Europrint, Nagyvárad

"Jelen írásom valójában a hajdanvolt Kolozsvári Municípiumi Művelődési Ház Stúdió Színpada több mint negyedszázados (1960-1987) tevékenységének igyekszik szubjektív módon emléket állítani. Ezt az teszi indokolttá, hogy ez a műkedvelő együttes nem akármilyen hírnevet, rangot képviselt, nemcsak Kolozsvárott, hanem a romániai, erdélyi magyar kulturális életben is. A nemzetiségi lét szorításai közepette, amíg lehetett, bárhol és bármikor hallatta hangját. Talán nem méltatlanul emlegették hajdanán mint a város harmadik színházát. Ezt többször és többen is leírták, akik figyelemmel kísérték az együttes alakulását, fejlődését, előadásait és repertoárjának színvonalát.[...]

A nyelvművelés célja  az, hogy a nyelvi közösség tagjait ennek az egységes, nyelvi eszményként számon tartott nyelvváltozatnak, az irodalmi nyelv szabályainak elsajátítására, helyes használatára buzdítsa. A nyelvművelés tehát nemcsak nyelvvédelem, elsősorban nem a nyelvi hibák, vétségek kimutatása, tiltó szabályok felállítása, hanem az anyanyelvi műveltség emelése, az anyanyelvi öntudat ébrentartása. A hangsúly az anyanyelv szellemének az elsajátításán van. A nyelvileg művelt ember nem csupán így vagy úgy, jól‑rosszul megérteti magát, hanem a nyelvet, gondolatokat, érzéseket, hangulatokat híven tolmácsoló hangszernek tekinti. Nemcsak a nyelvtudomány gondja ez, hanem az irodalomé is. Ez a gond irodalmi programokban többször is megfogalmazódott: a nyelv – kivált az irodalmi nyelv – nem pusztán hírközlő eszköz, hanem valamely történetileg kialakult etnikai közösség sajátos szellemiségének kifejlődése, lelki alkatának örök tükre; ezért a nemzeti nyelv fejlesztése, féltő ápolása és szenvedélyes pallérozása a legszebb írói feladat.

Barta László (Kolozsvár, 1943) író, filozófus, tanár  "[...] immár fél évszázados írói múltra tekint vissza. Előbb szülőföldjén jelentek meg karcolatai, novellái - áldásos tevékenységét aztán Magyarországra való kitelepülése után is folytatta. Három megjelent kötetének egy a vezérfonala: Barta László lelkében fontos helyet foglal el szülővárosa, a gyerekkor, az erdélyi múlt, az emlékezés. Érthetően és világosan fogalmaz, bár írásaiban észlelhető a filozófus gondolkodása is. Nem akar senkit megváltani, sem bölcsességét nem kívánja fitogtatni, csupán jelezni szereti a dolgok állását. Írásai pedig éppen ettől válnak élvezhetővé és szórakoztatóvá." (Nánó Csaba)

Az erkölcsök végső összeomlásáról szól ez a regény. A közösségek felbomlásáról, és arról, hogy az egyénekre töredezett társadalmak végül felemésztik önmagukat. Az egyénből előtörnek a legnyersebb ösztönök, s ettől a pillanattól kezdve a saját magunk által tökéletesnek hitt világuk már semmitől sem védi meg őket. A regény egy árvaházban játszódik. Nem véletlenül. A biztosnak hitt, zárt környezetben félelmetes ösztönök készülnek kitörni. A Szent Szív katolikus árvaházban szinte luxus körülmények között élnek a különböző korú árvák. Fiúk és lányok. Pár apáca ügyel rájuk, a főnővér és egy idős pap. Úgy tűnik, az ideális környezet megteremti annak a lehetőségét, hogy a fiatalok a társadalomba viszonylag könnyen be tudnak majd illeszkedni. Ám a megszokott napi rítusok leple alatt, éjszakánként, egy szörnyű valóság még szörnyebb képei bontakoznak ki. Csak az öreg, önmagával és istenével kétségbeesetten perelő pap látja meg a felsejlő tragédiát. De senki nem hisz neki. Mert ez a világ tökéletesen megvéd mindenkit.

DEMETER ANDRÁS magyar színész húsz éve még csak 24 éves volt, amikor – Romániában pályázat útján először – a Temesvári Csiky Gergely Színház igazgatója lett. A mindenkori egyetemes színháztörténet legfiatalabb állami színdirektorának és a nemzetközi hírűvé vált Csepűrágó Fesztivál megalapítójának temesvári pályafutását ezen kívül is számos érdekesség jellemzi. Például három nyelven játszott Shakespeare-főszerepeket. Többek között, 10 évvel ezelőtt Claudiust a mára legendássá vált Hamlet előadásban.

Életes fénykép, művészi fotográfia idézi meg a múlt század elejéről Udvardy Ignác alakját. Képzeletünk el is röpíti mindjárt a meditatív alkatú festőt esti kikapcsolódása helyére, a váradi EMKE kávéházba. Oda, arra a kultúrtörténeti forrásvidékre, ahol a huszadik századi modern magyar irodalom szárba szökkenő hajtása eredt. A Holnap-antológiát tervezgették itt, és az EMKE törzsasztalánál esténként ott lehetett látni Juhász Gyulát, Emőd Tamást, Dutka Ákost, Balázs Bélát, publicisták, festők társaságában. Merész elképzeléseikhez csatlakozott rövidesen a Párizsból hazafelé, Mindszentre tartó Ady Endre, megszakítva útját pályakezdése feledhetetlen városában, Váradon.