Székelyföld (általában)

Dr. László Gábor önéletírásában nemcsak egy személy sorsának ismertetéséről, hanem egy család történetéről van szó. No meg a székelyföldi faipar megszervezéséről. Írásának nagy érdeme, hogy nemcsak eseményeket, történéseket rögzít, hanem korszakot is jellemez, végigvezet a kommunista rendszer gazdasági elitje életvitelének jó négy évtizedén. Így belülről is megismerhetjük, úgymond kézzel tapinthatjuk a letűnt rendszert.

Bár számtalan könyvecske jelenik meg a rovásírásról, e „divatos” témáról napjainkban, a közelmúltban elhunyt régész-nyelvész egyetemi oktató szerző, Vékony Gábor könyve a tudományosan megközelített, „hiteles”, a legújabb kutatásokat is figyelembe vevő mű. Kötetbe gyűjtötte az elmúlt évtizedekben e témában publikált írásait, számba veszi a teljes eddig ismertté vált feliratos anyagot, legyenek azok a Kárpát-medencében vagy másutt (pl. a hajdani Kazáriában). A munka a hazai és a nemzetközi szakirodalom gazdag, széles körű, interdiszciplináris feldolgozásán alapszik. Alapos elemzés olvasható benne a nagyszentmiklósi kincsről, a Telegdi János-féle rovásírásemlékről (1598), Bélay Barnabás szövegéről. Világos elemzés található benne az újabban előkerült leletekről. Óhatatlan, hogy a szerző ne szóljon hozzá olyan fontos problémák megoldásához, mint a székely kérdés. A munka értékét növeli az alapos tudománytörténeti áttekintés.

Költészet...? A versek rejtélyessége és bizonyossága olvasóját keresi. Van-e bennünk kíváncsiság és van-e türelem követni a néhol lassú tempót, és megérteni a mára már homályba burkolózó utalásokat? Miben áll a poétikusság? Mibe kódolták ama hajdaniak a halánték ere dobogását, az elválásoktól elálló lélegzetet és a vágyakozások (hazavágyások) vissza-visszatérő hosszú pillanatait?

Tudományos kutatómunkája szintén a magyar múlt feltárását célozta. Mivel a Ceausescu-endszerben a magyarság története és néprajza politikai szempontból tiltott szakterület volt, írásai, tanulmányai, könyvei cenzúrázva voltak, sőt 1982-ben, mivel könyvében nem használta a hivatalos történelemhamisítás szempontjait, a Gyergyószentmiklós múltját feltáró könyvének kinyomtatott példányait elégették. Másik könyvének megjelenését a cenzúra akadályozta meg. Könyvei megjelentetése az 1989-es változások után vált lehetővé. 1992-től kezdődően 12 könyve jelent meg. Ezenkívül 59 nagyobb tanulmánya jelent meg könyvekben, szakfolyóiratokban és évkönyvekben. Írásainak, újságcikkeinek száma 186. 

Az Utazások Székelyföldön című útikalauz most még inkább összegez, kiemel, csak a legfontosabbakra, főleg a látványra és a turisztikai vonzerőkre figyel, egyben válogat és az igazi értékeket mutatja be. Szerkezeti megoldásként az útvonalak menti haladást választotta a szerző, és összesen 25 székelyföldi útirány turisztikai leírását nyújtja...

Engedjék meg, hogy rögtön az elején leszögezzük: a Székelyföldi Grafikai Biennále egyike a legdédelgetettebb itthoni művészeti eseményeinknek. Erre a rendezvényre csakis olyasfajta személyes érintettséggel tudunk gondolni, amilyennel - kis túlzással élve - az ember a saját gyerekére tekint. Fontos számunkra minden olyan esemény, amely a teljes Székelyföldet érinti - természetesen azok, amelyek létrejötténél bábáskodtunk -, hiszen a mindennapokban igazi többletet jelentenek közösségünknek...bővebben

A fotók jó időben, jó hangulatban készült "ellesett pillanatok", amelyek esetlegességeikben is az életszerűséget sugallják, vállalva az általánosítás veszélyét. Izgalmasak és vonzóak a fényképek a Kisbeszterce völgyének kissé elfelejtett szűk világáról, ahol a Kelemen havasok zord tekintete összekacsint a Csalhó hófehér szoborszikláivaI. A csíkszeredai székhelyű Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte második borszéki fotótábor anyagából készített színes albumban Ádám Gyula, Balázs Miklós, Barabás Zsolt, Bálint Zsigmond, Erdély Bálint Előd, János Dénes, Kristó Róbert, Magyari Hunor, Nagy P. Zoltán és Szabó Attila fotóit láthatjuk, az alkotók szakmai életrajzával...bővebben

Székelyföldön, 2012-ben is folytatódtak szimbólumtörténeti kutatások. Ennek a munkának az eredménye ez az újabb kötet, amelyben összesen hét tanulmány lát napvilágot, öt olyan szerző tollából, akik szakmailag jártasak ebben a témában. Közülük hárman (Pál-Antal Sándor, Szekeres Attila István és Zepeczaner Jenő) a 2009-ben létrehozott Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport tagjai, ketten (Bernád Rita-Magdolna és Bicsok Zoltán) pedig intézményi kereten belül foglalkoznak elsősorban római katolikus plébániák pecsétjeinek. bélyegzőinek tanulmányozásával. A kötetbe szerkesztett pecsét- és címertani tanulmányok közül 2012 őszén - pontosabban november 10-én, a Magyar Tudomány Napja alkalmával...bővebben

A közbirtokosságok Székelyföld lakói számára az évszázadok során, de főleg a 20. században jelentős gazdasági erőt jelentettek. A vagyonközösségek faanyagukkal és legelőikkel, ezen földművelésre kevésbé alkalmas tájon a székely családok számára erőforrást biztosítottak a létért, a megmaradásért folytatott küzdelemben. (részlet)

A történelmi székely székek, a székely tájak és a csángóföld rajzát kapja az olvasó a legszebb prózai műfajba, az esszébe burkolva. Érett és magvas, mint a kévébe kötött búza. Belső hevülettel, külsőségek mellőzésével szól a szerző a földrajz, a régészet, a történelem, a néprajz, a szokások, a hagyományok, a folklór ismert és ismeretlen, régi és frissen fölfedezett titkairól. Minden szó, minden ige a végső próbatételek népének, a székelységnek ügyét, dolgát szolgálja, anélkül, hogy illúziókat keltene. A történelem zsákutcáiban csak egyenes gerinccel és fölemelt fővel lehet megtalálni a kivezető utat. Ez a könyv üzenete.

Belülről, a beavatottak biztonságával szemléli, vizsgálja Hegedűs Imre János (1941) az őseitől örökbe kapott hazát, a Székelyföldet. Szülőfalujából indul el, amelynek neve - szenvedélyesen szokott beszélni erről - olyan, mint  egy szép ritmusú, időmértékes verssor: Székelyhidegkút. Gondolatban, a lélek állandó izzásával járja az áldott földet, ahol meglátta a napvilágot, amelynek nemcsak minden dűlőjét, hegyormát, völgykanyarulatát ismeri, hanem az itt élő magyarok észjárását, gondolatfűzését, világértelmezését is. Föl-föl tekint nagy elődjére, az óriásra, Orbán Balázsra, a kortárs szakírókra is van oldalpillantása és ennek a gazdag történelmi, földrajzi, néprajzi tudásnak a birtokában mormolja, zengi zsoltáros vallomásait, szerelmes himnuszait úgy, ahogy azt a műfaj, a "szerelmes földrajz" atyjától, Szabó Zoltántól tanulta.

A kötet az állam és a társadalom viszonyának „kivizsgálásáról” szólnak, két különböző történeti időszakban. Az egyik az 1940-1944 közötti székelyföldi „magyar idő”, a „kicsi magyar világ”, illetve az ezt követő négy évtized szocialista korszak.

Pesty Frigyes 1864–1865-ös, az egész Magyarországra és Erdélyre kiterjedő helynévgyűjtését 1890-ben vásárolta meg a tudós özvegyétől a Magyar Nemzeti Múzeum. Itt, a később önállósuló Országos Széchényi Könyvtárban az 1960-as években a teljes anyagról mikrofilm-másolat készült. A gyűjteményből vagy az egyes településeken történt felvételek anyagából már korán hasznosítottak adatokat a kutatók, így a székelyföldieket Orbán Balázs mindjárt az adatfelvételt követően is. A gyűjtemény feldolgozásának, kiadásának helyzetét fél évtizede Hajdú Mihály összegezte.

A sorozat második kötete.

A sorozat harmadik kötete.

