Monográfiák határon túli írókról, színészekről, tudósokról, művészekről. Riportkönyvek egy-egy emberről, kisközösségekről. Emlékkönyvek születésnapokra, évfordulókra egy-egy jeles személy tiszteletére.
"Mikor eljött a várt nyugdíjazás, munkához láttam. Nem sokat írtam, évekre félretettem azt, amit írtam, és csak jóval később, édesapád halála után, mikor magamra maradtam, fogtam ismét hozzá.
Az élet határán visszafelé fordul az ember azok felé, akiknek az életét köszönheti, akiket szeretett, ha mindnyájukat nem ismerte is, de a róluk szóló mozaikszerű történetek tovább élnek a családban. Ezeket szeretném összeszedegetni neked, megőrizni, mert a te életedben is el fog jönni az idő – szerencsére ez még messze van, s addig a magad életét kell élned –, amikor szívesen fogsz időzni gondolatban azoknál, akik már nincsenek, s akik éppúgy éltek, örültek, búsultak, mint mi, s akiknek már csak az emlékét idézzük mind jobban eltűnő alakjukat. Megpróbálom tehát felidézni azok emlékét, akik nincsenek már, dédszüleid, nagyszüleid, azok gyermekeinek alakját. Keveset, hézagosat tudok róluk, de ezt átadom neked, édes gyermekem."
A kolozsvári egyetem egykori és a szombathelyi Tanárképző Főiskola mai, köztiszteletnek örvendő irodalomtörténet-tanárának, Láng Gusztávnak a neve már maga garancia e kötet értékeit illetően. Láng Gusztáv minden bizonnyal legjobb ismerője és elemzője Dsida Jenő költészetének, értője, kitűnő közvetítője az erdélyi líra egyik legnagyobb egyénisége sokszínű, rendkívül összetett emberi értékeinek. A pályakezdés éveitől kíséri végig Dsida Jenő költészetének alakulását. A költő művészetének beható és igényes értékelését és értelmezését nyújtja, ugyanakkor a költői életút főbb mozzanataival is megismertet. Az impozáns jegyzetanyaggal, komoly tudományos apparátussal rendelkező monográfia teljesebbé teszi az irodalomtörténet eddig ismert Dsida-képét.
A 19. század jeles festőművésze és fényképésze születésének 200. évfordulóján tiszteleg az album, mely a kötetet gondozó Murádin Jenő szándéka szerint amolyan „virtuális album”, ugyanis a több változatban fennmaradt füzetek anyagából állította össze a sosemvolt teljes művet, mely követi az eredeti formátumát, tipográfiáját. Szathmári Erdély sok szép táját, jeles épületét festette meg és „rajzolta kőre”, a sokszorosítás érdekében. A kísérő-magyarázó szövegeket részben a festőművész, részben pedig kora ismert, jeles tollforgatói jegyzik. Az albumot a gondozó átfogó tanulmánya vezeti be.
Jancsó Béla az első világháború után induló fiatal erdélyi írónemzedék, a Tizenegyek (1923) egyik vezéralakja, pár évvel később pedig a Nyugat nagy reményeket ébresztő munkatársa volt. Mikó Imre feljegyzései szerint a Berzsenyiről, Kölcseyről, Kemény Zsigmondról írt esszéi/tanulmányai alapján Osvát Ernő a szellemi korváltást ígérő ifjabb nemzedék legjobbjai között tartotta számon...bővebben
Forrásanyagok hosszas tanulmányozása, böngészése után befejeztem ezt a szerény írást, tanulmányt, amelyet ezúton nyújtanék át tisztelettel az olvasónak. Kezdetben egy részletes magyarázatokat tartalmazó előszót szándékoztam hozzáfűzni. Végül lemondtam róla. Hadd beszéljen minden magyarázat helyett maga az írás! Csupán arra szorítkoznék, hogy néhány sorban magyarázatot adjak, mi is ez a könyv, amelyet az olvasó a kezében tart? Kikről szól? Milyen célból íródott?...bővebben
"Az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő, erdélyi-romániai fejleményeket taglaló idő- és térbeli utazás ez a könyv.
Szereplői a győztesek: a sok megkínzott, meghurcolt, jeltelen tömegsírokba gyilkolt, börtönbe, Gulagra s pusztulásra ítélt Dávid. Akiket a forradalom szele s a megtorlás ökle megcsapott. Akik túlélték, és ma kálváriájuk stációihoz visszatérve e kötet lapjaira mondják történetüket. Emlékeznek ama gyönyörű október végi, november eleji napokra, szabadságálmokat szövögető pajtásokra, rácsok mögé vetett bajtársakra, börtönökre, román Gulagra, méltóságra és megaláztatásra, csaholó ebekre, emberséges és embertelen emberekre, reményre és kétségbeesésre, zsebkendőnyi tiszta kék égre és föld alatti sötétzárkákra, akkor szertefoszlani látszó, ma már beteljesülő álmokra. Arra, amit akkor beléjük fojtottak, de emlékezetükből kitörölni soha senki nem tudott. Arra, hogy: Volt egyszer egy ’56." Benkő Levente
Vladimír Rott arra invitálja az olvasót, hogy vele együtt időzzön el szülei szülőföldjén, egy kis magyar faluban, éljék át együtt az apa nélkül maradt fiúk küzdelmes gyermekéveit, velük szenvedje végig a háború, Bobrujszk (Fehéroroszország) német megszállásának idejét, tudja meg, hogy hogyan lett mindenek ellenére a két tehetséges testvérből egyetemet végzett ember. "Nem vagyok író, de mesélnem kell eseményekről, emberekről, akiknek az emléke, szerintem nem szabad, hogy eltűnjék" - írja Vladimír Rott kötete előszavában. A Szenvedésből vigasz második kiadása a Gulág Emlékév alkalmából és támogatásával jelent meg ismét magyar nyelven...bővebben
Maradandó a könyvekbe, forrásközlésekbe, tanulmányokba foglalt életmű, s ahogy - Arany Jánossal szólva - „időben, térben távozik" Jakó Zsigmond alakja, úgy becsüljük egyre jobban az életművet megvalósító jellemet, a rendkívüli magatartást, életfelfogást, a példaadó rendszeres munkát, a másokat is serkentő szervezőkészséget, a hibákat folyton észlelő és szóvá tevő szent felháborodást...bővebben
Mi a közös az első magyar nyelvű könyv kiadójában és a zsoltárszerző katona-költőben? A fél Európán át vándorló szótáríró-bibliafordítóban és az "álorcás" erdélyi fejedelemben? Az első magyar enciklopédia szerzőjében és az első orvosi kézikönyv írójában? Az első magyarországi hírlap szerkesztőjében és a "magyar Weimar" nyelvújító urában? A nemzet mindenesében és az árvízi hajósban ? A magyarok Mózesében és Erdély Széchenyijében? Az "ország gazdájában" és az erdélyi kultúra "égtartó emberében"? Az élő evangélium magyar hangjában és a szeretet mankóval járó pedagógusában?...bővebben
Ajánljuk még: Protestáns hősök 2.
Ez a könyv korábbi doktori értekezésem átdolgozása. Disszertációmat Gábor Csilla egyetemi tanár vezetésével 2009-2012 között a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán belül működő Magyar Irodalomtudományi Intézet Hungarológiai Doktori Iskolájának hallgatójaként készítettem, és 2012. november 8-án védtem meg. A könyvvé alakított értekezés egy 17. századi jezsuita szerzőről szóló monográfia, melyben Tarnóczy István (1626-1689) életművéhez főként műfajtörténeti kérdésekből kiindulva, az elmélkedés szövegtípusát vizsgálva közelítek...bővebben
Ez a kötet arról szól, hogy sosem szabad feladni. Akkor sem, ha ezernyi kiskapu nyílik a menekülésre, a komfortosabb létre, mert dolgunk van a Földön, s a ránk váró feladatokat helyettünk senki más nem végezheti el. Így ha a történelem vagy bármi más ok félbe is szakítja munkánk teljesítését, nem hezitálhatunk a folytatásról, amint szabad akaratunkból dönthetünk megint. Ahogy azt Tamási Áron írta, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne. És hol van legtöbb képességünk az otthonlétre, ha nem a szülőföldön?...bővebben
Örök kérdés, hogy a tradíció hogyan menthető át újabb korokba? Miként lehetséges úgy ápolni a múltat, hogy közben a jövő ne fusson el mellettünk? Az első kötet után újabb 4 erdélyi arisztokrata család történetén keresztül tudhatjuk meg a választ...bővebben
A 2015-ös év román-magyar irodalomtörténet szenzációja Ferenczes István filológiai, oknyomozói kutatásának az eredménye, amelyet most kétnyelvű, román-magyar kötetben is megjelentetett a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal...bővebben
Kortárs, 2016/4.
A Magyar Művészeti Akadémia új kötete egy különleges magyar tudós, Karácsony Sándor születésének 125. évfordulóján jelent meg. A 20. század legnagyobb magyar pedagógus-tudósának fő értéke egy modern rendszerszemlélet, amely hazájában is alig ismert. Szintézist teremtett a művészettörténeti, társaslélektani, logikai, filozófiai, vallási társadalmi relációi közt. Pedagógiailag rokona Kodály Zoltán híres zenei nevelési programjának. Karácsony a kommunizmus áldozata volt. Említése és életműve félévszázadon át „tiltott áru" volt. Ma a neve már kimondható, de tanítása alig került bele a kultúra főáramába. Ez a könyv Karácsony művészetszemléletéről szól, arra bíztatva a művészetek alkotóit, szemlélőit, tanárait, hogy gondolkodjanak együtt Karácsony Sándor elveivel...bővebben
Nem utolsónak, de utóljára hagytam József Attilát! Ő az a félelmetesen okos, tiszta és zseniális előd, akinek tüzében, bánatában és ragyogásában élünk ma is, és akinek izzó szava előtt átviláglik az emberiség, mint a röntgen-sugárban a test. Ő nemcsak nekem, de minden utánam-jövőnek példaképe és mestere lett: a szigorúságban, a pontosságban és az odaadásban. De (erről is oly nehéz röviden beszélni) Ő (ha nem is tehetett mást, mint amit tett) nemcsak leigázó géniusz, Petőfi és Ady dühének és hitének, folytatója és kiegészítője, egy új lírai világkép megalkotója és kiteljesítője, de szomorúságom is. Túl későn, szinte az utolsó pillanatban jött, tragikusan közvetlenűl a megváltás előtt. A legnagyobb nyomás idején bomlott meg benne a lírai egyensúly, s így nem volt már bizalma és ideje, hogy teljesen megvalósítsa azt, amit oly nagy hittelés jókedvvel kezdett. Szíve kettéhasadt, mint egy nagy kristály, amire ráütöttek kalapáccsal. (1964)
Ferdinandy György, a négy nyelven, három kontinensen publikáló költő, esszéista, irodalomtudós, szerkesztő, egyetemi tanár 80. születésnapja alkalmából megjelent kötet a szerző 1965–2015 között keletkezett, válogatott elbeszéléseit tartalmazza. Az egyedi hangulatú, néhol fanyar humorral, máskor mély szomorúsággal, kegyetlenséggel áthatott alkotások központi témája az idegenség, az örök útközben-lét és a megérkezés lehetetlensége.
"Akkor, 1956 őszén csak két dolgot tudtam biztosan: azt, hogy el kell mennem, ha törik, ha szakad, és azt, hogy itt kell maradnom, ha van bennem egy fikarcnyi becsület"...bővebben
Lakatos Róbert filmjei dokumentarizmus és fikció izgalmas határvidékén kalandoznak - Lakatos Róbert interjúkötete a dokumentarizmus és fikció izgalmas határvidékének bejárására hív. Nem volna ebben semmi meglepő, ha ezúttal nem egy rendező vállalkozna a kérdező szerepére. Lakatos, valamint interjúalanyainak személye a téma tekintetében különösen szerencsés. A dokumentarista és a fikciós forma keveredése megragadható a filmelmélet fogalomrendszerével, ám a módszer lényege jóval inkább a gyakorlaton múlik. Lehet-e, s ha igen, milyen módon történetet mondani dokumentarista keretek között? ...bővebben
Gergely István (írói nevén: Kolozsi Gergely István) 192o-ban született Kolozson. Itt végezte az első elemi osztályt, 1925-ben elköltöztek a szülőfalujából. Édesapja bérlőként a boncnyíresi, majd kérői birtokon gazdálkodott, ahol az elemi iskolát befejezte, majd később még két polgárit, 1935-ben Kisiklódon konfirmált. Miután 1942-ben besorozták a Magyar Királyi 33-as székely honvéd határvadászok besztercei zászlóalj-parancsnokság egységéhez, végigküzdötte a frontot, kivette a részét az orosz hadifogságból is...bővebben
A kalotaszegi Magyargyerőmonostoron nevezetes fazekascsalád sarjaként 1802-ben született Debreczeni Márton a reformkori Erdély ipartörténetének kimagasló személyisége: mérnök, feltaláló, iparszervező, szakíró és szótárszerkesztő, aki szerteágazó tevékenységévei az erdélyi bányászat korszerűsítése és a fémkohászat fejlesztése terén egyaránt maradandót alkotott, de kora divatjának engedve gazdag irodalmi örökséget is hagyott maga után. Érdekes, hogy míg szépirodalmi tevékenysége viszonylag ismertebb, műszaki hagyatékának teljes körű feldolgozásával adós maradt az utókor...bővebben
Hatvan év telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc óta. Azóta számtalan könyv, emlékirat dokumentálta az eseményeket. A Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadásában 1999-ben jelent meg a Lichtneckert András szerkesztette Balatonfüred és Balatonarács története című kötet, melyben Mészáros Gyula alapos kutatómunkájának köszönhetően Forradalom és szabadságharc 1956-ban címmel olvashattunk a füredi és arácsi forradalmi napokról...bővebben
A kosár üres
Rendeléseim követése:
A kosár üres
