Fotó

Az elmúlt ezer esztendőben az erőteljes ellenkező hatások ellenére mindmáig fennmaradt a magyar nemzet, ezzel is bizonyítva életképességét (száz veszély közt, oly sok viszály után ...), mindeközben színesítve, gazdagítva Európa népeinek közösségét...

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete doktori iskolájának oktatói és hallgatói 2008-ban indították az Emberek és kontextusok sorozatot. A forrásközlő kötetek a társadalomkutatók és a népi életforma, a hagyományok iránt érdeklődő olvasók figyelmére tartanak számot. Jelen kötet a doktori iskolában készült, 2012-ben megvédett disszertáció kiadásra előkészített változata. A fényképezés feltalálása után megjelent a mozgókép, amely a megörökítés, a közlés, az önkifejezés, a reprezentálás történetében új médiumot és szövegformát képviselt. Jelen kötetben Blos-Jáni Melinda a kamera, a filmezés, a film családi körben történő meghonosodását követi nyomon. Három eset- és korpuszelemzés az erdélyi filmezés történetének három korszakát különíti el, s leírja az egyes korszakok sajátos filmezési és filmhasználati habitusát.

Dr. Keszeg Vilmos

Babucs Zoltán (Jászberény, 1974) hadtörténész-muzeológus tősgyökeres jászkun család sarja. A budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott - kisebb megszakításokkal - közel két évtizedig, 2017 óta a Magyar Hírlap (polgári közéleti napilap) lapszerkesztőjeként tevékenykedik.
Szakterülete: a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, a jászkunok és a székelyek katonáskodása.

Jelen kötet Szalma Anna-Mária 2011-ben megvédett doktori disszertációjának kiadásra előkészített változata, melyben a szerző arra vállalkozik, hogy három családi fényképarchívum segítségével végigkövesse a fotónak a mindennapi életbe való beépülését. A mintegy kétezer fotó az utóbbi egy évszázadot, két-három generáció életidejét, egy falu, egy kis- és egy nagyváros világát jeleníti meg. Kezdetben a készülék lencséje és a fotográfus tekintélyt parancsoló hatalom képviselőjeként vett részt az (ünnepi) élet szervezésében, majd egyre inkább a mindennapok kontextusába épült be...bővebben

A már-már feledésbe merült Brogyáni munkássága - amely a maga területén kiemelkedő volt - először kerül a széles olvasó közönség elé. Brogyányi Kálmán, a pozsonyi művészeti író nemcsak a szociális fényképezés elméleti szakembere és aktivistája volt. A harmincas évek elején folytatott munkássága révén a magyar fotókultúra egyik korszakos jelentőségű személyiségeként emlékezhetünk rá. Felidézésére számos ok miatt késve kerül sor. Pedig megismerésének több indoka is van. A hazai fotográfiai irodalmat áttekintve ugyanis látható, hogy a magyar fotóelmélet- és fotótörténet-írás történetének vizsgálatában még nagy adósságaink vannak...bővebben

Több mint fél évszázaddal fiatalon bekövetkezett halála után, 2015. szeptember 5-én került sor első alkalommal Talabér Gyula (1924-1962) önálló fotókiállítására a balatonfüredi Vaszary Galériában. Nem nehéz kiszámolni, hogy a fotóművész halálától első kiállításáig tehát éppen 53 év telt el. Helyénvaló itt tehetségének újrafelfedezéséről beszélni, hiszen utolsó éveiben éppen kibontakozóban volt előtte egy komolyabb fotós karrier, műveit mind szélesebb körű elismerés övezte...bővebben

A 19. század végének műemlékvédelmi munkái során alkalmaztak először - ha nem is nagy számban és rendszeresen, hiszen ekkor még modern értelemben vett régészeti kutatásokról nem volt szó - a dokumentálás eszközeként a fényképezést. Sajnos azonban a hivatalos műemlékvédelem lehetőségeit meghaladta az ország műemlékeinek, s ezen belül várainak-várromjainak módszeres fotográfiai megörökítése...

Bicskei Zoltán igazi kanizsánernek, az Akadémia rendes tagjának A szív sorsa című könyve, mely hatvan zeneesszét tartalmaz. Az 1977-től gyűjtött írások és rajzok kiegészülnek Dormán László fotóival és egy hangjátékmelléklettel is....

Ki a megmondhatója, honnan származnak vágyaink?

Nálam egyszerű gyermekkori erdőjárásokkal kezdődött minden. Sajátos világ volt. Magam és önmagam lehettem, ez a tudat szabaddá tett. Nem nagyon beszéltem az élményeimről senkinek…de valahol mégis égtem a vágytól, hogy a saját látásomon keresztül megmutassam mindenkinek valós álomképeimet…

Jóval később, húsz évesen, megelégeltem a mások fotóiban való puszta gyönyörködést, kézbe vettem első fényképezőgépemet. Mindenféle elméleti vagy gyakorlati tudás nélkül vágtam bele, csupán saját hibáimon tanulva. Nem bánom, hogy így történt. Rengeteg botlásom volt. Már csak azért is, mert ha nagy ritkán tanácsot kaptam, nem fogadtam meg...bővebben

„Magyarázatként Kardos Tibor magyarázó jegyzetét idézem. ,Az Omo (ember) szó a régiek szerint arcon (a szem és orr vonásaiban) tisztán olvasható.’ Az az érzésem, hogy a portrék készítésekor – és ezért ennyi barázdált arc –, elsősorban ez érdekelt: e három betű, kiolvasása’! Hogy is írta Hamvas Béla: „A szenvedő…(arcokat) megismerni nem nehéz, mert megnyúltak és aszimetrikusak és barázdásak, az öreg Tolsztoj arca, Greco arcai, vonzóak, mert rútságukban nagyság van és mert az élet nem öröm.” És a tiszta arcú öregek, a gyerekek s ifjak tiszta arca? Ajánlólevél, útlevél, hitelkártya. Talán ennyi elegendő is az itt látható portrék magyarázataként.”

