Forum Könyvkiadó, Újvidék

Farkas Zsuzsa egyformán érdeklődik a magas művészet és a mindennapok iránt, amiből egyfelől egy pontosan körülírható kulturális helyzetkép következik, másfelől pedig az idő, a kor rajzolata, amely kor nem tekinthető sem hősinek, sem jelentéktelennek, hanem olyannak tekinthető, amilyenné külső és belső erők mozgása és ütközése tette. A szemtanú írásai Farkas Zsuzsa beszélgetései, de nem a szenvtelen szemtanúé, hanem azé, aki együtt tud érezni a megszólítottal, miközben jegyzetel és a jegyzetekből megbízható, ugyanakkor olvasmányos interjúkat, riportokat, karcolatokat ad közre.

A Vajdaság politikai történetét egybefogó fejezetek Az összes vajdasági választás – Csernojeviscstől napjainkig címmel az újvidéki Vojvodina napilapban 2000. szeptember 5. és november 29. között megjelent folytatásos tárca alapján jöttek létre, amelyet majdnem három hónapon át írtam. (Dimitrije Boarov)

Barlog Károly Maxim című kötete 2012 decemberében látott napvilágot – a Híd Könyvtár sorozatban – a Forum Könyvkiadó, a JAK és a prae.hu közös kiadványaként. A rövidprózákból álló kötet a szerző első kötete, ám egy egészen kiforrott világ rajzolódik ki előttünk. A kiadvány értékét még inkább növelik a szövegekkel teljes összhangban lévő illusztrációk, Barlog Zsuzsanna digitális kollázsai, amelyek a szövegekkel együtt darabjai egy, a realitás szilánkjaiból építkező világ sajátos újraépítésének.

Ajánljuk még: Barlog Károly: Kovács Istenke álmodik

A háromnyelvű (magyar, német, szerb) kötetben elsősorban a múlt század hetvenes éveiben a monográfiabizottság által összegyűjtött és az utóbbi néhány évben Sárközi Ottilia és Kórizs József helytörténészek által felkutatott régi fényképekből készült válogatást és rövid ismertetőszöveget találhatunk. A könyv második, színes részében a 2011-es esztendő jelentős eseményeiről készített fényképekből válogattunk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ily módon is nyomot hagyjon életünk az utánunk jövők számára. – Pál Károly

A könyv előző kötete elérhető itt.

A Hihetetlen mesék könyve a Jó Pajtás 2012. évi, igen sikeres – mind a beérkezett pályaművek számát, mind azok színvonalát tekintve – mesepályázat szellemi termékeinek válogatása, kézzelfogható lenyomata. A Bence Erika, Bordás Győző és Tomán Mária összetételű bírálóbizottság százegy beérkezett pályaművet értékelt, majd ezek közül ajánlotta kiadásra e kötet meséit. A kiadványt Dodony Anikó illusztrálta.

Visszaverődés címmel 2001-ben jelent meg Vigh Rudolf előző, válogatott novelláskötetet, amelynek mintegy folytatásaként olvasandó e kötet, az Öröknaptár. Vegyes prózai írásokat tartalmaz, de e vegyesség csupán látszólagos, hiszen valójában mindegyik a szerző magányáról, a közösségen kívüliség élményéről szól. Egyfajta Robinsonként ragadt egy lakatlan szigeten, szövegeinek mélabús terében. Nem mozdul otthonából, bölcsőhelyéről, mégis ennek elvesztése fölött borong, édes mostohaként éli meg szülőföldjét. Fókuszpontban az ember áll, a „kisember”, aki az idő forgatagában az évszámok változását ugyan érzékeli, ám a nyomasztó hangulat nem változik a naptár lapjainak pergésével, hanem örök marad.

Eddig – a fenn említett novellásköteten kívül – két prózakötete jelent meg, az Útra kel a másik ember (1982) és a Menet közben című (1985).

E-szerelem címmel jelent meg a Fiatal műfordítók antológiája az újvidéki Forum Könyvkiadónál. A Híd Könyvtár sorozatába illeszkedő kötet fordítói: Bognár Dorottya, Drozdik-Popović Teodóra, Gyuráki Sarolta, Kovács Hanna, Kovács Hédi, Kovács Izabella, Lenkes László, Maćković Anna, Orovec Krisztina, Ördög Mónika, Vékás Éva, Virág Árpád, Vlahovity Annamária.

A 2012-ben első alkalommal meghirdetett novellapályázat szabályzata szerint a Gion Nándor Szépirodalmi Díj a Gion Nándor életművének szellemiségét teljesítményében, értékében folytató magyar nyelven írt pályamű szerzőjének adományozható. A szépirodalmi pályázat célja a magyar irodalom és szellemiség gazdagítása, új művek írásának serkentése, a gioni diskurzusok továbbéltetése. (Toldi Éva)

A Magyar Szó a Forum új könyvéről

Szeretni valóak a régi fotók. Mert olyan régi rajtuk minden, A nyolcvanas években máshogy néztek ki az emberek és máshogy néztek egymásra. Más ruháik voltak, más frizurák és szemüvegek, minden valahogy más volt, pedig ugyanolyan mozdulattal nyúltak kanállal az üst felé, lógatták szájukból a cigarettát, írtak párt sort a köteteikbe, ugyanilyen összeszorított ujjakkal jelentkeztek, mint Dormán László fotóin, vagy mint most mii. Ők is hordtak nyakláncot, ők sem hordtak nyakkendőt, vitatkoztak, beszélgettek, egyetértettek, nevettek, de valahogy más volt régen mégis. (Terék Anna)
 

Magyarcsernyéről keveset tudunk. Történetének kezdete sem teljesen tisztázott, pedig nem az évezredek távolába vesző, hanem a közelmúltnak számító XVIII. század végén alapították, de lényegében csak a következő század első harmadának végén vált azzá, ami ma is – Magyarcsernyévé. Szemünk előtt lett a puszta legelőből egy életerős település, amelynek lakossága a csúcsponton a négyezer főt is meghaladta. (Balassa M. Iván)

…Ez volt kutakodásom eredménye, amelynek láttán apám azt mondta: fabella domi. A HÁZ regéje. Dehát ez fá-bé-lá-dó-mí egy dallamsor! És befejezetlen!, állapítottam meg. A világon semmi se befejezett, ez a HÁZ se, ez a kert se, mindennek van folytatása az állandó változásban, még annak is, amiről úgy gondoljuk, megszűnt. Csakhogy a folytatás más formában történik, válaszolta. A világ végéig?, kérdeztem. Addig, és még tovább, mert az idő végezete is valaminek a folytatása. És azután is van folytatás, csak nem tudjuk, milyen. De keress a mí után olyan hangot, ami a befejezettség érzetét kelti! A fá, válaszoltam. Igen, helyeselt apám, de akkor újra kezdődik a dallamsor, és sose lesz vége, tette hozzá.

Danyi Magdolna 2012-ben kereste meg kiadónkat Enyhület és felröppenés című kéziratával. A tervek szerint a verseskötet az Életjel, a Forum és a Kortárs közös kiadásában jelent volna meg a 2013-as Ünnepi Könyvhétre. A költőnő tragikus hirtelenségű halála azonban lassította a kiadással kapcsolatos munkálatokat. A kötet szerkesztői, mérlegelve az életművet, úgy döntöttek, hogy tiszteletben tartják a válogatást, ám Függelékben közzéteszik azokat a verseket, amelyek az előző kötetekben, valamint folyóiratokban már megjelentek, teljessé téve így a gyűjteményt.

Kollázsolt breviárium a hatvan éves Fenyvesi Ottó tiszteletére - 52 kortárs magyar, horvát és szerb író antológiája.

A kilencvenes évek háborúi elől Magyarországra menekült és Veszprémben letelepült Fenyvesit a tiszteletére készült kiadványban legalább két tucatnyi ember köszönti, ki-ki a maga anyanyelvén, és a maga módján. Igazán vajdasági költő akkor lett,amikor Magyarországra települt! Párját ritkító fordulat.

