Egy-egy falu, város, kisrégió, tájegység bemutatása. A könyvekben történeti feldolgozás, néprajz, kultúrtörténet és egyéb tudományterületek egyaránt találhatóak.
A kötetben a hagyományosról és hagyományról, örökségről és örökségesítésről, az állandóról és változóról van szó egy település - Máréfalva - és egy közösség életében.
A kötet tizenkilenc, Marosvásárhely új- és legújabb kori történelmével kapcsolatos tanulmányt tartalmaz, amelyek az 1848-as forradalmat követő polgári korszaktól kezdődően, a két világháború közötti város gazdasági és közéletén át a kommunista éra első két évtizedében bekövetkezett gyökeres változásokra keresnek megalapozott magyarázatot.
A sorozat következő kötete elérhető itt.
Az utolsó évtized legteljesebb és talán legszakszerűbb helytörténeti leírása, amely széles körű levéltári kutatások eredményeire épül, és átfogja egy jellegzetes székelyföldi település rég- és közelmúltbeli életének valamennyi területét.
Balassa Zoltán Kassa című útikönyve a leghitelesebb városkalauz 1941 óta.
Kassa a maga 240 000 lakosával Szlovákia második legnagyobb városa, kerületi és járási székhely, egyetemi város, római katolikus érseki, görögkatolikus egyházmegyei (exarchátus) és a nagymihálykassai eparchia székhelye, fontos közlekedési csomópont és kulturális, valamint jelentős ipari központ. Legfontosabb ipari létesítménye a US Steel. A város 22 önkormányzati egységre oszlik, amelyek élén polgármester és helyi önkormányzati testület áll. Kassát főpolgármester irányítja összvárosi önkormányzattal. A város magyar neve a legrégebbi (Cassa, 1230). Majd latinul tűnik föl a forrásokban (1388: Cassouia) és németül (Kaschau; 1324: Casschaw), később szláv neve is előbukkan (1441: Kossicze). Lengyelül Koszyce, horvátul Kašava, oroszul Kosicy (Кошицы).
Az évente megjelenő zentai helyismereti almanach helyi és környékbeli vonatkozású írásokat közöl. A 2009-es kötet tartalmából néhány írás: Betyárvilág a Délvidéken; Oromhegyes művelődési élete; A zentai Bélyeggyűjtők Egyesületének hat évtizede; Jeles házak és jeles helyek Oromhegyesen; Egy művész portréja: Tóth István; Dr. Rajki Márton, a zentai származású 56-os mártír...bővebben
Kolozsvár nem jellegzetesen barokk város, vannak szép számban eklektikus, szecessziós és reneszánsz épületek is. Viszont a város történetében egy lényeges korszak a barokk, éppen ezért ameddig ez a korszak nem kerül bemutatásra, nem beszélhetünk arról, hogy a kincses város történetét ismerjük.(Kovács Kiss Gyöngy)
Igényes várostörténeti kalauz, lebilincselő képeskönyv és egyben hiánypótló művészettörténeti album mely, kolozsvári fotósok fényképeit és Kovács Zsolt művészettörténész Kolozsvár barokk műemlékeiről írt tanulmányát tartalmazza.
A háromnyelvű (magyar, német, szerb) kötetben elsősorban a múlt század hetvenes éveiben a monográfiabizottság által összegyűjtött és az utóbbi néhány évben Sárközi Ottilia és Kórizs József helytörténészek által felkutatott régi fényképekből készült válogatást és rövid ismertetőszöveget találhatunk. A könyv második, színes részében a 2011-es esztendő jelentős eseményeiről készített fényképekből válogattunk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ily módon is nyomot hagyjon életünk az utánunk jövők számára. – Pál Károly
A könyv előző kötete elérhető itt.
A trianoni határ a történelemi Őrséget három részre szabdalta. A tájegység ma Szlovéniához tartozó részének a legfontosabb települése Hodos, amely határátkelőhely, vasúti állomáshely, turisztikai és kulturális érdekesség.
A Helyismereti almanach egy regionális műhely munkája (Zenta, Újvidék, Magyarkanizsa), mely a kötetben adja ki helytörténteti vonatkozású tanulmányait. Állandó rovatai a Krónika, mely egy-egy történeti eseményt jár körül, az Arcképcsarnok, mely egy elfeledett híresség életútját tárja fel, a Köztér, mely valamely művészettörténeti emlék történetét mondja el, és a Források, mely valamely érdekes kézirat titkait fedi fel...bővebben
Izgalmas feladatra vállalkozott a Rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa, aki Rimaszombat, azaz az „akáclombos város” 19. századi polgári világának legjellemzőbb részleteibe próbál betekintést nyújtani. Egy városképet és belső világot, amelyet az I. világháború s annak számunkra tragikus végkifejlete – akárcsak a környékbeli településekét – szinte alapjaiban semmisített meg. A kötet alapját a szerzőnek a Gömörország című folyóiratban 2006-tól megjelentetett és gazdag képi anyaggal is ellátott „A polgári Rimaszombat” című sorozata képezi...bővebben
Sárközi Ferenc (1929–1999) bácsfeketehegyi helytörténész majd fél évszázadon keresztül kutatta szülőfalujának szellemi és anyagi múltját, amelynek csak egy részét publikálta. Gyűjtésének zöme máig kéziratos hagyatékként maradt fenn. Ezeket rendezte és bocsájtotta a Kiadó rendelkezésére a helytörténész lánya, az ugyancsak néprajzzal is foglalkozó Sárközi Otília, s adtuk közre – számos dokumentum és gazdag fényképanyag kíséretében – egy három-négy részes sorozat első részeként.
