Kínálatunk egyik legjelentősebb része a szépirodalom. Kortárs és klasszikusnak számító határon túli szerzők versei, prózái, esszéi, publicisztikái, drámái, illetve antológia kötetek.
Bogdán József jelentős szakmai érdeme az, hogy a maga paradigmája szerint alkotott műfajt a feldolgozáshoz, vagyis éppúgy fontosnak tartotta a fotókat, a kéziratokat és hivatalos okiratokat. Nem irodalomtörténészként fűzte a tudomány láncára mindezt, hanem úgy rendezte el az anyagot, ahogyan íróember rendet tesz az íróasztalán, ahogy a költő rendet tesz a verseiben, ahogyan egy atya elrendezheti magában a gyónási titkokat. Mert itt nagyon személyes dolgok kerülnek elő, amihez tapintattal és kellő érzékenységgel szabad csak nyúlni. (Kontra Ferenc)
A kétnyelvű verseskötet Jitka Rožňová, a kiváló nyitrai költőnő, egyetemi tanárnő és főszerkesztőnő verseit tartalmazza, kiváló fordításban és a versek hangulatához illő fényképillusztrációkkal.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága a Magyarországon évtizedek óta megjelenő Szép versek és Körkép antológia mintájára 2004-től minden évben közzé tett egy-egy vers- és prózaválogatást a szlovákiai magyar szépírók előző évben megjelent alkotásaiból.
A homokóra az „idő” hieroglifája. Így van tömör jelentése, behatárolható helye. Kívüle egyetlen időmérő – legyen az nap-, elemi-, vagy mechanikus óra – sem bír ekkora szemléletességgel. Az „idő”-hieroglifa, a jelképekhez hasonlóan két irányból közelíti meg bensőnket. Szelíden, kellemesen, otthoniasan: ő a mi birtokunk, mi műveljük, élvezeteink forrása, munkánk gyümölcseinek hordozója, örömszerző, de ezt az örömet azonnal szét is rombolja, mert miközben telik és múlik, elpusztít minden földi erőfeszítést és szépséget is.
„A Homokórák könyve zseniális filozófiai meditáció az idő múlásáról.” (Bruce Chatwin)... bővebben
E kispróza az életrajz történetcserepeit rakja ki mozaikképpé, méghozzá úgy, hogy mindazt, ami elveszett, vagy ami szánt szándékkal elvettetett, látszólag semlegesnek tűnő idegen anyaggal, a téves emlékezet kötőanyagával pótolja ki.
Ezek a finom mondatok, ezek a villanásnyi mozzanatok, ezek a fátyolos képek, a bérházakból még ma is ki-kicsapódó függönyök, illatok emlékével, ezek a káprázatok és mélységek, ezek a céltalan elvágyódások és megmagyarázhatatlan útrakelések, ezek a tárgytalan vágyálmok és félelmek emlékeztetnek Árva Mariska naplójára, Görög Ilona novelláira, Török Sophie életképeire - de leplezetlenebbek, maibbak, lüktetőbbek, játékosabbak. A tizennegyedik minden kétséget kizáróan tőről metszett kis polgári regény. (Láng Zsolt)
A Mályvarózsa a kert sarkában című kötet jegyzeteket tartalmaz. Ezek nyomorúságos létünkről, magyarokról és magyarokhoz szóló írások, nyilván a rendszerváltás után születtek. Talán fájdalomból, talán közönyösségből, beletörődésből. A szerző hétköznapi eseményekről ír, mindarról, ami egy átlagembert izgat. Napi híreket kommentál, "beleártja" magát a politikába, aktuális kérdéseket feszeget, boncolgatja a múltat, a jelent, a jövőt. Emlékezik és emlékeztet.
Hiánycikké vált a színvonalas publicisztika, hiánycikknek számít a sajtó önreflexiója is.
