Aki gyerekként ült a sparhelt melletti kisszéken órákon át, hallgatta a tollfosztó asszonyok egymásba fonódó meséit, aki ott lehetett kukoricahántáskor az egymást követő őszi estéken és egyszerre hallotta a mesélő asszonyokat és a hersegő kukoricacsuhé hangját, emlékszik rá, a történetek alatt többnyire a furfangos teremtés izzott (trükkös nők és férfiak szex előtt, közben, után). Aki belekóstolt a nagy népi játék eredeti változatába, tudhatja, hogy a mese nem feltétlenül az Ezeregy éjszaka, A csodaszarvas, a Mesék az igazságos Mátyás királyról, A róka meg a holló, netán A rendíthetetlen ólomkatona. A mese a mindenség ajtaja, a mindenség pedig a férfi és a nő, az ő viszonyrendszerük. Hargitai Ildikó szerencsés kézzel nyúlt vissza az írásbeliség előtti felnőttmesék erotikus világába. Az olvasó mosolyog, nevet, felszisszen, elképed, hogy no, még ez is? (Onagy Zoltán)
A kosár üres
