Történelem

Az elmúlt ezer esztendőben az erőteljes ellenkező hatások ellenére mindmáig fennmaradt a magyar nemzet, ezzel is bizonyítva életképességét (száz veszély közt, oly sok viszály után ...), mindeközben színesítve, gazdagítva Európa népeinek közösségét...

A szerző a magyarországi reformkori városok fejlődését vizsgálja, külön figyelmet szentelve a korszak egyik kiemelkedő jelentőségű regionális központjának, a reformkori Kassa történetének. Márai városának reformkori viszonyairól hasonló részletességű vizsgálatok mindeddig nem születtek - várostörténeti, szociológiai és politológiai viszonylatban is több szempontból új eredményeket tár az olvasó elé ez a tanulmánykötet.

A Kis-Szamos völgyének (ro.: Someșul Mic) régészeti repertóriuma, e régió régészeti kutatástörténetének felmérése, illetve különféle szempontok alapján történő vizsgálata többféle szempontból rendhagyó próbálkozás. Egyrészt, mikroregionális szempontok alapján (a terület mérete nem sokkal nagyobb, mint a kistájnak számított Nyírség) hasonló próbálkozás az Erdélyi-medence régészetében alig történt, illetve módszertani szempontból teljesen úttörő vállalkozás... 

A sapkajelvények részletes elemzésén keresztül az I. világháború eseményeit bemutató kötet a három éve megjelent “Csak előre, édes fiam…” c. könyv méltó folytatása. A könyvet a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete adja ki az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság által kiírt és elnyert pályázat segítségével. A Nemzeti Művelődési Intézet szakmai együttműködő partnerként, Debrecen Megyei Jogú Város pedig támogatásával járult hozzá a kötet megvalósításához. A kiadvány számos viselési fotóval, tábori sapkával és sok egyéb jelvényhordozó tárgy fotójával gazdagon illusztrálva, 228 oldalon 239 db jelvényt és azok változatait mutatja be.

„Halottak napjára készült a város, és a ködben a fehér őszirózsákat árultak az utcák szegletén. Bódult, fekete tömeg sodra vitte magával a virágokat. Ez évben nem maradt belőlük a temetőknek. Magukra tűzdösik az élők azt, ami a halottakat illeti.”- írta a történelmi Magyarország 1918-as összeomlásakor Tormay Cécile Bujdosó könyvében...

Meggyőződésem, hogy a két világháború közti időszaknak, illetve ezen belül is e kötet fókuszában álló magyar ifjúsági mozgalmak történetének még számos olyan kiaknázatlan, értékekben gazdag lelőhelye van, mely mindenképp rászolgál a kutatói, történészi feltáró munkára. A (cseh)szlovákiai magyarság történetének olyan, nagyrészt a feledés homályába elmerült Atlantiszáról van szó ugyanis, mely számos jó példával, tanulsággal tudna szolgálni a napjainkban élő, és a saját identitásából fakadó felelősséget komolyan venni kívánó kortársaink számára is. A kötet immár valóságosan is történelmi szereplői sokféle utat jártak be életükben, de történeteik egy dologban mégis megegyeznek egymással, ez pedig az a fontos tény, hogy valamennyien a (Cseh)Szlovákiába szakadt magyar nemzetrész szolgálatának szentelték életüket. S ezen ifjúkori elhatározásuk mellett jószerével életük végéig kitartottak. Nagyszerű példát hagytak ezzel örökségül az utókornak emberségből, a szülőföldhöz kötő hűségből és hazaszeretetből egyaránt...bővebben

Berekméri Árpád-Róbert hosszas és eredményes kutatást követően írta meg a marosvásárhelyi magyar király 27. honvéd székely könnyű hadosztály történetét. A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és az osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát...bővebben

Lajtai L. László monográfiája azokra a kérdésekre keres választ, amelyek a magyar nemzeti önazonosság-tudatnak a 19. század utolsó harmadáig formálódó átalakulásait, az intézményes magyar nyelvű történetírás kialakulását, valamint első eredményeinek társadalmi-pedagógiai felhasználását érintik...

A kötet az 1916-os román betörésnek, és az erdélyiek, különösképpen a barcasági csángók menekülésének, majd visszatérésének viszontagságos történetét meséli el visszaemlékezések, korabeli képes és írásos források gazdag tárházának segítságével. Alapos, megrázó történeti munka egy kevéssé kutatott, ám a korszak nemzettudatának szempontjából jelentős eseményről.

A „Mindent Erdélyért!” Az Erdélyi Párt története 1940 és 1944 között című könyv a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélyben domináns szerepet betöltő erdélyi magyar politikai alakulat, az Erdélyi Párt történetét dolgozza fel. Hídat képez a két világháború közötti időszak erdélyi magyar pártjai (Országos Magyar Párt, Romániai Magyar Népközösség) és a második világháború utáni magyar pártok (Magyar Dolgozók Országos Szövetsége – MADOSZ, Magyar Népi Szövetség) történeti kutatása között. Az Erdélyi Pártról a kommunista időszak ideje alatt semmi sem jelenhetett meg, ezért a párt mára méltánytalanul, jórészt feledésbe merült, holott a maga nemében egyedülálló politikai párt volt, amely működésének ideje alatt, nemzeti alapon példátlan módon összefogta az erdélyi magyarságot. A mű olvasmányos jellegéből adódóan nem csak a történész szakmának szól, hanem minden műveltebb érdeklődőnek is. Célja egy évtizedeken át kötelező elhallgatásra ítélt történet megismertetése az értő és a téma iránt nyitott olvasóval.

A hadifogságból visszaérkezőkkel kapcsolatban elterjedt egy félig viccnek vehető mondás: amikor a foglyok a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Mint minden valóság, a hadifoglyoké sem volt ilyen fekete-fehér. A nyugatosok is mondtak hátborzongató történeteket, de a legszörnyűbb esetek – egy visszaemlékezőm szavaival élve – a „Keleti Egyetemen” ....bővebben

A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent mű az Elbeszélt történelem sorozat egyik legfrissebb darabja. (http://www.mixonline.hu/)

Ajánljuk még: Nyugati fogságban

Beregszászon 2017. november 17-én tartott nemzetközi konferencia anyaga.

A személyes sorsok, különösen a közfeladatokat ellátóké, mindenképpen színesítik a történelem zajlásának nagy fordulatait, és az egymásra következő kisebb mozzanatok sorozatát, valamint az egyénekre le nem bontott száraz adatokat. A történelem nélkülük, ők a történelem nélkül, nem értelmezhetők. Egy valamirevaló pályakép, az adott személy jellemzőinek és szorosabb tevékenységének időrendi felsorolásával párhuzamosan, elengedhetetlen hogy tartalmazza a hozzá közvetlenül vagy közvetetten kapcsolható események és folyamatok, valamint az általános keretek legalább vázlatos leírását is. A két kiváló szabadságharcos parancsnok, Márkosfalvi Szabó Ferdinánd alezredes és Károly őrnagy sorsának ecsetelése, szemléletesen példázza mindezt...bővebben

A kötet azokat a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazza, melyeket a román államvédelmi hatóságok 1957 és 1960 között jegyeztek le a Márton Áron püspök dolgozószobájában elhelyezett mikrofon útján végzett lehallgatás eredményeképpen. Forrásértékük a történész számára felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áeron egyházpolitikai elképzeléseit, a keleti politikához fűződő reményeit és félelmeit, kapcsolati hálóját, az állammmal szembeni passzív, de olykor ellenállásra buzdító egyházfőt, a püspöki aulán belüil személyes ellentéteket, konfliktusokat, az egyházmegye és egyházmegyei intézmények , vagy akár egyes plébániák működését, és nem utolsósorban a romániai kisebbségellenes intézkedések miatt aggódó és azok ellen tiltakozó püspököt. A jegyzőkönyveket Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu tanulmányai vezetik be, a kutatók munkáját pedig irodalomjegyzék és mutatók segítik. 

