népköltészet

Negyven évig együtt lenni nagyon szép dolog. Nem sok dalos társaság van Magyarországon, akik ennyi időn keresztül összetartanak, hirdetik hovatartozásukat, ápolják kapcsolataikat. Hány helyen jártak vajon, és hány dalost láttak vendégül viszonzásul? De a legnagyobb eredmény az, hogy együtt voltak, törődtek egymás gondjával, bajával, megünnepelték mind az egyéni, mind pedig az ország jeles napjait, ezzel önmaguknak szerzett örömük mellett hány embernek tették szebbé, gazdagabbá az életét azáltal, hogy énekeltek? Sőt, lemezeiket, hanghordozóikat a világgal is megismertették...

A hetes mágikus szám, szinte minden mesében szerepel - de a hetvenhét kétszeresen is az! A sárkánynak sokszor van hét feje (ebben a könyvben is szerepel egy sárkány, de ne ijedjetek meg, ő nem hétfejű, inkább százlábú). Illyés Gyula sem véletlenül fűzött egybe 77 magyar népmesét: el akarta varázsolni olvasóit. Ennek a könyvnek is ez a célja: a varázslat, csak épp Beke Mari módra...

A kötet több mint ezer hosszabb-rövidebb szócikkében a folklorisztika és bizonyos rokon tudományok - összehasonlító irodalomtudomány, néprajz, antropológia, poétika és esztétika, művelődéstörténet, kultúraelmélet, szemiotika - legfontosabb fogalmait, jelenségeit rendszerezve és egymással összekapcsolva találja meg az olvasó...

Miután Berecz András "hazakísérte" a gyergyói népdalokat, melyeket Bartók, Kodály és Molnár Antal gyűjtött a Gyergyói-medencében a múlt század elején, a magyar népzenekultúra térképén egy új szín árnyalatai tüntek fel: Gyergyóé. Milyen idejében! Mert mi már hajlandóak voltunk elhinni, hogy színtelenül és eszköztelenül állunk ezen a térképen. Holott íme: volt és van gyergyói népdal, volt és van gyergyói tánc! A mi népdalaink nyelvileg....bővebben

Tamási Áron legszebb meséi és legmesésebb elbeszélései olvashatók ebben a kötetben. Az ízes nyelven elbeszélt történetek életre keltik a korabeli Erdély és a székely mesevilág különös alakjait: az eszes vándorlegényt, a segítőkész ördögöt, a szeretetre vágyó Halált, a furmányos kereskedőt és persze a szép hajadont, akinek rózsa illatozik a köldöke helyén...

Mi az, amiről azonnal tudjuk, hogy a miénk? Tudományosabban, mit tekint a magyar ember magyar evidenciának? Néhány kiemelkedő történelmi esemény és személyiség mellett a népművészetünket. A magyar viselet, a népzenénk, táncaink, a népmeséink, tárgyi népművészetünk (nem megfeledkezve konyhaművészetünk magyar sajátosságairól, a halászléről, pörköltről, töltött káposztáról és a többiről) azonnal fölismerhető a nemzetközi sokaságban. Ennél is fontosabb, a magyar népművészet tartalmában, mondanivalójában ugyanakkor egyetemes...

A történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, mégis viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé a kötet. A szerző a sorozat korábbi táji gyűjteményeihez (Torna vármegye, Gyimes, Kalotaszeg) hasonlóan a vidék minden magyarlakta települését bejárva, túlnyomórészt az utóbbi évek friss gyűjtéseinek tükrében, átfogó igénnyel mutatja be és elemzi a tájegységre jellemző gazdag népköltészetet, a legnagyobb hangsúllyal a mondavilágot.

