népmesék

Hét mesén keresztül hívja útra kelni ifjú és megélt korú olvasóit egyaránt egy valódi világutazó. Hatalmas panorámaképeken megelevenedő tájakat bejárni, a végtelen óceán partján elmerengeni, egy afrikai baobabfa hűsítő árnyéka alatt üldögélni, madarakkal szárnyra kapni, titokzatos ösvényeken lábnyomába lépni, s eljutni a legtávolabbra: embertől emberig.

Tamási Áron legszebb meséi és legmesésebb elbeszélései olvashatók ebben a kötetben. Az ízes nyelven elbeszélt történetek életre keltik a korabeli Erdély és a székely mesevilág különös alakjait: az eszes vándorlegényt, a segítőkész ördögöt, a szeretetre vágyó Halált, a furmányos kereskedőt és persze a szép hajadont, akinek rózsa illatozik a köldöke helyén...

Mi az, amiről azonnal tudjuk, hogy a miénk? Tudományosabban, mit tekint a magyar ember magyar evidenciának? Néhány kiemelkedő történelmi esemény és személyiség mellett a népművészetünket. A magyar viselet, a népzenénk, táncaink, a népmeséink, tárgyi népművészetünk (nem megfeledkezve konyhaművészetünk magyar sajátosságairól, a halászléről, pörköltről, töltött káposztáról és a többiről) azonnal fölismerhető a nemzetközi sokaságban. Ennél is fontosabb, a magyar népművészet tartalmában, mondanivalójában ugyanakkor egyetemes...

Dieser Band beinhaltet Niederschriften und Übersetzungen von Tonaufnahmen, die Univ. Prof. Dr. Karl Gaál im Rahmen seiner ethnologischen Feldforschungen in den Jahren 1961 bis 1965 in der Gemeinde Unterwart angefertigt hat. Der Inhalt spiegelt die mündlich überlieferte Erzählkultur dieser ehemaligen Grenzwächtergemeinschaft wider und führt den Leser in eine Welt zurück, in der diese Volksgeschichten und Erzählungen noch organischer Bestandteil des Alltages der Bevölkerung waren.

A kötet Dr. Gaál Károly néprajz professzor 1961-65 közötti alsóőri terepkutatásait, a hanganyag magyar lejegyzését és német fordítását tartalmazza. A könyv az olvasót egy olyan világba vezeti vissza, amelyben megismerkedhet az egykori határőrközösség szóbeli elbeszélő kultúrájával abban az időszakban, amikor a népmesék és elbeszélések a lakosság mindennapjainak szerves részét képezték.

A már Orbán Balázs és Becze Antal által is nagy számban említett Úz-völgyi földrajzi nevek is jelzik, hogy noha a 20. századig lakatlan maradt e vidék, mégis része volt a kászoni táji tudatnak. A szájhagyomány szerint az első gyimesi csángók 1910 körül települtek ide, Csinód benépesülése csak az 1930-as évekre tehető. Az Úz-völgyi csángó településeken az 1960-ásévek derekán éltek a legtöbben (mintegy 450 fő), mára mindössze 300 lélek lakja a kistájat alkotó községeket. A kötet anyaga a három havasi telepen - Csinód, Egerszék, Lesőd - egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. 

Faragó József népmesegyűjteménye gazdagon illusztrált, igényes kivitelezésű kötetben jelenik meg a Kriterion könyvkiadónál. Az Unipan Helga által tervezett és kivitelezett meséskönyvben 20 egészoldalas színes illusztráció mellett számos apró illusztráció díszíti az állatmeséket tartalmazó meseválogatást.

"Életem során meséltem óvodákban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, aranyozott színháztermekben, árvaházakban, börtönökben, elmegyógyintézetben, erdei tisztásokon, autóbuszokban, vonatokon, még vásárban is. Meséltem vidám és boldog embereknek, árváknak és elhagyottaknak, karácsonykor laktanyába zárt bakáknak, nyomorult, megalázott vendégmunkásoknak, árvíztől és háborútól elűzötteknek, kicsiknek és nagyoknak...

Dr. Kovács Ágnes (1919-1990) népmesekutató születésének 100. évfordulójára lánya, Lengyel Judit állította össze az életművét bemutató kötetet a Sztánai füzetek 27. tagjaként. Gazdag képanyaggal, teljes bibliográfiával mutatja be azt a sokrétű gyűjtő- és ismeretterjesztő munkát, amelyet édesanyja végzett. Ortutay Gyula tanítványaként egy új mesefelfogást próbált elfogadtatni itthon és külföldön. Ennek lényege, hogy a népmese alapvetően egy szóbeli műfaj, szájhagyomány útján terjed, középpontjában a mesemondó és annak meseértő közönsége áll. A paraszti faluközösségekben a mesemondásnak funkciója volt, és művészi színvonalra jutott. Ennek felgyűjtése, megismerése, elemzése elősegítheti a jövő társadalmát is abban, hogy a maga kommunikációját művészi szintre emelje.

A Mátyás királyról szóló hagyománykör egyike kulturális örökségünk legimpozánsabb folklórtradícióinak. A magyar folklórban általánosan elterjedt, abba mélyen beágyazódott epikus hagyományanyag, amely szinte egyedüliként nemzetközi is, hiszen a szomszédos népek kulturális emlékezetének szintén része. A magyar reneszánsz uralkodó alakját mesék, mondák, anekdoták, példázatok, szólások, dalok, balladák örökítik meg, minden más történeti hőst felülmúló adatgazdagságban és tematikai változatosságban.

A mesék Benedek Elek, Herrmann Antal, Wlislocki Henrik, Kovács Ágnes és Nagy Olga erdélyi gyűjtéseiből válogatva.

Egy fortélyos anya farkashússal kínálgatja gyermekeit, a világ legmarkosabb királya az ördöggel is összemérné az erejét, de a fia lesz a zálog, egy csonkakezű, bár annál teljesebb eszű leány mindent visszaszerez, amit ármánnyal elvettek tőle az erdélyi cigány népmesekincsnek ezen szereplői elevenednek meg sok más társukkal egyetemben hét mese erejéig ebben a kötetben, hogy kísérőnek szegődjenek az olvasó mellé olyan tájakra...

Mátyás király történelmi alakja a néphagyománynak köszönhetően eggyé vált az igazságos, bölcs és a szegények védelmében kiálló király idealizált képével, aki népe gondjának-bajának megismerésétől vezérelve, álruhában járja az országot. Közszájon forgó mondák, mesék, közmondások, anekdoták maradtak fenn tetteiről, melyekben igazságot tesz: megleckézteti és megbünteti a hatalmukkal visszaélő, kapzsi urakat; bőkezűen megajándékozza a jókat és rátermetteket; nevetségessé teszi a kevélyeket...

Könyvünkben a kutatástörténeti áttekintés után a bácskai, bánáti és szerémségi magyar nyelvű publikált és közgyűjtemények kézirataiban található meseszövegekkel, azok műfaji és tipológiai jellemzőivel foglalkozunk. Azaz a munka megírásával elsődlegesen a régió magyar lakosságának meseanyagát kívántuk számba venni. Ám eközben a vizsgált anyag területi és történeti áttekintésére is lehetőség nyílt, s láthatóvá vált, hogy az általunk kutatott területen az elmúlt mintegy kétszáz év folyamán ki, hol és milyen népmesét gyűjtött, valamint hogy a későbbiek során ezeket a szövegeket kik, hol és milyen formában közölték újra. Választ kerestünk arra is, hogyan oszlik meg a régió magyar meseanyagán belül a műfajok aránya, illetve melyek azok a mesetípusok, amelyek ennek a térségnek a mesetudását jellemzik.

Ortutay Gyula (1910-1978) zoborvidéki mese- és mondagyűjteménye egyike azoknak a kéziratoknak, melyek nem jelentek meg a jeles néprajzkutató életében. E sokáig elveszettnek hitt gyűjtemény Ortutay 1956. évi csehszlovákiai gyűjtőútjának termése, egyúttal pedig a Nyitra-vidéki magyarság prózaepikai hagyományainak első nagyszabású megörökítése...

Szülőfalumban hallott népi elbeszélések forrásértékűnek szánt gyűjteménye e kötet. Úgy mutatja be a szilágysági Kraszna elbeszélésállományát, tartalmi-tematikai és nyelvi sajátosságait, ahogyan azok feltárultak a gyűjtő előtt: elhallgatások, hamisítások, szépítések nélkül. A közreadott mesék, tréfák, anekdoták jelentős hányada – mintegy harmada – az eddigi folklórkiadványokból egyáltalán nem vagy csak egy-két változatból ismert szüzsé, noha csupán alig egynéhány történet újabb keletű. Erről, valamint az elbeszélések elmondásának körülményeiről a bevezetőből és a jegyzetekből tájékozódhat a kíváncsi olvasó.

Az Erdélyi Mezőség északi részén fekvő Árpád-kori Ördöngösfüzes három mesemondójától - Daruka Ilona, Hideg Anna és Kisláposi András - származó meséit gyűjtötte össze, válogatta ki, látta el bevezető tanulmánnyal és rendezte sajtó alá a szerző. Tette ezt oly módon, hogy igyekezett megőrizni a mesélőkre és a helyre jellemző tájnyelvi ízeket, ezáltal a történetek is elevenebben, szemléletesebben hatnak, s a félig-meddig alámerült néprajzi tájegység, a néhai Mezőség is élettel telik meg.