Nyelvészet, nyelvtudomány, szótár

Nehéz, mondhatni sziszifuszi feladatra vállalkozott a szerző: a mai serdülőket, fiatalokat – bár reményei szerint a náluk fiatalabb gyermekeket, sőt a felnőtteket is – „jó szóra oktatni” magyar anyanyelvük tisztaságának, épségének, szépségének, gazdagságának és változatosságának megőrzésére. A kötet írásai, nyelvi fejtörői a szándék és lehetőségek szerint szórakoztatva kívánnak tanítani, nem merev nyelvtani szabályok ismételgetésével, hanem játékos formában. Aki e – szerény terjedelmű – könyvet figyelmesen átolvassa, szándékát megérti, legalább egy kicsit többet tud majd csodálatos anyanyelvéről, jobban megérti törvényeinek egyikét-másikát, egészében nagyszerűségét.

A szerző hetvenötödik születésnapjára megjelenő, tudományos igénnyel és nagy szakértelemmel megírt, gazdagon illusztrált legújabb könyvének első tanulmánya a paraszti gazdálkodás és életvitel topolyai vonatkozásainak leginkább a XX. század második negyedében szokásban lévő folyamatait ismerteti. Egy másik írása a topolyaiak nyelvében (a múlt század 50-es és 70-es éveinek második felében) észlelt megfigyeléseiről ad számot. A kötet hírt ad egy ismeretlen szerző XIX. század eleji verses krónikájáról és Csete Károly pirosi református kántortanító nem akármilyen szándékkal összegyűjtött és egybefűzött sírverseiről is, de szól a neves vajdasági magyar költő, Fehér Ferenc Topolyához és a topolyiakhoz fűződő viszonyáról, és rövid írásban beszámol a Topolya melletti Bajsa határában talált Árpád-kori pénzekről is.

Kazinczy Ferenc, a magyar nyelv megújítója, 250 évvel ezelőtt, 1759-ben született Érsemjénben. Ezért a 2009. évet hivatalosan is Kazinczy-évnek nevezték el. Közösen, a Kazinczy Ferenc Társasággal, már tavaly elhatároztuk, hogy méltó ünnepséget szervezünk szülőfalujában. 2009. január 23-án tartottuk a Kazinczy-év kárpát-medencei nyitó ünnepét, a Fráter Lóránd Művelődési Házban. Balázsi József polgármester köszöntése után Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal államtitkára üdvözletét Kuzmányi István, a minisztérium nemzetpolitikai osztályának vezetője tolmácsolta, majd Cseke Attila szenátor mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi műsor után Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke ismertette a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma létrejöttének történetét. Ezután három előadás hangzott el: Nagy Edit: Kazinczy Ferenc szülőfaluja Érsemjén, avagy a „szent bölcső" miként nevezhető kultikus helynek; Kupán Árpád: Kazinczy Ferenc, a magyar szabadkőművesség első nagy személyisége; Csorba Sándor: Az érsemjéni Kazinczy Ferenc-szobor története. 

Benő Attila a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti tanszékének tanára, egyetemi docens, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet ügyvezetője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. A tanulmánykötetben szereplő tanulmányok a jelentéselmélet, a fordításelmélet és a kétnyelvűség-kutatás (kontaktológia) területéhez tartoznak.

A térbeli irányok közötti tájékozódás fontos részét képezi mindennapi életünknek, és természetes, hogy ezek a nyelvben is jelen vannak. Kutatásom célja a mindennapi térbeli tájékozódás szempontjából oly fontos vertikális dimenzió egy szeletének a vizsgálata volt: milyen körülmények között használjuk konkrét mozgások kifejezésére a fel, leés alá igekötőket, mi a valóságalapja az igekötős igéket tartalmazó átvitt értelmű kifejezéseknek, és a kései ómagyar kortól a napjainkig milyen változásokon mentek keresztül a kiválasztott igekötők. A vizsgálat alapjául szolgáló gazdag adatanyag lehetővé tette, hogy minél árnyaltabb képet nyújthassak a fel, le és alá használatáról.