Azt se lehetett tudni, hogyan esett meg, hogy ez a csinos parasztlány a Dolly Bell nevet viselje, de akik emlékeznek a szarajevói Istra kertmozi előtt összegyűlő tömegre és az ott megesett verekedésekre, azoknak az is eszébe fog jutni, hogy azokban az években a leghosszabban műsoron maradó varázslatos film az Európa éjjel című volt, amelyben, valami párizsi bárban, megjelenik egy valószínűtlen szépségű sztriptíztáncosnő ezzel a névvel.

Hogyan és mire eszmél egy vajdasági kamasz a kilencvenes években? Arra, hogy se eszme, se történet nem jutott már neki. Zabhegyezés helyett hungarocell a torkodba, avagy Hitchcockba oltott Tarr Béla. De főként háború és háború. Sirbik Attila szövege generációs kulcsregény. Ez a generáció családi nihilből érkezik a vidéki punkba, ugyanakkor Lajkó Félixék ellopott dobszerkója és a drogos őrjöngések csupán futó örömöt jelentenek. Mintha minden kihágás pótcselekvés lenne, hogy ne kelljen szembenézni az értelmét vesztett világgal, amelynek rendjét szétforgácsolta a háborús kataklizma. Mert jobb híján a Jugoszláv Hadsereg nevel fel, ha bevonulsz, ha nem, az eredmény ugyanaz: élőhalottként bolyongsz a hallucináció valóságában. (Nemes Z. Márió)

Maurits Ferenc: Bukott angyal ablaka

Maurits Ferenc (1945, Újvidék) grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alakja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője. A hetvenes években művei a jugoszláv modern művészet bemutatóin szerepelnek Európa- szerte. Önálló tárlatai: Szabadka (1966), Belgrád (1972, 1984), Zágráb (1978, 1984), Baja (1990), Szekszárd (1993), Budapest (1993, 1994), Győr, Szeged (1994), Kecskemét (1996), Budapest (1999), Pannonhalma (2004). 1979-ben elnyerte a Forum Képzőművészeti Díjat. Több kötet szerzője, jeles illusztrátor.

Legújabb kötetében három ciklusban (Belgiumi séták; Madridi séták; Barcelonai séták) utazásélményeit adja közre, amelyeket a szerző fényverseknek nevez, mert mindegyik színekről és terekről szól. A könyvben láthatók Maurits kép- és fényképkorrekciói is. Kötetének központi témája az emberi test.

Domonkos István költészete olyan, mint egy visszatérő álom: amikor már megfeledkeznénk róla, újra feltámad.Velem sokszor megesik, hogy a legváratlanabb pillanatokban jutnak eszembe sorai, képei, rímei. Walter Benjamin az Álomgiccs című esszéjében azt állítja: "Az álmok csak a banalitás útjelzői."

Domonkos költészete mintha éppen erre a lecsupaszodásra reagálna. Mégsem lesz belőle a banalitás doktriner próféciája. Ez a költészet nemcsak a vajdasági régióban, hanem az egyetemes magyar irodalomban, illetve az egykori jugoszláv kontextusban is hatott.

Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium – ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emlékek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. (Bori Imre)

Olyan korszakot idéz a kötet, amikor még a cikkeknek súlya volt. Az Olvasó hitt a leírt szónak. Az újságírók minden leírt mondatukkal szavahihetőségből vizsgáztak. Brenner sokat írt, sokat vizsgázott. (…) Noha nem tartozott az irodalmár újságírók közé, hanem a legkeményebb belpolitikus volt, interjúit úgy adta tovább, hogy az olvasó szinte úgy érezte: ott van a beszélgetésen, érzi a riportalany lélegzetvételét. Néha az apró részletesség, máskor a nagyvonalú időugrások révén. Brenneri jellemvonás még, hogy az írásokból mindig lehessen valamit tanulni! Emberi vagy szakmai tudást, erényt. (Miskolczi József)