„Ki védi meg a sajtót a sajtótól, attól a törekvésétől, hogy együgyűvé váljon, mert a bárgyúság kelendőbb, mint a gondolat?” – teszi fel a kérdést Gótvárosi levelek című kötet egyik magánreflexiójában Ambrus Attila. Például a hozzá hasonló újságírók, felelhetnénk erre. Az olyan fajsúlyú, minőségű, alapállású, értékorientációjú jegyzetek, glosszák, kisesszék, tárcák, amilyenekből ez a rendhagyó könyv felépül: szerves – vezérelvvel bíró – egységgé, nem pedig cikkek halmazává...bővebben
Mihály Ödön a második világháború előtti szlovákiai magyar költői avantgárd jeles, Forbáth Imre mellett a legjelesebb alakja. A kelet-szlovákiai Lemesen született, 1899-ben, iskolái elvégzése után apja birtokán gazdálkodott. Ezt a természetközeli életformát teszi kötetei érett, az avantgárdtól örökölt szabadvers-formációban lírává, a csendes rezignáció szövegeivé és zenéjévé. A költőnek életében nagyon jelentős volt a magyarországi recepciója. Budapesti barátai (Lesznai Anna, Déry Tibor, Ignotus Pál stb.) már néhány hónappal a költő tragikus halála után kiadják válogatott verseit (Felszökő föld, 1930). Verseinek az intellektuális tömörsége, melankóliája és a természeti életforma iránti rajongása a mai olvasót is meg tudja szólítani.
New Hontról, erről a ma Szlovákiához tartozó kis magyar településről még soha senki sem írt; jószerivel nem is létezik, elhanyagolja a nagypolitika és a sajtó, olykor még a térképről is lefelejtik. Ezen a méltánytalanságon akar változtatni Grendel Lajos újabb regényében, aki az agilis, a hontiak eltékozolt eszméjét kutató polgármester kérésére látogat el New Hontba, anyagot gyűjteni történetének megírásához.Az író miközben adatok és tények után kutat megismeri és megszereti a település lakóit, akik anekdotázva számolnak be hagyománnyá nemesült múltjukról 1944-től napjainkig...bővebben
"Komor, isten háta mögötti hely, kőfalak, vadvirágos rétek és titokzatos, zöldellő rengetegek világa", fogalmaz az egyik szereplő a történés helyszínéről. Bizarr, furcsa világ a zárt, időtlen közösségben; olykor egy-egy halvány jelzés sejteti, hogy valahol a XVII., XVIII. század táján lehetünk. A külső világ történései ide nem szűrődnek be, az idő csak mint a születés vagy az életből kilépés, illetve a lét-nemlét közötti pillanatként jelentkezik...bővebben
A muravidéki magyar irodalom sokáig egyedüli prózaírójának kötete.
Színdarabok. A kötet a következő műveket tartalmazza: A kertészlegény királysága, Mátyás király bolondjai, Mátyás király igazsága, Mi lett a kisfiúval?, Táltosjáték. ,,Mesejátékot írni ezért - véleményem szerint - csak úgy érdemes, ha sikerül benne elkerülni a (fel)kínálkozó giccset. Ezt tartottam elsőrendűnek, amikor a Szélkötő Kalamona témáját feldolgoztam. Kerestem a mese azon összetevőit, melyek teljességében jellemzik. A felnőtt-társadalom rituális pillanataiban élő mesét és mesélést kerestem a hazai, a rokon és a szibériai néprajzkincsben. És számomra már az is siker, ha legalább a valódi, a teljes mesét rekonstruáló szándékom érződik a mesejátékomon."
Válogatta és az utószót írta: Kovács András Ferenc. A költő nem csak életrajzi vonatkozásaiban kötődik Erdélyhez, hanem annak az egyetemes gondnak a szálaival is, amely egyformán volt sajátja a magyar költőnek, akárhol élt és alkotott a 20. században. Intelektualitás és a természetben tárgyiasult lírai elmélkedés, nyelvi gazdagság és formafegyelem teszi őt nemzedékének kiemelkedő tagjává.
