Balassi Kiadó, Budapest

A szerző a gyimesi román és magyar lakodalmak néprajzi, kulturális antropológiai vizsgálatára vállalkozik. Bemutatja az egyes csoportok konkrét lakodalmait és a gyerek- vagy felnőtt szereplőkkel előadott gyermeklakodalmakat és „felnőtt”-lakodalmasokat. A könyv célja továbbá, hogy a lakodalmasok és lakodalmak elemzésével hozzászóljon ahhoz a rendkívül aktuális és interdiszciplináris érdeklődésre is számot tartó európai diskurzushoz, amely a multietnikus közösségek múltjának, jelenének és lehetséges jövőjének kérdései körül zajlik. A példák alapján nyomon követhetjük, hogy a gyimesiek esetében az együttélés azonosságokhoz, különbségekhez vagy inkább kevert, a közös kultúrák és eltérő identitások, értelmezések kialakulásához vezetett-e.

A történelmi Magyarország egyik legkülönlegesebb, mégis viszonylag kevéssé ismert tájegysége, az Erdély és a Partium határán elterülő Szilágyság epikus folklórhagyományait tárja az olvasók elé a kötet. A szerző a sorozat korábbi táji gyűjteményeihez (Torna vármegye, Gyimes, Kalotaszeg) hasonlóan a vidék minden magyarlakta települését bejárva, túlnyomórészt az utóbbi évek friss gyűjtéseinek tükrében, átfogó igénnyel mutatja be és elemzi a tájegységre jellemző gazdag népköltészetet, a legnagyobb hangsúllyal a mondavilágot.

A szerző egy horvát származású ferences szerzetes, Rochus Szmendrovich (1727–1782) élettörténetén és az általa írott leveleken keresztül közelít a 18. század vallási életének különböző vonatkozásaihoz, kiváltképp a démoni megszállottság és az ördögűzés témaköréhez. Egy páratlanul jól dokumentált botrány nyomán emeli ki Rochus atyát ebből a névtelenségből...

Books have a future, just as they have a past. The past of the present volume harkens back sixty years. It first saw the light of day in 1956, when it was published by the Zenemű Kiadó, the state-owned firm founded with the purpose of making books on music available to the general public. Its choice first fell on the Bartók biography written by the music theorist and historian Bence Szabolcsi, which was previously published in a journal and which, as we have come to realize, was a tamely worded but ardent call to arms...

A már Orbán Balázs és Becze Antal által is nagy számban említett Úz-völgyi földrajzi nevek is jelzik, hogy noha a 20. századig lakatlan maradt e vidék, mégis része volt a kászoni táji tudatnak. A szájhagyomány szerint az első gyimesi csángók 1910 körül települtek ide, Csinód benépesülése csak az 1930-as évekre tehető. Az Úz-völgyi csángó településeken az 1960-ásévek derekán éltek a legtöbben (mintegy 450 fő), mára mindössze 300 lélek lakja a kistájat alkotó községeket. A kötet anyaga a három havasi telepen - Csinód, Egerszék, Lesőd - egy évtizeden keresztül folytatott folklorisztikai kutatómunka eredménye. 

Bánffy Miklós Erdély egyik leggazdagabb főúri családjának sarja, ígéretesen induló politikai pálya várományosa volt, ő mégis – rangrejtve, álnéven – az irodalom, a művészetek köztársaságában akart elismerést szerezni.  Ady, s az akkori idők jeles kritikusai, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, jó nevű írótársak, mint Nagy Lajos írtak első színpadi műveiről, a Naplegendáról (1906), a Nagyúrról (1913), s 1914-ben megjelent novelláskötetéről, A haldokló oroszlánról. Írói munkássága a Naplegenda (1906) c. drámájával indult...

A keleti magyar nyelvterület bővelkedik olyan tájegységekben, melyek leginkább népi kultúrájukról nevezetesek. Ezek sorában - a csángókat és a szinte országrésznyi Székelyföldet leszámítva - a néprajzi és honismereti kutatók együttvéve sem foglalkoztak annyit az utóbbi másfél száz esztendőben, mint az Erdély kapujában, Kolozsvár szomszédságában elterülő Kalotaszeggel. E vidék epikus népköltészete és kivált mondahagyománya mindazonáltal máig is szinte ismeretlen mind a néprajzi tudományosság, mind pedig a széles olvasóközönség előtt. Magyar Zoltán könyve - túlnyomórészt saját gyűjtések alapján - e régi hiányt pótolja, mi több, a kötetben szereplő 1450 mondaszöveggel az egyik legnagyobb szabású és legreprezentatívabb mondagyűjteményt adja közre.

Nagyernyei Kelemen Lajos, Erdély legendás levéltárosa Marosvásárhelyen 1877-ben született. A történelem iránti érdeklődését Koncz József, szülővárosa Református Kollégiumának latintanára mélyítette el. A múlt megismerésére nagyapja, Csomoss Miklós volt 48-as honvéd visszaemlékezései és Orbán Balázs szülőföld-bibliája, A Székelyföld leírása ösztönözték. Első közléseinél Szádeczky Lajos történész bábáskodott...

Az egyik legrégibb és legteljesebb iratanyaggal rendelkező magyar városi levéltár Kolozsvárott működik. Kötetünk jelentős része – amely az egykori szabad királyi város 16–17. századi, majd a nemesi vármegyének alárendelt, csorbult városi jogokkal rendelkező város 18. században született boszorkánypereit és boszorkánysággal rágalmazott személyeinek becsületsértési peranyagát tartalmazza – e gyűjteményből származik...

A Mátyás királyról szóló hagyománykör egyike kulturális örökségünk legimpozánsabb folklórtradícióinak. A magyar folklórban általánosan elterjedt, abba mélyen beágyazódott epikus hagyományanyag, amely szinte egyedüliként nemzetközi is, hiszen a szomszédos népek kulturális emlékezetének szintén része. A magyar reneszánsz uralkodó alakját mesék, mondák, anekdoták, példázatok, szólások, dalok, balladák örökítik meg, minden más történeti hőst felülmúló adatgazdagságban és tematikai változatosságban.

A Mezőség sajátos, magába zárkózó világát néprajzi, szociográfiai és szépirodalmi művek sokaságából ismerheti az olvasó. Mesevilágát is felfedezhették már, ugyanakkor foghíjasak ismereteink a többi néprajzi műfajról. A Mezőség mondavilága – annak ellenére, hogy feldolgozása nem előzmény nélküli – még az ezredfordulón is többnyire feltáratlan volt. E hiány pótlására törekszik a most közreadott gyűjtemény. A kötetet ez alkalommal színes képmelléklettel egészítettük ki.

A Magyar Népköltészet Tára sorozatban Alsó-Fehér megye, a Maros völgyének középső része nélkül Erdély történelme és kultúrtörténete elképzelhetetlen lenne. Valaha a magyarság által legkorábban és legsűrűbben benépesített tájegységek közé tartozott; mára olyan szórványvidék, ahol sokszor csak romok, hámló vakolatú középkori templomok emlékeztetnek a múltra...

Ortutay Gyula (1910-1978) zoborvidéki mese- és mondagyűjteménye egyike azoknak a kéziratoknak, melyek nem jelentek meg a jeles néprajzkutató életében. E sokáig elveszettnek hitt gyűjtemény Ortutay 1956. évi csehszlovákiai gyűjtőútjának termése, egyúttal pedig a Nyitra-vidéki magyarság prózaepikai hagyományainak első nagyszabású megörökítése...

A kötet tanulmányai a tágan értelmezett, a hivatalos vallástól a mágiáig terjedő vallás határain belül sokféle módszerrel, változatos témákat elemeznek. A modern vallási jelenségek gyökereinek feltárásával két tanulmány foglalkozik...

A történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjeként számon tartott Torna hosszú évszázadokon át többnek számított egy közigazgatási egységnél. Noha néprajzi felfedezése sokáig váratott magára, gazdag történelmi múltja és szellemi öröksége révén mindig is része volt annak a nagyobb kultúrkörnek, amely földrajzi értelemben Felföld vagy Felvidék néven rögzült, lévén félúton Rozsnyó és Kassa, Miskolc és a szepességi városok között. A Tornai-karsztvidék folklórját övező ismeretlenség a tájegység népzenei hagyományaira is érvényesnek tűnt, bár Vargyas Lajos nagy hatású táji gyűjtése már az 1940-es évek elején felhívta a figyelmet e vidék gazdag népzenei örökségére.

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralmának időszakát egykorú történeti szövegek, illetve a latin és magyar nyelvű propagandisztikus művek alapján művelődés- és eszmetörténeti szempontból elemzi a szerző.  Munkája első részében azt vizsgálja, hogy a dinasztia népszerűsítésére szánt alkalmi művekben miként nyilvánul meg a miles christianus késő középkori alakja, amely a Báthoryak vallásosságát a családi hagyományokon és az egyéni tiszteletadáson keresztül erőteljesen meghatározta...