Forum Könyvkiadó, Újvidék

A világhírű, Nobel-díjas szerb író elbeszéléseinek, regényeinek háttere az a vidék, ahol Kelet és a Nyugat találkozásának évszázados nagy drámája lejátszódott, különböző jellemek, más és más felfogások csaptak ott össze. A két világ közt őrlődő balkáni ember tragikuma rajzolódik ki írásaiban.

A kötetben a 2014. évi Gion Nándor Novellapályázat legsikeresebb írásai olvashatók. A díjnyertes novellák az anekdota irodalmi alakzatát működtetve felszínre hozzák egy térség emberének kistörténeteit és mítoszait, valódi katasztrófákat és leromlásokat, családtörténeti eseményeket, társadalmi kataklizmákat, felidézik Bohumil Hrabal tragikomikus figuráit és a vajdasági származású Szathmári István ironikus kistörténeteit.

Herceg János író, akadémikus, fordító, honi irodalmunk talán legsokoldalúbb és legkövetkezetesebb, vélhetően legtermékenyebb szerzője születésének századik évfordulója alkalmából a zombori Berta Ferenc Zsebszínház 2009-ben teljes tevékenységét a Herceg János Napok 2009 rendezvénysorozat keretében szervezte, aminek központi állomása a májusban tartott tudományos konferencia volt. A kötetben a konferencián magyarul és szerbül elhangzott értekezések olvashatók eredeti nyelven és az elhangzás sorrendjében.

Politikai elemzőnk sorozatának zárókötetében azokat az eseményeket elemzi és kommentálja, amelyek az utóbbi négy-öt évben vonták magukra a közvélemény figyelmét. Elemző, s mindig a kulisszák mögé is tekintő, sokszor tényfeltáró írások is ezek, amelyek kirajzolják Szerbia és a vele kapcsolatos politikai történések térképét.

Fehér Kálmán (1940) szinte teljes költői opusát vonultatja föl az évforduló alkalmából megjelent kötet, amelynek „gerincében” az 1966-ban kiadott, s a poétikai újdonságával, sajátosságaival verstörténeti kötetté lett Száz panasz áll.

Vasagyi Mária kisregénye valójában csatornaregény és a XVIII. század utolsó éveibe kalauzol bennünket, a Ferenc-csatorna építésének színhelyére, idejébe, de a kor nyelvezetébe is. Éppen ezért a szerző szótárt is gyártott regénye mellé, mert nélküle ma már nehezen volna érthető a szöveg.

Dr. Várady Imre súlyos, vészterhes idők krónikása, naplójegyzeteinek zárókötetében az 1943 és 1957 közötti időszak történéseire ad rálátást. Feljegyzéseinek külön értéke, hogy miközben aggódó családapaként hozzátartozóinak sorsát, helyzetét, mindennapi gondjait kíséri figyelemmel, azzal a nemes szándékkal, hogy segítsen ott, ahol lehet, jegyzetein ugyanakkor átszüremlik a családot is érintő, valós, nélkülözésekkel és bizonytalansággal teli társadalmi háttér, előtűnnek a szűkebb pátriáját érintő történelmi események.

A napló első kötete elérhető itt.

Széchenyi halálának 150. évfordulója alkalmából kiadott kötet a legnagyobb magyar és barátja, Waldstein János 1930-as szerbiai, al-dunai utinaplóit, továbbá egy néhány évvel később született másik utijegyzetet, ifj. Bene Ferenc orvos írását tartalmazza. A naplókat néhány tanulmány követi, melyek a fiatal szerb állam helyzetéről és viszonyairól, a két nép kapcsolatáról, Széchenyi utazásának jelentőségéről és utóhatásáról szólnak.

Harkai Vass Éva, akit szépíróként is számon tartunk, évtizedek óta rendszeresen tesz közzé kritikákat és tanulmányokat a kortárs magyar irodalomról, több műfajban is gondolkodva, minden bizonnyal írói működésének tapasztalatait is felhasználva.

A szakmai tudás legitimáló ereje az alkotói életművek és biográfiák aprólékos ismeretében, tematikus-motivikus körök belátásában, a sokféleségből való könnyed szemezgetésben, költői szemléletek és nyelvek alakulásának több évtizedes követésében, a változások mélyreható érzékelésében is megmutatkozik...bővebben

Domonkos István költészete olyan, mint egy visszatérő álom: amikor már megfeledkeznénk róla, újra feltámad.Velem sokszor megesik, hogy a legváratlanabb pillanatokban jutnak eszembe sorai, képei, rímei. Walter Benjamin az Álomgiccs című esszéjében azt állítja: "Az álmok csak a banalitás útjelzői."

Domonkos költészete mintha éppen erre a lecsupaszodásra reagálna. Mégsem lesz belőle a banalitás doktriner próféciája. Ez a költészet nemcsak a vajdasági régióban, hanem az egyetemes magyar irodalomban, illetve az egykori jugoszláv kontextusban is hatott.

Az eszéki HunCro Sajtó- és Nyomdaipari Kft. és az újvidéki Forum Könyvkiadó összefogásának köszönhetően készült el, Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon címmel, 1975-ben megjelent könyvének hasonmás kiadása. Nagyon hamar „hiánycikk” lett a rendkívül értékes könyv, amely a Drávaszögben élő nemzettársaink lelki, erkölcsi és szellemi életének állít maradandó emléket, és amely a régmúlt fényes ragyogásában láttatja az ott élő kis közösséget...bővebben

Visszaverődés címmel 2001-ben jelent meg Vigh Rudolf előző, válogatott novelláskötetet, amelynek mintegy folytatásaként olvasandó e kötet, az Öröknaptár. Vegyes prózai írásokat tartalmaz, de e vegyesség csupán látszólagos, hiszen valójában mindegyik a szerző magányáról, a közösségen kívüliség élményéről szól. Egyfajta Robinsonként ragadt egy lakatlan szigeten, szövegeinek mélabús terében. Nem mozdul otthonából, bölcsőhelyéről, mégis ennek elvesztése fölött borong, édes mostohaként éli meg szülőföldjét. Fókuszpontban az ember áll, a „kisember”, aki az idő forgatagában az évszámok változását ugyan érzékeli, ám a nyomasztó hangulat nem változik a naptár lapjainak pergésével, hanem örök marad.

Eddig – a fenn említett novellásköteten kívül – két prózakötete jelent meg, az Útra kel a másik ember (1982) és a Menet közben című (1985).

E kötet kézbevételekor még nem tudtam, hogy honnan vette a bátorságot magának Fehér Viktor, hogy megörökítse egy isten háta mögötti falu szokásvilágát, egy emberéletet átfogva. Publikációit olvasva rájöttem, hihetetlen gazdag anyag állt rendelkezésére, olyan anyag, amelybe beleszületett, amelyet kiskorától „elhallott” másoktól, s ezt most rendszerbe foglalta. Utólag látom, a szerző biztos kezű, érett gyűjtőként van jelen a vajdasági hagyományokat tisztelő kutatásokban. A népi kultúra értékei iránti érdeklődése szülőfalujából származik, amely egyre inkább a folklór és a szokásvilág felé fordul. (Szőke Anna)

Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium – ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emlékek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. (Bori Imre)

Domonkos István életművét érdemes igen alaposan ismerni. Az eddigi kutatásokból, ismertetésekből fájóan hiányzott a műfordító Domonkos kritikai méltatása. 

Orcsik Roland arra a feladatra vállalkozott, hogy felmérje: a szerb, a horvát és a szlovén irodalomból mit és hogyan fordított a költő; vajon kiolvasható-e egy fordítói szemlélet az átültetésekből; mely irányzat elveit fogadta el, és mihez-kihez volt hű, amikor a szerb, horvát, szlovén vers magyar változatán dolgozott. Az újabb fordításelméleti megfontolások felől vizsgálódó Orcsik Roland igényesen és minuciózusan veti egybe az eredeti és az átültetett verset, és igyekszik elhelyezni a fordításokat egy tágabb kontextusban. A monografikus igényű feldolgozás révén közelebb kerülünk Domonkoshoz és általa az Új Symposion történetéhez. (Fried István)

A kézirat egyik sajátossága a nyelvezet. A szerző tudományos kérdéseket is játékos, gyakran ironikus (vagy önironikus) stílussal kezel. A szokatlan kanyarok meglephetik a szakmához tartozó olvasókat, estenként talán meg is hökkenthetik, de végeredményben a különleges nyelvhasználat érdekes, és vitathatatlan értéke a kéziratnak...

Lénárd Róbert 1983. május 9-én született Zentán. Rendez, drámát ír, asszisztál. Ez az első kötete.

Hasonmás kiadás

Jelen háromnyelvű kiadványunkat (A Tekijai Boldogasszony; Majka Božja Tekijska; Maria Schnee bei Peterwardein. Petrovaradin, 1938) Berti Johann német nyelven írta, s ebből készültek a fordítások. A könyveket az egyházi kánon szerint az egyházmegye testületei hagyták jóvá. E műveket a jövőben az egyháztörténet és a néprajz, illetve a folklór kutatói tanulmányozhatják. Most csak azt említem meg, hogy Berti Johann zarándok kézikönyvének megjelenési éve – 1938 – nem köthető semmilyen évfordulóhoz. A többnyelvű kiadványoknak az adott időszerűséget, hogy a királyi Jugoszláviában ekkor tetőzött a konkordátumválság. (Pastyik László)

A vajdasági magyar irodalom íróinak/költőinek munkásságát, illetve intézményes formáit kötetbe gyűjtő lexikon, a 2001-ben megjelent Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon aktualizált, bővített kiadása.

Azt se lehetett tudni, hogyan esett meg, hogy ez a csinos parasztlány a Dolly Bell nevet viselje, de akik emlékeznek a szarajevói Istra kertmozi előtt összegyűlő tömegre és az ott megesett verekedésekre, azoknak az is eszébe fog jutni, hogy azokban az években a leghosszabban műsoron maradó varázslatos film az Európa éjjel című volt, amelyben, valami párizsi bárban, megjelenik egy valószínűtlen szépségű sztriptíztáncosnő ezzel a névvel.