Történelem

Az elmúlt ezer esztendőben az erőteljes ellenkező hatások ellenére mindmáig fennmaradt a magyar nemzet, ezzel is bizonyítva életképességét (száz veszély közt, oly sok viszály után ...), mindeközben színesítve, gazdagítva Európa népeinek közösségét...

)A dunaszerdahelyi Nemzetközi Vámbéry Konferencia aktuális kötete a hagyomány része, másrészt adósságrendezés. A hagyomány része, mert az egymást követő konferenciákat, egyetlen kivételtől eltekintve, minden esetben az előző konferencia előadásait tartalmazó kötet bemutatásával vezetjük be. Adósságrendezés, mert ez az egyetlen kivétel, amikor az aktuális kötet nem tudott megjelenni, egy évig húzódó hiányt eredményezett, amelyet jelen kötettel próbálunk meg orvosolni.

A hagyomány megtartását és az adósságrendezést az a kiadói szándék tette lehetővé, amely alapján a most elkészülő kötetünk az elmúlt két év, 2017 és 2018 konferenciáinak válogatott előadásait tartalmazza. (Keller László szerkesztő)

A Kis-Szamos völgyének (ro.: Someșul Mic) régészeti repertóriuma, e régió régészeti kutatástörténetének felmérése, illetve különféle szempontok alapján történő vizsgálata többféle szempontból rendhagyó próbálkozás. Egyrészt, mikroregionális szempontok alapján (a terület mérete nem sokkal nagyobb, mint a kistájnak számított Nyírség) hasonló próbálkozás az Erdélyi-medence régészetében alig történt, illetve módszertani szempontból teljesen úttörő vállalkozás... 

A sapkajelvények részletes elemzésén keresztül az I. világháború eseményeit bemutató kötet a három éve megjelent “Csak előre, édes fiam…” c. könyv méltó folytatása. A könyvet a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete adja ki az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság által kiírt és elnyert pályázat segítségével. A Nemzeti Művelődési Intézet szakmai együttműködő partnerként, Debrecen Megyei Jogú Város pedig támogatásával járult hozzá a kötet megvalósításához. A kiadvány számos viselési fotóval, tábori sapkával és sok egyéb jelvényhordozó tárgy fotójával gazdagon illusztrálva, 228 oldalon 239 db jelvényt és azok változatait mutatja be.

„Halottak napjára készült a város, és a ködben a fehér őszirózsákat árultak az utcák szegletén. Bódult, fekete tömeg sodra vitte magával a virágokat. Ez évben nem maradt belőlük a temetőknek. Magukra tűzdösik az élők azt, ami a halottakat illeti.”- írta a történelmi Magyarország 1918-as összeomlásakor Tormay Cécile Bujdosó könyvében...

Meggyőződésem, hogy a két világháború közti időszaknak, illetve ezen belül is e kötet fókuszában álló magyar ifjúsági mozgalmak történetének még számos olyan kiaknázatlan, értékekben gazdag lelőhelye van, mely mindenképp rászolgál a kutatói, történészi feltáró munkára. A (cseh)szlovákiai magyarság történetének olyan, nagyrészt a feledés homályába elmerült Atlantiszáról van szó ugyanis, mely számos jó példával, tanulsággal tudna szolgálni a napjainkban élő, és a saját identitásából fakadó felelősséget komolyan venni kívánó kortársaink számára is. A kötet immár valóságosan is történelmi szereplői sokféle utat jártak be életükben, de történeteik egy dologban mégis megegyeznek egymással, ez pedig az a fontos tény, hogy valamennyien a (Cseh)Szlovákiába szakadt magyar nemzetrész szolgálatának szentelték életüket. S ezen ifjúkori elhatározásuk mellett jószerével életük végéig kitartottak. Nagyszerű példát hagytak ezzel örökségül az utókornak emberségből, a szülőföldhöz kötő hűségből és hazaszeretetből egyaránt...bővebben

Berekméri Árpád-Róbert hosszas és eredményes kutatást követően írta meg a marosvásárhelyi magyar király 27. honvéd székely könnyű hadosztály történetét. A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és az osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát...bővebben

Lajtai L. László monográfiája azokra a kérdésekre keres választ, amelyek a magyar nemzeti önazonosság-tudatnak a 19. század utolsó harmadáig formálódó átalakulásait, az intézményes magyar nyelvű történetírás kialakulását, valamint első eredményeinek társadalmi-pedagógiai felhasználását érintik...

A „Mindent Erdélyért!” Az Erdélyi Párt története 1940 és 1944 között című könyv a második bécsi döntés után Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélyben domináns szerepet betöltő erdélyi magyar politikai alakulat, az Erdélyi Párt történetét dolgozza fel. Hídat képez a két világháború közötti időszak erdélyi magyar pártjai (Országos Magyar Párt, Romániai Magyar Népközösség) és a második világháború utáni magyar pártok (Magyar Dolgozók Országos Szövetsége – MADOSZ, Magyar Népi Szövetség) történeti kutatása között. Az Erdélyi Pártról a kommunista időszak ideje alatt semmi sem jelenhetett meg, ezért a párt mára méltánytalanul, jórészt feledésbe merült, holott a maga nemében egyedülálló politikai párt volt, amely működésének ideje alatt, nemzeti alapon példátlan módon összefogta az erdélyi magyarságot. A mű olvasmányos jellegéből adódóan nem csak a történész szakmának szól, hanem minden műveltebb érdeklődőnek is. Célja egy évtizedeken át kötelező elhallgatásra ítélt történet megismertetése az értő és a téma iránt nyitott olvasóval.

A hadifogságból visszaérkezőkkel kapcsolatban elterjedt egy félig viccnek vehető mondás: amikor a foglyok a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Mint minden valóság, a hadifoglyoké sem volt ilyen fekete-fehér. A nyugatosok is mondtak hátborzongató történeteket, de a legszörnyűbb esetek – egy visszaemlékezőm szavaival élve – a „Keleti Egyetemen” ....bővebben

A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent mű az Elbeszélt történelem sorozat egyik legfrissebb darabja. (http://www.mixonline.hu/)

Ajánljuk még: Nyugati fogságban

Beregszászon 2017. november 17-én tartott nemzetközi konferencia anyaga.

A személyes sorsok, különösen a közfeladatokat ellátóké, mindenképpen színesítik a történelem zajlásának nagy fordulatait, és az egymásra következő kisebb mozzanatok sorozatát, valamint az egyénekre le nem bontott száraz adatokat. A történelem nélkülük, ők a történelem nélkül, nem értelmezhetők. Egy valamirevaló pályakép, az adott személy jellemzőinek és szorosabb tevékenységének időrendi felsorolásával párhuzamosan, elengedhetetlen hogy tartalmazza a hozzá közvetlenül vagy közvetetten kapcsolható események és folyamatok, valamint az általános keretek legalább vázlatos leírását is. A két kiváló szabadságharcos parancsnok, Márkosfalvi Szabó Ferdinánd alezredes és Károly őrnagy sorsának ecsetelése, szemléletesen példázza mindezt...bővebben

2019. október 11-12. között rendezték meg Dunaszerdahelyen a XVII. Nemzetközi Vámbéry Konferenciát, amelynek anyagát tartalmazza ez a kötet. A témakörök és előadóik méltók a hagyományokhoz.

A kötet azokat a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazza, melyeket a román államvédelmi hatóságok 1957 és 1960 között jegyeztek le a Márton Áron püspök dolgozószobájában elhelyezett mikrofon útján végzett lehallgatás eredményeképpen. Forrásértékük a történész számára felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áeron egyházpolitikai elképzeléseit, a keleti politikához fűződő reményeit és félelmeit, kapcsolati hálóját, az állammmal szembeni passzív, de olykor ellenállásra buzdító egyházfőt, a püspöki aulán belüil személyes ellentéteket, konfliktusokat, az egyházmegye és egyházmegyei intézmények , vagy akár egyes plébániák működését, és nem utolsósorban a romániai kisebbségellenes intézkedések miatt aggódó és azok ellen tiltakozó püspököt. A jegyzőkönyveket Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu tanulmányai vezetik be, a kutatók munkáját pedig irodalomjegyzék és mutatók segítik. 

Kötetünk a XX. században bevezetett osztrák–magyar, majd magyar katonai szabvány-anyagokból kívánt éves bontásban érdekességeket bemutatni: minden esztendőből egy-egy, a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében fellelhető különlegességeket,vagy az idők folyamán széles körben elterjedt és ismerté vált hadianyag-típust. Az összeállítás során azonban kiderült, hogy van olyan év, amelyben a hadseregszámos téren vezetett be újítást, s van olyan, amelyhez nem lehet ún. minta- vagy modell-számot kapcsolni. Ez utóbbi éveknél olyan egyedi vagy típustárgyak és dokumentumok kerülnek bemutatásra, amelyeknek keletkezési dátuma az adott évre esik.

Kinek hozta a legnagyobb hasznot a mohácsi vereség? A töröknek? Nem! Hát akkor kinek? Egyértelműen a Nyugatnak és a kor nyugati nagyhatalmának, a Habsburg Birodalomnak! A könyv mindezt világosan bemutatja...bővebben

Végvári oroszlánok – „Élni és halni a hazáért”! 

A szerző helytörténeti munkája gazdag képanyaggal mutatja be a város emlékhelyeit. Az emlékhelyeket címszószerűen sorolja fel, de ezek között nemcsak 48-as emlékeket vesz számba, részletesen foglalkozik Kármán József és családja síremlékével, és a síremlék felállításának történetével is. A szerző összegyűjtötte a losonci Református temető, Új zsidó temető és Köztemető még fellelhető néhány honvédsírját. A második rész a 48-as ünnepségek rendjét ismerteti, majd részletesen felsorolja az adatolható március 15-i ünnepségeket. A könyv egy külön fejezete foglalkozik Kossuthnak Losonchoz fűződő kapcsolatával. Megtaláljuk a kötetben Kossuth Losonc városához írt levelét, melyben köszönti a várost díszpolgárrá választása alkalmából. A kötet végén jegyzetek, továbbá fotók, reprodukciók találhatók.

Bibó Istvánnak 1956-tal kapcsolatos szövegeiben érzékelhető legközvetlenebbül az, amit Göncz Árpád így fejezett ki a Bibó-Emlékkönyvben: Élet és szó egy anyagból...

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója nemcsak az emlékezés, hanem a számbavétel alkalma is. Felteszi nekünk a kérdést, hogy miképpen viszonyulunk azokhoz az eszmékhez, amelyeket 1956 annak idején megfogalmazott és a célokhoz, amelyeket kitűzött. És megkérdezi azt is: miképpen viszonyulunk azokhoz, akik fél évszázaddal ezelőtt életüket, szabadságukat áldozták fel az Eszméért. Ehhez az utóbbi számonkéréshez kíván segítséget nyújtani ez a könyv: az 1956-1965 között politikai üldöztetést, börtönt szenvedett közel 1500 erdélyi magyar (és a magyarokkal együtt 56-ért a kiállást vállaló román) életrajzi adattára...bővebben

A Magyar Autonóm Tartományból az a jelentés futott be, hogy Erdőszentgyörgyön a hőerőmű udvarán valaki ledöntötte Sztálin szobrát; Hajdu Zoltán író jelentette, hogy mellette az autóbuszban valaki azt mondta: „inkább haljunk meg fegyverrel a kézben, mint éhen”; Tóth Ödön kulák Zoltán községben azt kiabálta az utcán, hogy „eljött a mi időnk”; az uzoni körorvos azt mondta, hogy Vasile Lucát is rehabilitálni kellene, mint ahogy Nagy Imrét rehabilitálták; a csíkszeredai Fodor Imre pedig kijelentette, hogy azért, ami Magyarországon történt, a kommunisták a felelősek...bővebben