Irodalmi Jelen (Concord Media), Arad

“Andreáról az első perc jut eszembe. Hogyan történhetett, hogy lehúz a padka mellé, ajtót nyit a mázsás, félmázsás batyuval ázva szomorkodó fickónak. Aki ráadásul nem a korosztálya. Ha nő lennék, soha nem állnék meg hasonlónak.” Ám a piros Skoda megállt, felvette az ismeretlen stoppost, s ezzel elkezdődött egy furcsa szerelem. Vagy egy nő és egy férfi olykor megmagyarázhatatlan vonzalmának mindig megvan a maga különlegessége és rendkívülisége? A helyszínek, történések, érzések, lelkiállapotok pontos és érzékletes leírása, a mindennapi beszélt változathoz közelálló, rokonszenves nyelvezete hitelessé teszik az emberi lélek rejtelmeibe is betekintést nyújtó, napjainkról szóló érdekes regényt.

Manapság arról beszélnek, hogy a nyomtatott sajtó optimista becslések szerint sem húzza tovább húsz-harminc esztendőnél. A Gutenberg-galaxis napja leáldozóban van. Ilyen megközelítésből is rendkívül fontos és időszerű az aradi magyar napilapok és periodikák kezdeteinek, múltjának és részben jelenének feltérképezése. A szerző nemcsak a könyvtárakban, levéltárakban fellelhető kollekciókat, dokumentumokat kutatta fel, de a 24. órában még elbeszélgethetett a múlt század harmincas-negyvenes éveinek néhány újságírójával, így semmilyen dokumentumban meg nem található élményanyagot is felhasználhatott értékes könyvének megírásához, amely a 2011-ben 150 éves aradi magyar sajtó jubileuma előtt is tiszteleg.

Aki gyerekként ült a sparhelt melletti kisszéken órákon át, hallgatta a tollfosztó asszonyok egymásba fonódó meséit, aki ott lehetett kukoricahántáskor az egymást követő őszi estéken és egyszerre hallotta a mesélő asszonyokat és a hersegő kukoricacsuhé hangját, emlékszik rá, a történetek alatt többnyire a furfangos teremtés izzott (trükkös nők és férfiak szex előtt, közben, után). Aki belekóstolt a nagy népi játék eredeti változatába, tudhatja, hogy a mese nem feltétlenül az Ezeregy éjszaka, A csodaszarvas, a Mesék az igazságos Mátyás királyról, A róka meg a holló, netán A rendíthetetlen ólomkatona. A mese a mindenség ajtaja, a mindenség pedig a férfi és a nő, az ő viszonyrendszerük. Hargitai Ildikó szerencsés kézzel nyúlt vissza az írásbeliség előtti felnőttmesék erotikus világába. Az olvasó mosolyog, nevet, felszisszen, elképed, hogy no, még ez is? (Onagy Zoltán)

HEGYI BOTOS ATTILA költő-filozófus, alkotóművész. Magyarország akkor még legdélebbi városában, Siklóson született, 1970. április 8-án. A legkülönfélébb szemináriumok hallgatása után filozófiatanárként 1999-ben az ME Bölcsészkarán, ökológusként 2003-ban az ELTE Természettudományi Karán végzett. Első megjelent kötete a „rögnyi Ég – áldozati énekek”  egy dionüszoszi szertartásra; Második pedig „AZ ETRUSZK UTAS – A tengeri csikó éneke” című egy - időben, térben és személyben - kettős utazásra épül. "Személye lényegtelen. Fa teremtője, vagy gyümölcsének szakítója? Könyv létrehozója, vagy Te, aki fölnyitod. Egyedül mozdulat Egészsége, ismételhetetlensége számít; Értelmezni van idő. Hajolj egészen közel Teremtéshez, Szépségét viseld Ott, hol leginkább fáj."

Az 1956 őszén történt események mindmáig heves viták tárgyát képezik, melyek nemcsak az egykori ellenfeleket, de a bajtársakat is megosztják. 1956 október – novembere még mindig az emberi sorsok és jellemek keresztúthelyzetének, összecsapásának vagy összefonódásának változatokban gazdag kínálatát nyújtja. Ez a szöveg nem a magyar olvasónak készült. Egyáltalán: nem is olvasóknak készült, inkább nézőknek. Olyanoknak, akik soha semmit nem hallottak 1956-ról, de talán még a magyarokról sem.

Peter Fallon válogatott versei Kabdedó Tamás fordításában. Eltűnt, ami biztos és ami nem biztos. A sötétség és a világosság is kialudt, holtbiztos. Peter Fallon nem mindennapi költő. Pozitív, életbarát, ugyanakkor személyes tragédiát megjelenítő, lüktető versek szerzője. A kötetben olvasható, eddigi életművének mintegy harmadát kitevő negyven költeményének legfontosabb témái a természet, az írországi táj, az ember mindennapi munkájával, szerelmével, gondjaival, és nagy erővel, megrendítő versekben jelentkezik az elmúlás gondolata is. Kabdebó Tamás igyekezett úgy válogatni, hogy az életmű kisebbik részének felmutatásával is minél hűbb és pontosabb képet nyújtson a hazájában nagyra tartott, nálunk kevésbé ismert költő munkásságáról.

Minden jelentős műalkotás egy világos, logikus, könnyen érthető gondolatmenetet követ, mintha az egész költemény egy mondat lenne, amit értelmi tartalomnak is nevezhetnénk – állítja e kötet szerzője, mintegy hitvallásként azokról a versekről, amelyeket érdemesnek, sőt szükségesnek talál esszéiben a költészet művészetének és tudományának több nézőpontjából közelről szemügyre venni...bővebben

Rendkívüli a Páros játék A-val közel másfélszáz frappáns írása. Egy férfi és egy nő hullámhegyes-hullámvölgyes, hosszú és szenvedélyes, kiábrándulásoktól sem mentes kapcsolatának krónikája látszólag, valójában jóval több annál: rokonszenves öniróniától sem mentes látlelete egy kornak, pontos feltérképezése, színével és fonákjával az élet egy szeletének. A történetekhez fűzött A-kommentárok (pl. „ott röfögsz minden csalfa, szemforgató mondatod mögött!”) ellenpont és egyensúly a rendhagyó, gyakran a decens pornót a magasröptű lírával mesterien keverő műben, amelynek olvastán nem egyszer meghökkenünk, milyen mélyen lát bele a szerző az emberi lélekbe egy hétköznapinak tűnő történés kapcsán.

Lehet-e bolond egy lepedő, gonosz egy asztal, kopasz egy város?

Pongrácz P. Mária finom rajzú, sejtelmes szálakkal átszőtt történeteiben sokszor különös, fenyegető jelentést kapnak egyszerű használati tárgyak, egzisztenciális csapdává változik a megszokott környezet.

Kisemberek vergődnek könyörtelen élethelyzetükben, birkóznak a múlt és a jelen árnyaival – önmagukkal. A temesvári írónő modern, prózai balladáiban hol a valóság elviselhetetlenül abszurd, hol a viaskodó lélek káprázata írja felül a realitást.

E borzongató villódzás lidérces fényében kel életre a bolond lepedő, a gonosz asztal, a kopasz város.

Válogatás az Irodalmi Jelen Verstörténés rovata számára született lírai alkotásokból – 45 szerző versei olvashatók az antológiában. „A vers ma, úgy érezzük, kissé eltávolodott az élet lüktető, pulzáló mindennapjaitól (hogy a 'valóság' szó értelmezése ne adjon okot szofisztikus polémiára: ezért ez a körmönfont megfogalmazás). Nem a kortárs líra 'értékességét' akarjuk kétségbe vonni, azt vitatni sem áll szándékunkban, mindössze arra kértük föl a magyar költőket, hogy vezessenek versnaplót; az általuk megélt külső-belső impulzusokról pedig ezeken az oldalakon számoljanak be minden héten...bővebben

A Róma ír szemmel tényregénynek is nevezhető. Tény benne Róma valóságos rajza, történelmi adalékai és igazi részlet-elemei, élő legendái. Ebből a szempontból a könyv vázlatos útikalauznak is tekinthető. Egy fiatal ír szerelmespár regényes történetét is megismerhetjük, kalandjaikkal, viszontagságaikkal az Örök Városban, és azon innen és túl. Róma számukra egyszerre felfedezendő táj, megélhetési alap és az a színtér, ahol vonzalmuk kilombosodik. A kötet közvetíti a kelták ragaszkodását a művészetekhez, talpraesett tájékozottsági képességüket, azt ahogyan ellenállnak a modern élet kísértéseinek, vagy olykor éppen a csapdájába esnek, ahogyan keresik és feltalálják ír gyökereket.

Válogatott tárcák. Kihez szólnak a néhol iróniától, humortól sem mentes, a mindennapok fonákságait boncolgató írások? Mindenkihez – aki hajlandó a kötetet kézbe venni, elolvasni. Boldog Zoltán 1984-ben született, Élete jelentős részét egy Békés megyei faluban, Kunágotán töltötte. Ez szerencsére meglátszik rajta. Jelenleg Szegeden él. Ez az első kötete, amely az Irodalmi Jelen online felületén megjelent tárcáinak a válogatása.

A kötet a költő és újságíró Woroszylskit mutatja be a magyar olvasónak. A versek fordítója, Gömöri György főleg a költő magyar tárgyú verseit válogatta be a kötetbe. Gömöri György válogatása elsősorban Viktor Woroszylski költőt mutatja be, aki 1956-ban átlépte saját határait, majd folyamatosan kelt át a kommunista pártvezetés által kijelölt szimbolikus határokon. Ezt nemcsak „A határ átlépése” nyíltan vagy burkoltan politikai versei jelzik, hanem azok a már a nyolcvanas években írt hitet-kereső versek is, amelyekkel a korábban agnosztikus és élesen antiklerikális költő nagyon közel került a II. János Pál pápa nevével fémjelzett, nyitottabb, ökumenikusabb lengyel katolikus szellemiséghez...bővebben

Következetes, éretten építkező, érzékeny, a létet, mint érzéki tapasztalást megformáló, a formát inkább a textúrában, mint a lírai hagyományban kereső erdélyi költő kötete. A négy tételből (ciklusból) álló kompozíció az emberi itt-lét alaphelyzeteinek kibontása a költői nyelv és eszközrend kínálta, mindig személyes artikulációban. A Tavaszlassú az én-én viszonyt jeleníti meg, és árnyalja új és új színekkel, mindig más fénytörésben. Finom pasztell- és akvarell-technikák jellemzik, és néhol az érme, a medalion külső és belső, egyetlen szervező jelre épülő zártsága. A Férfibunda a szerelmes versek világa, az én kitágulása a másik én felé...bővebben

Kántás Balázs 1987-ben született Budapesten. Az ELTE BTK anglisztika BA-, majd irodalom- és kultúratudomány MA-szakán szerzett diplomát, jelenleg ugyanitt állami ösztöndíjas doktori hallgató az összehasonlító irodalomtudomány PhD-programon.

Költő, műfordító, irodalomkritikus, Paul Celan életművének kutatója és fordítója.

Ez a hetedik verseskötete.

Brendan Kennelly költő, novellista. 1936-ban született Ballylongfordban, a dél-írországi Kerry Megyében. Verseiben hol tréfamester, hol – mint a Martial Art című művében – a csúfondárosság tudora. 1983–2004 között a Trinity College Dublin angol tanszéken tanított modern irodalmat. Verseskötetei közül a legnagyobb sikert Cromwell című érte el. A Kennelly-versek csak látszólag egyszerűek. Szinte mindegyik mondanivalója mögött vannak másodlagos jelentések is, melyeket csak éreztetni lehet...bővebben

Az emlékezet olyan fotókat készített bennem, melyeknek egyes részei stabilak, szinte megváltoztathatatlanok, más részei azonban élénkek, nem is fotók, hanem filmek. Egyes részei ennek az emléknyomnak körbejárhatók, beszélgetni lehet velük, és válaszaik alkalmassá teszik őket, hogy alakuljanak. Más részek makacsok, ha mögéjük akarnál nézni, veled együtt fordulnak, hogy mindig ugyanazt az arcukat mutassák, miként a Hold a Földnek. Egyes részek hűtlenek. Lecserélődnek, átalakulnak. Szerelmed szeme színe. Szerelmed maga. Az ilyen részleteknek talán nem a tartalmuk, hanem a helyük fontos. Természetesen van olyan, amelyiknek éppen a helye nem fontos, ez a kis mozaik (ami megint lehet életlen fotó vagy mozgékony film) ide-oda siklik a képen, ő állandóan szem, az emlékezet előtt akar maradni. Emlékeim a szomorúságról vagy megszegett ígéreteimről ilyenek.

Munkásságomat nem akarom nagyképűen szépirodalmi alkotásnak nevezni, mert életem legnagyobb ajándékának tartom az olvasáshoz való kedvet, és nagyon is tisztában vagyok ezzel a fogalommal. Saját írásaim értékét – műkritikus létemre – nem tudom felmérni, mint ahogy az orvos sem kezeli szívesen családtagjait, de azzal tisztában vagyok, hogy sosem közelítem meg az igazán tehetséges írókat. Mégsem tudok ellenállni az írás kényszerének. (A szerző)

A szerző magáról: Székelyudvarhelyen születtem, Nagyváradon végeztem újságíró szakon, és ott indult költői pályafutásom is. Temesváron és Aradon újságíróskodtam, felelős szerkesztője voltam az Irodalmi Jelennek, majd a Temesvári Rádiónál dolgoztam, jelenleg az Udvarhelyi Híradó munkatársa vagyok. Jelen voltam az Erdélyi Magyar Írók Ligájának alapításánál, tagja vagyok a Romániai Írószövetségnek. Öt verseskötetem jelent meg, utóbbi kettő Panna lányomról, lányomnak szól. Bár még csak hétéves, serdülő éveit is szándékomban áll megénekelni.