Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Novellát könnyű írni. Minya bá rám kacsint, huncutul mosolyog, látom, hogy már megint nem bír az eszével. Csakugyan kezdi a csínytevést, mit csak le kell írni, s kész a novella. De magamról, az életemről, önvallomást, önéletrajzfélét...
Valamikor színésznek és színműírónak készültem, a népszínmű újjáteremtéséről is álmodoztam. Asztalfiókomban halommal áll  a sok régi, félben maradt „műalkotás”...

„Aki látja, hallgatja őket, nyilván de­lírium­ban elkerült a hattyúk tava környékére, és láz­­álomban éli át a Szent Anna-tó hold­fé­nyes, libabőrös, hattyú­bőrös legendáját, Dél-Ame­ri­kába hurcolt és meg­honosodott különös gyopárjaival a felolvaszthatatlan nyári éjszakáknak, a Rajna menti Loreley és a Napóleont ledöntő Walewska kórusát, Dukai Takách Juditot és a Murányi Vénuszt, Szilaj Pisták, János vitézek, Petőfik és Szilágyi Domokosok múzsáit, szerelem-mázsáit, termetes Erzsókjait meg Iluskáit, keresztszemet vető, egyszerű verslábat varrogató tündérkirálynőket, s köztük elbújva, elrejtve, elkeverve Karnyónék között egy-egy igazi sztárt, nagy-nagy költőnőt, mint akinek Nagy László vitte el, vitte át a szerelmét a túlsópartra.” Lászlóffy Aladár

Az útvesztő helyes irányjelzőinek egyik dekódolási lehetőségét Láng Gusztávtól „loptam'': egy előadásában a hagyomány értelmezéséről beszélt, lehántva a fogalomról a néphagyományhoz kötődő kizárólagos rögzüléseket, felhívta a figyelmet arra, mennyire nem mindegy egy mai-tegnapi alkotó értelmezésekor az, hogy a tegnapelőttiek vagy akár a hajdaniak közül kihez/kikhez viszonyítva fogalmazza meg önmagát.

Tőkés László és a román politikai rendőrség negyedszázaddal ezelőtti küzdelmének felelevenítését azok a támadások is indokolják, amelyek napi politikai csatározások  forgatagában a rágalmazástól, nemtelen gyanúsítgatásoktól sem riadnak vissza. Az elvakult, tudatos torzítással szemben ez a könyv a dokumentumokra épít, hagyja a korhű szövegeket beszélni, épp csak annyi kommentárt fűz a történésekhez, amennyi elengedhetetlenül szükséges a jobb megértéshez, a szereplők beazonosításához. Múlt, jelen, jövő szerves összetartozásának érzékeltetésére a kronologikus szemlélet látszott kézenfekvőnek. Ezt a célt szolgálják a fotók is, amelyek nagy részét a román állambiztonság fotósai készítették.

Mik voltak a Ceauşescu-i diktatúra körülményei között publikálhatatlan, sőt szóban is elmondhatatlan gondolatai annak az embernek, akit a nyolcvanas évektől a nemzeti és kisebbségi kérdés tekintetében mesterüknek tekintettek a következő két évtizedben a nemzetpolitika frontvonalába kerülő erdélyi és magyarországi fiatalok? Mi lehetett a titka, a kulcsa Fábián Ernőnek? Valószínűleg nem lényegtelen kérdés ez a közelmúlt magyar történelme, sőt jelenünk egyes vonatkozásainak megértéséhez. Egy erre adott választ, ezzel kapcsolatos forrásművet tart kezében a tisztelt olvasó. Fábián Ernő itt közölt naplójában azokat a gondolatait vetette papírra, amelyekkel, ha kiderülnek, "csak" önmagát sodorta volna bajba.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

A kolozsvári harmincadvámról négy évtizeden át vezetett bejegyzések időben is, térben is túlmutatnak közvetlen jelentőségükön. E harmincadjegyzékek forrásanyag-jelentőségéről feltétlenül el kell mondanunk azt, hogy egyediek a kor Közép-Európájában. Nem ismerünk ehhez hasonlítható, olyan történelmi forrást, amely ugyanebben az időszakban a nap, a személy és az árufelhozatal felbontásával ismertetné a vámanyagot. Az eddig fel nem tárt történelmi anyag kutatása és valósághű értelmezése nyomán újra tanulmányoznunk kell, meg kell értenünk a ma még jórészt ismeretlen 17. századot.

