Irodalomtudomány

„Szenci Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30.– Kolozsvár, 1634. január 17.) munkássága a legszerteágazóbbak, legsokoldalúbbak közé tartozik a saját korában. Pedig nem akármilyen nemzedék tagja: az 1570-es években születettek közé olyan nevezetes magyar írók tartoznak, mint Rimay János, Pécseli Király Imre, Kanizsai Pálfi János, Miskolci Csulyak István, Pázmány Péter, Káldi György és Nyéki Vörös Mátyás. Talán ez a sokoldalúság, s a hosszú külföldi tartózkodás ad magyarázatot arra, hogy Dézsi Lajos 1897-es életrajza óta miért nem született róla nagy összefoglaló munka...bővebben

A szabadkai Városi Könyvtár féltve őrzött értékei között kétségtelenül külön hely illeti meg Csáth Géza Földesen vezetett orvosi naplóját. Időről időre elővéve, irodalmi ínyencek kíváncsiságának eleget téve, néhány publikációtól eltekintve, a nagy nyilvánosság elöl elzárva a ritkaságok elszigetelt életét élte eddig. A kiadvány a Páciensek könyvében készült rajzokat és jegyzeteket közli, melyet a Városi Múzeum tulajdonában álló rajzfüzet és a Dér Zoltán hagyatékában található festmény teszi teljessé. Csáth sokoldalú művészeti tevékenysége közül a legkevésbé ismert és feldolgozott a képzőművészeti munkássága, így minden Csáth-olvasónak, rajongóknak, értelmezőknek izgalmas adalékkal szolgál a kötet.

A könyv szerencsésen megfogalmazott címe sokatmondóan utal szerzőnk gazdag, 19. századi irodalmi tapasztalataira, a tárgyalt anyag küzdelmes, egyben azonban módszeres, állhatatos és szívós meghódításának folyamatára, a hozzá fűződő viszony személyi eseményeire is, amire vonatkozóan tudnunk kell, hogy a táj embere nem afféle hitbizományként jut azok birtokába, hogy aztán örök időkre kisajátíthatatlan és elidegeníthetetlen tulajdona maradhassanak, hanem fáradságos munkával, meg és visszahódításukkal...bővebben

Vass László a két háború közti csehszlovákiai magyar publicisztika kiváló művelője. Rozsnyón született 1905-ben. Publicisztikái, esszéi irodalmi vonatkozásai mellett kiállt a magyarság kisebbségi jogaiért. A kötet rávilágít Vass életművére válogatott írásainak közlésével, abban a reményben hogy hozzájárul Vass munkásságának megfelelő helyretételére, hiszen mind Magyarországon, mind a Felvidéken az ismeretlenségbe süllyedt munkája, amely Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Fábry Zoltán mellett kortársai legjobbjai közé tartozott.

A fiatal kutató első kötetében érdeklődéssel fordul a válságidők, a kiélezett létszituációk, a kulturális különbözőségek felé. Elemzéseinek tárgya Grecsó Krisztián, Závada Pál, Bódis Kriszta, Ladik Katalin, Berniczky Éva, Lovas Ildikó, valamint Kukorelly Endre alkotása. A kötetet gazdag irodalomjegyzék zárja.

A vajdasági magyar irodalom idén emlékezik meg jelentős alakja, Herceg János születésének századik évfordulójáról. Ebből az alkalomból az irodalomtörténészek mai szemmel olvasták újra regényeit, novella- és esszéköteteit, gazdag publicisztikáját, az írótársak pedig írói-emberi alakját elevenítik föl a kötetben.

Boka László a fiatal irodalomtörténész és elméletíró generáció egyik legjelentősebb képviselője, kutatási területe a kánonelmélet, illetve a második világháború utáni erdélyi magyar irodalom. Kötetének vezérfonala a különféle kánonkoncepciók összevetése az irodalom gyakorlatával: annak vizsgálata, hogy különböző szerzők életműve milyen módon, milyen olvasatok mentén épül be az irodalmi hagyományba.

A szerző a szlovákiai magyar irodalommal kapcsolatos kételyeivel a legtágabb intertextuális horizontokra irányítja az olvasó figyelmét. Vitatott témái az irodalomtudománynak, hogy vannak-e nemzeti irodalmak, van-e határon túli magyar irodalom, illetve vannak-e sajátosságok, melyek alapján részek különböztethetők meg az egészben. Németh Zoltán kötetének alcíme is (Bevezetés a szlovákiai magyar irodalom olvasásába) már előre vetíti a könyv első négy tanulmányának tematikáját: a szlovákiai magyar irodalom terminus technicusának lehetséges értelmezései, az identitás és a kánon kérdésköre, valamint a felvidéki irodalomkritika és a fiatal kritikusgeneráció feladatai.

Cselényi László költészete kritikák és értékelések tükrében. "Ez a kötet tartalmazza a Cselényit elmarasztaló kritikákat is, tekinthető az Escorial... ikerkönyvének. A kép így lesz csaknem teljes. És talán nyomasztó is, mert őszintén szólva, én Cselényi helyében meglehetősen kényelmetlenül érezném magamat. Ennyi elvárásnak megfelelni, ennyi értelmezést figyelembe s talán komolyan venni! Gyanítható, hogy Cselényi Lászlóról, szerencséjére, vagy kivételes immunrendszerének köszönhetően, mindezek leperegnek, és bár (mert minden alkotó hiú) ő is kívánja az elismerést és visszaigazolást, szándékaitól nem térítik el a drukkerek."

A Bartók Béla-sort címül viselő kötet az önazonosság-tudat ápolásának az erdélyiség szorításában/ihletésében kialakult módozatairól nyújt filológiailag megalapozott, esztétikailag hiteles képet kiemelkedő fontosságú versek (pl. Dsida Jenő Psalmus Hungaricusa), prózai írások (pl. Wass Albert Elvásik a veres csillag című regénye), időszaki kiadványok (pl. a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények), történelmi/irodalomtörténeti mozzanatok (1956, 1959) elemző bemutatásával.

„Auschwitz után verset írni barbárság” - ez a közismert kijelentést többszörösen átértelmezi Szűcs Teri monográfia értékű tanulmánykötete. Éppen az utódok emlékezete foglalkoztatja: hogyan jelenik a Holokausztot át nem élt nemzedékek számára a „huszadik század botrányának” tapasztalata és tanúsága.

Bányai János, a tanítvány, majd pályatárs összegyűjtötte Bori Imre akadémikus, irodalomtörténész, tanár születése nyolcvanadik évfordulójára azokat a kritikáit, tanulmányait, amelyeket az elmúlt majd négy évtized alatt írt tanártársa könyveiről, sokrétű munkásságáról. A könyv – mint Gerold László, a recenzens írja – „kettős tükör, amelyben az irodalomtörténész Bori Imre portréja és a tanulmányíró Bányai János arcéle (is) kirajzolódik”.

A kötet egyenként bemutatja a Jókai Napokat 1964-től kezdve 2013-ig. Az irodalmi színpadok, felnőtt és diákszínjátszók, és a vers- és prózamondók vetélkedése évről évre ismétlődik, ám a keretek, a színre vitt darabok rengeteget változtak az eltelt több mint negyven év alatt.

A jugoszláviai magyar irodalom 1994. évi bibliográfiája 27 lap, folyóirat, évkönyv, naptár, melléklet anyagát és a tárgyévben megjelent könyvek bibliográfiai leírását tartalmazza. A bibliográfia anyagának közlésében (a magyar irodalomtörténeti bibliográfiák hagyományának megfelelően) követi az előző évek tematikus, tárgykörök szerinti felosztását. A cikkek és könyvek bibliográfiai leírása az ISBD nemzetközi szabvány szerint készült. Az évszám és az évfolyam a szerkezeti egyszerűsítés és ésszerűsítés következményeként a feldolgozott lapok és folyóiratok jegyzékében van feltüntetve...bővebben

A jugoszláviai magyar irodalom 1998-1999. évi bibliográfiája 36 lap, folyóirat, évkönyv, naptár, melléklet anyagát és a tárgyidőszakban megjelent könyvek bibliográfiai leírását tartalmazza. A bibliográfia anyagának közlésében (a magyar irodalomtörténeti bibliográfiák hagyományának megfelelően) követi az előző évek tematikus, tárgykörök szerinti felosztását.

A cikkek és könyvek bibliográfiai leírása az ISBD nemzetközi szabvány szerint készült. Az évszám és az évfolyam a szerkezeti egyszerűsítés és ésszerűsítés következményeként a feldolgozott lapok és folyóiratok jegyzékében van feltüntetve...bővebben

Roginer Oszkár (1986, Újvidék)  doktori értekezésének kiadása.

Mi történeik akkor, mikor egy közösség azonosulási hálójában átértékelődnek, átalakulnak, vagy onnan kiesnek bizonyos terek, amikor csonkulnak a helyszínekhez kötött eredetmítoszok és hivatalos igazságfogalmak, amikor felszámolódnak és idegenné lesznek azok a jelentések, amelyek biztonságot nyújtottak az identitás különféle módosulásai során?

A vidékünkhöz kötődő írástudók sajátos katasztere ez a gyűjtemény, amely Kárpátalja létrejöttének 100. évfordulója elé készült nyomdai és elektronikus változatban. Az olvasók szembesülhetnek azokkal a személyiségekkel, akik szellemi síkon is nyomot hagytak az időben, és figyelemre méltó értékekkel gyarapították egységes magyar művelődésünket, irodalmunkat és kultúránkat, tudományos életünket...

A nyugati kultúra alapmítoszai és azok folyamatos újraírásai. Monstrumok, csábítók, a végzet asszonyai. A kötet a mítoszok színeváltozásainak nyomába ered, irodalmi keveredéseik játékát kutatja – szigorú, iskolás rendszerezés és lábjegyzetáradat helyett kötetlen és olvasmányos esszéformában, magyar nyelvterületen újdonságnak számító módszer segítségével. Kányádi András 1995-ben diplomázott a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán, majd a párizsi Sorbonne-on szerzett doktorátust összehasonlító irodalomból.