népköltészet

Negyven évig együtt lenni nagyon szép dolog. Nem sok dalos társaság van Magyarországon, akik ennyi időn keresztül összetartanak, hirdetik hovatartozásukat, ápolják kapcsolataikat. Hány helyen jártak vajon, és hány dalost láttak vendégül viszonzásul? De a legnagyobb eredmény az, hogy együtt voltak, törődtek egymás gondjával, bajával, megünnepelték mind az egyéni, mind pedig az ország jeles napjait, ezzel önmaguknak szerzett örömük mellett hány embernek tették szebbé, gazdagabbá az életét azáltal, hogy énekeltek? Sőt, lemezeiket, hanghordozóikat a világgal is megismertették...

A hetes mágikus szám, szinte minden mesében szerepel - de a hetvenhét kétszeresen is az! A sárkánynak sokszor van hét feje (ebben a könyvben is szerepel egy sárkány, de ne ijedjetek meg, ő nem hétfejű, inkább százlábú). Illyés Gyula sem véletlenül fűzött egybe 77 magyar népmesét: el akarta varázsolni olvasóit. Ennek a könyvnek is ez a célja: a varázslat, csak épp Beke Mari módra...

A Küküllő mentén született népmesék a székely néplélek tükrei. Bennük a székelység játékos ága, a nehéz élethelyzeteken átsegítő humora nyilatkozik meg, "fűszeres", gazdag nyelve pedig felfrissíti nyelvünket. A meséket Vida Erika válogatta. A könyvet Cabuz Andrea szellemes, színes illusztrációi gazdagítják.

A kötet több mint ezer hosszabb-rövidebb szócikkében a folklorisztika és bizonyos rokon tudományok - összehasonlító irodalomtudomány, néprajz, antropológia, poétika és esztétika, művelődéstörténet, kultúraelmélet, szemiotika - legfontosabb fogalmait, jelenségeit rendszerezve és egymással összekapcsolva találja meg az olvasó...

Miután Berecz András "hazakísérte" a gyergyói népdalokat, melyeket Bartók, Kodály és Molnár Antal gyűjtött a Gyergyói-medencében a múlt század elején, a magyar népzenekultúra térképén egy új szín árnyalatai tüntek fel: Gyergyóé. Milyen idejében! Mert mi már hajlandóak voltunk elhinni, hogy színtelenül és eszköztelenül állunk ezen a térképen. Holott íme: volt és van gyergyói népdal, volt és van gyergyói tánc! A mi népdalaink nyelvileg....bővebben

Jelen, hangzó melléklettel gazdagított népzenei kismonográfia Bodor Anikó elképzelésének valóra váltása. Az ő hosszú távú terve volt, hogy az egyes népzenei kisdialektusok gyűjtött anyagát, az adott kistáj népzenei tájszólását jól ismerő előadókkal újraénekeltesse. Így nemcsak a szakavatott népzenekutatók, hanem a széles népzenekedvelő tábor is élvezhető és szakmailag is magas szintű népzenei gyűjtést és példatárat vehet a kezébe...bővebben

Népzenei, néprajzi érdeklődés, szakmai elhivatottság, pedagógusi felelősség és a kisebbségben élő magyarság identitásának megőrzéséért való szüntelen fáradozás jellemezte azt a fiatal somorjai matematika-énekzene szakos tanárnőt, népzenegyűjtőt, népzenei együttes-vezetőt, akit Ürge Máriának hívtak. Sokan ismerték és tisztelték őt magyarországi népzenei táborokból is, hiszen kezdettől kereste a kapcsolatot az anyaországi népzenei mozgalommal. Fiatalsága teljében a táncházmozgalom, a népzene sodró ereje őt is magával ragadta. Hegedült, kontrázott, megtanult furulyázni, játszott citerán, dorombon, tekerőn...bővebben

Tamási Áron legszebb meséi és legmesésebb elbeszélései olvashatók ebben a kötetben. Az ízes nyelven elbeszélt történetek életre keltik a korabeli Erdély és a székely mesevilág különös alakjait: az eszes vándorlegényt, a segítőkész ördögöt, a szeretetre vágyó Halált, a furmányos kereskedőt és persze a szép hajadont, akinek rózsa illatozik a köldöke helyén...

Csoma Gergely egy távoli világba, Moldva falvaiba kalauzolja olvasóit. Bepillantást nyerhetünk a moldvai emberek gondolkodásába, a napi tevékenységeket átitató hitvilágba, szokásokba, a gyógyítás és varázslás fortélyaiba. Megismerhetjük, mit gondoltak eredetükről, milyen mesékkel vették magukat körül, hogyan zajlottak ünnepeik, esküvőjük, temetésük...bővebben

Mi az, amiről azonnal tudjuk, hogy a miénk? Tudományosabban, mit tekint a magyar ember magyar evidenciának? Néhány kiemelkedő történelmi esemény és személyiség mellett a népművészetünket. A magyar viselet, a népzenénk, táncaink, a népmeséink, tárgyi népművészetünk (nem megfeledkezve konyhaművészetünk magyar sajátosságairól, a halászléről, pörköltről, töltött káposztáról és a többiről) azonnal fölismerhető a nemzetközi sokaságban. Ennél is fontosabb, a magyar népművészet tartalmában, mondanivalójában ugyanakkor egyetemes...

„Személyes okai is vannak annak, hogy pontosan a Sóvidék népzenéjéről adok közre egy összefoglaló kiadványt. Családom két ágon is székelyföldi, s a dédszülőktől visszamenően falusi őstermelők voltak. ... Ükapám mesélte nagyanyámnak azt a tréfás történetet, hogy az atyhaiak annyira zajosan, dobogtatva, kurjongatva táncoltak, hogy a zene már nem is hallatszott. Így a zenészek egy idő után kimentek, elszívtak egy cigarettát, majd visszajöttek a helyükre, és behúzták a táncot...“ bővebben

A történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, mégis viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé a kötet. A szerző a sorozat korábbi táji gyűjteményeihez (Torna vármegye, Gyimes, Kalotaszeg) hasonlóan a vidék minden magyarlakta települését bejárva, túlnyomórészt az utóbbi évek friss gyűjtéseinek tükrében, átfogó igénnyel mutatja be és elemzi a tájegységre jellemző gazdag népköltészetet, a legnagyobb hangsúllyal a mondavilágot.

Aki ezt a könyvet kézbe veszi, különös világban találja magát. Benne válogatást talál a vajdasági Bánság (szerb neve: Banat) északi feléből származó magyar legenda- és mondakincsből. Az itt olvasható mondákat és legendákat ezen a területen jegyezték fel a népköltészet kutatói, vagy pedig máshonnan származnak, de tartalmuk ehhez a vidékhez vagy annak valamelyik helységéhez kötődik.

Fontes Musei Ethnographiae - A Néprajzi Múzeum Forráskiadványai 8.

Ipolyi Arnold egész Magyarországról gyűjtött kéziratos mese-, hiedelem- és szokásgyűjtése kiadásával a kiadó a mitológia- és mesekutatás tudománytörténetének forrásvidékére, s onnan napjainkig vezető kalandos útjára hívja magával az olvasót. Ipolyi Arnold arra vállalkozott, hogy a Kisfaludy Társaság felhívására gyűjtőhálózatot hozzon létre különböző foglalkozású barátaiból, és segítségükkel az egész országra kiterjedő folklórgyűjtést végezzen. Hiedelmet, mesét, népszokást, játékot...

Az erdélyi Beszterce környéki, Sajó melléki hangszeres népzene régóta kedvelt a népzenét szeretők körében, azonban a mozgalom leginkább csak a nagysajói zenekar játékát ismeri annak ellenére, hogy több kiváló, azon a kistájon működő bandával is készültek felvételek. A most megjelenő, részletes magyar és angol ismertető füzettel kiegészített dupla CD-n a vajolai zenekar eddig nem publikált felvételei hallhatók. A Téka együttes, Árendás Péter és Kelemen László gyűjtéseiből készült válogatáson a dallamok nemzetiségek szerint csoportosítva hallhatók, így a lemezeken magyaroknak, románoknak, cigányoknak és szászoknak játszott táncdallamok és lakodalmi nóták is helyet kaptak.

Kötetünkkel a szlovákiai magyar néptáncokkal kapcsolatos kutatások egyik adósságát szeretnénk, ha nem is maradéktalanul, de mégis lehetőségeinkhez mérten rendezni. Könyvünk két szerzője, a korabeli terepmunka végzői, „néptáncgyűjtői" közül egyikőjük, Pálfy Gyula, néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének egykori munkatársa, másik szerzőnk, Takács András, a szlovákiai magyar néptánckutatás nagy öregje, 1951-ben Ág Tiborral együtt az itteni néptáncmozgalom elindítója, megalapozója, azonban ma is aktív, a gyűjtéseket, interjúkat lelkesen rendezte, a kötetet megtervezte, írta, emellett újabb kiadványokat tervez. Elkötelezettsége, munkabírása, lelkesedése példa lehet mindannyiunk számára. Kettőjüknek a témához szorosan kapcsolódó írásait és a Vály-völgyi táncélettel, szokásokkal foglalkozó szöveges gyűjtés anyagát, valamint a könyvhöz mellékelt DVD-n a terepmunka során készített néptáncfilmet tesszük itt közzé...bővebben 

A meséskönyv Balla Tamás gyűjtését tartalmazza. Balla János ízes magyardécsei nyelvjárásban elmondott meséit tizenhat évesen jegyezte le szülőfalujában, s küldte be a Borsszem Péter címűt egy 1967-ben meghirdetett pályázatra. A mese a magyar folklór gyöngyszemének bizonyult. Balla Tamás több mint húsz mesét jegyzett le, a gyűjteményt azóta többször kiadták...bővebben

A neves folkloristának 1999-ben jelent meg a nagy sikert aratott Hegyet hágék, lőtöt lépék című, apokrif imákat tartalmazó könyvének bővített változata a Kalligram Kiadónál.

A közben Kossuth-díjassá lett szerző újabb kötete, egy korábbi tanulmány mellett, további folklórszövegeket, imákat, imazáradékokat tartalmaz – ezúttal azonban nemcsak a magyar nyelvterületről, hanem egész Európából, 16 kottával és színes képanyaggal illusztrálva.

Fontes Musei Ethnographiae - A Néprajzi Múzeum Forráskiadványai 11.

A tudós pap, Kálmány Lajos (1852–1919) hosszú időre feledésbe merült népköltési hagyatéka, amelynek megmentését Móra Ferencnek és Sebestyén Gyulának köszönhetjük, a Néprajzi Múzeum Kézirattárának egyik legértékesebb és legkeresettebb forráscsoportja. Az Alföldi gyüjtés című, jelentős terjedelmű kézirat gazdag népköltési gyűjtemény Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Csongrád és Torontál megyék területéről, az 1872–1914 közötti évekből, amelynek megjelentetése immár száz éve a magyar folklorisztika nagy adóssága. A szövegeket Kálmány Lajos eredeti beosztása szerint, a gyűjtő jegyzeteivel együtt közöljük; ugyanakkor a sajtó alá rendezés modern elvei alapján a szerkesztői jegyzeteket irodalomjegyzék és helynévmutató kíséri.

Dieser Band beinhaltet Niederschriften und Übersetzungen von Tonaufnahmen, die Univ. Prof. Dr. Karl Gaál im Rahmen seiner ethnologischen Feldforschungen in den Jahren 1961 bis 1965 in der Gemeinde Unterwart angefertigt hat. Der Inhalt spiegelt die mündlich überlieferte Erzählkultur dieser ehemaligen Grenzwächtergemeinschaft wider und führt den Leser in eine Welt zurück, in der diese Volksgeschichten und Erzählungen noch organischer Bestandteil des Alltages der Bevölkerung waren.

A kötet Dr. Gaál Károly néprajz professzor 1961-65 közötti alsóőri terepkutatásait, a hanganyag magyar lejegyzését és német fordítását tartalmazza. A könyv az olvasót egy olyan világba vezeti vissza, amelyben megismerkedhet az egykori határőrközösség szóbeli elbeszélő kultúrájával abban az időszakban, amikor a népmesék és elbeszélések a lakosság mindennapjainak szerves részét képezték.