Pszichológia, pedagógia

A volt debreceni diák 1848-ban katonának áll, becsülettel küzd a bukásig a forradalomban. O'sváth Pál egykori tanító, a szabadságharcos múltját és hadnagyi rangját rejtegetni kényszerülő tehetséges fiatalember további életútja azonban egyáltalán nem szokványos: viszontagságos éveket követően falusi jegyző, majd pandúr lesz belőle. Az izgalmas, olvasmányos regényben felvonulnak a világtól elzárt és a mai olvasó által is kervéssé ismert Sárrét akkoriban mocsaras tájainak pásztoremberei, a méneseket dézsmáló betyárok, a zűrzavaros helyzetet kihasználó zsiványok - ebben a környezetben próbál rendet és törvényességet teremteni a karizmatikus főpandúr, akit élő, valóságos személyről mintázott meg a szerző, az író, szerkesztő, fotográfus, énekmondó, kulturális menedzser Kocsis Csaba.

Gorbai Gabriella Mára (Bánffyhunyad, 1977) 2000-ben szakvizsgázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. 2000 óta a Református Tanárképző Kar oktatója, ahol a Katechtikai tantárgycsomag gyakorlati jellegű tantárgyait tanítja. Kutatási területe: szakmai személyiségfejlesztés (súlypont: mélyreflexió), hivatásfejlesztés, interdiszciplinaritás a vallásoktatásban, pozitív nevelői attitűd kialakítása, fejlesztése. Közel húsz szaktanulmánya jelent meg a fenti témakörökben. Jelen könyvet a Református Tanárképző Karon (BBTE) doktori dologzatként védte meg.

A múltban a nevelés és oktatás kérdéseivel elsősorban a filozófia, az etika, majd a teológia foglalkozott. Maga a nevelés és oktatás már ősidőktől fogva létezik. A „pedagógia” kifejezés görög eredetű, a „paidos”, ’gyermek’, és „agoge”, ’elkísérni, vezetni’ jelentésű szavakból tevődik össze. „Paidagogosznak” nevezték az ókori Görögországban a rabszolgatartó gyermekeit iskolába kísérő szolgát. Az ókori rómaiaknál a kifejezés jelentése már kiterjedt az oktatásra és nevelésre is. A történelem során nagy gondolkodók és filozófusok, mint Platon, Arisztotelész, Erasmus, műveikben olyan általános érvényű és erkölcsi természetű kérdésekkel foglalkoztak, amelyek jelentősen meghatározták a pedagógia gyakorlatát és elméletét.

A pedagógiai valóság területén is minden bizonnyal érvényes az az ismert megfontolás, miszerint a jelent csak akkor tudjuk kellőképpen megérteni, jobbítani és uralni, a jövőt pedig csak akkor tudjuk megfelelően elképzelni és megalkotni, ha képesek vagyunk a múltra visszatekinteni, és annak pozitív, érdekes, hasznos és értékes elemeit megismerni. Jelen könyvünk éppen ezt a megismerést próbálja segíteni a nevelésre-oktatásra vonatkozó elméleti és gyakorlati elképzelések síkján, mindenekelőtt azzal, hogy a XVII. századtól kezdődően, napjainkig tartóan kiemelkedő és nagyhatású pedagógiai gondolkodókat mutat be.

A kötet az értékelés folyamatával foglalkozik az oktatásban: a szóbeli, az írásbeli értékelés módszereit és technikáit veszi sorba, illetve az összetett értékelési módszereket és eszközöket vizsgálja.

A tanulászavar kérdésköre folyamatosan gyűrűzik iskoláinkban. A tanulászavarral küzdő gyermekek intergrált oktatása és nevelése egyre inkább foglalkoztatja a szakembereket: pedagógust, gyógypedagógust, pszichológust, szakorvost és nem utolsó sorban a szülőt. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem csupán a szülők tájékozatlanok a kérdésben, hanem az érintett pedagógusok sem állnak sok esetben a helyzet magaslatán, bizonytalanok az elmélet és gyakorlat szintjén, vagy elhatárolódnak...bővebben

Nincs a pszichológiának még egy olyan területe, ahol olyan kevés tényre annyi okoskodás, elmélkedés épült volna fel, mint a tehetség kérdésében. Bár a géniuszok titka régóta foglalkoztatja az embereket, magukkal a vélt vagy valós tehetségekkel való foglalkozás meglehetősen új keletű. A témát járja körbe Hód Sándor délvidéki pszichológus.

