népdalok, népzene

Negyven évig együtt lenni nagyon szép dolog. Nem sok dalos társaság van Magyarországon, akik ennyi időn keresztül összetartanak, hirdetik hovatartozásukat, ápolják kapcsolataikat. Hány helyen jártak vajon, és hány dalost láttak vendégül viszonzásul? De a legnagyobb eredmény az, hogy együtt voltak, törődtek egymás gondjával, bajával, megünnepelték mind az egyéni, mind pedig az ország jeles napjait, ezzel önmaguknak szerzett örömük mellett hány embernek tették szebbé, gazdagabbá az életét azáltal, hogy énekeltek? Sőt, lemezeiket, hanghordozóikat a világgal is megismertették...

Miután Berecz András "hazakísérte" a gyergyói népdalokat, melyeket Bartók, Kodály és Molnár Antal gyűjtött a Gyergyói-medencében a múlt század elején, a magyar népzenekultúra térképén egy új szín árnyalatai tüntek fel: Gyergyóé. Milyen idejében! Mert mi már hajlandóak voltunk elhinni, hogy színtelenül és eszköztelenül állunk ezen a térképen. Holott íme: volt és van gyergyói népdal, volt és van gyergyói tánc! A mi népdalaink nyelvileg....bővebben

Kötetünkkel a szlovákiai magyar néptáncokkal kapcsolatos kutatások egyik adósságát szeretnénk, ha nem is maradéktalanul, de mégis lehetőségeinkhez mérten rendezni. Könyvünk két szerzője, a korabeli terepmunka végzői, „néptáncgyűjtői" közül egyikőjük, Pálfy Gyula, néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének egykori munkatársa, másik szerzőnk, Takács András, a szlovákiai magyar néptánckutatás nagy öregje, 1951-ben Ág Tiborral együtt az itteni néptáncmozgalom elindítója, megalapozója, azonban ma is aktív, a gyűjtéseket, interjúkat lelkesen rendezte, a kötetet megtervezte, írta, emellett újabb kiadványokat tervez. Elkötelezettsége, munkabírása, lelkesedése példa lehet mindannyiunk számára. Kettőjüknek a témához szorosan kapcsolódó írásait és a Vály-völgyi táncélettel, szokásokkal foglalkozó szöveges gyűjtés anyagát, valamint a könyvhöz mellékelt DVD-n a terepmunka során készített néptáncfilmet tesszük itt közzé...bővebben 

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának a kezdeményezésére 1953 elején 1952-es kiadási évjelzéssel látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye...

A II. világháború befejezése után Csehszlovákiában a kulturális élet területén megindult egy folyamat: a cseh, a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő más nemzetiségek, etnikumok népi, nemzeti és forradalmi hagyományainak felkarolása. Ezek a hagyományok képezték az újra induló kulturális élet alapját. A nemzetek, nemzetiségek kulturális életében nagy szerepet kapott a népi kultúra hagyományainak, értékeinek megmentése, felgyorsult felkutatásuk, felgyűjtésük, tudományos feldolgozásuk és színpadra állításuk. A negyvenes évek második felében létrehozták e hagyományos kultúra kutatásának, tudományos és színpadi feldolgozásának intézményeit, művészeti kollektíváit, a különböző szintű versenyfesztiválokat, illetve a verseny nélküli seregszemléket, valamint ezek szervezésére is a nemzetiségi kulturális szövetségeket...bővebben

Az 1982-ben megalakult Nagyabonyi népdalkört az éneklési vágy, a hagyományok felelevenítése hívta életre. A község vezetésének hathatós támogatásával a Vöröskereszt helyi alapszervezetének égisze alatt viszonylag zökkenőmentesen kezdhették munkájukat az énekesek, hiszen a csoportos éneklésnek már voltak hagyományai a faluban. Az évek múltával a Csemadok alapszervezete vállalta át a csoport támogatását...bővebben

E könyv Bartók Bélának, a magyar és nemzetközi népzenetudomány kiemelkedő, iskolateremtő egyéniségének eddig kiadatlan hangszeres magyar népi dallamgyűjtéseit tartalmazza. Bartók 1906–1914 közt gyűjtött hangszeres magyar népzenét, melyek most jelennek meg teljes egészében. Bartók gyűjtőútjainak nem kizárólagos célja volt a hangszeres zene gyűjtése; általában a népzene, a zeneantropológiai helyzet vizsgálatára törekedett egy adott faluban vagy vidéken. A dallamokat rendkívül gondosan jegyezte le a fonográfhengerről. A gyűjtések eredményét időrendben és az általa bejárt falvak sorrendjében mutatjuk be az I. világháború előtti Magyarország területéről (Alföld, Dunántúl, Kalotaszeg, Csallóköz, Palócvidék, Székelyföld)...bővebben

A karácsonyi ünnepkörnek egyik meghatóan szép eleme a betlehemes játék. Betlehemeseink közt fontos helyet foglal el a bukovinai székely népcsoport jellegzetes szokása a „csobánolás”...

Értékes zenei olvasókönyvet ajánlunk gyermekeknek, óvodás kortól a serdülő korosztályig, illetve felnőtteknek is. Olyan énekeket, amelyeket minden magyar gyermeknek és felnőttnek illik ismerni, énekelni. Rendkívül gazdag a magyar énekkincs, ezért a szerző több műfajból válogatott néhány remekművet, kedvteremtőnek, hogy bárki bármikor hozzáférhessen ehhez a 333 gyöngyszemhez.

Ág Tibor, Kodály Zoltán, Pongrácz Zoltán, Manga János és lelkes kollégáik által gyűjtött mátyusföldi népdalok tematikus gyűjteményét tartalmazza a kötet. A mátyusföldi népdalgyűjtés történetéről és a népzenei anyag sajátosságairól szóló tanulmányok után gyermekdalok, szerelmi dalok, katonadalok, balladák, életképek, majd a jeles napokhoz köthető dalok és vallásos népénekek kapnak helyet, természetesen a kottákkal együtt.

A már Orbán Balázs és Becze Antal által is nagy számban említett Úz-völgyi földrajzi nevek is jelzik, hogy noha a 20. századig lakatlan maradt e vidék, mégis része volt a kászoni táji tudatnak. A szájhagyomány szerint az első gyimesi csángók 1910 körül települtek ide, Csinód benépesülése csak az 1930-as évekre tehető. Az Úz-völgyi csángó településeken az 1960-ásévek derekán éltek a legtöbben (mintegy 450 fő), mára mindössze 300 lélek lakja a kistájat alkotó községeket. A kötet anyaga a három havasi telepen - Csinód, Egerszék, Lesőd - egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. 

A Széchenyi- és Prima Primissima Díjas népzenekutató professzor 1995-ben és 2008-ban megjelent művének javított harmadik kiadása. E kézikönyv a népzenének arról a részéről szól, amelyről Kodály és Bartók generációjától nem kaptunk részletes összefoglalást...

Kedves Olvasó!

Ez a kiadvány a hányattatott sorsú, 1941-ben hazatelepített bukovinai székelyek hálaadó imáit, népénekeit, balladait tartalmazza. A szerző néhány megindító gyermekkori élményét is megosztja az olvasóval. A lemez az új Haza imára hívó harangszavával kezdődik, és a végén is azzal ad hálát a Teremtőnknek...

Márkos Albert zeneszerző és pedagógus a kórusmozgalom elkötelezett támogatója volt. Zeneszerzői tevékenységében a kórusművek, ezeken belül a népdalfeldolgozások, kiemelkedő szerepet töltenek be. Aktív karnagyként ő maga is részt vállalt az amatőr kórusok felkészítésében, zenei nevelésében, a kórusmozgalom felvirágoztatásában.A könyv célja: megismertetni Márkos népdalfeldolgozásait a nagyközönséggel. Ennek elérése érdekében előbb elméleti oldalról közelítjük meg az alkotásokat...bővebben

A kötet először is ismerteti a moldvai síposok történetét, majd a leghíresebb dudásokat és dudákat mutatja be. Ezután a duda alkatrészeinek, a dudakészítésnek és magának a dudálásnak a néprajzi vonatkozásai, népnyelvi-szaknyelvi szótára következik. A következő fejezetek a dudálás szerepét ismertetik a helyi népi kultúrában, vagyis mikor, kik, hogyan dudáltak faluhelyen, milyen hiedelmek övezték a síposokat. Végül a szerző bemutatja magát a csángóságot, múltjukat és jelenlegi helyzetüket elemzi.

A Bukovina Kiadó csapata ezúttal az óvodás és kisiskolás korosztálynak címezve készítette el legújabb kiadványát, melynek képeit a bukovinai székely népdalok szövegeiben fellelhető tanulságos mondatok, és a táncok közben hallható csujogatások inspirálták. A gyerekek a színezés mellett, szüleik, nagyszüleik segítségével a képekhez tartozó dalokat is megtanulhatják, ezzel is közelebb kerülve a bukovinai székely kultúrához.

Rédiger Ödön gyűjtését Kanyaró Ferenc hagyatékából bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Rédiger Ödön gyűjtötte a kötetben található dalokat 1895-1896-ban, aki egy akkor idős asszonytól, a szabédi Dimény Mózesné Szabó Annától gyűjtötte össze az énekeket.

Az 1958-ban lejegyzett népdalokat még az év őszén, hangfelvételen rögzítettük. Húsz gesztetei asszony és férfi lelkes éneklését vettük hangszalagra. A sok énekes között kitűnt egy olyan énekes, akinek természetes szép hangja, romlatlan előadási stílusa, kitűnő emlékezőtehetsége és határozott fellépése volt: Motyovszky Józsefné Kovács Teréz. Ő volt az első gömöri nótafa. Előadói és alkotói egyéniség volt, akit a hagyományos közösségében a társainál nagyobb daltudás és biztosabb, egyénibb előadásmód jellemzett.

Reprintkiadvány

E dalcsokorban közölt népdalok egy részét gyermek-, ill. fiatal koromban még Andrásfalván gyűjtöttem össze és kottáztam le egyszerű tudásommal egy hegedű segítségével. Bár ezzel akkor még semmi célom sem volt, s azt sem tudtam, mit jelent a „gyűjtés" szó, mégis valami arra ösztökélt, hogy minden dallamot, amelyet meghallottam, a magam módján, a magam gyönyörűségére megörökítsek. Akkor még nem tudtam, de most már látom, hogy lassan-lassan ezek a szép, nálunk Andrásfalván közismert dalok feledésbe mennek...

Egy falumonográfiát tart kezében az olvasó, amely a vegyes népességű bácskai település, Pacsér történelméről és magyar lakosainak népi műveltségéről, elsősorban nyelvéről, népdal- és néprajzi ismereteiről szándékozik számot adni. A kötet sajátossága az emlékezés és a mentés. A sorok közül azonban az is kiviláglik, hogy a holnapért mindig - és olykor igen keservesen - meg kellett küzdeni...