E kötet történelmi betekintést kíván nyújtani az első világháborút követően Csehszlovákiához került, ma Dél-Szlovákia részét képező magyarlakta területek nyelvhasználatának egy fontos szeletére, melyet nyilvános nyelvhasználatnak nevezhetünk. A köztéri feliratok, a közéleti és a hivatalos nyelv- használat dokumentumai beszédesen tükrözik a kisebbségben élő szlovákiai magyarok sorsát is. E több mint félmilliós közösség 1918-ban, egyik napról a másikra egy nyelvileg idegen állam határai közé került, és – az új szláv nemzetállam építésében időszakonként erőszakosabb, néha türelmesebb állami politika által – idegenné, gyakran veszélyforrásként kezelt kisebbséggé vált saját szülőföldjén...bővebben

A kézirat egyik sajátossága a nyelvezet. A szerző tudományos kérdéseket is játékos, gyakran ironikus (vagy önironikus) stílussal kezel. A szokatlan kanyarok meglephetik a szakmához tartozó olvasókat, estenként talán meg is hökkenthetik, de végeredményben a különleges nyelvhasználat érdekes, és vitathatatlan értéke a kéziratnak...

A kölcsönelemek, mint ismeretes, mind hangtani, mind alaktani és jelentéstani szempontból beilleszkednek az átvevő nyelv rendszerébe. Az empirikus kutatások alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a nyelv valamennyi szintjén szabályok és törvényszerűségek állapíthatók meg az átvétel beilleszkedési folyamatára vonatkozólag. A román-magyar interferencia vonatkozásában az ilyen irányú vizsgálatokban - a hangalaki és morfológiai kutatásokhoz képest - a jelentéstani elemzések bizonyos mértékben háttérbe szorultak...bővebben

Szemiotikai vizsgálódást végezni a hermeneutika, kognitiv nyelvészet dominanciájának korszakában többszörösen is kockázatos vállalkozás. Ennek egyik oka az, hogy a költői kép Szemiotikai vizsgálódást végezni a hermeneutika, kognitív nyelvészet dominanciájának elszakíthatatlan a nyelv, a szóvég, a műalkotás, az irodalmiság és más olyan fogalmaktól, amelyek kritikai újragondolása nyugati kultúrákban már négy évtizede megindult, akkor tehát, amikor nálunk e fogalmak strukturalista kidolgozása még csak elkezdődött...bővebben 

Doktori értekezésemben (Fazakas 2007) három igekötő, a fel, a le és az alá használatát vizsgáltam a 15. századtól napjainkig. Arra kerestem választ, hogy milyen körülmények között használták ezekben a századokban az igekötőket, miért éppen azokhoz az igékhez kapcsolódtak, amelyekhez kapcsolódtak, illetve időben miért váltották fel egyes igék igekötőiket, miközben az igekötős ige használati köre változatlan maradt. Az anyagot nyelvtörténeti szempontok és a kolozsvári kognitív iskola szempontjai szerint dolgoztam fel...bővebben

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...bővebben

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...

Brassai Sámuel halálának 100. évfordulóján, 1997. május 22-23-án "A nyelvész Brassai élő öröksége" címmel közös emlékülést tartott a kolozsvári egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke és az MTA budapesti Nyelvtudományi Intézete. Ezen alkalommal több más centenáriumi és bicentenáriumi ünnepi rendezvény, megemlékezés volt Kolozsváron a hajadani unitárius kollégium mai utódintézményében, a Brassai Sámuel Gimnáziumban, valamint Brassai szülőfalujában, Torockószentgyörgyön...bővebben 

Az alsóőri székhelyű Magyar Média és Információs Központ (Ungarisches Medien- und Informationszentrum) intézményvezetőjeként elismerésemet szeretném kifejezni a magyar családnévatlasz projekt A nyelvföldrajztól a névföldrajzig című konferenciasorozatához. Egyben köszönetet is mondunk, hogy a tanácskozás hatodik színhelyeként az őrvidéki Alsóőrt, Ausztria egyedüli magyar többségi nyelvű önkormányzatát választották...bővebben

