfél évtizede kutatja a karakteres táj, Bodrogköz történeti néprajzát. A szerző, ahol lehetséges volt, folyamatokat igyekezett megrajzolni, s hangsúlyokat a változásokra helyezte. Fontos hozadéka a könyvnek az is, hogy a trianoni határ által kettéosztott történeti tájat egységben vizsgálja, ezzel árnyalt képet ad a Bodrogköz és hagyományos műveltsége belső tagozódásáról, az életmód táji változatairól is...bővebben

A hétfalusi boricáról az első leírás 1862-ben jelent meg. Úgy tűnik, hogy a rítus anélkül érte meg ezt az időpontot, hogy az egyház integrálta volna, eltérően a szomszédos vidékek hasonló szokásaitól, például a betlehemestől. A régión kívüli magyar elitek a dualizmus idején figyeltek fel a boricára. A külső tekintetek hatására ekkor alakultak ki nemzeti vonásai. A boricának az egymást követő román nacionalista rezsimek is nemzeti jelentéseket tulajdonítottak, ezért többszörösen betiltották...bővebben

A 2008-ban századik esztendejét betöltő néprajztudós, K. Kovács László egyik alapvető, de mind ez idáig kiadatlan munkája ez a kötet, mely egy az 1940-es években végzett terepmunka tapasztalatait összegzi, s amelyet szerzője 1962-ben öntött végleges formába. A könyv „azon túl, hogy nagy pontossággal rögzíti a Borsa-völgyi juhászat minden apró részletét…, eljutva a pásztorszervezet, a pásztorkultúra leírásáig és a juhtartás őszi-téli teendőinek bemutatásáig, főként a tulajdonviszonyok, a juhtartó népesség gazdasági és társadalmi viszonyainak aprólékos adatolásával és elemzésével tűnik ki a hazai szakirodalomból” (Paládi-Kovács Attila előszavából).

Már a kezdetekkor „élő” múzeum, és szerencsére meg tudott maradni annak a mai napig is. Sátrazó diákok tucatjai tanulták a hagyományos mesterségek fortélyait, vagy besegítettek a gyűjtemények rendezésébe, karbantartásába egy olyan korban, amikor a múzeumpedagógia fogalma még ismeretlen volt nálunk. A szelíd mosolyú pedagógus, id. Haszmann Pál kitűnően ráérzett a közgyűjtemények élővé tételének, vagyis a modern muzeológia művelésének a módozataira, arra, hogy nem elég a régmúlt korok tárgyi emlékeit „szemmel simogatni”, nem elég a szépérzékünket fejleszteni általuk, de meg kell tanulnunk a történetüket, anépi mesterségek észjárását, zsenialitását, sőt a tárgyak újraalkotását, továbbgondolását, akár rendeltetésük újraértelmezését.

Régészet, történettudományok. 2009. I. kötet

Néprajz, muzeológia, természettudományok. 2009. II. kötet

Sorozatszerkesztő: Murányi János

Szerkesztőbizottság: Darvas Lóránt, Gyarmati Zsolt, Mara Zsuzsanna, Muckenhaupt Erzsébet, Murányi János, Salló Szilárd, Gazda Klára, Beöthyné Kozocsa Ildikó....bővebben

Szerkesztőbizottság: Botár István, Muckenhaupt Erzsébet, Muckenhaupt Erzsébet, Salló Szilárd...bővebben

Felelős kiadó: Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója...bővebben

Hasonmás kiadás - Temesvárott : nyomatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvnyomdában, 1882.

Czirbusz Géza piarista szerzetes és egyetemi tanár 1886-ban szerzett doktorátust a jelen kötet egy későbbi átdolgozásával, s megválasztották munkája elismeréséül a budapesti Néprajzi Társaság bolgár szakosztályának elnökévé is...