111 vers erdélyi költőnőktől

„Aki látja, hallgatja őket, nyilván de­lírium­ban elkerült a hattyúk tava környékére, és láz­­álomban éli át a Szent Anna-tó hold­fé­nyes, libabőrös, hattyú­bőrös legendáját, Dél-Ame­ri­kába hurcolt és meg­honosodott különös gyopárjaival a felolvaszthatatlan nyári éjszakáknak, a Rajna menti Loreley és a Napóleont ledöntő Walewska kórusát, Dukai Takách Juditot és a Murányi Vénuszt, Szilaj Pisták, János vitézek, Petőfik és Szilágyi Domokosok múzsáit, szerelem-mázsáit, termetes Erzsókjait meg Iluskáit, keresztszemet vető, egyszerű verslábat varrogató tündérkirálynőket, s köztük elbújva, elrejtve, elkeverve Karnyónék között egy-egy igazi sztárt, nagy-nagy költőnőt, mint akinek Nagy László vitte el, vitte át a szerelmét a túlsópartra.” Lászlóffy Aladár