gazdálkodás

A 2008-ban századik esztendejét betöltő néprajztudós, K. Kovács László egyik alapvető, de mind ez idáig kiadatlan munkája ez a kötet, mely egy az 1940-es években végzett terepmunka tapasztalatait összegzi, s amelyet szerzője 1962-ben öntött végleges formába. A könyv „azon túl, hogy nagy pontossággal rögzíti a Borsa-völgyi juhászat minden apró részletét…, eljutva a pásztorszervezet, a pásztorkultúra leírásáig és a juhtartás őszi-téli teendőinek bemutatásáig, főként a tulajdonviszonyok, a juhtartó népesség gazdasági és társadalmi viszonyainak aprólékos adatolásával és elemzésével tűnik ki a hazai szakirodalomból” (Paládi-Kovács Attila előszavából).

A szerző a Sóvidék földművelését mutatja be, a földgazdálkodás szerkezetét és annak változását. A szöveget gazdag képanyag illusztrálja. Egész Sóvidéket átfogja Madar Ilona kutatása, a települések legtöbbje most is archaikus gazdálkodású, az ott élők életvitelét tekintve. Ezért is bizonyult megfelelő kutatási terepnek a vidék. A gyűjtés ideje is mondhatni szerencsés, ugyanis a hagyományos gazdálkodásnak olyan jelenségeit, formáit örökíthette meg a szerző, amelyeket talán ma már nem lehetne lencsevégre kapni (pl. sarlós aratás)...bővebben

A felsőkápolnai tetőre beereszkedve a távolban egy kisebb domb tetején a bonyhai református templom bukkan fel, képe több irányban is uralja a tájat – dominanciáját viszont elhomályosítja egy, a kápolnai tető fölött nemrég emelt borház és pincészet, amely a térségben nagy múltú, de az 1990 utáni években visszaszorult szőlészetnek, borászatnak ad új irányt. A falvak egy részében magyar többséget találni, más részében románt, harmadik részben pedig cigányt. De vannak itt olyan falvak is, amelyekben még az 1990-es évek elején is szász többség volt. És végül több faluban találni a valamikor magyar nemesség tulajdonába tartozó kisebb-nagyobb udvarházat, amelyeknek állapota viszont igen változó...bővebben

Antikvár könyv

A Drávaszögben, a Duna és a Dráva folyók összeszakadásában elterülő vízerek, tavak, nádasok, rétek, lágy hullámzású, szőlősorokkal befuttatott, dombok szabdalta háromszög alakú földterület legdélibb zugában épült fel a halászfalu, Kopács. A víz közelsége évszázadokon keresztül meghatározta a kopácsiak életvitelét: a természetből élés, gyűjtögetés, a halászat, a vadászat legavatottabb ismerői lettek a környéken. A község „víz mellettisége” nemcsak mindennapjainkba szólt bele, hanem népköltészetükre, díszítőművészetükre, egész életükre kitörölhetetlenül erős hatást gyakorolt. Lábadi Károly, a Drávaszög kutatója két évtizedes saját és az elődök gyűjtőmunkájának összegezését végezte el ebben a kötetben...bővebben 

Önismeretünk bővítéséhez feltétlenül szükséges a községünkben élő népnek az ismerése és még annál inkább a múltjának a megismerése. ( ... ) Éppen azért próbáltam majdnem az utolsó órákban mindazt papírra tenni, amit idős adatközlők elmondtak és a magam napja is lemenőben, hogy az utánunk jövő néprajzkutatók, múltat megismerni igyekvők forrásanyaga is legyen. Ismerjék meg, hogyan éltek elődeink, hogyan éltünk mi, a nagy átalakulások időszakában. ( ... ) Ezen dolgozatok visszapillantó tükrök, melyekben láthatók elődeink életének, szokásainak egy-egy kis mozzanata, a még élő öregeké is, melynek egy részéből a jövőbeni boldogulás érdekében tanulni is lehet.

Fejér Miklós (Zabola, 1913 - Sepsiszentgyörgy, 2002) tanár, tankönyvíró. Első generációs értelmiségiként a 20. század erdélyi történelem hányattatásait élte végig: magyartanár, katonai szolgálat és orosz fogság, helynevek kutatója, tankönyvíró, valamint meghurcoltatásának története. 1948-tól Kolozsváron élt, ahol itthon volt, de gyakorta megfordult családjával Zabolán, ahol otthon volt.

Rendelhető kedvezményes kiadói áron

A kötet a kezdetektől veszi sorra Bia és Torbágy korabeli szőlőművelését, számos helytörténeti írással, visszaemlékezésekkel, majd a mai Biatorbágy aktív borosgazdáinak személyes történeteit, indíttatásait, sokszor évszázados családtörténetüket ismerhetjük meg.