A szerző szlovák pszichológus, az amszterdami egyetem pszichológia tanszékének tanára. Kötete immár hat nyelven jelent meg. A szerző annak köszönheti népszerűségét, hogy az úgynevezett `tiltott gyümölcsöket` - alkohol, dohányzás, kávé, nassolás, lustálkodás - nem a megszokott sötét oldalukról mutatja be, hanem rávilágít pozitív hatásukra is. A kötet persze nem a rossz szokásokat és a függőséget hivatott terjeszteni, ellenkezőleg: határozottan kijelöli, hol a határ az élet érzelmi mérlegének tökéletesítése és a gondot okozó túlfogyasztás között.

Az „Általános iskoladidaktika” című könyv olyan ismeretanyagot foglal magában, amely változatos szálakon szorosan kötődik az iskolai oktatás kivételesen bonyolult jelenségvilágához. A könyv fő célja, hogy az iskoladidaktika leglényegesebb területeinek vonatkozásában, az általános pedagógusi, illetve a szaktanári pályára való felkészüléshez, és nyilván a sikeres pályagyakorláshoz szükséges szakmai információkat ismertessen, az igényes és hatékony gyakorlati pedagógiai munkához pedig megfelelő elméleti fundamentumot, és annak alapján általános procedurális kritériumokat nyújtson...bővebben

A kötet az Anyanyelvoktatás sorozat negyedik darabja, az anyanyelvi képességvizsgálatoknak (írásbeli kifejezőképesség, olvasási és szövegértési képesség) egy periódusát zárja.

A tanulmányok, melyeknek szerzői a kutatócsoport tagjai, egy évtizedes empirikus vizsgálat anyagából keletkeztek az összehasonlítás, illetve a tanulságok megfogalmazásának szándékával.

Célunk, hogy a vizsgálat folyamatában szerzett tapasztalatainkat megosszuk mindazokkal, akik elkötelezettek az anyanyelvoktatás ügye iránt; hogy a kutatás során megismert, a nemzetközi iskolai eredményértékelésben kipróbált és célravezetőnek bizonyuló eljárásokat ismertté tegyük az erdélyi magyar pedagógusok számára.

A kötet a 2009–2010-es országos hatókörű, az olvasási és szövegértési képesség színvonalát vizsgáló eredménymérés anyagának eredményeit összegzi interdiszciplináris megközelítésben. A kötettel arra vállalkozunk, hogy empirikus adatokon alapuló, hiteles képet nyújtsunk az erdélyi magyar anyanyelvű diákok olvasási és szövegértési képességéről az oktatáspolitika és szakma számára. Vállalkozásunk hiánypótló, mert nincsenek megbízható adataink arról, hogy diákjaink hogyan működtetik ezt a közoktatás hatékonysága szempontjából fontos kulturális eszköztudást az iskolában és a hétköznapokban.

„A mindennapokban különböző helyzeteket kell felismerni, értelmezni, és hatékonyan kell hozzájuk alkalmazkodni.

Világrajövetelkor a személy potenciálisan rendelkezik azokkal a képességekkel, készségekkel, amelyek mindehhez szükségesek, de az alapvető én-funkciók, a védekező mechanizmusok kibontakoztatásának, az attitűdök, a társas készségek, a szociális szerepek és a helyzetek értelmezéséhez szükséges ismeretek valamint eszközök elsajátításának az egyén élete folyamán kell megvalósulnia. Mindez a szocializáció eredményeként alakul ki.” 

A társadalom és a mindenkori hatalom a tanítót tekintette - tekinti - az adott kor emberiségideálját formáló egyik fő tényezőjének, ezért a tanítóképzés az iskolapolitika homlokterében állt. Ezért fontos megismerni a tanítóképzés történetét. E mű, amely tudományos igényű részletes áttekintést biztosít Erdély ezen intézménytípusánál teljes hálózatáról a kezdetektől a 20. század végéig, összefoglaló-összehasonlító jellegével egységes szemléletmódú összképet alkot, alapul szolgálva mind a szaktudomány kutatói, mind pedig a tárgykör iránt érdeklődő laikusok számára....

A kötet Viktor E. Frankl halálának tizedik évfordulója alkalmából a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán 2007. október 26–27. között megrendezett nemzetközi konferencián elhangzott előadások anyagát közli.

