Forum Könyvkiadó, Újvidék

A könyvsorozat a filozófia történetének legizgalmasabb gondolatait meséli el gyermekek számára. A Les petits Platons könyvkiadó az elmúlt években 31 kötetet jelentetett meg, amelynek jelentős részét már német és angol nyelvre is lefordították. A sorozat második magyar nyelven megjelent darabja a Szókratész, a semmittudó bölcs...bővebben

Az egymásról való ismeretszerzés és a tudományos együttgondolkodás jegyében 2016 szeptemberében magyar–szerb történészkonferencia helyszíne volt a belgrádi magyar intézet, a Collegium Hungaricum. A Csaták, amelyek összekötnek – Bitke koje nas povezuju című tanácskozást a nándorfehérvári diadal 560. és a péterváradi csata 300. évfordulója alkalmából szervezték neves magyar és szerb szakértők részvételével. A kétnyelvű kötet a tanácskozáson elhangzott előadásokat tartalmazza.

Irodalmunk régi adósságát törleszti Bori Imre Szenteleky Kornélról írt könyvével. Az alkalom is illő az adósság törlesztésére. Nemrég ünnepeltük Szenteleky Kornél születésének századik és halálának hatvanadik évfordulóját, folyamatosan jelennek meg összes művei. És az sem elhanyagolható körülmény, hogy a jugoszláviai magyar irodalom ismét – mint 1918-ban és 1945-ben – a „fordulás” időszakát éli, és Szenteleky munkásságának feltárása és értékelése érvényesíthető szempontokat is adhat az irodalmi túl- és átéléshez....

„A Koncz István műveiről szóló szakirodalom visszatérő eleme, már-már közhelye, hogy milyen kevesen ismerik ezt a rendkívüli lírát. Hogy mekkora csend övezi az életművet. Pedig ez a csend a Koncz-költészet egyik éltető eleme, táptalaja, táj-talaja. Ez a csend, amit megpecsételt a költő halála, ideiglenes, olykor fel-feltöri egy-egy újabb közlés, könyves feltámadás. És mindig akadnak újabb olvasói, versei át- és átjárják egy-egy fiatalabb szerző műveit, hol látványosan, hol a háttérben. Ez akkor is így van, ha Koncz életműve elsősorban a vajdasági magyar költészettörténetben hat, leginkább ott fedezik fel az ifjabb, nekilendülő generációk.” Orcsik Roland

Dudás Károly válogatott írásait tartalmazó, Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetének írásaiban nyomon követhető a tájélmény kibontakozásának, a közösségi kiszolgáltatottságból eredő emberi sorsok megrendítő tragédiáinak, a maradék magyarság iránytévesztett sodródásának, maradékká apadásának egymásból eredő, egymást feltételező rendje, mint ahogyan fölfedhető a közösség szolgálatának egyedüli értelme, páratlan szépsége is. Hogy ennek erőteljes alakítója, formálója volt maga a könyv szerzője is, bizonyítják Dudás Károly kallódástól megmentett írásai is. Hét évtizedből fél évszázadnyi idő rendületlen hűségben – maradék magyarságunk maradandó értéke! 

Ajánljuk még: Dudás Károly: Nem éltünk gyöngyszigeten II.

A mű (amely a pozsonyi Kalligram és az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában jelent meg) helyszíne a kilencvenes évek délszláv háborúinak névtelen kisvárosa, ahol a hősök nem formálhatják sorsukat, hanem inkább elszenvedik a történelem borzalmait és őrületét. De a Fantomkommandó nemcsak erről a lesüllyedt emberi létállapotról ad metszően pontos képet, hanem például arról értesülünk, hogy a kamaszhősöknek fontos, hogy zenekart alapítsanak. Nem adják föl ezt a tervüket. Valamiért nem.

Hasonmás kiadás

Jelen háromnyelvű kiadványunkat (A Tekijai Boldogasszony; Majka Božja Tekijska; Maria Schnee bei Peterwardein. Petrovaradin, 1938) Berti Johann német nyelven írta, s ebből készültek a fordítások. A könyveket az egyházi kánon szerint az egyházmegye testületei hagyták jóvá. E műveket a jövőben az egyháztörténet és a néprajz, illetve a folklór kutatói tanulmányozhatják. Most csak azt említem meg, hogy Berti Johann zarándok kézikönyvének megjelenési éve – 1938 – nem köthető semmilyen évfordulóhoz. A többnyelvű kiadványoknak az adott időszerűséget, hogy a királyi Jugoszláviában ekkor tetőzött a konkordátumválság. (Pastyik László)

A kézirat egyik sajátossága a nyelvezet. A szerző tudományos kérdéseket is játékos, gyakran ironikus (vagy önironikus) stílussal kezel. A szokatlan kanyarok meglephetik a szakmához tartozó olvasókat, estenként talán meg is hökkenthetik, de végeredményben a különleges nyelvhasználat érdekes, és vitathatatlan értéke a kéziratnak...

Ha olyan helyen élünk, ahol egy meghatározott nyelven beszélünk, de a mindennapok során, az iskolán kívül egy másikat is hallunk és gyakran használunk, a meglevő nyelvnek kialakul egy új formája, amelyhez meglehetősen körülményes bárminemű lingvisztikai kvalitást társítani. Jelen szótárfüzet igyekszik áthidalni azokat a megértési és megértetési problémákat, amelyek ebből a – mindennapjainkat érintő – „szimpatikus” nyelvi sokszínűségből adódnak. Annál is inkább hasznos a jelen kiadvány, mert a nyelvek által összefűződnek szenzibilitásaink.

