A Helyismereti almanach egy regionális műhely munkája (Zenta, Újvidék, Magyarkanizsa), mely a kötetben adja ki helytörténteti vonatkozású tanulmányait. Állandó rovatai a Krónika, mely egy-egy történeti eseményt jár körül, az Arcképcsarnok, mely egy elfeledett híresség életútját tárja fel, a Köztér, mely valamely művészettörténeti emlék történetét mondja el, és a Források, mely valamely érdekes kézirat titkait fedi fel.
ELŐSZÓ
Hálás dolog előszót írni egy olyan kötet elé, amely - reményeink szerint - egy induló sorozat első kötete. Ugyanakkor hálátlan is, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő: fenn tudjuk-e majd tartani a rendszeres évi megjelenést akár az anyagi lehetőségek, akár pedig a potenciális szerzők hozzáállásának függvényében. Mert mindenekelőtt e két tényező az, ami sokunk régi álmának beteljesülését lehetővé teszi, illetve döntően befolyásolja. Mert régi elképzelésről van szó: ki tudja már, kinek (kiknek) a fejében és mikor pattant ki (valójában ez egy időről időre felmerülő ötlet), de ez talán most nem is fontos, hanem inkább egy olyan igény folytonos meglétét tapasztaljuk, amelyet - úgy véljük - végső ideje kielégíteni. Az 1960-as években egy olyan helytörténet-kutató műhelymunka bontakozott ki Zentán, amire máig joggal vagyunk büszkék. Aztán különféle okok miatt ez a műhely mind fizikailag (egyes kutatók-szerzők elhalálozása miatt), mind pedig szellemileg fokozatosan „kiürült". Igaz, hogy egyrészt az inercia, másrészt pedig a szerzők, illetve az olvasók helytörténet iránti érdeklődése nem csökkent, sőt fokozódott. Igaz, hogy a Monográfia füzetek azóta is folyamatosan megjelennek; mi több, külsőre és talán tartalmilag is „szakszerűbbek". És az is igaz, hogy megjelent Zenta monográfiájának első kötete, és készülőben van a második is, de... Tény, hogy a helytörténet-kutatás Zentán teljesen individualizálódott, a kutatók közötti kapcsolat elég laza, s leginkább akkor tudunk meg valamit egymás munkájáról, ha az már nyomdakész állapotba kerül.
Egyáltalán nem valami „kutatószövetkezetről" álmodunk, ahol a munka bármilyen fokú kontroll alatt áll (a Dudás-kör első évei talán ilyen légkört idéznek). Nem akarjuk visszasírni a „régi szép idők"-et sem.
Pejin Attila – Molnár Tibor: A szerkesztők előszava.
Szloboda János: A Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének rövid története.
Pejin Attila: Monográfia, Monográfiafüzetek, Zentai füzetek és egyebek. A zentai helyismereti kutatások pillanatnyi állásáról.
Pejin Attila: A mezővárostól a szabad királyi városig.
Molnár Tibor: Zenta emberveszteségei a XX. század világháború(k)ban.
Vida János: A vízen járók patrónusa. Egy zentai szoborról.
Valkay Zoltán: Reiss Zoltán kanizsai opusa.
Baranyi István: A moholi és adai felekezeti anyakönyvekről.
Németh Ferenc: Zenta a XIX. század végén és a XX. század elején. Egy ismeretlen Dudás-notesz tükrében.
Recskó Szabolcs: A magyar királyi V. Honvéd Gépkocsizó Vonatosztály egyik katonájáról.
Szloboda János: Kiadói tevékenységünk 2005-ben.
A kosár üres
