Történelem

Az elmúlt ezer esztendőben az erőteljes ellenkező hatások ellenére mindmáig fennmaradt a magyar nemzet, ezzel is bizonyítva életképességét (száz veszély közt, oly sok viszály után ...), mindeközben színesítve, gazdagítva Európa népeinek közösségét...

A Kis-Szamos völgyének (ro.: Someșul Mic) régészeti repertóriuma, e régió régészeti kutatástörténetének felmérése, illetve különféle szempontok alapján történő vizsgálata többféle szempontból rendhagyó próbálkozás. Egyrészt, mikroregionális szempontok alapján (a terület mérete nem sokkal nagyobb, mint a kistájnak számított Nyírség) hasonló próbálkozás az Erdélyi-medence régészetében alig történt, illetve módszertani szempontból teljesen úttörő vállalkozás... 

Meggyőződésem, hogy a két világháború közti időszaknak, illetve ezen belül is e kötet fókuszában álló magyar ifjúsági mozgalmak történetének még számos olyan kiaknázatlan, értékekben gazdag lelőhelye van, mely mindenképp rászolgál a kutatói, történészi feltáró munkára. A (cseh)szlovákiai magyarság történetének olyan, nagyrészt a feledés homályába elmerült Atlantiszáról van szó ugyanis, mely számos jó példával, tanulsággal tudna szolgálni a napjainkban élő, és a saját identitásából fakadó felelősséget komolyan venni kívánó kortársaink számára is. A kötet immár valóságosan is történelmi szereplői sokféle utat jártak be életükben, de történeteik egy dologban mégis megegyeznek egymással, ez pedig az a fontos tény, hogy valamennyien a (Cseh)Szlovákiába szakadt magyar nemzetrész szolgálatának szentelték életüket. S ezen ifjúkori elhatározásuk mellett jószerével életük végéig kitartottak. Nagyszerű példát hagytak ezzel örökségül az utókornak emberségből, a szülőföldhöz kötő hűségből és hazaszeretetből egyaránt...bővebben

Berekméri Árpád-Róbert hosszas és eredményes kutatást követően írta meg a marosvásárhelyi magyar király 27. honvéd székely könnyű hadosztály történetét. A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és az osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát...bővebben

Lajtai L. László monográfiája azokra a kérdésekre keres választ, amelyek a magyar nemzeti önazonosság-tudatnak a 19. század utolsó harmadáig formálódó átalakulásait, az intézményes magyar nyelvű történetírás kialakulását, valamint első eredményeinek társadalmi-pedagógiai felhasználását érintik...

A „Mindent Erdélyért!” Az Erdélyi Párt története 1940 és 1944 között című könyv a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélyben domináns szerepet betöltő erdélyi magyar politikai alakulat, az Erdélyi Párt történetét dolgozza fel. Hídat képez a két világháború közötti időszak erdélyi magyar pártjai (Országos Magyar Párt, Romániai Magyar Népközösség) és a második világháború utáni magyar pártok (Magyar Dolgozók Országos Szövetsége – MADOSZ, Magyar Népi Szövetség) történeti kutatása között. Az Erdélyi Pártról a kommunista időszak ideje alatt semmi sem jelenhetett meg, ezért a párt mára méltánytalanul, jórészt feledésbe merült, holott a maga nemében egyedülálló politikai párt volt, amely működésének ideje alatt, nemzeti alapon példátlan módon összefogta az erdélyi magyarságot. A mű olvasmányos jellegéből adódóan nem csak a történész szakmának szól, hanem minden műveltebb érdeklődőnek is. Célja egy évtizedeken át kötelező elhallgatásra ítélt történet megismertetése az értő és a téma iránt nyitott olvasóval.

A hadifogságból visszaérkezőkkel kapcsolatban elterjedt egy félig viccnek vehető mondás: amikor a foglyok a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Mint minden valóság, a hadifoglyoké sem volt ilyen fekete-fehér. A nyugatosok is mondtak hátborzongató történeteket, de a legszörnyűbb esetek – egy visszaemlékezőm szavaival élve – a „Keleti Egyetemen” ....bővebben

A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent mű az Elbeszélt történelem sorozat egyik legfrissebb darabja. (http://www.mixonline.hu/)

Ajánljuk még: Nyugati fogságban

Beregszászon 2017. november 17-én tartott nemzetközi konferencia anyaga.

A személyes sorsok, különösen a közfeladatokat ellátóké, mindenképpen színesítik a történelem zajlásának nagy fordulatait, és az egymásra következő kisebb mozzanatok sorozatát, valamint az egyénekre le nem bontott száraz adatokat. A történelem nélkülük, ők a történelem nélkül, nem értelmezhetők. Egy valamirevaló pályakép, az adott személy jellemzőinek és szorosabb tevékenységének időrendi felsorolásával párhuzamosan, elengedhetetlen hogy tartalmazza a hozzá közvetlenül vagy közvetetten kapcsolható események és folyamatok, valamint az általános keretek legalább vázlatos leírását is. A két kiváló szabadságharcos parancsnok, Márkosfalvi Szabó Ferdinánd alezredes és Károly őrnagy sorsának ecsetelése, szemléletesen példázza mindezt.

2019. október 11-12. között rendezték meg Dunaszerdahelyen a XVII. Nemzetközi Vámbéry Konferenciát, amelynek anyagát tartalmazza ez a kötet. A témakörök és előadóik méltók a hagyományokhoz.

A forradalom 60. évfordulójára időzített, ’56 és Románia című konferencia 2016. október 24-én volt a Magyar Írószövetség székházában. .Legelőször találkoztak  nagy létszámban itt azok az erdélyi magyarok és románok ilyen keretek között, azok a  túlélők, akik az 1956-os magyar forradalom eszméivel azonosultak, és ezért akár életfogytiglani kényszermunkára ítélték őket: 

A kötet azokat a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazza, melyeket a román államvédelmi hatóságok 1957 és 1960 között jegyeztek le a Márton Áron püspök dolgozószobájában elhelyezett mikrofon útján végzett lehallgatás eredményeképpen. Forrásértékük a történész számára felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áeron egyházpolitikai elképzeléseit, a keleti politikához fűződő reményeit és félelmeit, kapcsolati hálóját, az állammmal szembeni passzív, de olykor ellenállásra buzdító egyházfőt, a püspöki aulán belüil személyes ellentéteket, konfliktusokat, az egyházmegye és egyházmegyei intézmények , vagy akár egyes plébániák működését, és nem utolsósorban a romániai kisebbségellenes intézkedések miatt aggódó és azok ellen tiltakozó püspököt. A jegyzőkönyveket Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu tanulmányai vezetik be, a kutatók munkáját pedig irodalomjegyzék és mutatók segítik. 

Pintér József (Péterréve, 1936) "kötete hiánypótló helytörténeti munka, melyben a szerző történeti pontossággal vázolja fel Péterréve nagy múltú történelmét, hiteles és pontos képet rajzolva 1944-45-ös partizánterror rettenetes világáról, méltó emléket állítva az ártatlan civil áldozatoknak." (Matuska Márton)

Kötetünk a XX. században bevezetett osztrák–magyar, majd magyar katonai szabvány-anyagokból kívánt éves bontásban érdekességeket bemutatni: minden esztendőből egy-egy, a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében fellelhető különlegességeket,vagy az idők folyamán széles körben elterjedt és ismerté vált hadianyag-típust. Az összeállítás során azonban kiderült, hogy van olyan év, amelyben a hadseregszámos téren vezetett be újítást, s van olyan, amelyhez nem lehet ún. minta- vagy modell-számot kapcsolni. Ez utóbbi éveknél olyan egyedi vagy típustárgyak és dokumentumok kerülnek bemutatásra, amelyeknek keletkezési dátuma az adott évre esik.

Kinek hozta a legnagyobb hasznot a mohácsi vereség? A töröknek? Nem! Hát akkor kinek? Egyértelműen a Nyugatnak és a kor nyugati nagyhatalmának, a Habsburg Birodalomnak! A könyv mindezt világosan bemutatja...bővebben

Végvári oroszlánok – „Élni és halni a hazáért”! 

A szerző helytörténeti munkája gazdag képanyaggal mutatja be a város emlékhelyeit. Az emlékhelyeket címszószerűen sorolja fel, de ezek között nemcsak 48-as emlékeket vesz számba, részletesen foglalkozik Kármán József és családja síremlékével, és a síremlék felállításának történetével is. A szerző összegyűjtötte a losonci Református temető, Új zsidó temető és Köztemető még fellelhető néhány honvédsírját. A második rész a 48-as ünnepségek rendjét ismerteti, majd részletesen felsorolja az adatolható március 15-i ünnepségeket. A könyv egy külön fejezete foglalkozik Kossuthnak Losonchoz fűződő kapcsolatával. Megtaláljuk a kötetben Kossuth Losonc városához írt levelét, melyben köszönti a várost díszpolgárrá választása alkalmából. A kötet végén jegyzetek, továbbá fotók, reprodukciók találhatók.

Bibó Istvánnak 1956-tal kapcsolatos szövegeiben érzékelhető legközvetlenebbül az, amit Göncz Árpád így fejezett ki a Bibó-Emlékkönyvben: Élet és szó egy anyagból...

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója nemcsak az emlékezés, hanem a számbavétel alkalma is. Felteszi nekünk a kérdést, hogy miképpen viszonyulunk azokhoz az eszmékhez, amelyeket 1956 annak idején megfogalmazott és a célokhoz, amelyeket kitűzött. És megkérdezi azt is: miképpen viszonyulunk azokhoz, akik fél évszázaddal ezelőtt életüket, szabadságukat áldozták fel az Eszméért. Ehhez az utóbbi számonkéréshez kíván segítséget nyújtani ez a könyv: az 1956-1965 között politikai üldöztetést, börtönt szenvedett közel 1500 erdélyi magyar (és a magyarokkal együtt 56-ért a kiállást vállaló román) életrajzi adattára...bővebben