népmondák

A történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, mégis viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé a kötet. A szerző a sorozat korábbi táji gyűjteményeihez (Torna vármegye, Gyimes, Kalotaszeg) hasonlóan a vidék minden magyarlakta települését bejárva, túlnyomórészt az utóbbi évek friss gyűjtéseinek tükrében, átfogó igénnyel mutatja be és elemzi a tájegységre jellemző gazdag népköltészetet, a legnagyobb hangsúllyal a mondavilágot.

Mintegy hetven szlovákiai és magyarországi községben végrehajtott gyűjtőmunka eredménye ez a könyv, amelyben összesen 600 folklóralkotás található. Feltárja előttünk Gömörország hiedelemvilágát és betekintést enged az ott élő emberek gondolkodásába, életébe és hitébe. Magyar Zoltán néprajzkutató, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történész-etnográfus-irodalomtanár diplomát. Fő szakterülete a magyar mondavilág, a magyarországi szentek és uralkodók köré épülő mondakörök.

A már Orbán Balázs és Becze Antal által is nagy számban említett Úz-völgyi földrajzi nevek is jelzik, hogy noha a 20. századig lakatlan maradt e vidék, mégis része volt a kászoni táji tudatnak. A szájhagyomány szerint az első gyimesi csángók 1910 körül települtek ide, Csinód benépesülése csak az 1930-as évekre tehető. Az Úz-völgyi csángó településeken az 1960-ásévek derekán éltek a legtöbben (mintegy 450 fő), mára mindössze 300 lélek lakja a kistájat alkotó községeket. A kötet anyaga a három havasi telepen - Csinód, Egerszék, Lesőd - egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. 

Magyar Zoltán könyve egy elfeledett erdélyi tájegységet, a Kolozsvár és Dés között elterülő Erdélyi-Erdőhát vidékét hozza vissza a köztudatba. Mondakötete a megfogyatkozott népességű szórványvidék szájhagyományozott népköltészeti örökségét mutatja be monografikus igénnyel.

Ebben a könyvben a szerző a búzavirág mellé a túlélést igazoló mátyusföldi meséket, mondákat, babonákat és kópéságokat szedi csokorba. Az ezerszálú történetek egyszerűen és tömören sok-sok szeretettel és humorral szólnak az olvasóhoz, akárcsak Fellinger Károly két előző verseskötete, a nagy népszerűségnek örvendő Fűhárfa és a Szélkergető, kerek köpeny. Kötetünk az 1997-ben megjelent Égig érő vadkörtefák egyenes folytatása. Fogadják a könyvet nyitottan, elfeledve a világ zaját és gazdagodjanak, nevessenek önfeledten. Mindegyik történet egyfajta íz, feledhetetlen illat...bővebben

A gyimesi csángók hiedelemvilága, a világról alkotott képe és népköltészeti hagyományaik bontakoznak ki a gyimesfelsőloki Tankó Fülöp Gyugyu történeteit olvasva. Egyike ő a Gyimesek legeredetibb népi egyéniségeinek, a Népművészet Mestere, akinek mondái, adomái és igaztörténetei elvarázsolnak a gyimesi tájnyelv ízességével.

A keleti magyar nyelvterület bővelkedik olyan tájegységekben, melyek leginkább népi kultúrájukról nevezetesek. Ezek sorában - a csángókat és a szinte országrésznyi Székelyföldet leszámítva - a néprajzi és honismereti kutatók együttvéve sem foglalkoztak annyit az utóbbi másfél száz esztendőben, mint az Erdély kapujában, Kolozsvár szomszédságában elterülő Kalotaszeggel. E vidék epikus népköltészete és kivált mondahagyománya mindazonáltal máig is szinte ismeretlen mind a néprajzi tudományosság, mind pedig a széles olvasóközönség előtt. Magyar Zoltán könyve - túlnyomórészt saját gyűjtések alapján - e régi hiányt pótolja, mi több, a kötetben szereplő 1450 mondaszöveggel az egyik legnagyobb szabású és legreprezentatívabb mondagyűjteményt adja közre.

A 95 folklórszöveget tartalmazó kötet meséi, mondái, apokrif történetei átfogó képet nyújtanak a magyar anyanyelvű gömöri romungrók narratív folklórjáról és annak magas fokú esztétikai mivoltáról. Balog Ernő meséi, mondái tartalmi, szerkezeti és tematikai tekintetben egyaránt magukon viselik a cigány elbeszélő hagyomány jellegzetességeit, és hűen tükrözik annak hagyományos előadói stílusát...bővebben

A Mátyás királyról szóló hagyománykör egyike kulturális örökségünk legimpozánsabb folklórtradícióinak. A magyar folklórban általánosan elterjedt, abba mélyen beágyazódott epikus hagyományanyag, amely szinte egyedüliként nemzetközi is, hiszen a szomszédos népek kulturális emlékezetének szintén része. A magyar reneszánsz uralkodó alakját mesék, mondák, anekdoták, példázatok, szólások, dalok, balladák örökítik meg, minden más történeti hőst felülmúló adatgazdagságban és tematikai változatosságban.

Mátyás király történelmi alakja a néphagyománynak köszönhetően eggyé vált az igazságos, bölcs és a szegények védelmében kiálló király idealizált képével, aki népe gondjának-bajának megismerésétől vezérelve, álruhában járja az országot. Közszájon forgó mondák, mesék, közmondások, anekdoták maradtak fenn tetteiről, melyekben igazságot tesz: megleckézteti és megbünteti a hatalmukkal visszaélő, kapzsi urakat; bőkezűen megajándékozza a jókat és rátermetteket; nevetségessé teszi a kevélyeket...

A Mezőség sajátos, magába zárkózó világát néprajzi, szociográfiai és szépirodalmi művek sokaságából ismerheti az olvasó. Mesevilágát is felfedezhették már, ugyanakkor foghíjasak ismereteink a többi néprajzi műfajról. A Mezőség mondavilága – annak ellenére, hogy feldolgozása nem előzmény nélküli – még az ezredfordulón is többnyire feltáratlan volt. E hiány pótlására törekszik a most közreadott gyűjtemény. A kötetet ez alkalommal színes képmelléklettel egészítettük ki.

Magyar Zoltán néprajzkutató a Kárpát-medence számos tájegységének mondavilágát összegyűjtötte.
Jelen kötete Erdély egyik legnagyobb múltra tekintő, legnevezetesebb tájegységének, a Kis- és Nagy-Homoród mentének 705 epikus folklóralkotást közreadó kötete, így a vidék népköltészeti hagyományainak eddigi legteljesebb gyűjteménye.

A Magyar Népköltészet Tára sorozatban Alsó-Fehér megye, a Maros völgyének középső része nélkül Erdély történelme és kultúrtörténete elképzelhetetlen lenne. Valaha a magyarság által legkorábban és legsűrűbben benépesített tájegységek közé tartozott; mára olyan szórványvidék, ahol sokszor csak romok, hámló vakolatú középkori templomok emlékeztetnek a múltra...

Ortutay Gyula (1910-1978) zoborvidéki mese- és mondagyűjteménye egyike azoknak a kéziratoknak, melyek nem jelentek meg a jeles néprajzkutató életében. E sokáig elveszettnek hitt gyűjtemény Ortutay 1956. évi csehszlovákiai gyűjtőútjának termése, egyúttal pedig a Nyitra-vidéki magyarság prózaepikai hagyományainak első nagyszabású megörökítése...

Az erdélyi Tövishát szívében fekvő Szilágysámson szőlőhegyének és hangulatos pincesorának jelentős funkciója van: adomák és népi elbeszélések, hazugságmesék és anekdoták szülője, amelyek sok mindent feltárnak a vidék történelméről, az ott élő emberekről.

Szülőfalumban hallott népi elbeszélések forrásértékűnek szánt gyűjteménye e kötet. Úgy mutatja be a szilágysági Kraszna elbeszélésállományát, tartalmi-tematikai és nyelvi sajátosságait, ahogyan azok feltárultak a gyűjtő előtt: elhallgatások, hamisítások, szépítések nélkül. A közreadott mesék, tréfák, anekdoták jelentős hányada – mintegy harmada – az eddigi folklórkiadványokból egyáltalán nem vagy csak egy-két változatból ismert szüzsé, noha csupán alig egynéhány történet újabb keletű. Erről, valamint az elbeszélések elmondásának körülményeiről a bevezetőből és a jegyzetekből tájékozódhat a kíváncsi olvasó.

A kötet rövidprózai alkotásokat tartalmaz, amelyek a különféle székelyföldi tájegységek mi-tudatának szépirodalmi építőelemeit idézik az Olvasó elé. Többségükben olyan írások ezek, amelyek földrajzi és mesterséges formációk magaslatok, források, folyóvizek, síkok, szorosok, település(rész)ek stb. nevének népi magyarázatát rögzítik. De megtalálható ebben a kötetben néhány jelentős történeti fejlemény vázlatszerű összefoglalása és jó pár személyiség életeseményeinek adomaszerű elbeszélése is..