Sajtótörténet

Manapság arról beszélnek, hogy a nyomtatott sajtó optimista becslések szerint sem húzza tovább húsz-harminc esztendőnél. A Gutenberg-galaxis napja leáldozóban van. Ilyen megközelítésből is rendkívül fontos és időszerű az aradi magyar napilapok és periodikák kezdeteinek, múltjának és részben jelenének feltérképezése. A szerző nemcsak a könyvtárakban, levéltárakban fellelhető kollekciókat, dokumentumokat kutatta fel, de a 24. órában még elbeszélgethetett a múlt század harmincas-negyvenes éveinek néhány újságírójával, így semmilyen dokumentumban meg nem található élményanyagot is felhasználhatott értékes könyvének megírásához, amely a 2011-ben 150 éves aradi magyar sajtó jubileuma előtt is tiszteleg.

A két világháború közötti erdélyi közélet egyik kiemelkedő szereplőjének visszaemlékezéseit, a háború utolsó két évében írott naplóját és két országgyűlési beszédét kapja most kézbe az olvasó. Egy olyan szereplőét, aki szerkesztője volt az 1930-as években jelentkezett nemzedék egyik iránymeghatározó folyóiratának, a Hitelnek, mélyre tekintő, jövőt fürkésző vizsgálója az erdélyi magyarság mindennapjaiban végbemenő társadalmi és gazdasági folyamatoknak, a Magyar Országgyűlésbe...

A rendszerváltás idején alapította meg és szerkesztette Gál Sándor néhányadmagával Kassán a Keleti Napló c. "társadalmi és kulturális" havilapot. Negyven év után ez volt az első olyan magyar nyelvű folyóirat Kassán, amely - az egykori kitűnő kassai Napló szellemében - szándékaiban s későbbi gyakorlatában az egyetemes magyar irodalom és kultúra egészét igyekezett befogni. A lap az állami támogatás megvonása következében a hatodik évfolyamának az első harmadában megszűnt. Az egykori főszerkesztő a jelen monográfiájában ennek a közel hat évnek az eseményeit írja le.

A neves erdélyi folyóirat történetének 1959 és 1965 közötti időszakát dolgozza fel a kötet folyóiratbeli közlésekkel, levelekkel, egyéb, többek közt titkosszolgálati iratokkal dokumentáltan.

Amikor 2011-ben A Korunk kapui - alcíme szerint: 1959 (1957) - 1965. (március). Szubjektív történet - alá odaírtam az I.-et, azt gondoltam, még három kötetnek kell következnie. Most, a Dienes László alapította folyóirat kilencvenéves korában mégis örülök, hogy a három helyett legalább egy elkészült, a "kulcskeresés" pedig kitér az újabb fél évszázadra, a négy kapun belül történtekre. Szubjektív történet? Mindenesetre nem (csupán) a személyes emlékek nyomán íródott, alapját több mint hatszáz Korunk- lapszám átlapozása-újraolvasása képezi. (Könyveké is. Titkosszolgálati iratoké.) 1500 valahány névvel találkozik itt az (újra)olvasó, a számbavétel azonban kritikai próbál lenni - a 2016-os gondolkodás szintjén. Hogy megtaláltam-e a "kulcsot" az ítéletalkotásban? Igyekeztem túllépni a közel hatvan Korunk- szerkesztői évem alatt közvetlenül megtapasztaltakon, a rokon- és ellenszenveken: ráfigyelni a tartós (nak vélt) értékekre. 

www.kronika.ro

híranyag

A kötet a Létünk című folyóirat negyven évfolyamának anyagából közöl válogatást, melynek révén rálátás nyílik a folyóiratszámok tükrözte társadalmi és tudományos mozgásokra, beszédmódokra, ezeknek változásaira az évek, évtizedek folyamán. A kötet melléklete egy CD-ROM, melyen digitalizált formában megtalálható a negyven évfolyam összes száma.