Valami önsorsrontó hajlam szövi át szinte észrevétlenül egyre több ember életét. A civilizáció közismert önpusztító módszereinek (alkoholizmus, dohányzás, drogozás) sorát szinte zökkenőmentesen egészítik ki azok a – gyakran a társadalmi követelmények hatására megjelenő – lelki mechanizmusok, amelyek eredetileg alkalmazkodásként, nem ritkán önvédelemből keletkeznek, de végül ennek az ellenkezőjévé alakulnak át. Ily módon vedlenek át a szenvedélyek függéssé, a szervezet épségét célzó testi jelzések és a veszélyre figyelmeztető, tehát minket óvó félelmek életünket beszűkítő gátakká, a szép gondolatok lelket nyomorgató elméletekké, a nemes emberi értékek felsorakoztatásának induló rendszerek szívet-lelket gúzsba kötő elvekké. Így válnak legsajátosabb lelki folyamataink (az emberi létünk és állítólagos felsőbbrendűségünk letéteményesei) mindennapi belső rombolóival.

A média gyermekek szocializációjában betöltött vezető szerepe miatt érdemes alapos figyelmet fordítani arra, hogy a médiában megjelenő, a gyermekek számára fontos műfaj, a mese világában milyen tartalmak és vizuális élmények jelennek meg. Milyen képet festenek a mesék, a mesék főhősei a gyermekek számára a világról, milyen állításokat fogalmaznak meg? Ezen túl azonban az is fontos hogy mint közönséget, mint befogadót is elemezzük a gyermekeket. Az ilyen jellegű vizsgálódások rámutathatnak azokra a lényegi elemekre, amelyeket a gyerekek jól/rosszul arra használnak, hogy kreatív módon, továbbépítve a kapott elemeket, létrehozzák a saját értelmezésüket, felépítsenek egy saját világot. Éppen ez utóbbi, nem egyszerű folyamatot írja le Kassay Réka sajátos eszközrendszerével. Antalóczy Tímea 

„A játék elsődlegessége mellett teret biztosítunk a néphagyományok, népszokások felelevenítésének, továbbéltetésének, valamint fontos szerepet adunk a zenei nevelésnek. A népzene és a néptánc alapvető összetevői a néphagyományoknak, nem hiányozhat tehát az óvodai nevelésből sem. Az óvodai zenei nevelés kiegészítőjeként szerepelhet az élő zenés gyerektáncház, melynek fejlesztő hatása - több éves tapasztalataink alapján - bebizonyosodott. A legfontosabb célunk, hogy az óvodások megismerjék és megszeressék a népzenét, a néptáncot, a táncos foglalkozások pedig jó hangulatban teljenek, a gyerekek kedvvel táncoljanak, énekeljenek...

"A szerző igen nagy multicentrikus, sokelemes kérdőíves felmérésével, kifogástalan és támadhatatlan statisztikai igazoló eszköztárral tárt elénk újszerű, nemzetközi viszonylatban is jelentős felismeréseket a daganatos betegek pszichoszociális aspektusait illetően, mely eredményeknek gyakorlati, a betegek életminőségét, és klinikai ellátását alapjaiban érintő konklúziói vannak. Ugyanakkor a szerző kivételes alaposságot, tágasságot és bölcs mértéktartást sugároz. Ez a példaadó mértéktartás a munka érvényességét, hitelét jelentősen emeli." (dr. Komlósi Piroska, Budapest)

A Jancsó Alapítvány gondozásában, 2011-ben a Jancsó Benedek emlékezete című tanulmánygyűjtemény és 2012-ben az Alapítvány és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum közös kiadásában a Tanár tudósok - Tudós tanárok sorozatban Jancsó Benedek címmel egy monográfia közzétételére került sor. A Jancsó Alapítvány kiadásában megjelenő harmadik kötet címe: Pusztába kiáltott szó? – Jancsó Benedek breviárium. 

A szerző saját élményei alapján írja le a kábítószerek hatását az emberre, kapcsolatainak alakulására, s ennek szépirodalmi visszatükröződését. Bemutatja a függőség kialakulásának rémséges egyéni és társas útját, a visszaesésekkel szabdalt pokoljárást, s végül a tisztává válás gyötrelmeit és eredményeit. Szlengszótár és kábszerlista egészíti ki ezt a páratlanul őszinte vallomást...