Bár számtalan könyvecske jelenik meg a rovásírásról, e „divatos” témáról napjainkban, a közelmúltban elhunyt régész-nyelvész egyetemi oktató szerző, Vékony Gábor könyve a tudományosan megközelített, „hiteles”, a legújabb kutatásokat is figyelembe vevő mű. Kötetbe gyűjtötte az elmúlt évtizedekben e témában publikált írásait, számba veszi a teljes eddig ismertté vált feliratos anyagot, legyenek azok a Kárpát-medencében vagy másutt (pl. a hajdani Kazáriában). A munka a hazai és a nemzetközi szakirodalom gazdag, széles körű, interdiszciplináris feldolgozásán alapszik. Alapos elemzés olvasható benne a nagyszentmiklósi kincsről, a Telegdi János-féle rovásírásemlékről (1598), Bélay Barnabás szövegéről. Világos elemzés található benne az újabban előkerült leletekről. Óhatatlan, hogy a szerző ne szóljon hozzá olyan fontos problémák megoldásához, mint a székely kérdés. A munka értékét növeli az alapos tudománytörténeti áttekintés.

Miért éppen Termini lett a hálózat neve? Sokat vívódtunk rajta, végül Lanstyák Istvánt tekinthetjük névadónak, aki annak idején így érvelt: "A Termini név ... egyrészt rímel tevékenységünk egyik fontos aspektusára, a szavak, terminusok gyűjtésére, másrészt utal arra, hogy Trianon után a határon túli magyarság egyféle védőövezetet alkot Magyarország határai körül, mintegy védi az anyaországot, egy külső gyűrűt alkot, a termini, a határkövek egyfajta végvárak...bővebben

A nyelvi tudás és a nyelvről szerzett tudás, a tudományművelés igényének, logikájának és a nyelvhasználat kapcsolatának a láttatásához a visszahatás kifejezése, a visszaható kifejezőeszközök történeti vizsgálata csak szűk területen járulhat hozzá. Megerősíthet viszont abban, hogy a leíró grammatika eredményeinek alábecsülése nélkül, a megértés szándékával értelmezzük újra grammatikai ismereteinket a nyelvi valóság tapasztalata alapján. Valószínű, hogy ezeknek a kutatási tapasztalatoknak a birtokában a 2001-ben befejezett dolgozatot ma már másképp lehetne megírni. Ebben a formájában és felépítésében azonban jobban tükrözi azokat az akadályokat, amelyekkel megírása során szembesültem.

A kötet számos betűrendes névjegyzékkel szemléltetve, nyelvészeti leíróelemzéssel átfogóan ismerteti a föld minden államának nevét, a megnevezéseknek a magyar nyelvhasználatban érvényes változatait, mondatbeli toldalékolását, alaki és szerkezeti típusrendszerét, valamint az általuk jelölt szárazföldi és a szigetállamok kontinensbeli hovatartozását.

A kötet tanulmányai együttesen jó alkalmat biztosítanak az analógia és a vele kapcsolatos kérdések továbbgondolásához. Egy részük elméleti szinten közelíti meg az analógia problémáját, mind a szinkronikus működés, mind a diakronikus folyamatok szempontjából, mások esettanulmányban mutatnak be olyan nyelvi jelenségeket, amelyeknek magyarázatához az analógia elvének figyelembevétele jó keretet biztosíthat. Az utóbbiak tematikája szerencsésen változatos: a morfológiai kérdésektől vagy a metafora analógiás értelmezésétől bizonyosfajta nyelvi változásokig vagy a beszédtanulás folyamatáig sok minden szóba kerül, olyanok is vannak, amelyek inkább a megközelítés szemléletmódjával illeszkednek az analógia kérdésköréhez, ami szintén természetes, hiszen az analógia nemcsak eljárás valamilyen konkrét helyzetben, hanem rendszerszerveződési elv is.