Forum Könyvkiadó, Újvidék

E kötet kézbevételekor még nem tudtam, hogy honnan vette a bátorságot magának Fehér Viktor, hogy megörökítse egy isten háta mögötti falu szokásvilágát, egy emberéletet átfogva. Publikációit olvasva rájöttem, hihetetlen gazdag anyag állt rendelkezésére, olyan anyag, amelybe beleszületett, amelyet kiskorától „elhallott” másoktól, s ezt most rendszerbe foglalta. Utólag látom, a szerző biztos kezű, érett gyűjtőként van jelen a vajdasági hagyományokat tisztelő kutatásokban. A népi kultúra értékei iránti érdeklődése szülőfalujából származik, amely egyre inkább a folklór és a szokásvilág felé fordul. (Szőke Anna)

Az első világháború élményeit megörökítő népi kéziratos források összegyűjtésével és feldolgozásával eddig keveset foglalkozott a vajdasági magyar folklorisztika és a történészszakma, ezért félő, hogy az egykor virágzó írásos néphagyományaink rendkívül fontos rétege hullik ki az idő rostáján. A „nagy háború” centenáriumának köszönhetően Európa-szerte az érdeklődés középpontjába került a téma, a klasszikus, nagy memoárok, hadtörténeti összefoglalók és szépirodalmi értelmezések mellett kezdenek fontossá válni a harctereket és fogolytáborokat megjárt kisemberek külön szempontjai, az őszinte átéléssel és a szemtanúk tárgyilagosságával lejegyzett események...bővebben

Stern János, az új szakácssegéd, az idegenség kiváltotta bizonytalanságok érzésével lép (…) a szabadsághiányos világba. „Szabad levegő, virágillat, az utca pora, a park fehér kavicsos sétányai, sport, szabadság, szabadság és szabadság… Milyen messzi vannak ezektől az emberektől.” Elmélkedéseiben a konyha tüzes börtönként jelenik meg. A nagy kezdőbetűs Robot árnyékában alapszinten működik az élet, az elfásult emberek a közönséges dolgokba is belelátják a szenzációt, így kreálva maguknak élményt. És mindenkinek más a stratégiája azt illetően, hogy mi az, amitől elfelejtheti „a sok rosszat, amelyen naponként átmegy”. (Faragó Kornélia)

Elmagyarázza ezeknek az ifjú hölgyeknek Kovács Istenke Szindbád: régebben úgy gondolta, hogy Újvidék az utolsó téglájáig megismerhető, s hogy ez az ismeretség majd még a hasznára lehet. Hogy miután szépséges édesanyját elveszítette, az apja is elveszett, de a város megmaradt. A város, amely olyan, mint egy máj, egy szív. Ha leválasztanák rólad, menten belepusztulnál. Nem az emberek miatt, hiszen elbeszélőnek itt nem is voltak sosem igaz barátai. (Balázs Attila)

Barlog Károly 1986-ban született Zentán. Jelenleg Balatonendréden él. Első kötete 2012-ben jelent meg Maxim címmel. Ez a második könyve.

Kocsis Árpád regényében egy takarítóbrigád mindennapjait követhetjük nyomon. Ragyog a padló, fényesedik a korlát, portól könnyebbül az ablakkeret. Letisztulnak a mondatok. A helyszín egy üvegépület: mindent diszkrét, puha anyag borít, drágák a szőnyegek a sok ezer tárgyalóteremben, vakít a neonfény, sokba kerül, ha az épület belső medencéjében fölfordulnak az egzotikus halak. Van mit takarítani. Az olvasót két dolog nyűgözheti le: az odakinn hömpölygő köd és az odabenn döglődő oktopusz...bővebben

Ebbe a könyvbe a szerzőnek az utóbbi fél évtizedben írt tanulmányai közül került be egytucatnyi. E szövegek kétharmada egy-egy folklórtémát kísérel meg körüljárni, de a további egyharmad résznyi dolgozatnak is vannak kapcsolódási pontjai a folklór irányába. A tanulmányok elsősorban vajdasági magyar művelődéstörténeti, kapcsolattörténeti és fordítástörténeti témákkal foglalkoznak, s e témák kapcsán érintik a folklór bizonyos vonatkozásait vagy valamelyik folklórkutató opusának magyar (vagy jugoszláviai magyar) kapcsolódási pontjait.