Szentimrei Jenő még a 19. században Magyarországon született, ám élete javát Trianon után Romániában leélő újságíró, író, költő, a 20. század eleji erdélyi kulturális élet egyik tevékeny szervezője. Szentimrei életének utolsó éveiben a háromkötetesre tervezett önéletírásán dolgozott, jóval megelőzve kortársait, akik csak később láttak neki életútjuk feltérképezéséhez. Rossz korszakban fogott életútjának áttekintéséhez, hiszen egy korlátolt szemléletű korban próbált meg vallani egy azóta is nehezen megfejthető korszakról, mint a monarchia bukása, a két világháború, a kisebbségi sors, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Nem csoda, hogy csak az első kötettel végzett, melynek jelentős része a gyermekkoról szól, színhelye pedig a 19. század utolsó évtizedének erdélyi kisvárosa, Nagyenyed.

Merényi Krisztián rövidprózája meglepő képzettársításaival, bizarr allúzióival hökkenti meg olvasóit, hiszen a hétköznapi, életszerű tematika meglepő jelentéseket kap, sajátos hangulatot kezd árasztani a szerző sajátos nyelvezetében és képi világában.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Balázs Sándor filozófiaprofesszor új kötetének első része – az előzetes fogalmi tisztázásokat követően – a nemzeti hungaropesszimizmust vizsgálja. Az egyes fejezetek a pesszimizmust mint szubjektív jelenséget (pszichés állapot, depresszió), mint személyes és kollektív gondterheltséget értelmezik, majd a borúlátás tárgya szerint tipologizálnak (a világkatasztrófa pesszimizmusa, a nem emberiségméretű válságelméletek, az egyszemélyű objektum, a történelem mint a pesszimizmus tárgya).

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Antikvár könyv

Apáczai eszmerendszerét nem a Descartes-éhoz mértük, hanem a hazai szükségletekhez. Mert Apáczai nem abban eredeti, hogy átvette Descartes eszméit, hanem ahogyan a hazai viszonyokhoz alkalmazta, ahogy rendszerezte. Ebben áll az író eredetisége, s az egyes irodalmak sajátos arculata, megismételhetetlensége, egyszerisége. Ezt a sajátos gondolatrendszert próbáljuk kibontakoztatni a műből. Ebben a rendszerben természetesen vannak olyan elemek, amelyek Descartes-ra, vagy a puritánusok elméletére mennek vissza, ám ezek azért kerültek be változatlanul a magyar tudós eszmerendszerébe, mert beillettek abba, s a mestereitől való eltérésekkel együtt alkotnak egységes, összefüggő építményt: Apáczai világképét. Célunk: nyomon követni, hogy az általános milyen sajátos formában jelentkezik e gondolatrendszerben.  Szigeti József

Az eszmetörténész szerző a nemzeti-kisebbségi közösségek lelkiállapotáról próbál képet alkotni. A szerző a dokumentált eszmeáramlás érzékeltetésére vállalkozik. A magyarpárti politikusaink parlamenti mondanivalójából kiszűrteket igyekszik tényanyaggal alátámasztani: közli nem egy politikusunk beszédét, így tanulmányát gazdag adattár egészíti ki.

A nemzetiségről Eötvös József 1865-ben befejezett, klasszikus értékű munkája, amely a Habsburg birodalom viszonyaiból kiindulva vázolja fel a lehetséges együttélési alapnormákat az akkori Magyarország határai között. Természetesen a '48-as nemzeti forradalmakat és az azt követő bécsi tapogatózásokat és balsikereket figyelembe véve alakítja ki báró Eötvös a korát messze megelőző koncepciót, és próbálja törvényi keretek között megoldani a több nemzet együttélését. A kötetet Schlett Istvánt gondozta és előszavazta. Munkája összefoglaló módon tükrözi, milyen kor- és politikai kontextusban került a nyilvánosság elé Eötvös programja, milyen erőket és pártokat mozgósított, illetve melyeket hagyott hatás nélkül.

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

A regény a török és az osztrák nagyhatalom közötti sikeres egyensúly-politika nyomán függetlenségét megőrző, 16. századi Erdély történelméből merít. Az olvasó számos más, erdélyi történelmi regényből, drámából ismert szereplővel – mint Báthory István fejedelem, Castaldo zsoldosvezér, Bekes Gáspár, Radák László, Berzeviczy Márton kancellár – találkozik. A regény két főhőse – Filep István deák és kálnói Bornemissza János hadnagy – egyaránt Berzeviczy rokonszenvének és támogatásának haszonélvezője. A regényben a tematikailag „klasszikusnak” számító politikai és hatalmi intrikák, stratégiai tisztázások mellett megszólal a becsület és az erkölcsi korrektség, a hűség, a feltétel nélküli odaadás, a férfibarátság állhatatosságának dicsérete.