tájnyelv

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...bővebben

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...

A kétkötetes munka forrásául Rozsnyó és Rimaszombat város és Gömör-Kishont vármegye hivatalos iratanyaga, jegyzőkönyvei szolgáltak 1613-1850 között. A munka elsődleges célja a káromkodások, valamint a tágabb szövegkörnyezet segítségével elhangzásuk körülményeinek bemutatása. Áttekintésre kerülnek még olyan ide kapcsolódó kérdések, mint az, hogy mely réteg, terület, mennyit és hogyan káromkodott. A nyelvészeti és büntetőjogi kérdéseket inkább csak érinti a szerző, de gyűjtése komoly alapja lehet ilyen jellegű munkáknak is.

Egy több kötetes műnek, Gágyor József Mátyusföldi rózsák és bogáncsok című rendhagyó műfajú könyvének a második kötetét tartja kezében az olvasó. A terjedelmes mű tulajdonképpen több mint tizenegyszer szólást, közmondást, szóláshasonlatot, sajátos nyelvi fordulatot, tréfás mondást, dicséretet, frappáns személyi jellemzést, szexuális célzást, átkozódást, fenyegetést, üdvözlési formát, babonát, ál-találóskérdést, kitérő válaszokat stb. tartalmazó regionális nyelvjárási szótár és kifejezésgyűjtemény.

A több kötetes mű több mint tizenegyezer szólást, közmondást, szóláshasonlatot, sajátos nyelvi fordulatot, tréfás mondást, dicséretet, frappáns személyi jellemzést, szexuális célzást, átkozódást, fenyegetést, üdvözlési formát, babonát, ál-találóskérdést, kitérő válaszokat stb. tartalmazó regionális nyelvjárási szótár és kifejezésgyűjtemény. A fonetikus formában lejegyzett roppant anyag a beszédhelyzetekkel, a kifejezéseket szülő és értelmező életszituációkkal együtt kerül itt az olvasó elé.

A több kötetes mű több mint tizenegyezer szólást, közmondást, szóláshasonlatot, sajátos nyelvi fordulatot, tréfás mondást, dicséretet, frappáns személyi jellemzést, szexuális célzást, átkozódást, fenyegetést, üdvözlési formát, babonát, ál-találóskérdést, kitérő válaszokat stb. tartalmazó regionális nyelvjárási szótár és kifejezésgyűjtemény. A fonetikus formában lejegyzett roppant anyag a beszédhelyzetekkel, a kifejezéseket szülő és értelmező életszituációkkal együtt kerül itt az olvasó elé.

A több kötetes mű több mint tizenegyezer szólást, közmondást, szóláshasonlatot, sajátos nyelvi fordulatot, tréfás mondást, dicséretet, frappáns személyi jellemzést, szexuális célzást, átkozódást, fenyegetést, üdvözlési formát, babonát, ál-találóskérdést, kitérő válaszokat stb. tartalmazó regionális nyelvjárási szótár és kifejezésgyűjtemény. A fonetikus formában lejegyzett roppant anyag a beszédhelyzetekkel, a kifejezéseket szülő és értelmező életszituációkkal együtt kerül itt az olvasó elé.

Silling István nyelvatlasza öt nyugat-bácskai falu (Bezdán, Kupuszina, Szilágyi, Doroszló, Gombos) nyelvjárását mutatja be hang-, alak- és mondattani jellemzőik alapján. Megtalálható a kötetben az egyes települések történeti bemutatása is.

Balassa József egy 1905-ös tanulmányában "a Magyar Nyelvtudományi Társaság egyik legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a magyar népnyelv megismerését és a nép nyelvében lévő kincsek felkutatását egész erejével előmozdítsa. Meg kell tehát ismernünk a magyar nép nyelvét a maga eredetiségében és teljességében, s fel kell tárnunk a nép nyelvében rejlő kincseket, hogy hasznukat lássa a nyelvtudomány, az irodalom és a néprajz, a néplélektan tudománya egyaránt."...

Szlavóniában, közelebbről Kórógyon először 1948 májusában jártam. A Novi Sad-i Pedagógiai Főiskola magyar szakos hallgatóit vezettem oda tíznapos tanulmányi kirándulásra. A cél: a szlavóniai szigetmagyarság életének, nyelvének megismerése volt. 1951-ben, már egyedül, két teljes hétig élveztem a kórógyiak, szentlászlaiak és egy rövid tartózkodás idején a harasztiak vendégszeretetét. Már ekkor sikerült sok és érdekes nyelvi, néprajzi anyagot gyűjtenem, amiből néhány töredék meg is jelent a Híd című folyóiratban. A gyűjtést ki kellett egészítenem, ellenőriznem kellett. Ez a munka 1951 óta állandóan folyt vagy a téli szemeszteri szünetekben, vagy nyáron, sőt két kitűnő adatközlőm - Szőlöskei Gajnok Erzsike és Gajnok Juliska - többször töltött nálam is egy-egy hónapot. Ezt az időt már céltudatosan szógyűjtésre fordítottuk, a szlavóniai (kórógyi) szótár anyagának összegyűjtésére. A 12 magnetofonszalagon őrzött különféle személyekkel folytatott beszélgetések, mesék, adomák, elbeszélések stb. szintén sok adatot szolgáltattak.

Szabó Mária tájszógyűjteménye nem tájszótár. Tájszójegyzék, amelynek lexikai egységeit (szavakat, szószerkezeteket, frazeologizmusokat)  a szerző több mint húsz évig gyűjtötte, írta-jegyzetelte, de amelyeknek életét, változásait már gyerekkorától kezdve, egy életen át következetesen, "magyar szívvel" nyomon követte. (Kolláth Anna)