Az apád magyar, kérdezte Marika rettentő magyaros angol nyelven, rám mutatva. Talán a sárga ábrázatom miatt, sokaktól tudom már, hogy Pest tele van ilyenekkel, mint én, vagy kevésbé volt misztikus a dolog, lehet, hogy a csaj csak meghallotta Schulz feleségét, amikor a nevemen szólított, hogy emeljem ki a fejem a homokból és vigyorogjak az objektívbe. Ő félig magyar, magyarázta Schulz fia (elárulta az apját, hogy megkapja a nőt, mint ahogyan előtte sokan mások is tették), half Hungarian, amit a lány apja könnyen megértene, mintha Puskás vagy Kocsis lennék, egy félvér a Magyar könnyűlovasságból, ő viszont semmit sem ért. Igen, magyar, vallotta be végül, aki nem tud magyarul. Arra számított, hogy ez a homályos tény az én még homályosabb nemzetiségemről hozhatna némi pluszt a számára.

Böndör Pál közel öt évtizede burjánzó líraszövevényének indái okosan és ravaszul, olykor észrevétlenül is át- meg átszövik egymást olyan egységes szövetté, féltő gonddal ápolt kertté változtatva a Finis verseit, amelyek mentén nem csupán egy sokoldalú szerző alkotói állomásai követhetők végig, de markáns kép alakul ki az olvasóban a kortárs vajdasági magyar líra alakulásának folyamatairól is...bővebben

A könyvsorozat a filozófia történetének legizgalmasabb gondolatait meséli el gyermekek számára. A Les petits Platons könyvkiadó az elmúlt években 31 kötetet jelentetett meg, amelynek jelentős részét már német és angol nyelvre is lefordították. A sorozat második magyar nyelven megjelent darabja a Szókratész, a semmittudó bölcs...bővebben

Irodalmunk régi adósságát törleszti Bori Imre Szenteleky Kornélról írt könyvével. Az alkalom is illő az adósság törlesztésére. Nemrég ünnepeltük Szenteleky Kornél születésének századik és halálának hatvanadik évfordulóját, folyamatosan jelennek meg összes művei. És az sem elhanyagolható körülmény, hogy a jugoszláviai magyar irodalom ismét – mint 1918-ban és 1945-ben – a „fordulás” időszakát éli, és Szenteleky munkásságának feltárása és értékelése érvényesíthető szempontokat is adhat az irodalmi túl- és átéléshez....

„A Koncz István műveiről szóló szakirodalom visszatérő eleme, már-már közhelye, hogy milyen kevesen ismerik ezt a rendkívüli lírát. Hogy mekkora csend övezi az életművet. Pedig ez a csend a Koncz-költészet egyik éltető eleme, táptalaja, táj-talaja. Ez a csend, amit megpecsételt a költő halála, ideiglenes, olykor fel-feltöri egy-egy újabb közlés, könyves feltámadás. És mindig akadnak újabb olvasói, versei át- és átjárják egy-egy fiatalabb szerző műveit, hol látványosan, hol a háttérben. Ez akkor is így van, ha Koncz életműve elsősorban a vajdasági magyar költészettörténetben hat, leginkább ott fedezik fel az ifjabb, nekilendülő generációk.” Orcsik Roland

Dudás Károly válogatott írásait tartalmazó, Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetének írásaiban nyomon követhető a tájélmény kibontakozásának, a közösségi kiszolgáltatottságból eredő emberi sorsok megrendítő tragédiáinak, a maradék magyarság iránytévesztett sodródásának, maradékká apadásának egymásból eredő, egymást feltételező rendje, mint ahogyan fölfedhető a közösség szolgálatának egyedüli értelme, páratlan szépsége is. Hogy ennek erőteljes alakítója, formálója volt maga a könyv szerzője is, bizonyítják Dudás Károly kallódástól megmentett írásai is. Hét évtizedből fél évszázadnyi idő rendületlen hűségben – maradék magyarságunk maradandó értéke! 

Ajánljuk még: Dudás Károly: Nem éltünk gyöngyszigeten II.

A mű (amely a pozsonyi Kalligram és az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában jelent meg) helyszíne a kilencvenes évek délszláv háborúinak névtelen kisvárosa, ahol a hősök nem formálhatják sorsukat, hanem inkább elszenvedik a történelem borzalmait és őrületét. De a Fantomkommandó nemcsak erről a lesüllyedt emberi létállapotról ad metszően pontos képet, hanem például arról értesülünk, hogy a kamaszhősöknek fontos, hogy zenekart alapítsanak. Nem adják föl ezt a tervüket. Valamiért nem.

Hasonmás kiadás

Jelen háromnyelvű kiadványunkat (A Tekijai Boldogasszony; Majka Božja Tekijska; Maria Schnee bei Peterwardein. Petrovaradin, 1938) Berti Johann német nyelven írta, s ebből készültek a fordítások. A könyveket az egyházi kánon szerint az egyházmegye testületei hagyták jóvá. E műveket a jövőben az egyháztörténet és a néprajz, illetve a folklór kutatói tanulmányozhatják. Most csak azt említem meg, hogy Berti Johann zarándok kézikönyvének megjelenési éve – 1938 – nem köthető semmilyen évfordulóhoz. A többnyelvű kiadványoknak az adott időszerűséget, hogy a királyi Jugoszláviában ekkor tetőzött a konkordátumválság. (Pastyik László)

A kézirat egyik sajátossága a nyelvezet. A szerző tudományos kérdéseket is játékos, gyakran ironikus (vagy önironikus) stílussal kezel. A szokatlan kanyarok meglephetik a szakmához tartozó olvasókat, estenként talán meg is hökkenthetik, de végeredményben a különleges nyelvhasználat érdekes, és vitathatatlan értéke a kéziratnak...

Dudás Károly válogatott írásait tartalmazó, Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetének írásaiban nyomon követhető a tájélmény kibontakozásának, a közösségi kiszolgáltatottságból eredő emberi sorsok megrendítő tragédiáinak, a maradék magyarság iránytévesztett sodródásának, maradékká apadásának egymásból eredő, egymást feltételező rendje, mint ahogyan fölfedhető a közösség szolgálatának egyedüli értelme, páratlan szépsége is. Hogy ennek erőteljes alakítója, formálója volt maga a könyv szerzője is, bizonyítják Dudás Károly kallódástól megmentett írásai is. Hét évtizedből fél évszázadnyi idő rendületlen hűségben – maradék magyarságunk maradandó értéke! (Mák Ferenc)

A kötet válogatás a szerzőnek az elmúlt két évtizedben megjelent írásaiból. A legkorábbi, Herceg Jánosról szóló írás 1995-ben jelent meg az Új Hét Napban, más írások eredeti megjelenési helye pedig a Híd, a Létünk, a Kilátó, a Bácsország, a Temerini Újság, az Aracs és a Tanulmányok, illetve olyan mű is szerepel, amely tanulmánykötetben jelent meg...

“Ez volt egy világ, Ludas egy világa világai sorában, egy életnyi idő tán a létek és korok közt, és egyféle, egyoldalú, mert szubjektív idő, amely éppúgy elmúlt, lefolyt, mint a számomra nem ismert előtte való, akár a nagy és általános embertörténelmi korfolyam, őskor, ókor és közép, és múlik a meglevő, a legújabb és a legesleg, ha az van még, mert nem tudjuk, nem lehet tudni… én biztos nem tudom, ahogy pontosan semmit, de semmit sem tudok.” Gulyás József

A 2015. évi Gion Nándor Ifjúsági Regénypályázat díjnyertes alkotása.

A Pöttömváros című meseregény különös helyszínen, egy családi ház pinceburkolata alatt található mesevárosban játszódik. Lakói akárcsak a mi Vajdaságunk, de Európa, sőt a világ számos helységének lakói is - igen sokfélék, sokféle származásúak...

Régi vágya valósul meg ezzel a kötettel a csurgói művésztelep tagjainak. Vezetőjük, a 2006-ban elhunyt Torok Sándor így fogalmazott a harmincadik évfordulójukon: "Harminc év távlatából méltón állíthatjuk, hogy a csurgói művésztelep jelentős értékekkel gazdagította képzőművészeti kultúránkat, s hogy ennek művészettörténeti feldolgozása megérdemelne egy monográfiát," Húsz év múltán, íme, megszületett valami ehhez hasonló. Nemcsak az ő örömükre, hanem reményeink szerint mindannyiunk épülésére.