Akkor, 1956 őszén csak két dolgot tudtam biztosan: azt, hogy el kell mennem, ha törik, ha szakad, és azt, hogy itt kell maradnom, ha van bennem egy fikarcnyi becsület.
Ferdinandy György 80. születésnapja alkalmából megjelent kötet a szerző 1965–2015 között keletkezett, válogatott elbeszéléseit tartalmazza. Az egyedi hangulatú, néhol fanyar humorral, máskor mély szomorúsággal, kegyetlenséggel áthatott alkotások központi témája az idegenség, az örök útközben-lét és a megérkezés lehetetlensége.
A négy nyelven, három kontinensen publikáló költő, esszéista, irodalomtudós, szerkesztő, tanár, aki ma is Miami és Budapest között ingázik - már látjuk -, a modern utáni irodalom kortársaként és résztvevőjeként számos irányt, klasszikus magyar hagyományt ötvözve alakította ki "szívéhez közel álló műfaját": a novellát. Mintha az "új regényes" M. Duras atmoszférikusan telített, rejtélyes történeteit Mándy Iván gyors vágás okkal dinamizált prózatechnikájával elegyítené. A kortárs irodalom azon alkotói közé tartozik, akik valamiféle novella-regényt írnak egy életen át. Ez az anyag szövegszerű felfogását sejteti: az egyedi művek egymással sokszoros kapcsolatban - nem csak ciklusokat, tágasabb világot is alkotnak. Közben elmosódnak a műfaji határok. Az emlékezés tárcává válik, az önéletrajzi szituáció lírai elbeszéléssé, a recenzió vallomássá, a személyes emlék szociográfiává vagy közéleti publicisztikává. Hajlama szerint szilánkokból, töredékekből és asszociatíve komponál, miközben mintha a lekerekített forma, a stabil szerkezet eszménye vonzaná. E kettőség hatásos feszültséget gerjeszt - egyetértéssel idézhetjük önjellemzését: "rövid prózában megírtam nagyregényem".
Hű olvasói ismerni vélik már élete főbb fordulóit, láthattuk a róla készült portréfilmet. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt elhagyja Magyarországot, az első állomás Strasbourg, feleségül veszi Colette-t - egy gimnáziumigazgató lányát. Majd Dijon, azután egy tanya Burgundban, Malaga, doktori disszertáció, francia íróság, irodalmi díjak, Puerto Rico. 1981-ben a második feleség - a tanár-műfordító María Teresa Reyes. 2000-ben, harminchat év után nyugdíjazza a Puerto Ricói Állami Egyetem - hazatelepül Magyarországra. Felváltva lakik a Sas-hegyi szülői házban és Floridában. 2011 - A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje. Interjú-könyvében Kulcsár Katalinnak ezt válaszolja: „Elégedett vagyok [ ... ] megpróbáltam átadni tudásomat [ ... ] felneveltem négy gyereket [ ... ] ha kellene, újrakezdeném.
Dr. Dobass Gyula
A kosár üres
