Nemzetiségek

Két tanulmányt olvashatunk Varjú Katalin és Hizsnyai Zoltán tollából, illetve számos mai történetet ismerhetünk meg a romákról. Furcsa helyzet kisebbségben élve többségiként megnyilatkozni – merthogy mind a fönti, mind az alábbi oldalakon kétségtelenül ez történik –, de még furcsább lehet a nemzeti kisebbség kisebbségének szerepkörét felvállalva betagozódni a társadalomba. Ez a könyv ezen betagozódás segítésének a céljából született, és bár igaz, hogy elsősorban a Szlovákia déli régióiban többségi szerepet játszó kisebbségiekhez – tehát a szlovákiai magyarokhoz – szól, valószínűleg a kétszeres kisebbségben – vagyis magyar környezetben – élő roma etnikum számára sem tanulságok nélkül való...bővebben

Zombor. Bittermann Nándor és Fia Könyv- és Kőnyomdája, 1896 - Hasonmás kiadás

Polyglott állam lakói, milyen Magyarország, a legnagyobb egyértelmű- és egyérzelműség mellett sem tekinthetők egységes nemzetnek. Nem legalább a történetíró előtt. El kell tudnia választani ennek az ország határain belől élő nemzetiségeket az uralkodó nemzetiségtől; ki kell mutatnia a történet menetén a testvér népek szereplését és részvételét az országos küzdelmekben ; szóval azok speciális történetével is kell foglalkoznia, mint oly résszel, mely nélkül a nemzet egyetemes története hiányos maradna. Hazánk történetében a többi közt szintén szerepel egy nemzetiség, mely mint a magyar nemzet kiegészítő része, régi lakója e földnek és régi részese a nemzet által végbevitt cselekvényeknek.

E hiánypótló, tudományos igénnyel elkészített munka megfelelően alátámasztja azt a tényt, hogy a roma etnikai közösség, a cigányság történelme a világtörténelem elidegeníthetetlen része. Magyarországon az elmúlt közel egy évtizedben azon dolgoztunk, hogy a cigány kultúra és történelem megkapja a méltó elismerést, és erőforrást jelentsen a Magyarországon élő közösségeknek. Nemzeti ügynek tekintettük ezt, ezért is döntöttünk úgy 2012-ben, hogy Európában elsőként külön tananyagként emeljük be a nemzeti alaptantervbe a cigány kultúrát és történelmet. A kötet, amelyet kezében tart az olvasó, segítséget nyújt az oktatásban, a jövő nemzedékek nevelésében...

Hasonmás kiadás - Temesvárott : nyomatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvnyomdában, 1882.

Czirbusz Géza piarista szerzetes és egyetemi tanár 1886-ban szerzett doktorátust a jelen kötet egy későbbi átdolgozásával, s megválasztották munkája elismeréséül a budapesti Néprajzi Társaság bolgár szakosztályának elnökévé is...

Az örmény lakosság számának jelentős csökkenése ellenére, a 19-20. századokban Gyergyószentmiklóson maradt fenn az egyik legerősebb magyar örmény közösség. A gyergyószentmiklósi magyar örmény közösség tiszteletére 2010. május 6-án az Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyói fiókszervezete és a Gyergyói Népfőiskolai Társaság nemzetközi történész konferenciát szervezett. A tanulmánykötet egy kivétellel ennek a tudományos értekezésnek a munkálatait mutatja be...

Komáromban egykoron jelentős számú zsidó közösség élt. Ma már csak a pusztuló temetőkkel, az átalakított templomokkal találkozni, és egy igen jelentéktelen számú közösséggel, ami mára megmaradt a helyi zsidóságból. A kötet az egykor volt komáromi zsidóságnak próbál emléket állítani.

Prof. Dr. Gerhard Seewann, a PTE-BTK Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék nyugalmazott tanszékvezetőjének 2012-ben jelent meg Geschichte der Deutschen in Ungarn (A magyarországi németek története) című kétkötetes monográfiája, amely szinte rögtön a magyarországi németekről szóló irodalom alapművei közé került. A német nyelvű monográfia, amit Dr. Vitári Zsolt, a PTE-TTI Modernkori Történeti Tanszék tanszékvezető-helyettese fordított magyarra, az Argumentum Kiadó gondozásában jelent meg a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának támogatásával...

A kötet a magyar–román–cigány közösségek naiv történelmét vizsgálja, az együttélő népcsoportok történelemszemléletei közti összefüggésekre, az etnikus eltérésekre és a regionális egységességre fókuszálva. A könyv témájául választott mikrorégió a Nagy-Küküllő fennsíkján terül el, Hargita megye délnyugati részén, ahol magyar közösség már erősen keveredik a románsággal és cigánysággal, kialakítva egy sajátos együttműködési modellt.

