Hát mik is vagyunk most? Néha és a napi világban cinikus fáradtak, a tekintélyeket már nem is rombolók, csak hanyagul leköpködők. Fáradt olümposzi istenek és kiközösített, magasról lenézett páriák ... Vagyunk nagyon sokszor komédiások. Alkuvóbbak a lócsiszárnál s hajlékonyabbak a nádnál... Addig ... Addig, míg nem int, nem híva gyilkos, az acélhegyű ördög ... Az istenes ördög ... És akkor csupa hit a világ, csupa szerelmes lángra érdemesség az élet. És ilyenkor beleverjük, belekorbácsoljuk nyomorult testünket, összetépett idegeinket e nagy szerelembe. A jobb életért, a becsületesebb világért, az előretörésért, a világosságért s fantomok legfantomabbjáért, legbolondabbjáért és legszebbjéért, az igazságért ... Ady Endre
Adyt, a költőt mindenki ismeri, s nem csak tananyagként. Életművének azonban elválaszthatatlan, sőt bizonyos mértékig meghatározó része publicisztikája. Újságcikkek százaiban mondott véleményt kora országos fontosságú vagy helyi érdekű napi eseményeiről, írókról, művészekről, irodalomról, olykor sarkítottan, közírói hevülettel, de napjainkig világító erővel. Demény Péter a maga olvasatában válogatott és emelte ki e jelentős publicisztikai életműből azt, amit ma időszerűnek érez, s amivel Ady szerinte a Mának is üzen.