A 2010-es Székelyföld Évkönyv kronologikus sorrendbe szerkesztett válogatást tartalmaz a Székelyföld folyóirat eddigi 13 évének történelmi tárgyú írásaiból. Több száz tanulmány közül kellett kiválasztani az alábbi huszonnégyet, a teljesség igénye nélkül. A terjedelmi korlátok ezúttal is határt szabtak, a válogatás így inkább csak mintegy szemelvény nyújt a székelység régmúltjának és újkori történelmének fontosabb fordulópontjairól, legfájóbb eseményeiről.

A mindenkori anya intelme a mindenkori világhoz, amivel fájdalmat akar megspórolni. A „határőr balladája ” Bákay Vilma naplója a fiai elvesztése miatti rettegésről, életfogytig való várakozásról és hiábavaló reményről. Az 1944-es szovjet betörés évfordulójáról évente augusztus 26-án emlékeznek meg az Úz völgyében. 2003-ban ez alkalomból az Uzoni Asszonykórus részleteket adott elő a naplóból, amelyre Szabó József János talált rá.

„Újult ügyekezettel fogtam hozzá a székely népelme virágainak, vagy ha úgy neveznem szabad lesz, vadrózsáinak gyűjtéséhez, kiterjesztve most figyelmemet mindenre, mi az ősi népvirányon sajátságosnak látszhatott. (...) Részemről bőven megjutalmazva érzem fáradságomat, ha bár egy szetemnyi adalékkal is járulhattam szeretett szülőföldem nyelvjárásainak ismertetéséhez igénytelen Vadrózsáimmal” – írja Kriza János a Vadrózsák előszavában. Ma már tisztán látjuk, hogy az 1863-ban megjelenő kötet a legklasszikusabb magyar népköltési gyűjtemény, és senki meg nem kerülheti ezeket az „igénytelen” vadrózsákat, ha a magyar népköltészet szépségét, gazdagságát kívánja megismerni.

"Balázs Lajos könyve óriási pozitív meglepetés: nemcsak a romániai magyar, hanem az egész néprajzkutatás leggazdagabb, legterjedelmesebb lakodalmi monográfiája. A párválasztásnak és lakodalomnak olyan mélyrétegeit tárja fel, amelyekre a kutatók eddig nem gondoltak, vagy éppen csak céloztak; mindezek között már-már hihetetlenül szövevényes és a felfedezés erejével hat a szokáskör hiedelemanyaga. Ezzel együtt azonban a szerző, lépésről lépésre haladva, a szokáskör minden kis és nagy mozzanatát nomografikusan kimeríti, a részeket az összefüggésekbe és az egészbe illeszti...bővebben

A könyv az előzőtől jellegében és szerkezetében is eltérő. A kötet időrendi sorrendben, kronológiai rendszerességgel mutatja be Gyergyóremete jelentősebb történelmi eseményeit. Külön fejezetek részletezik a növénytermesztés, kézművesség, kereskedelmi élet és az oktatás kérdésköreit. A könyv anyaga 1940-ig kíséri végig az általunk tanulmányozott település történetét. Napjainkig csupán az 1953-ban alakult Tejporgyár históriáját érzékeltetjük, s mindezt azért, mivel ez a vállalat nemcsak a Gyergyói-medence állattenyésztésének a fenntartását szolgálja, hanem egyben a megmaradás jelképe is.

A kötetből kiválasztott írások többek között a szinte az enyészeté lett bodvaji vashámorról, Kisbaconról, az Erdővidék gyöngyszemének mondott Vargyasról és a Gaál Mózes Köz­művelődési Egyesületről szólnak. Ezekhez kapcsolódóan a szerző életének a Benedek Elek-emlékház avatásától a véczeri emlékmű állításáig tartó szakaszát felidézve világított rá Váry O. Péter újságíró és Demeter László muzeológus, hogy Sylvester Lajos alsócsernátoni létére mennyire kötődött az általa is különleges értékűnek tartott tájegységhez, Erdővidékhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy e kötet megszületéséhez elég volt az egyszeri felkérés, s két hét múlva már a kiadónál volt a kézirat – nem akkor kellett megírnia, több évtized terméséből meríthetett...bővebben

Garda Dezső könyveinek főhőse a székely faluközösség. Könyvei a székely közösségek kialakulásáról, gazdasági, társadalmi, katonai, politikai fejlődéséről szólnak. Hatalmas levéltári kutatás után pontos képet kapunk a birtokviszonyokról, a mezőgazdasági termelés és az állattenyésztés eredményeiről, a helyi ipar kialakulásáról, a kultúráról, az oktatásról, a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokról...