népköltészet

Negyven évig együtt lenni nagyon szép dolog. Nem sok dalos társaság van Magyarországon, akik ennyi időn keresztül összetartanak, hirdetik hovatartozásukat, ápolják kapcsolataikat. Hány helyen jártak vajon, és hány dalost láttak vendégül viszonzásul? De a legnagyobb eredmény az, hogy együtt voltak, törődtek egymás gondjával, bajával, megünnepelték mind az egyéni, mind pedig az ország jeles napjait, ezzel önmaguknak szerzett örömük mellett hány embernek tették szebbé, gazdagabbá az életét azáltal, hogy énekeltek? Sőt, lemezeiket, hanghordozóikat a világgal is megismertették...

A hetes mágikus szám, szinte minden mesében szerepel - de a hetvenhét kétszeresen is az! A sárkánynak sokszor van hét feje (ebben a könyvben is szerepel egy sárkány, de ne ijedjetek meg, ő nem hétfejű, inkább százlábú). Illyés Gyula sem véletlenül fűzött egybe 77 magyar népmesét: el akarta varázsolni olvasóit. Ennek a könyvnek is ez a célja: a varázslat, csak épp Beke Mari módra...

A kötet több mint ezer hosszabb-rövidebb szócikkében a folklorisztika és bizonyos rokon tudományok - összehasonlító irodalomtudomány, néprajz, antropológia, poétika és esztétika, művelődéstörténet, kultúraelmélet, szemiotika - legfontosabb fogalmait, jelenségeit rendszerezve és egymással összekapcsolva találja meg az olvasó...

A mesék szövege Faragó József és Kallós Zoltán csángóföldi népmesegyűjtéseiből válogatva.

A csángó népcsoport neve kóborlót, bandukolót, vándorlót jelent. Ilyenek a meséik is: kanyargósba váltó egyenesek, mint az út, mindig váratlan részletbe botlók, mint az utazó. Ebben a könyvben fütyörészéssel nyerheted el a királyleány kezét, kibabrálhatsz csínytevő szomszédjaiddal, fizetség helyett dió a béred, sokszor az eszeddel kell igazságot tenned - de ha bármikor bajban találnád magad, beszélő kutyák és varázserejű madarak sietnek a segítségedre.

Miután Berecz András "hazakísérte" a gyergyói népdalokat, melyeket Bartók, Kodály és Molnár Antal gyűjtött a Gyergyói-medencében a múlt század elején, a magyar népzenekultúra térképén egy új szín árnyalatai tüntek fel: Gyergyóé. Milyen idejében! Mert mi már hajlandóak voltunk elhinni, hogy színtelenül és eszköztelenül állunk ezen a térképen. Holott íme: volt és van gyergyói népdal, volt és van gyergyói tánc! A mi népdalaink nyelvileg....bővebben

Jelen, hangzó melléklettel gazdagított népzenei kismonográfia Bodor Anikó elképzelésének valóra váltása. Az ő hosszú távú terve volt, hogy az egyes népzenei kisdialektusok gyűjtött anyagát, az adott kistáj népzenei tájszólását jól ismerő előadókkal újraénekeltesse. Így nemcsak a szakavatott népzenekutatók, hanem a széles népzenekedvelő tábor is élvezhető és szakmailag is magas szintű népzenei gyűjtést és példatárat vehet a kezébe...bővebben

Tamási Áron legszebb meséi és legmesésebb elbeszélései olvashatók ebben a kötetben. Az ízes nyelven elbeszélt történetek életre keltik a korabeli Erdély és a székely mesevilág különös alakjait: az eszes vándorlegényt, a segítőkész ördögöt, a szeretetre vágyó Halált, a furmányos kereskedőt és persze a szép hajadont, akinek rózsa illatozik a köldöke helyén...

Mi az, amiről azonnal tudjuk, hogy a miénk? Tudományosabban, mit tekint a magyar ember magyar evidenciának? Néhány kiemelkedő történelmi esemény és személyiség mellett a népművészetünket. A magyar viselet, a népzenénk, táncaink, a népmeséink, tárgyi népművészetünk (nem megfeledkezve konyhaművészetünk magyar sajátosságairól, a halászléről, pörköltről, töltött káposztáról és a többiről) azonnal fölismerhető a nemzetközi sokaságban. Ennél is fontosabb, a magyar népművészet tartalmában, mondanivalójában ugyanakkor egyetemes...

A történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, mégis viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé a kötet. A szerző a sorozat korábbi táji gyűjteményeihez (Torna vármegye, Gyimes, Kalotaszeg) hasonlóan a vidék minden magyarlakta települését bejárva, túlnyomórészt az utóbbi évek friss gyűjtéseinek tükrében, átfogó igénnyel mutatja be és elemzi a tájegységre jellemző gazdag népköltészetet, a legnagyobb hangsúllyal a mondavilágot.

Aki ezt a könyvet kézbe veszi, különös világban találja magát. Benne válogatást talál a vajdasági Bánság (szerb neve: Banat) északi feléből származó magyar legenda- és mondakincsből. Az itt olvasható mondákat és legendákat ezen a területen jegyezték fel a népköltészet kutatói, vagy pedig máshonnan származnak, de tartalmuk ehhez a vidékhez vagy annak valamelyik helységéhez kötődik.

Az erdélyi Beszterce környéki, Sajó melléki hangszeres népzene régóta kedvelt a népzenét szeretők körében, azonban a mozgalom leginkább csak a nagysajói zenekar játékát ismeri annak ellenére, hogy több kiváló, azon a kistájon működő bandával is készültek felvételek. A most megjelenő, részletes magyar és angol ismertető füzettel kiegészített dupla CD-n a vajolai zenekar eddig nem publikált felvételei hallhatók. A Téka együttes, Árendás Péter és Kelemen László gyűjtéseiből készült válogatáson a dallamok nemzetiségek szerint csoportosítva hallhatók, így a lemezeken magyaroknak, románoknak, cigányoknak és szászoknak játszott táncdallamok és lakodalmi nóták is helyet kaptak.

Kötetünkkel a szlovákiai magyar néptáncokkal kapcsolatos kutatások egyik adósságát szeretnénk, ha nem is maradéktalanul, de mégis lehetőségeinkhez mérten rendezni. Könyvünk két szerzője, a korabeli terepmunka végzői, „néptáncgyűjtői" közül egyikőjük, Pálfy Gyula, néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének egykori munkatársa, másik szerzőnk, Takács András, a szlovákiai magyar néptánckutatás nagy öregje, 1951-ben Ág Tiborral együtt az itteni néptáncmozgalom elindítója, megalapozója, azonban ma is aktív, a gyűjtéseket, interjúkat lelkesen rendezte, a kötetet megtervezte, írta, emellett újabb kiadványokat tervez. Elkötelezettsége, munkabírása, lelkesedése példa lehet mindannyiunk számára. Kettőjüknek a témához szorosan kapcsolódó írásait és a Vály-völgyi táncélettel, szokásokkal foglalkozó szöveges gyűjtés anyagát, valamint a könyvhöz mellékelt DVD-n a terepmunka során készített néptáncfilmet tesszük itt közzé...bővebben 

A neves folkloristának 1999-ben jelent meg a nagy sikert aratott Hegyet hágék, lőtöt lépék című, apokrif imákat tartalmazó könyvének bővített változata a Kalligram Kiadónál.

A közben Kossuth-díjassá lett szerző újabb kötete, egy korábbi tanulmány mellett, további folklórszövegeket, imákat, imazáradékokat tartalmaz – ezúttal azonban nemcsak a magyar nyelvterületről, hanem egész Európából, 16 kottával és színes képanyaggal illusztrálva.

Fontes Musei Ethnographiae - A Néprajzi Múzeum Forráskiadványai 11.

A tudós pap, Kálmány Lajos (1852–1919) hosszú időre feledésbe merült népköltési hagyatéka, amelynek megmentését Móra Ferencnek és Sebestyén Gyulának köszönhetjük, a Néprajzi Múzeum Kézirattárának egyik legértékesebb és legkeresettebb forráscsoportja. Az Alföldi gyüjtés című, jelentős terjedelmű kézirat gazdag népköltési gyűjtemény Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Csongrád és Torontál megyék területéről, az 1872–1914 közötti évekből, amelynek megjelentetése immár száz éve a magyar folklorisztika nagy adóssága. A szövegeket Kálmány Lajos eredeti beosztása szerint, a gyűjtő jegyzeteivel együtt közöljük; ugyanakkor a sajtó alá rendezés modern elvei alapján a szerkesztői jegyzeteket irodalomjegyzék és helynévmutató kíséri.

Dieser Band beinhaltet Niederschriften und Übersetzungen von Tonaufnahmen, die Univ. Prof. Dr. Karl Gaál im Rahmen seiner ethnologischen Feldforschungen in den Jahren 1961 bis 1965 in der Gemeinde Unterwart angefertigt hat. Der Inhalt spiegelt die mündlich überlieferte Erzählkultur dieser ehemaligen Grenzwächtergemeinschaft wider und führt den Leser in eine Welt zurück, in der diese Volksgeschichten und Erzählungen noch organischer Bestandteil des Alltages der Bevölkerung waren.

A kötet Dr. Gaál Károly néprajz professzor 1961-65 közötti alsóőri terepkutatásait, a hanganyag magyar lejegyzését és német fordítását tartalmazza. A könyv az olvasót egy olyan világba vezeti vissza, amelyben megismerkedhet az egykori határőrközösség szóbeli elbeszélő kultúrájával abban az időszakban, amikor a népmesék és elbeszélések a lakosság mindennapjainak szerves részét képezték.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának a kezdeményezésére 1953 elején 1952-es kiadási évjelzéssel látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye...

A kötet a teljességre törekedve bemutatja a történelmi emlékezet szerveződését, a népballadákat, a narratívumokat és proverbiumokat, a találósokat és beugratókat, a táncszókat, az erkölcsi és higiéniai regulákat, a rituális beszéd alkalmait. A gyűjtemény célja árnyalni, újrarajzolni, korrigálni az érdeklődők számára az Aranyosszék-képet; 2. olvasmányt nyújtani Aranyosszék múltjával, társadalmával és kultúrájával kapcsolatosan; 3. felvetni néhány aktuális szakmai kérdést, és válasz-kísérletet fogalmazni ezekre. A kutatás, a forrásfeltárás több téren történt. 

A Hagyományok Háza új kiadványsorozatot indított útjára "Helyi hagyományok" címmel. A sorozat egyes darabjainak szerzői maguk is a gyakorlatban jártas szakemberek (néptánc oktató, tanító, óvodapedagógus), munkájuk kötődik ahhoz a helyhez, amelynek játékait, táncait a kötetekben közzéteszik. E műveket elsősorban gyakorlati használatra szánjuk, gyerektánc-oktatók, óvónők, tanítók számára, nem pedig tudományos céllal. A szerzők archívumokban, helyi kiadványokban, adatközlőktől gyűjtött anyagukat pedagógiai munkájuk során ki is próbálták, s az így szerzett tapasztalataikat is rögzítik. A sorozat segíti a néptáncot és népi játékot oktatók, az óvodapedagógusok, az általános iskolákban tanítók, a művészeti alapiskolák tanárainak munkáját...bővebben

Vargyas Lajos, a magyar néprajztudomány és zenefolklorisztika nagy egyénisége, A magyar népballada és Európa (1976), az Egy felvidéki falu zenei világa - Áj, 1940 (2000), A magyarság népzenéje (2002) és számos más, klasszikussá vált mű szerzője, 2004. február 1-én töltötte be 90. életévét. Ebből az alkalomból barátai, tanítványai, pályatársai és kollégái ünnepi kötettel tisztelegtek sokoldalú munkássága előtt a néprajz, a folklorisztika, a népzene- és néptánckutatás, a zenetörténet, az irodalomtudomány, a verstan, a nyelvészet, a művelődéstörténet és más rokon szakmák területéről írott tanulmányaikkal. A kiadványt Andrásfalvy Bertalan, Domokos Mária és Nagy Ilona szerkesztette. Az első kötet DVD melléklete A Kerítésen kívül című Vargyas Lajosról készült portréfilmet tartalmazza, Csorba Judit Dorottya rendezésében.

A II. világháború befejezése után Csehszlovákiában a kulturális élet területén megindult egy folyamat: a cseh, a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő más nemzetiségek, etnikumok népi, nemzeti és forradalmi hagyományainak felkarolása. Ezek a hagyományok képezték az újra induló kulturális élet alapját. A nemzetek, nemzetiségek kulturális életében nagy szerepet kapott a népi kultúra hagyományainak, értékeinek megmentése, felgyorsult felkutatásuk, felgyűjtésük, tudományos feldolgozásuk és színpadra állításuk. A negyvenes évek második felében létrehozták e hagyományos kultúra kutatásának, tudományos és színpadi feldolgozásának intézményeit, művészeti kollektíváit, a különböző szintű versenyfesztiválokat, illetve a verseny nélküli seregszemléket, valamint ezek szervezésére is a nemzetiségi kulturális szövetségeket...bővebben