Szabó Edit, akinek ez már a negyedik megjelent kötete, ösztönösen kiváló lélekábrázoló, és valahogy azt is érzékeltetni tudja, hogy az ember életének a tulajdonképpeni értelme csak a végén válhat világossá. Ezért ábrázol öregeket, betegeket, haldoklókat, kiknek az eddig csak félig-meddig értett sorsuk egyszer csak megvilágosodik, hogy majd eligazodhassunk benne.
"A Gourmandiai partraszállás egy költő két évtizedének verseit foglalja magába. Nem gyűjteményes kötet ugyan, de nem is igen bővebb a költő elmúlt két évtizedének termése. Kevés szöveg ez így, hiszen Bozsik Pétert két regénye és számtalan, folyóiratokban, irodalmi portálokon elszórt rövidprózája ellenére most is, miként erőteljes, nagyon markáns pályakezdése óta végig, leginkább költőként tartjuk számon. Mégis, kevés szavával is sokatmondó kötet a Gourmandiai partraszállás - több értelemben is.
Kubát Gábor Kenyér és bor című kötete – amely a Gemma-sorozatban jelent meg – a Forum Könyvkiadó fiatal alkotók kéziratpályázatának 2009. évi díjnyertes munkája. A kötet novellákat, élménybeszámolókat, emlékezéseket tartalmaz.
Szokatlan, mondhatni, formabontó könyvet tart kezében a kedves Olvasó. Sorstörténet, amelyben egy közülünk való, egyszerű ember meséli el kalandokban gazdag életét. A fordulatokban bővelkedő regény egyben kordokumentum az 1980-as évekből. A könyv rendhagyó, mert a főhőse végtelenül őszinte. Szokatlan, mert miközben száz veszély közepette igyekszik elérni célját, a legnehezebb helyzetben is – gyakran indokolatlanul – optimista. Formabontó, mert egy olyan korról szól, amelyre egy bizonyos korosztály még jól emlékszik, de az unokái már nem.
Az abszurditásig fokozott, szinte krimibe hajló történet szereplőinek prototípusait az író a kortárs szlovák irodalmi-művészeti közegben találta meg. ...Ha már a mester nem ír többet, Peternek sem lesz miről írnia. Nem tud majd kiről írni. Nem tud majd kivel foglalkozni. Igaz, vannak más írók is, de... Van Peterben annyi erő, hogy Viliamból klasszikust csináljon, és ezzel örökre biztosítsa a megélhetését? De hiszen már más idők járnak. Ki lehet ma már klasszikus? Minden sikert jócskán táplálni, ápolni kell, el kell távolítani a kártevőket, ám itt az a kérdés, hogy meg lehet-e és megéri-e ezt tenni egy halott szerzővel, aki nem megy el már egyetlen felolvasásra sem. És a halála is! Még ha tökéletes öngyilkosság lenne. Vagy természetes halál! Senki nem tud semmit...
A portrékészítőnek nincs más választása, mint hogy az igazi arc megtalálását tűzze ki céljául – természetesen azét az arcét, amilyennek ő és csakis ő látja azt, akit lefest. Paulovics László is a megrajzolt erdélyi művészek, értelmiségiek igazi arcát keresi, támpontként pedig a legváltozatosabb segédeszközöket hívja segítségül. Tárgyakat és szövegeket illeszt gyakran az arcok mellé, voltaképpen az arcokba. Azt sugallja, hogy ezek az arcok elválaszthatatlanok azoktól a mondatoktól, amelyek által gyarapodott a magyar kultúra, és amelyek – Székely János szavaival szólva – hiányoznának a világból, ha ők ki nem mondták, le nem írták volna azokat. (Balázs Imre József)...bővebben
A kosár üres
Rendeléseim követése: