Kínálatunk egyik legjelentősebb része a szépirodalom. Kortárs és klasszikusnak számító határon túli szerzők versei, prózái, esszéi, publicisztikái, drámái, illetve antológia kötetek.
Gottlieb Rózsa elsősorban festő és nem másodsorban író. A Kölnben élő művésznő több kötet szerzője, legutóbb ez a kilenc évtizedet felölelő önéletírása. De a kötet a túlélés története is, az optimizmus története. Olyan önéletírás, amelyben a nő és szerepe a fontos. Mert élete, vándorlásai - Nagyvárad, Marosvásárhely, Budapest, Bukarest, Csernovic, Kolozsvár és Köln - során a szerző számos szerepet magára öltött...bővebben
Az elsősorban prózaíróként ismert Duba Gyula könyve jeles szlovákiai magyar írókról szóló esszéket tartalmaz. Esszéket s nem tudóskodó tanulmányokat tehát, azaz írónk műközelítése sohasem száraz szöveganalízis (bár szükség szerint a beleélés és elemzés kritikai imperatívuszában mindig a beleélésben van a hangsúly, s ez a szélsőségesen egzakttá vált kritikai irodalmunkra akár frissítően is hathat. Fábry Zoltánról, Peéry Rezsőről, Turczel Lajosról, Ozsvald Árpádról, Cselényi Lászlóról és másokról találunk itt gondolatgazdag írásokat, valamennyi az utóbbi években íródott, s valamiképpen ha rég elhunyt szerzőkről szólnak is a szlovákiai magyar írásbeliség nyolcvanas-kilencvenes évekbeli újjászületésének a problémáival foglalkoznak.
Peter Gehrisch (1942, Drezda) az egyetemen német nyelvészetet, majd etikát és vallásfilozófiát tanult. Előbb középiskolában, majd a Drezdai Népfőiskolán, végül a Műegyetemen oktatott vallásfilozófiát. Köteteinek száma 25. Ezek zöme verseskötet, versfordítás, antológia-összeállítás és esszé. Egyik fő műve a lengyel romantikus, Norwid filozófiai műveinek német nyelvű kiadása. Verseit eddig lengyel, orosz, szerb, cseh, bolgár és román nyelvre fordították. Az Ostragehege drezdai irodalmi és művészeti folyóirat társkiadója és szerkesztője. Drezdában és Lwówek Slaskiban (Szilézia, ma Lengyelország) él. A bevándorlásellenes keletnémet értelmiség egyik szellemi vezére.
Jékely Zoltán Erdélyről szóló verseinek nyelvezete az erdélyi hagyományokból táplálkozik, igen nagy szerepet adott a régebbi magyar költészet, illetve az erdélyi magyar népnyelv szavainak és fordulatainak. Költészetében elemi természetességgel jelennek meg ezek a veszendő szavak és kifejezések, az eleitől örökbe kapott és tudatos biztonsággal használt erdélyi magyar nyelv éltető erőt jelentett.
Az emlékkötet a paraszti sorból érkezett Horváth Ístván költőnek állít emléket, bemutatva életútját, munkásságát, kortársai írásait, vele készült interjút, költészetének legszebb darabjait.
A kép- és dokumentumanyaggal gazdagon ellátott könyv valójában az egykori polgári városka, Dunaszerdahely -- a kötet alcíme szerint "kis Jeruzsálem" -- több mint hatvan, egymáshoz laza szálakkal kapcsolódó fejezetben egy zsidó család szemszögéből elmesélt története. Bemutatását a szerző mérnök fia, Kornfeld Tibor ezekkel a mondatokkal kezdte: "Megható számomra, hogy engem kértek fel, hogy így, tapasztalatlanul ismertessem ezt a könyvecskét. Szerencsére édesapám a megjelenését még megérte, de csak két napig tarthatta a kezében, még vele is aludt, aztán eltávozott az élők sorából. A könyv létrejöttében, nem tagadom, némi szerepem nekem is volt. Mintegy öt éve foglalkozom már a gondolattal, összegezni kéne valahogy azt, hogy Dunaszerdahely egy nagyon fontos időszakában a zsidók nagyon sokat tettek ezért a városért. Igaz, sokan is éltek itt, Szerdahely akkoriban az egyetlen közép-európai város volt, ahol a többi lakossághoz képest többségben voltak a zsidók. Kelet-Európában vagy Lengyelországban voltak ilyen kisvárosok, de Közép-Európában sehol sem.
A gondolat évtizedeken átívelő folytonosságát és igazságát nem szükséges bizonygatni – önmagáért beszél, s a gondolkodó írás öntörvényű valósága feltételezi az időszerűséget is. Tíz év telt el az első kiadás óta, de a kérdésfölvetés – nemcsak a változatos témáknak, hanem Markó kiemelkedő alkotói egyéniségének köszönhetően – ma is a frissesség erejével hat. Egypercesek, esszék, interjúk sora bizonyítja, hogy az olvasó a szellem örömével és kíváncsiságával rátalálhat mai válaszokra is.
Az eredetileg Bizonytalan remények és tétova kételyek című, nagy történelmi ívű, irodalmi összefoglalásának alcíme: Borús gondolatok az erdélyi magyarság száz évéről. Mottónak a román nemzetgyűlés 1918. december 1-jei határozatából azt a részletet választotta, amely teljes nemzeti szabadságot ígért az együttlakó népek számára. „A gyerekkori múlt és az öregkori jelen” tapasztalatait szembesíti a most megszületett óriásesszé a közel százéves ígéretekkel, azok be nem tartásával. Szubjektív bevezetésében a Kós Károly-féle Kiáltó Szó és az 1989 decemberében kolozsvári magyar értelmiségiek által fogalmazott Hívó Szó rokon gondolataiból indul ki, az „objektív bevezetés” pedig Trianon, Belvedere és Bukarest hármasságában vizsgálja, hogy mi lett a sorsa a nemzeti autonómia követelésének...bővebben
A verseket válogatta és a kötetet szerkesztette: Hantz-Lám Irén Áprily Lajost a Trianon utáni magyar irodalom egyik legjelesebb erdélyi képviselőjeként tartják számon. A kisebbségi sors megtapasztalása után 1929-ben úgy határoz, hogy Kolozsvárról Budapestre távozik, elfogadja a Baár-Madas Református Leánygimnázium igazgatói székét. Súlyos döntés. Elhagyni a szülőföldet, barátokat, az erdélyi magyar értelmiségiekből álló kört, amelynek aktív tagja volt húsz éven keresztül...bővebben
Folyton különféle váratlan, kínos vagy furcsa helyzetek adják elő magukat, sűrűn fordulnak elő mindenféle "lepetések". A szemlélő csak néz és ámul. Igen-igen jól teszi. Az ámulat talán a legtisztább emberi érzés, már-már olyan, mint az áhítat. Nem is képes rá akárki, nem is való akárkinek. Na és az író. Az írónak ott a lehetőség, hogy a történésekbe belevitt játékosságon, a humoros nyelvi fordulatokon keresztül otthonossá tegye az általa megírt világot.
"Én 1989 óta új verset nem írtam. De ami "mást" 1989 óta papírra vetettem, az egész eddigi életművemnek a folytatása, egy hipertext". Így e kötet is publicisztikákat, esszéket, memoárokat, naplókat, útirajzokat tartalmaz. Ezek a meta-műfajú művek az irodalmat, közvetve vagy közvetlenül pedig magát a Cselényi-költészetet értelmezik.
Az idegen csak nézett, nézett ki az az ablakon a nyárvégi délutáni napsütésbe. A kukorica- és napraforgótáblák gyérültek, majd helyüket átvették a jobban szemmel tartható répaföldek, és megjelentek a román határőrség egymástól szabályos távolságra épített magaslesei.
A mozdony füttyentett egyet, majd a vonat csikorogva megállt. Mint az utasoktól utólag megtudta, valami megsebzett őz volt a síneken. Éppen a senki földjén.
Az idegen elfátyolosodott szemmel nézte a néhány méteres, homokkal beszórt s gondosan simára gereblyézett földsávot. A szélén, a kanyarulatoknál néhol fehér határjelek, a sínek mellett, egy kis kupac tetején pedig egy vaskos, vészjósló határkő, rajta az 1922-es évszámmal.
A senki földje fölött mintha villódzott volna valami, olyasmi, mint a sarki fény és az alföldi délibáb keveréke. Az idegen furcsán könnyűnek érezte magát, mintha se itt, se ott nem lenne...bővebben
Ozsvald Árpád (1932-2003) fél évszázados írói pályája során kilenc önálló verseskötetet, egy ifjúsági regényt és egy irodalomtörténeti arcképvázlat-, illetve jegyzetgyűjteményt jelentetett meg. Jelen kötet az eddigi legbőségesebb merítés a költő lírai életművéből, s lehetőség szerint közölni igyekszik az összes, nyelvileg-poétikailag-szemléletileg ma is érvényesnek, hitelesnek tűnő versét. Az életművet bemutató sorozat három kötetes lesz, ezúttal az első kötetet vehetik kézbe az olvasók.
Ozsvald Árpád (1932-2003) fél évszázados írói pályája során kilenc önálló verseskötetet, egy ifjúsági regényt és egy irodalomtörténeti arcképvázlat-, illetve jegyzetgyűjteményt jelentetett meg. Jelen kötet az eddigi legbőségesebb merítés a költő lírai életművéből. Az életművet bemutató sorozat három kötetes lesz, ezúttal a második kötetet vehetik kézbe az olvasók.
A "fényes szelek" nemzedékének jeles tagjának, Ozsvald Árpádnak (1932-2003), a szlovákiai magyar költőnek és írónak gyermekregényét, a Kis postást, továbbá vallomásait, visszaemlékezéseit és a vele készült interjúk gyűjteményét tartalmazza az életműsorozat harmadik, utolsó előtti kötete.
Az egyik legjobban sikerült Gyarmathy-regény Az ifjú pap (1885), az írónő jól átgondolt és felépített, érett műve. Cselekménye a Bach-korszakban három síkon játszódik. Az egyik a gyűlöletes Bach-korszak és a vele szembeni passzív ellenállás, a másik egy gonosztett és annak kiderítése, míg a harmadik, a köztes réteg, mely valóságos írói bravúr, a néprajzkutatás öncélú divatjának kritikája. E rétegek a regényben szervesen összefonódnak. A szabadságszerető főszereplő előbb tengerész akarna lenni, utóbb fontosabbnak érzi Isten és népének szolgálatába állni...bővebben
Az Élet írta történetek sorozat legújabb kötetét tartja kezében a Kedves Olvasó. A könyv hősei ezúttal is egyszerű emberek, akik bár különböző korokban éltek, életük nem volt mentes a gondoktól, bajoktól, tragédiáktól. Sodródtak az árral, küzdöttek a saját boldogulásukért, olykor az életükért, egyben azonban valamennyiük sorsa megegyezik: vert helyzetekből is mindig talpra tudtak állni, bizonyítva, hogy az emberi leleményesség határtalan. Amennyi történet, annyi öröm, bánat, izgalom és romantika található Farkas Ottó legújabb könyvében. A kiadvány nem csupán szórakoztató olvasmány, hanem érdekes kordokumentum is.
Elégikus költészet, ahol az öröm és a harmónia iránti nosztalgia a természeti szépség megfoghatatlanságának és a szellemi kultúra pusztulásának hol enyhébb, hol élesebb fájdalmával vegyül.
Hát mik is vagyunk most? Néha és a napi világban cinikus fáradtak, a tekintélyeket már nem is rombolók, csak hanyagul leköpködők. Fáradt olümposzi istenek és kiközösített, magasról lenézett páriák ... Vagyunk nagyon sokszor komédiások. Alkuvóbbak a lócsiszárnál s hajlékonyabbak a nádnál... Addig ... Addig, míg nem int, nem híva gyilkos, az acélhegyű ördög ... Az istenes ördög ... És akkor csupa hit a világ, csupa szerelmes lángra érdemesség az élet. És ilyenkor beleverjük, belekorbácsoljuk nyomorult testünket, összetépett idegeinket e nagy szerelembe. A jobb életért, a becsületesebb világért, az előretörésért, a világosságért s fantomok legfantomabbjáért, legbolondabbjáért és legszebbjéért, az igazságért ... bővebben
1952 októberében – néhány magas rangú, kulákok, „jobboldali elhajlók” és imperialista ügynökök után szaglászó elvtárs társaságában – vadászatra érkezik az árkosi, államosított Szentkereszty-kastélyba Emil Bodnăraş román hadügyminiszter. Az eseményen részt vesz Asperján Rebeka egykori tanítónő és Hutera Béla hölgyfodrász is. Harminchat évvel később, „1988 hulló nyarán”, „amikor az erdélyi falvak ellen megindulnak az emberarcú buldózerek”, ők mesélik el (Diana sósborszeszbe mártott kockacukrot szopogatva, vagy a sepsiszentgyörgyi Golgota nevű kocsmában üldögélve) Boticselli Lajosnak, a történet „lejegyzőjének”, mi is történt valójában 1952 októberében, „a vénasszonyok régen ellobbanó nyarán”…bővebben
A kosár üres
Rendeléseim követése:
A kosár üres