Az 1989 decembere óta eltelt tíz esztendőn belül nem lehet semmiféle határvonalat meghúzni, a korszak - sajtótörténeti szempontból - töretlen egység: a sajtószabadság él és virul. A sajtótermékek életét nem a politika, hanem a közélet, a gazdaság változásai befolyásolták. E tíz évben nem voltak sajtótörténeti határkövek, a bibliográfia összeállítását csupán egy dolog indokolta: a felmérés, a mentés igénye. E korszakban közel ezer kiadvány jelent meg; ezek jó része megszűnt, a szerkesztőség tagjai szétszéledtek, a kiadói kollekciót (jó esetben!) beadták a helyi könyvtárba. A bibliográfus boldog kötelessége e kiadványok adatait összegyűjteni - amíg nem hordják papírmalomba őket, amíg a szerkesztő nem felejti el, hogy mettől meddig élt kenyéradó (vagy csődbe kergető) lapja.

Nincs unalmasabb olvasmány a tegnapi újságnál – mondogatják a tollforgatók több évtizede. Ez a megállapítás mostanság, a világháló térhódításának idején még inkább helytálló, hiszen egy-egy hír szinte pillanatok alatt végigszáguld a civilizált világ valamennyi számottevő honlapján. Ezzel a szédítő tempóval a nyomtatott sajtó képtelen lépést tartani, bármennyi aktualizált napi kiadásban lát is napvilágot. Keresi is a helyét. túlélésének esélyét az információs forradalom szorításában...bővebben

Bár e kötet a közéletiként definiált témák szemszögéből veszi szemügyre a rendszerváltás első tíz évének Korunkját, el szeretném oszlatni azt a félreértést, amely a kívülálló szemlélőben maradhat: a Kolozsváron (tizenhét évnyi szünettel) 1926-tól megjelenő havilap 1990 és 2000 között sem közéleti, hanem elsősorban kulturális folyóirat. A közéletiség kérdéskörével csupán egy nyomvonalat igyekeztem megtalálni, követhető keretet elemzéséhez. Az erdélyi magyar sajtó/média, egyház, kisebbségek, együttélés, (erdélyi magyar) egyetem, erdélyi magyarságtudat témakörökhöz kapcsolható súlypontos számok, írások többé-kevésbé alapos vizsgálata talán olyan összefüggéseket tárhat fel, amelyek haszonnal olvashatók ma is, s amelyek ismeretében mai erdélyi valóságunk is egy kicsit élesebb megvilágítást kaphat. 

A szerző  

A Szerző kolozsvári egyetemi oktató, aki 1990 őszétől a friss szemléletű újságírói nemzedékek kineveléséért vállalt meghatározó szerepet. A ma már közel kétszázhuszonöt éves erdélyi magyar sajtó funkcionális történetének vizsgálata során elsősorban a kisebbségi sajtónyilvánosság kiépítése s működése kötötte le érdeklődését. A maguk dimenzióiban éli át a két világháború közötti eszmetisztázó sajtóviták drámai mélységét, de figyelmünkbe ajánlja azokat is, amelyeket 1956 után az erdélyi irodalmi örökség értékrendszerének megőrzéséért és átmentéséért vívott Páskándi Géza meg Gálfalvi György nemzedéke. A szerző alighanem a recepciótörténet „mikrofilológiai világában” érzi a legotthonosabban magát. Hiteles tényfeltárásai révén ekképpen jelzi, hogy korszakokként miként „szólt az Idő” az egymást követő erdélyi írónemzedékek frontáttörései révén.

Cseke Péter 70. születésnapjára!

Nem nagy történelmi események leírása, hanem a közelmúlt visszapillantó tükre a szerző műve, amelyben olyan kor szereplőit vonultatja fel Csikmák Imre, akik vele együtt tettek azért, hogy Csehszlovákiában a második világégés, valamint egy nemzetiség kisemmizettsége után megalakuljon a magyar sajtórendszer, illetve felnőjön egy olyan újságíró nemzedék, mely e rendszert működtetni tudta. Olyan tömegtájékoztatási eszközök jöttek létre, melyek többségükben nemcsak magyar nyelvűek voltak, hanem egy nemzetiség talpraállását, majd felemelkedését szolgáló tényezőkké váltak...bővebben        

Ha valakit a nagy háború, a kontinentális összeomlás és idegen megszállók rabszolgavilága húszéves korában talál, úgy sodorja el őt, mint vihar az őszi levelet. Csapó Endre sem volt kivétel, a vihar őt is sodorta. A hazát már kis családdal volt kénytelen elhagyni, menekültként talált új hazára Ausztráliában 1949-ben...

Gyóni Géza szabadkai tartózkodása alatt a modernitás hírnöke volt. Azokhoz a témákhoz nyúlt, azokat közvetítette és azokról mondott véleményt, amelyek a kor Szabadkáján, a korabeli Magyarországon a legaktuálisabbak voltak. Rendszerellenessége és kritikai észrevételei szinte kivétel nélkül minden esetben átlépték a kötelező udvariasságot, az öncenzúra által kijelölt kereteket. Ettől függetlenül az utókor már tudja, hogy meglátásai alapvetően igen reálisan és tárgyilagosan mutattak rá azokra az égető társadalmi problémákra, amelyek egyre inkább feszítették az akkori magyar állam kereteit...bővebben

Az 1890-ben indult Kalotaszeg folyóirat antológiasorozatának harmadik kötete. Voltaképpen a már kiadott antológiák sorában – lévén alig hozzáférhető és legkorábbi sajtótermék – ezzel kellett volna kezdenem. Mégsem tettem: előbb erőt, tapasztalatot kellett szereznem az „ős” tüzetes tanulmányozáshoz. Ezért 2010-ben napvilágot látott az első kötet: időben visszafelé haladva, a fordulat után a Vasas Samu kezdeményezésére újraindult, napjainkban is megjelenő bánffyhunyadi közéleti-művelődési lap első hét évének (1990–1996) legjava termését gyűjtöttem egybe. A kötet kedvező visszhangja arra sarkallt, hogy szaporán folytassam a megkezdett szerkesztői munkám, 2011-ben megjelent az 1997–2008-as évfolyamok válogatott anyaga. Most visszatérek a gyökerekhez.

A kötet a Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat hat évéből (1990-1996) ad válogatást. Rendkívül gazdag írások foglalkoznak Kalotaszeg közéletével, falvainak bemutatásával, műemlékeivel, egyházi életével, ünnepeivel, néphagyományaival, mezőgazdasági életével, művészeti és oktatási életével, közművelődésével, bemutat számos kalotaszegi arcot, interjúkat közöl - azaz tulajdonképpen Kalotaszeg hat évének életéről teljeskörű információkat kapunk.

A Kalotaszeg kulturális és közéleti folyóirat antológiájának második kötetét vehetjük kézbe. Ezúttal az 1997-2008 közötti időszak legemlékezetesebb, maradandóbb írásait gyűjtötte össze a szerkesztő, Buzás Pál egy vaskos kötetbe. Így mindazok olvashatják a Kalotaszeghez kötődő történeti, néprajzi, kulturális, közéleti és egy egyéb témájú írásokat, akikhez ezekben az időkben nem jutott el a folyóirat.

A Művelődés címet viselő lap szerkesztőjétől természetesen elvárta az ember; hogy tisztelje a hagyományt. És mivel ezt a közművelődési folyóiratot Kolozsvárt szerkesztik, a gazdag erdélyi örökség ébren tartását és fejlesztését, vagyis kortársi szolgálatát várta, igényelte tőle az olvasó...

A kötet a Kassai Napló (1918-1929) szlovákiai magyar íróktól, költőktől, publicistáktól származó anyagát dolgozza fel. A kiadvány folytatása Az alsószoknya alkonya című 2008-as kötetnek, amely a lap szépirodalmi anyagát értékelte és mutatta be.

E tanulmány Komárom kilenc nyomdájának történetét mutatja be 1705 és 1849 között, elsősorban művelődés-, sajtó- és könyvtörténeti vonatkozásban, és nem gazdaság- és ipartörténeti vonatkozásban.