Teleki László Alapítvány, Budapest

„et continuans ipsi antiquo operi" szól Péter püspök szerződése Tyno fia Jánossal. A szövegrészlet azonban nemcsak az 1280-as évek végére illik rá. A régi mű folytatása, kijavítása, megújítása századokon át adott tennivalót a püspökség számára. Elegendő felidéznünk, hogy a 12. század végén megkezdett új katedrálist félkész állapotban érte a tatárjárás kegyetlen pusztítása, majd ki sem javíthatták, és be sem fejezhették teljesen, amikor a szászok haragja söpört végig rajta. Ezt követően állapodott meg Péter püspök a Magyarországon dolgozó kevés név szerint ismert építőmesterek egyikével a munka folytatásáról...

„ A Daniela Marcu Istrate régész által vezetett, változó összetételű kutatócsoport által eddig elvégzett, jelenleg is folytatódó ásatások első szakaszának az eredményeit rögzíti ez a kötet, reméljük, kezdő darabjaként annak a sorozatnak, amely az együttes felmérhetetlen fontosságú régészeti monográfiáját eredményezheti. Ezek az ásatások a Teleki László Alapítvány közvetítésével magyarországi intézmények és alapítványok, illetve a helyreállításokban elsődlegesen érdekelt Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye támogatásával folytak és folynak. Első ízben villantják fel a tudományos dokumentáció közzétételével az ásatási eredmények kritikai feldolgozásának a lehetőségét. Nézetünk szerint ugyanakkor kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy a két ország régészei és történészei – túltéve magukat az elmúlt évtizedek ideológiai és politikai fogantatású vitáin – megtalálják az egymás és a középkortudomány közös művelése felé vezető utat. „ Kovács András művészettörténész

A kilenc gazdag tanulmány átfogóan mutatja be a székesegyház történeti és régészeti kutatásait, felfedezéseit. A kiegészítő táblák segítik az áttekintést.

A néhány évvel az ezredforduló után, I. István által alapított erdélyi püspökség központjában áll Magyarország történelmének, egyháztörténetének és művészettörténetének egyik kiemelkedő, emblematikus épülete, a gyulafehérvári székesegyház. A magyar királyság egykori területén ez az épület az egyetlen olyan középkori püspöki templom, amely jórészt eredeti formájában maradt fenn, s így egyedül ad méltó képet középkori székesegyházaink hajdani külső és belső megjelenéséről...

A kötetben közöllt tanulmányok 2005. április 14–15-én Budapesten, valamint 2006. június 1–2-án Bákóban és Pusztinán a Teleki László Alapítvány által megrendezett Veszélyeztett örökség, veszélyeztett kultúrák – A moldvai Csángók című nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el.

Az 1989 decembere óta eltelt tíz esztendőn belül nem lehet semmiféle határvonalat meghúzni, a korszak - sajtótörténeti szempontból - töretlen egység: a sajtószabadság él és virul. A sajtótermékek életét nem a politika, hanem a közélet, a gazdaság változásai befolyásolták. E tíz évben nem voltak sajtótörténeti határkövek, a bibliográfia összeállítását csupán egy dolog indokolta: a felmérés, a mentés igénye. E korszakban közel ezer kiadvány jelent meg; ezek jó része megszűnt, a szerkesztőség tagjai szétszéledtek, a kiadói kollekciót (jó esetben!) beadták a helyi könyvtárba. A bibliográfus boldog kötelessége e kiadványok adatait összegyűjteni - amíg nem hordják papírmalomba őket, amíg a szerkesztő nem felejti el, hogy mettől meddig élt kenyéradó (vagy csődbe kergető) lapja.

A szöveggyűjtemény a hosszú időn át politikai és szakmai viták kereszttüzében álló státustörvényt (2001. LXII. évi törvény a szomszédos államokban élő magyarokról) és a vele kapcsolatos fontosabb dokumentumokat, tanulmányokat és publicisztikákat tárja kronologikus rendben az olvasó elé. Tartalmazza mindazokat a 2002-es parlamenti választásokig, szinte bármilyen műfajban közzétett írásokat, melyek a tárgy szempontjából elméletileg fontos kérdéseket valamiképpen érintették.

A könyv ekként hasznos olvasnivaló a politikai elemzőknek, akiket a szerkesztő azzal is segít, hogy az írások összegyűjtése, a kötet szerkesztése közben pártatlan maradt, s a különböző nézeteket egyaránt és kellő arányban szerepelteti. Arra törekszik, hogy a közölt írások ne az ő álláspontját, hanem szerzőik világnézetét és a határon túli magyarokról való vélekedésüket tükrözzék. A szerkesztő továbbá a kötetet egy szinte teljes, az időrendre is ügyelő bibliográfiával egészíti ki, amelyben gyakorlatilag mindenki szerepel, aki a témában – ha csak pár mondat erejéig is – megszólalt.

Kántor Zoltán a kutatók tanulmányai és publicisztikai írásai közül inkább az elméleti kérdéseket boncolgató, s nem a jogszabály-szöveget értékelő írásokat válogatta be. A törvény által felvetett elméleti kérdések valóban sokkal érdekesebbek, mint maga a – módosításáig egészen meghökkentően alacsony törvényhozási nívót megjelenítő – jogszabály. 

Ezzel a forráskiadvánnyal a moldvai csángók modern kori történelmének megismeréséhez szeretnénk segítséget nyújtani. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis megélénkült az érdeklődés a Kárpátoktól keletre lévő magyar etnikai csoport, a moldvai csángók sorsa iránt. Úgy véltem azonban, hogy a jelenlegi problémáinkat csak akkor lehet igazán megérteni, ha megismerjük a közelmúltunkat, az elmúlt jó egy évszázad történéseit. (Vincze Gábor)

A fotómelléklettel kiegészített tanulmánygyűjtemény olyan kérdéseket jár körül, mint a csángósors a II. világháború után, a moldvai csángók és magyar táncházasok érintkezései, a moldvai csángómagyar verses népköltészet vízrajza, templombúcsúk Moldvában vagy erkölcsi értékrend és társadalmi kontroll néhány moldvai csángó faluban.

A könyv a 2000-ben megjelent A középkori Dél-Alföld c. kötet folytatásának tekinthető. A kiadvány túlnyomó részét a történeti–földrajzi összefoglalásokon túl az anyagközlések (ásatások, helyszíni kutatások, tervtári leletek stb.) és az ezeken alapuló elemzések teszik ki. A lazán felfűzött tanulmányok a téma gondos, sokrétű, izgalmas, helyenként meglepő újdonságokat tartalmazó bemutatását kínálják, számos esetben eddig feldolgozatlan épületekről is. Ennek a hatalmas, hiánypótló műnek a kezdeményezője és főszerkesztője a középkor építészeti és művészeti emlékei iránt különleges érdeklődést mutató pszichiáter, Kollár Tibor, szerzői gárdája pedig hazai és határon túli kutatók.

A kötet táblázatai Kovászna, Hargita és Maros megye településeinek lélekszámadatait tartalmazzák 1850 és 1992 között, a lakosság anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti hovatartozása szerint részletezve. Az összeállítás célja a helyi nemzetiségi önismeret szolgálata, a helytörténeti kutatások, illetve az etnikus folyamatok vizsgálatának segítése az anyanyelvi, nemzetiségi és vallási adatsorok időbeni változásainak települések, települési csoportok szerinti áttekintésévei és egyben láttatásával...

A középkori Magyarország műemlékeinek jelentős része a mai határainkon túlra került. Az épületek állaga, megmaradási esélyei országonként különbözőek, meghatározó tényezőként politikai és gazdasági szempontok egyaránt szerepelnek. Ez a kötet az erdélyi falképkutatás új eredményeinek bemutatása mellett új híveket is keres az értékmentés ügyének. A határon túli műemlékek megóvása alapvetően utódállami feladat lenne. Az emlékek állagromlását látva a magyar állam a feladatok egy részét átvállalta, és beindította „A határon túli magyar épített örökség felmérése és megóvása” elnevezésű programot...

Kötetünk a kongresszus "Magyarok és nyelvtörvények" című szimpóziumának előadásain alapuló előadásokat tartalmaz. e szimpózium Magyarország és a környező országok nyelvi jogi helyzetét vizsgálta meg, különos tekintettel a következő kérdésekre:

1. Az egyes országok releváns törvényeinek mely részeit jellemzi a felcserlő/szubtraktív, és melyeket a hozzáadó/additív kétnyelvűség filozófiája?

2. Milyen anyanyelv-definíciók szerepelnek implicite vagy explicite a törvényekben? Az utóbbi népszámlálások kérdőíveiben milyen kérdések vonatkoznak az anyanyelvre s a nemzetiségi hovatartozásra?

3. Mi a de jure és a de facto helyzet az adott országban az egyes, az elemzést készítő szerint fontos területeken?

(Kontra Miklós)

A hiánypótló forráskiadvány 2. kiadása Benda Kálmán munkáján alapul. A mutatókkal kiegészített kötet megjelenése áttörést jelentett a moldvai csángók történetével foglalkozó munkák sorában. Az iratokat a könyv az első kiadásban szereplő dokumentumok változatlanul hagyása mellett. a jobb olvashatóság érdekében kissé felnagyítva adja közre.

A kötetben közölt tanulmányok 2008. május 8-10-én Bákóban, a Teleki László Alapítvány által rendezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák, A moldvai csángók című nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el.

A szerző katolikus hittanári és szociológusi végzettséggel kezdett foglalkozni az erdélyi katolikus egyházzal, s Márton Áron püspökkel. Könyve a püspökről kialakult képet igyekszik gazdagítani: a cselekvő, diktatúrákkal küzdő, áldozatvállaló Márton Áront ezúttal mint gondolkodó püspök is megismerhetjük, akinek cselekvéseit mindig határozott értékrend, filozófia irányította. E mű, a cselekvő életút minden eddiginél részletesebb, monografikus bemutatása mellett, megismerteti Márton Áron gondolatrendszerét, különböző lelkipásztori és társadalmi alapértékek mentén.

A lexikon szándéka szerint az 1994-ben megjelent Magyar színházművészeti lexikon kiegészítő kötete. Elsősorban színészek, operaénekesek, táncosok, illetve színháztörténeti kutatók adatait tartalmazza, akik a 20. század kalandos története folyamán vagy a határok megváltozásával kerültek határon túlra, vagy az emigrációs hullámok révén kerültek el hazánkból. Így tehát a nagymúltú Kolozsvár színházi élete, jelentős személyei, illetve az argentínai, kanadai magyar színésztársulat tagjai egyaránt fellelhetők a kötetben.

Tartalom:

Kovács Éva: Identitás és etnicitás Kelet-Közép-Európában ◊ Közép-Európa politikák változása ◊ Ablonczy Balázs: Francia Közép-Európa-politika a két világháború között ◊ Eiler Ferenc: Németország Duna-völgyi politikája 1920-1938 ◊ Varannai Zoltán: Közép- és Kelet-Európa-koncepciók a két világháború közötti Magyarországon - Az 1940-es Magyar Nemzet-vita alapján ◊ Lagzi Gábor: Lengyelek és ukránok - a két nacionalizmus találkozása - Ukránok Lengyelországban, 1918-1939 ...

A két különálló tanulmányt tartalmazó könyvecske korunk talán legfontosabb kérdésére keresi a választ: van-e, lehet-e keresnivalója a modern világban a hagyományos értékeknek; alkalmasak-e ezek arra, hogy a modernizáció mindannyiunk által ismert káros hatásait kiküszöbölve, de legalábbis enyhítve a fejlődés kétségbevonhatatlanul pozitív folyamatait erősítsék...