Balla Árpád Zoltán (Székelyudvarhely,1957) fotóművész.

Levélregény formájában megjelenő esszéfüzért és vallomást tart kezében az olvasó. Egy fotós írja és kapja a leveleket: ezekben munkamódszerekről, művészi fejlődéséről, világlátásról, szakmai és erkölcsi dilemmákról esik szó. Az olvasó tanúja lehet egy nagy alkotói energiákkal rendelkező személyiség küzdelmeinek, és láthatja e vívódások eredményét, Balla Árpád Zoltán legújabb alkotói korszakának képeit. A megelevenedő üvegalakok a kötetet látványként is emlékezetessé teszik.  (Márton László)

A fénykép: horgonypont a téridő-kontinuumban. Hosszú láncára kötve ott imbolygunk a felszín hullámverésében leszakíthatatlanul. Fekete Zsolt megpróbálta a lehetetlent: az ugyanott és ugyanakkor összefüggésből megőrizni a koordinátapár felét és kiegészíteni valahogy így: ugyanott és ugyanmáskor. A gond nem abban van, hogy meg lehet-e találni az egykori térbeli fix pontot. Alámerülsz, és megtalálod. A kérdés az, hányszor nem léphetsz ugyanabba a folyóba. Egyszer sem? Kétszer sem?...bővebben

„Műveiben a különleges tárgyválasztás, szellemiség, gondolatiság, formai lelemény mellett rendkívül változatos és bravúros technikai eljárások, képalkotó megoldások alkalmazásával találkozunk. (…) A modern kor szelleme által áthatott, a kor súlyos konfliktusainak és emberi problémáinak igézetében született, a világ abszurditásaival szembesülő, humánus üzeneteket megfogalmazó, korszerűségre törő, progresszív szemléletű munkáit a hagyományos képalkotó módszerek és eszközök alkalmazása avatja meggyőzővé és hitelessé.”

Maurits Ferenc: Bukott angyal ablaka

Maurits Ferenc (1945, Újvidék) grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alakja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője. A hetvenes években művei a jugoszláv modern művészet bemutatóin szerepelnek Európa- szerte. Önálló tárlatai: Szabadka (1966), Belgrád (1972, 1984), Zágráb (1978, 1984), Baja (1990), Szekszárd (1993), Budapest (1993, 1994), Győr, Szeged (1994), Kecskemét (1996), Budapest (1999), Pannonhalma (2004). 1979-ben elnyerte a Forum Képzőművészeti Díjat. Több kötet szerzője, jeles illusztrátor.

Legújabb kötetében három ciklusban (Belgiumi séták; Madridi séták; Barcelonai séták) utazásélményeit adja közre, amelyeket a szerző fényverseknek nevez, mert mindegyik színekről és terekről szól. A könyvben láthatók Maurits kép- és fényképkorrekciói is. Kötetének központi témája az emberi test.

Móser Zoltán fotóalbuma Kodály Zoltán emlékére.

Portréfotók a gömöri vidékről.

A háromnyelvű (magyar, német, szerb) kötetben elsősorban a múlt század hetvenes éveiben a monográfiabizottság által összegyűjtött és az utóbbi néhány évben Sárközi Ottilia és Kórizs József helytörténészek által felkutatott régi fényképekből készült válogatást és rövid ismertetőszöveget találhatunk. A könyv második, színes részében a 2011-es esztendő jelentős eseményeiről készített fényképekből válogattunk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ily módon is nyomot hagyjon életünk az utánunk jövők számára. – Pál Károly

A könyv előző kötete elérhető itt.

Korniss Péter (Kolozsvár, 1937) a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas és Pulitzer.emlékdíjas fotográfus, fotoriporter.

Korniss Péter munkássága az egyik leggazdagabb magyar fotográfiai életmű. Hírnevét a kelet-európai – elsősorban erdélyi – paraszti életforma és kultúra fényképezésével alapozta meg. Az 1979 és 1988 között készült, egy ingázó munkás életét megörökítő sorozata, A vendégmunkás a magyar fotográfia egyik mérföldkövének tekinthető.

Fényképek albumba ragasztva vagy csak becsúsztatva egy harcteret megjárt bibliába, képeslapok, melyeket a propaganda, az élelmes kereskedő, a hadsereg adott ki s adott a honvéd, a közös hadseregbeli katona és a hátországiak kezébe. Ezeken ezernyi érdekes jelenet, a hadi élet mozzanatai. Albumunk, túl az emlékeztetésen, művészi igénnyel készült fotókat tartalmaz. Képei, amint kivehetők a felvételekből, képaláírásokból 1914–1916 között készültek, magyar, osztrák, német és orosz katonákról. Tisztek, tisztesek, közlegények, tüzérek, gyalogosok kerülnek előtérbe, pózolnak vagy bukkannak fel, olykor akaratlanul, egy-egy kép hátterében...bővebben

Engedjék meg, hogy rögtön az elején leszögezzük: a Székelyföldi Grafikai Biennále egyike a legdédelgetettebb itthoni művészeti eseményeinknek. Erre a rendezvényre csakis olyasfajta személyes érintettséggel tudunk gondolni, amilyennel - kis túlzással élve - az ember a saját gyerekére tekint. Fontos számunkra minden olyan esemény, amely a teljes Székelyföldet érinti - természetesen azok, amelyek létrejötténél bábáskodtunk -, hiszen a mindennapokban igazi többletet jelentenek közösségünknek...bővebben