A sorozat VII. köteteként megjelenő monográfia a történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, ám viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé. A szerző a sorozat korábbi táji gyűjteményeihez (Torna vármegye, Gyimes, Kalotaszeg) hasonlóan a tárgyalt vidék minden magyarlakta települését bejárva, túlnyomórészt az utóbbi évek recens gyűjtéseinek a tükrében mutatja be és elemzi földrajzi és műfaji értelemben egyaránt átfogó igénnyel a tájegységre jellemző rendkívül gazdag népköltészetet, a legnagyobb hangsúllyal a mondavilágot. A közreadott 1450 folklóralkotás szövegkorpuszát magyarázó jegyzetek és mutatók teszik kézikönyvként is használhatóvá, szemléletessé pedig a tájat és hagyományőrzőit illusztráló képmelléklet, mely a sorozat immár hagyományos jellegzetessége.