Kárpátalja. Tekintsünk végig ezen a tájon, és érzékelhetjük, igazi csodavilág. A Kárpátok bérceinek friss fuvallata, a kristálytisztavizű, rohanó patakok csobogása nemzetünk történelmének legmeghatározóbb korszakát idézi: a honfoglalást. De nem csak a honfoglalást! A törökvilág által szétszakított ország egyesítésére tett legnemesebb törekvés – a kuruc kor dicsőségét hirdeti itt még ma is minden hegy és szikla, csermely és folyó, fa és bokor.
Sikertörténeteket szívesen olvas az ember, különösen, ha azok szülővárosához, lakhelyéhez, tanulmányai színhelyéhez, általa ismert emberekhez kötődnek. Ez a könyv mindenekelőtt az aradiakhoz szól, a Maros-parti városhoz kötődő személyiségek élete, munkája, a helyi, jelentőségükben a város, olykor az ország határait jóval túlhaladó ipari, építészeti megvalósítások, premierek – mint amilyen az ország első autó- és repülőgépgyára –, egy Arad felemelkedéséhez szorosan kötődő mágnáscsalád hiteles története elevenedik meg, s mintegy desszertként szolgálja fel a szerző a várostörténet második világháborús mozzanatát, az egykori nyilvánosházak világát.
Már a kezdetekkor „élő” múzeum, és szerencsére meg tudott maradni annak a mai napig is. Sátrazó diákok tucatjai tanulták a hagyományos mesterségek fortélyait, vagy besegítettek a gyűjtemények rendezésébe, karbantartásába egy olyan korban, amikor a múzeumpedagógia fogalma még ismeretlen volt nálunk. A szelíd mosolyú pedagógus, id. Haszmann Pál kitűnően ráérzett a közgyűjtemények élővé tételének, vagyis a modern muzeológia művelésének a módozataira, arra, hogy nem elég a régmúlt korok tárgyi emlékeit „szemmel simogatni”, nem elég a szépérzékünket fejleszteni általuk, de meg kell tanulnunk a történetüket, anépi mesterségek észjárását, zsenialitását, sőt a tárgyak újraalkotását, továbbgondolását, akár rendeltetésük újraértelmezését.
Horváth István (1909-1977) első verseskötete 1943-ban jelent meg. Szülőfalujáról írott könyve, a Magyarózdi toronyalja (Kriterion, 1971), falurajz, belülről ábrázolja egy kis közösség mindennapjait, évszázados szokásait és élő hagyományait. A szerző műve költői vallomás, önéletrajz, szociográfia és népköltészeti gyűjtemény. Napjainkig példaképe a falumonográfiáknak.
A Kincses Képeskönyv sorozat negyedik darabja az egyik legszebb erdélyi szász város, Segesvár történetét mutatja be gyermekeknek. Időutazásra hívunk, mely az őskortól napjainkig tart, és amelynek segítségével megismerheted a Nagy-Küküllő partján fekvő város történetének legfontosabb eseményeit és legérdekesebb lakóit. A könyvet neves régészek, történészek, művészettörténészek kutatásai és útmutatásai alapján írta Zágoni Bálint. A humoros, tüneményes, történelmileg mégis hiteles illusztrációk Jánosi Andrea munkái.
A Kincses Képeskönyv sorozat második darabjával Székelyföld legnagyobb városába repítünk. Tizenkét fejezeten át, változó évszakok közt, a szövegek és a színes rajzok segítségével megismerheted a hajdani Székelyvásárhely, a későbbi Marosvásárhely fejlődését az őskortól a 21. századig. Könyvmakett Marosvásárhelyen nem egy híres ember született, élt és dolgozott. A város nagyjai szinte mind B betűsök! ...bővebben
Két évtizede Kisgéres és tágabb környéke, tehát a mai Délkelet-Szlovákia, olyan tájegységekkel mint Felső-Bodrogköz, az Ondava mente vagy az Ung-vidék a magyar néprajzi kutatás számára jószerével teljesen ismeretlen vidéknek számított. Egy-két szórványadatot leszámítva szinte semmit nem tudtunk e tájegység(ek) hagyományos népi kultúrájáról.
A kiadó Települések Topográfiája sorozatban megjelent könyve.
A kosár üres
Rendeléseim követése:
A kosár üres