Kötetünkkel a szlovákiai magyar néptáncokkal kapcsolatos kutatások egyik adósságát szeretnénk, ha nem is maradéktalanul, de mégis lehetőségeinkhez mérten rendezni. Könyvünk két szerzője, a korabeli terepmunka végzői, „néptáncgyűjtői" közül egyikőjük, Pálfy Gyula, néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének egykori munkatársa, másik szerzőnk, Takács András, a szlovákiai magyar néptánckutatás nagy öregje, 1951-ben Ág Tiborral együtt az itteni néptáncmozgalom elindítója, megalapozója, azonban ma is aktív, a gyűjtéseket, interjúkat lelkesen rendezte, a kötetet megtervezte, írta, emellett újabb kiadványokat tervez. Elkötelezettsége, munkabírása, lelkesedése példa lehet mindannyiunk számára. Kettőjüknek a témához szorosan kapcsolódó írásait és a Vály-völgyi táncélettel, szokásokkal foglalkozó szöveges gyűjtés anyagát, valamint a könyvhöz mellékelt DVD-n a terepmunka során készített néptáncfilmet tesszük itt közzé...bővebben 

A neves folkloristának 1999-ben jelent meg a nagy sikert aratott Hegyet hágék, lőtöt lépék című, apokrif imákat tartalmazó könyvének bővített változata a Kalligram Kiadónál.

A közben Kossuth-díjassá lett szerző újabb kötete, egy korábbi tanulmány mellett, további folklórszövegeket, imákat, imazáradékokat tartalmaz – ezúttal azonban nemcsak a magyar nyelvterületről, hanem egész Európából, 16 kottával és színes képanyaggal illusztrálva.

Dieser Band beinhaltet Niederschriften und Übersetzungen von Tonaufnahmen, die Univ. Prof. Dr. Karl Gaál im Rahmen seiner ethnologischen Feldforschungen in den Jahren 1961 bis 1965 in der Gemeinde Unterwart angefertigt hat. Der Inhalt spiegelt die mündlich überlieferte Erzählkultur dieser ehemaligen Grenzwächtergemeinschaft wider und führt den Leser in eine Welt zurück, in der diese Volksgeschichten und Erzählungen noch organischer Bestandteil des Alltages der Bevölkerung waren.

A kötet Dr. Gaál Károly néprajz professzor 1961-65 közötti alsóőri terepkutatásait, a hanganyag magyar lejegyzését és német fordítását tartalmazza. A könyv az olvasót egy olyan világba vezeti vissza, amelyben megismerkedhet az egykori határőrközösség szóbeli elbeszélő kultúrájával abban az időszakban, amikor a népmesék és elbeszélések a lakosság mindennapjainak szerves részét képezték.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának a kezdeményezésére 1953 elején 1952-es kiadási évjelzéssel látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye...

A kötet a teljességre törekedve bemutatja a történelmi emlékezet szerveződését, a népballadákat, a narratívumokat és proverbiumokat, a találósokat és beugratókat, a táncszókat, az erkölcsi és higiéniai regulákat, a rituális beszéd alkalmait. A gyűjtemény célja árnyalni, újrarajzolni, korrigálni az érdeklődők számára az Aranyosszék-képet; 2. olvasmányt nyújtani Aranyosszék múltjával, társadalmával és kultúrájával kapcsolatosan; 3. felvetni néhány aktuális szakmai kérdést, és válasz-kísérletet fogalmazni ezekre. A kutatás, a forrásfeltárás több téren történt. 

Vargyas Lajos, a magyar néprajztudomány és zenefolklorisztika nagy egyénisége, A magyar népballada és Európa (1976), az Egy felvidéki falu zenei világa - Áj, 1940 (2000), A magyarság népzenéje (2002) és számos más, klasszikussá vált mű szerzője, 2004. február 1-én töltötte be 90. életévét. Ebből az alkalomból barátai, tanítványai, pályatársai és kollégái ünnepi kötettel tisztelegtek sokoldalú munkássága előtt a néprajz, a folklorisztika, a népzene- és néptánckutatás, a zenetörténet, az irodalomtudomány, a verstan, a nyelvészet, a művelődéstörténet és más rokon szakmák területéről írott tanulmányaikkal. A kiadványt Andrásfalvy Bertalan, Domokos Mária és Nagy Ilona szerkesztette. Az első kötet DVD melléklete A Kerítésen kívül című Vargyas Lajosról készült portréfilmet tartalmazza, Csorba Judit Dorottya rendezésében.

A II. világháború befejezése után Csehszlovákiában a kulturális élet területén megindult egy folyamat: a cseh, a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő más nemzetiségek, etnikumok népi, nemzeti és forradalmi hagyományainak felkarolása. Ezek a hagyományok képezték az újra induló kulturális élet alapját. A nemzetek, nemzetiségek kulturális életében nagy szerepet kapott a népi kultúra hagyományainak, értékeinek megmentése, felgyorsult felkutatásuk, felgyűjtésük, tudományos feldolgozásuk és színpadra állításuk. A negyvenes évek második felében létrehozták e hagyományos kultúra kutatásának, tudományos és színpadi feldolgozásának intézményeit, művészeti kollektíváit, a különböző szintű versenyfesztiválokat, illetve a verseny nélküli seregszemléket, valamint ezek szervezésére is a nemzetiségi kulturális szövetségeket...bővebben

Az 1982-ben megalakult Nagyabonyi népdalkört az éneklési vágy, a hagyományok felelevenítése hívta életre. A község vezetésének hathatós támogatásával a Vöröskereszt helyi alapszervezetének égisze alatt viszonylag zökkenőmentesen kezdhették munkájukat az énekesek, hiszen a csoportos éneklésnek már voltak hagyományai a faluban. Az évek múltával a Csemadok alapszervezete vállalta át a csoport támogatását...bővebben

E könyv Bartók Bélának, a magyar és nemzetközi népzenetudomány kiemelkedő, iskolateremtő egyéniségének eddig kiadatlan hangszeres magyar népi dallamgyűjtéseit tartalmazza. Bartók 1906–1914 közt gyűjtött hangszeres magyar népzenét, melyek most jelennek meg teljes egészében. Bartók gyűjtőútjainak nem kizárólagos célja volt a hangszeres zene gyűjtése; általában a népzene, a zeneantropológiai helyzet vizsgálatára törekedett egy adott faluban vagy vidéken. A dallamokat rendkívül gondosan jegyezte le a fonográfhengerről. A gyűjtések eredményét időrendben és az általa bejárt falvak sorrendjében mutatjuk be az I. világháború előtti Magyarország területéről (Alföld, Dunántúl, Kalotaszeg, Csallóköz, Palócvidék, Székelyföld)...bővebben

Mintegy hetven szlovákiai és magyarországi községben végrehajtott gyűjtőmunka eredménye ez a könyv, amelyben összesen 600 folklóralkotás található. Feltárja előttünk Gömörország hiedelemvilágát és betekintést enged az ott élő emberek gondolkodásába, életébe és hitébe. Magyar Zoltán néprajzkutató, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történész-etnográfus-irodalomtanár diplomát. Fő szakterülete a magyar mondavilág, a magyarországi szentek és uralkodók köré épülő mondakörök.

A karácsonyi ünnepkörnek egyik meghatóan szép eleme a betlehemes játék. Betlehemeseink közt fontos helyet foglal el a bukovinai székely népcsoport jellegzetes szokása a „csobánolás”...

Ág Tibor, Kodály Zoltán, Pongrácz Zoltán, Manga János és lelkes kollégáik által gyűjtött mátyusföldi népdalok tematikus gyűjteményét tartalmazza a kötet. A mátyusföldi népdalgyűjtés történetéről és a népzenei anyag sajátosságairól szóló tanulmányok után gyermekdalok, szerelmi dalok, katonadalok, balladák, életképek, majd a jeles napokhoz köthető dalok és vallásos népénekek kapnak helyet, természetesen a kottákkal együtt.

A már Orbán Balázs és Becze Antal által is nagy számban említett Úz-völgyi földrajzi nevek is jelzik, hogy noha a 20. századig lakatlan maradt e vidék, mégis része volt a kászoni táji tudatnak. A szájhagyomány szerint az első gyimesi csángók 1910 körül települtek ide, Csinód benépesülése csak az 1930-as évekre tehető. Az Úz-völgyi csángó településeken az 1960-ásévek derekán éltek a legtöbben (mintegy 450 fő), mára mindössze 300 lélek lakja a kistájat alkotó községeket. A kötet anyaga a három havasi telepen - Csinód, Egerszék, Lesőd - egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye.