Betöltés...

A Tekijai Boldogasszony / Majka Božja Tekijska / Maria Schnee bei Peterwardein

Berti Johann

A Petrovaradin melletti Tekijára zarándoklók kézikönyve


Ár: 1.200 Ft

Raktáron

Forum Könyvkiadó, Újvidék
Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka
120 x 160 mm, fűzött, 160 oldal
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978-86-323-0965-4

Hasonmás kiadás

Jelen háromnyelvű kiadványunkat (A Tekijai Boldogasszony; Majka Božja Tekijska; Maria Schnee bei Peterwardein. Petrovaradin, 1938) Berti Johann német nyelven írta, s ebből készültek a fordítások. A könyveket az egyházi kánon szerint az egyházmegye testületei hagyták jóvá. E műveket a jövőben az egyháztörténet és a néprajz, illetve a folklór kutatói tanulmányozhatják. Most csak azt említem meg, hogy Berti Johann zarándok kézikönyvének megjelenési éve – 1938 – nem köthető semmilyen évfordulóhoz. A többnyelvű kiadványoknak az adott időszerűséget, hogy a királyi Jugoszláviában ekkor tetőzött a konkordátumválság. (Pastyik László)

Valódi kultúrtörténeti ritkaság került Pastyik László jóvoltából az olvasók kezébe a Savoyai Jenő herceg 1716. augusztus 5-én, a török ellen vívott győztes péterváradi csata 300. évfordulója alkalmából rendezett néprajzi konferencián. Neki köszönhető, hogy felkutatta a mára már szinte teljesen ismeretlen Berti Johann (Ivan, János) diakovári főesperes 1938-ban kiadott három nyelvű Tekijai Boldogasszony; Majka Božja Tekijska; Marija Schnee bei Peterwardein című könyvét, melyet a Forum Könyvkiadó és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság most hasonmás kiadásban jelentette meg. A főesperes művét eredetileg német nyelven írta, ennek alapján készültek a fordítások, azzal, hogy a szövegváltozatokba – nem kis odafigyeléssel – a nemzeti liturgiákban ismert eredeti német, horvát és magyar imádságok és Mária-énekek kerültek be. A „vezérkönyvecske” bevezetőjében a szerző hangsúlyozta: művével „némi felvilágosítást óhajt nyújtani a búcsújárás igazi érteméről és céljáról, hogy miért is zarándokolnak a hívek oly nagy számban a Tekijai Boldogasszonyhoz”, mindamellett segíti a híveket bekapcsolódni a közös ájtatosságba is. A törökkel vívott háborúra emlékezve kiemelte: a korabeli események felkutatása és leírása érdekében vidékünkön a horvát Ilija Okrugić Srijemac (1827–1897) a péterváradi Szent György-templom egykori apátplébánosa tette a legtöbbet. Legjelentősebb műve 1905-ben horvát nyelven jelent meg, melynek magyar címe: Történelmi vázlat a Tekia keletkezéséről és további alakulásáról, illetve a Pétervárad melletti Tekia Boldogasszony kápolnája. Az ő munkája nyomán emelte ki Berti Johann is: a dervisek dzsámija helyére a péterváradi jezsuiták 1693-ban építették az első kápolnát, melyet 1754-ben jelentősen felújítottak és templommá alakítottak át. Azóta keresik fel tömegesen Szent Anna (július 26.) és Havi Boldogasszony (augusztus 5.) között a kegyhelyet a Bácska, a Bánság és Szlavónia katolikus hívei. A mai formájában a kegytemplom Ilija Okrugić gondnoksága alatt 1881-ben épült újjá.

A kegyhely lényegét az a Havi Boldogasszony szentkép jelenti, amely eredetileg Savoyai Jenőé volt, s amely előtt harci sátorában a hadvezér az összecsapás reggelén is fohászt mondott. A győztes csata utáni hálája jeléül a Mária-képet maga helyezte a Szeplőtelen Fogantatás kápolnájának oltárára. A zarándokok hamar észrevették, hogy a kegyhelyen Szűz Mária közbenjárásának köszönve különös kegyelemben részesültek. Nem történtek csodás gyógyulások, nem történtek váratlan megvilágosodások, ellenben sehol másutt nem tapasztalt lelki nyugalomra leltek a hívek. Pastyik László a kötethez írt utószóban hangsúlyozta: a XIX. században a kegyhelyre négy egyházmegye – a Kalocsai, a Pécsi, a Csanádi és a Diakóvári Egyházmegye – hívei zarándokoltak el, és Pélmonostortól Temerinig, Apatintól Nagybecskerekig, Hódságtól Muzslyáig mindenütt eseménynek számított a búcsújárás, megteremtve minden régióban a népi emlékezés sajátos tartalmi lényegét. 1938-ban, Berti Johann (Ivan, János) műve megjelenésének idején azonban a tekiai Győzelemről Nevezett Boldogasszony kegyhelyet már csak a gyakovói egyházmegye tekinthette a maga legnevezetesebb búcsújáró helyének. Az áhítat lényegét a szerző a Miért megyünk búcsújárásra? című fejezetben kísérelte meg összefoglalni. Meglátása szerint a kegyelem érzése csak azokat a híveket találja meg, akik kellő öntudattal vágnak neki a zarándokútnak, s céljuk a korábban tett ígéret beváltása, vagy valamilyen fogadalom fölajánlása.

Forrás: Magyar Szó

 



Részletes keresés