Dudás Károly válogatott írásait tartalmazó, Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetének írásaiban nyomon követhető a tájélmény kibontakozásának, a közösségi kiszolgáltatottságból eredő emberi sorsok megrendítő tragédiáinak, a maradék magyarság iránytévesztett sodródásának, maradékká apadásának egymásból eredő, egymást feltételező rendje, mint ahogyan fölfedhető a közösség szolgálatának egyedüli értelme, páratlan szépsége is. Hogy ennek erőteljes alakítója, formálója volt maga a könyv szerzője is, bizonyítják Dudás Károly kallódástól megmentett írásai is. Hét évtizedből fél évszázadnyi idő rendületlen hűségben – maradék magyarságunk maradandó értéke! (Mák Ferenc)

A kötet válogatás a szerzőnek az elmúlt két évtizedben megjelent írásaiból. A legkorábbi, Herceg Jánosról szóló írás 1995-ben jelent meg az Új Hét Napban, más írások eredeti megjelenési helye pedig a Híd, a Létünk, a Kilátó, a Bácsország, a Temerini Újság, az Aracs és a Tanulmányok, illetve olyan mű is szerepel, amely tanulmánykötetben jelent meg...

“Van egy tündéri bosnyák mese, amely két vízimolnárról szól a Száva folyón. Hogy hiszi-e az, aki éppen meséli, más kérdés, lényeg, hogy nagyon szép. A két molnár közül az egyik muzulmán, a másik keresztény. Egyszer aztán elterjed a hír, hogy háború lesz, ezért mindkét molnár azon kezd töprengeni, hová is rejtse a pénzét...

“Ez volt egy világ, Ludas egy világa világai sorában, egy életnyi idő tán a létek és korok közt, és egyféle, egyoldalú, mert szubjektív idő, amely éppúgy elmúlt, lefolyt, mint a számomra nem ismert előtte való, akár a nagy és általános embertörténelmi korfolyam, őskor, ókor és közép, és múlik a meglevő, a legújabb és a legesleg, ha az van még, mert nem tudjuk, nem lehet tudni… én biztos nem tudom, ahogy pontosan semmit, de semmit sem tudok.” Gulyás József

A 2015. évi Gion Nándor Ifjúsági Regénypályázat díjnyertes alkotása.

A Pöttömváros című meseregény különös helyszínen, egy családi ház pinceburkolata alatt található mesevárosban játszódik. Lakói akárcsak a mi Vajdaságunk, de Európa, sőt a világ számos helységének lakói is - igen sokfélék, sokféle származásúak...

Régi vágya valósul meg ezzel a kötettel a csurgói művésztelep tagjainak. Vezetőjük, a 2006-ban elhunyt Torok Sándor így fogalmazott a harmincadik évfordulójukon: "Harminc év távlatából méltón állíthatjuk, hogy a csurgói művésztelep jelentős értékekkel gazdagította képzőművészeti kultúránkat, s hogy ennek művészettörténeti feldolgozása megérdemelne egy monográfiát," Húsz év múltán, íme, megszületett valami ehhez hasonló. Nemcsak az ő örömükre, hanem reményeink szerint mindannyiunk épülésére. 

Bordás Győző egyszerű és pontos mondatokat ír. Erről az új könyvéről is elmondható az, ami teljes munkásságáról: mindig saját környezetével, életével, a vajdasági élettel foglalkozik. A novellái is dokumentumnovellák, a képzőművészetünkkel, irodalmunkkal, kultúránkkal foglalkozó írásai, még a búcsúztatói is szinte kizárólag vajdasági alkotókról szólnak...

„Nincs megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjem ezt a történetet. Mind egyformán rossznak s ugyanakkor jónak is tűnik. Lehetetlen lenne az eseményeket lineáris sorrendben elmondani, mert az idő néha körkörös folyamat. Úgy érzem, újra és újra megtörténik az, ami már egyszer megtörtént, ugyanolyan értelmetlen képlet szerint, s nem tudom befolyásolni ezt az egészet” – így kezdődik Jelena Lengold Zuhanás című novellája, és a szerb írónő valóban nem árul zsákbamacskát...

Igor Marojević történetei a magyar olvasónak is egyszerre ismerős és egzotikus, már-már vadregényes miliőben és időkben játszódnak: a (poszt)titoista Jugoszlávia hanyatláskorszaka, a délszláv háborúk, a megnyugvást és normalizálódást csak ideig-óráig mímelni képes kétezres évek és a ki sem hűlt tegnapok Jugoszláviája/Szerbiája kortól és nemtől függetlenül is inkább a csalódástörténetek színfalait idézik meg...

Egy tévelygő megtérésének, fordulatának története ez. Ágoston manicheistából és újplatonistából lett Krisztus követője, rétorként hagyta, hogy Isten szólítsa meg őt, s végül északafrikai püspökként a nyugati kereszténység első számú egyházatyája lett. Nála az alanyiság konfesszionális elmélyítése, a gyermek- és kamaszkor felelevenítésétől az anyja elsiratásáig, mindig létünk alapjához, teremtőjéhez vezet – legbelül az örök fényt, a kegyelem forrását fedezhetjük fel...

Szűgyi Zoltán válogatott költeményeinek gyűjteménye lírai önéletrajz „fehérben és énekelve”. Koncepciójában újraértelmeződnek az elmúlt negyven év darabjai, a táj- és istenközpontú vallomásversek, a barátsiratók, a gondnokfilozófiák, az EKG-szonettek és a pillangóhaikuk. A lélek elindul a lassú csendteremtés felé törekvő verseket foglalja magába, melyek hangtalan hangon, a vagyok időtlenségével hatnak olvasójukra.