Kötetünk a XX. században bevezetett osztrák–magyar, majd magyar katonai szabvány-anyagokból kívánt éves bontásban érdekességeket bemutatni: minden esztendőből egy-egy, a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében fellelhető különlegességeket,vagy az idők folyamán széles körben elterjedt és ismerté vált hadianyag-típust. Az összeállítás során azonban kiderült, hogy van olyan év, amelyben a hadseregszámos téren vezetett be újítást, s van olyan, amelyhez nem lehet ún. minta- vagy modell-számot kapcsolni. Ez utóbbi éveknél olyan egyedi vagy típustárgyak és dokumentumok kerülnek bemutatásra, amelyeknek keletkezési dátuma az adott évre esik.

Kinek hozta a legnagyobb hasznot a mohácsi vereség? A töröknek? Nem! Hát akkor kinek? Egyértelműen a Nyugatnak és a kor nyugati nagyhatalmának, a Habsburg Birodalomnak! A könyv mindezt világosan bemutatja...bővebben

Végvári oroszlánok – „Élni és halni a hazáért”! 

A szerző helytörténeti munkája gazdag képanyaggal mutatja be a város emlékhelyeit. Az emlékhelyeket címszószerűen sorolja fel, de ezek között nemcsak 48-as emlékeket vesz számba, részletesen foglalkozik Kármán József és családja síremlékével, és a síremlék felállításának történetével is. A szerző összegyűjtötte a losonci Református temető, Új zsidó temető és Köztemető még fellelhető néhány honvédsírját. A második rész a 48-as ünnepségek rendjét ismerteti, majd részletesen felsorolja az adatolható március 15-i ünnepségeket. A könyv egy külön fejezete foglalkozik Kossuthnak Losonchoz fűződő kapcsolatával. Megtaláljuk a kötetben Kossuth Losonc városához írt levelét, melyben köszönti a várost díszpolgárrá választása alkalmából. A kötet végén jegyzetek, továbbá fotók, reprodukciók találhatók.

Bibó Istvánnak 1956-tal kapcsolatos szövegeiben érzékelhető legközvetlenebbül az, amit Göncz Árpád így fejezett ki a Bibó-Emlékkönyvben: Élet és szó egy anyagból...

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója nemcsak az emlékezés, hanem a számbavétel alkalma is. Felteszi nekünk a kérdést, hogy miképpen viszonyulunk azokhoz az eszmékhez, amelyeket 1956 annak idején megfogalmazott és a célokhoz, amelyeket kitűzött. És megkérdezi azt is: miképpen viszonyulunk azokhoz, akik fél évszázaddal ezelőtt életüket, szabadságukat áldozták fel az Eszméért. Ehhez az utóbbi számonkéréshez kíván segítséget nyújtani ez a könyv: az 1956-1965 között politikai üldöztetést, börtönt szenvedett közel 1500 erdélyi magyar (és a magyarokkal együtt 56-ért a kiállást vállaló román) életrajzi adattára...bővebben

A Magyar Autonóm Tartományból az a jelentés futott be, hogy Erdőszentgyörgyön a hőerőmű udvarán valaki ledöntötte Sztálin szobrát; Hajdu Zoltán író jelentette, hogy mellette az autóbuszban valaki azt mondta: „inkább haljunk meg fegyverrel a kézben, mint éhen”; Tóth Ödön kulák Zoltán községben azt kiabálta az utcán, hogy „eljött a mi időnk”; az uzoni körorvos azt mondta, hogy Vasile Lucát is rehabilitálni kellene, mint ahogy Nagy Imrét rehabilitálták; a csíkszeredai Fodor Imre pedig kijelentette, hogy azért, ami Magyarországon történt, a kommunisták a felelősek...bővebben