Ötödik esztendeje rója Szilágyi Aladár a maga Etnosz-portyáknak nevezett riportútjaival Románia tájait, hogy másod-, harmadmagával képekben is megörökítve mutassa be, megyéről-megyére, faluról-falura járva azt a tarka világot, amit az országban élő nemzeti kisebbségek jelentenek. Az újra kötetbe gyűlő riportok - követve a 2006-ban A Klisszura titkai címmel megjelent első gyűjteményt - is különböző etnikai kisvilágokba kalaluzolják el az olvasót, egyazon, magát egységes nemzetállamnak valló, időközben a nyelvek és kultúrák sokszínűségét jelentő Európai Unió tagjává vált országban. Pedig mekkora különbségeket, megannyi érdekes másságot tapasztalni, mennyi megőrzésre, de még inkább utolsó pillanatban történő megmentésre érdemes kincset találni...bővebben

A nemzetiségről Eötvös József 1865-ben befejezett, klasszikus értékű munkája, amely a Habsburg birodalom viszonyaiból kiindulva vázolja fel a lehetséges együttélési alapnormákat az akkori Magyarország határai között. Természetesen a '48-as nemzeti forradalmakat és az azt követő bécsi tapogatózásokat és balsikereket figyelembe véve alakítja ki báró Eötvös a korát messze megelőző koncepciót, és próbálja törvényi keretek között megoldani a több nemzet együttélését. A kötetet Schlett Istvánt gondozta és előszavazta. Munkája összefoglaló módon tükrözi, milyen kor- és politikai kontextusban került a nyilvánosság elé Eötvös programja, milyen erőket és pártokat mozgósított, illetve melyeket hagyott hatás nélkül.

Hasonmás kiadás – Lőcse: Szepesmegyei Történelmi Társulat, 1901

„A Szepesség lakosságának sociologiai viszonyai a XVIII. és XIX. században« czímű füzetét nyújtja most választmányunk társulatunk tagjainak 1900-adik évi illetményűl. A csere igen szerencsés, mert ez a mű teljesekké egészíti ki társulatunknak eddig megjelent évezredes kiadványait, de a nélkül, hogy bányavárosaink történetéből sokat előlegezne...bővebben

Budapest Magyar Tudományos Akadémia, 1908 -Hasonmás kiadás

Hazai történetírásunk feltünően keveset foglalkozik a magyarországi szerb nép görög egyházi intézményeinek történetével. Nem érdeklődünk eléggé e bizanti alkotásoknak magyar földön - a római egyház és a nyugati műveltség körében - folytatott életével és azokkal a körülményekkel, melyek közt ezek az ősrégi keleti keresztény intézmények az ő sajátszerű jellegzetes formájukkal és szellemükkel hazánk területére behatoltak s itt már évszázadok előtt állandó otthont készítettek maguknak. A keleti görög egyház legjellemzőbb s közművelődési és magyar állami tekintetekből is figyelemre legméltóbb intézményei hazánkban a szerb monostoregyházak, rendeltetésük szerint a magyar földön élő szerb nép valláserkölcsi nevelőházai és tanítóiskolái.

Ľudovít Štúr (1815-1856), a szlovák történelem legkiemelkedőbb alakja, 1851-ben írta meg A szlávok és a jövő világa címmel az első olyan politikai koncepciót, amely kész forgatókönyvet kínált a szlovák és a magyar nemzet különválásához. Kötetünk Stúr legfontosabb cikkei, beszédei, politikai röpiratai mellett közöl egy bő válogatást kiterjedt levelezéséből, a kortársi visszaemlékezésekből, sőt, az utókor magyar és szlovák értékelései közül is. Így rajzolódik ki Stúr politikusi, politikai gondolkodói és újságírói arcéle, sőt, magánemberi portréja is.

L'udovit Stúr (1815-1856) a szlovák történele legjelentősebb személyisége volt. Ő hozta létre az önálló szlovák irodalmi nyelvet, ő szerkesztette és adta ki az első szlovák nyelvű politikai újságot, ő volt az első olyan országgyűlési követ, aki a magyar törvényhozásban szlovák érdekeket jelenített meg. Ő volt az 1848-as szlovák politikai mozgalak legfontosabb vezetője, de részt vett a katonai megmozdulásokban is, sőt, ő volt az, aki 1849 után először felvetette az önálló, Magyarországtól független szlovák állam létrehozásának gondolatát.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-Hivatala, 1876 - Hasonmás kiadás

"Magyarország délkeleti része, mely a mult század közepe óta a változó politikai rendszerek mintaiskolájává használtatott, és sok oly intézményt mutatott fel tarka változatosságban, mely másutt e hazában ismeretlen volt, a régibb századokban is különleges térképet, és külön fejezetet az alkotmánytörténetben igényelt magának. Ezen állapotok, melyek annak idején a nemzet érdekei által igazolva lehettek, de a mai alkotmányos theoria előtt meg nem állhatnak, a felismerhetlenségig elmohosodtak az idők viszontagságai által, és a köztudomásból egészen kivesztek...bővebben

"Jelen könyvem sem nem másolata, sem bővített kiadása 31 évvel ezelőtt megjelent monográfiámnak. Tartalmilag és adatok beállításában egészen új dolgozat, mert egy emberöltő tapasztalatainak leszűrődése. Csupán alapfelfogásom nem változott, sem a honi bolgárokról, sem a krassovánok eredetéről. Sőt Syrku orosz tudós részéről is beigazolást nyert az én a nyolcvanas években hirdetett nézetem. A bolgárokról alkotott véleményemet pedig Bulgáriának a legutolsó 10 év alatt elért gazdasági és nemzeti erősödése, meg a lefolyt török-bolgár háború hadi sikerei igazolták. Bármint forrongjanak egy ideig ott, lenn a Balkánon természetes kereteikben elhelyezkedni s kristályosodni eddig nem tudó balkáni népek, - azt a világtörténeti és geográfiai tényt meg nem cáfolhatja senki és semmi, hogy a törökség nem bír ellentállni az európaizálás erejének, az európai ember világterjeszkedésének - és hogy a felszabadult balkáni népeknek van ezentúl jövőjük tulajdon hazájukban, a Földközi tenger keleti medencéjében, az Afrikába és Indiába vezető utak csomójában."

Hasonmás kiadás – Budapest, 1896.

Pollák Miksa. – Budapest : [Franklin-Társulat Ny.], 1896. 1877-ben két pártra szakad a zsidó közösség, nem tudtak megegyezni abban, hogy a frigyszekrény előtt vagy a templom közepén legyen az almemor. Eleinte a Hal téren bérelt lakás volt a zsinagóga, a Fekete sas térre, onnan pedig az Új utcába költöztek. 1891-ben a megosztottá vált zsidó közösség, amelyben létrejött az ortodox, vagyis az “igazhitűek” pártja, megépítették zsinagógájukat a Papréten. 

Hasonmás kiadás – Kolozsvártt, 1867.

Lukácsy Kristóf 1859-es latinul megjelent erdélyi örmények történetéről szóló munkáját egészíti ki a jelen kötet. Ismerteti az erdélyi örmény rítusú egyház történetét, s küzdelmét a beolvasztással fenyegető erdélyi római katolikus püspökség fenhatóságával szemben...bővebben

Az erdélyi szászok Európát képviselték Európa határán: a szorgos munkálkodást, a tulajdon – a közte a közös tulajdon – szentségét, és a kultúrát mindenekelőtt. A kollektív ölések, nemzetgyilkosságok e tájon mindig Európa-vesztéssel jártak, a térség európátlanítása folyt vérrel. A magyarországi zsidóság, vagy a svábság felszámolása a magyarországi polgár-világon ütött mély sebet; az erdélyi zsidóság, majd a szászság megsemmítése Erdélyt és Romániát lökte Európától lökte Európától és az európai civilizációtól messzibbre el. A szászsággal nem csak egy kultúra tűnt a semmibe, de egy kicsit a kultúra is...bővebben

„Ebben a könyvben a román nemzetiségi öntudatosodás folyamatát kísérelem meg bemutatni a források tanúsága alapján. A valóságtartalom, melyhez eljutottam, nem felel meg sem a magyar, sem a román nacionalista történetírás megszokott eredményeinek. Bár nem ölel fel minden megközelíthető egykorú forrásanyagot, minden eddigi kísérletnél többet használ fel, és a leglényegesebb anyag nagy részét felöleli. Megírásából az emberi lehetőségek határain belül minden célzatosság hiányzik, kivéve egyet: a valóság megismerésének vágyát.” (részlet az előszóból)

Ez a mű, amelyet az olvasó ezennel kézbe vehet, 1946-ban látott napvilágot. Dokumentum és ma is aktuális mű. Szerzője, I. Tóth Zoltán a magyar történetírás rendhagyó alakja, egyetlen mártírja. 1956. október 25-én érte golyó, amikor – mint dékán – az egyetemi hallgatóság igényeit akarta a Pártközpont elé terjeszteni. Ember és mű értékét akkor tudjuk felbecsülni, ha kora összefüggéseibe próbáljuk elhelyezni, pontosabban: a ma újrafelfedezett multikulturalitás színes szövevényébe.