Szépirodalom

"Tavasz van, illenék hát az ifjúságról írni. Például arról, hogyan küldött vissza a rendőr hatvankilencben a szlovák-magyar határról. Hosszú hajad belefújta a szél a szemébe, a személyidbe ragasztott fényképen viszont, mely kilencedikes korodban készült, rövid hajat látott. Ez a két személy nem ugyanaz, mondta, tessék megnyiratkozni. Közben a határ túloldalán, ahogy megbeszéltétek, közeledett szerelmed, akivel egy hete, mielőtt hazautazott volna, szép napot álmodtatok Sárospatakra. Legalább annyit engedjen meg, rendőr elvtárs, hogy áthajolva a sorompón megcsókolhassuk egymást...bővebben

A gabonatáblák hullámzását tengernek véltem, a szél barázdálta vizeket jószagú földjeinknek, szigeteknek a látóhatár alján úszó háztetőcserepeket, vendégváró falvaknak a szigeteket. Íme, ahogy e könyv írója, Poór József nevezi: a jó skizofrénia. A mottóként is értelmezhető négy sor vers mintegy vérfonálként húzódik át a kötet 1+9 írásán - háromszor földközelben, háromszor vízközelben, háromszor mesében. Valamennyi elbeszélés a létezés drámáját eleveníti meg, az ember elveszettségét és meztelenségét, ugyanakkor küzdelmét és nyitottságát a végtelen jövőre; arra a végtelen jövőre, mely úgy ragadja az embert maga felé, mint lepkét az éjjeli lámpafény.

A szerző válogatott esszéinek, cikkeinek II. kötete. A publicisztika műfajt az eredeti jelentésében a szlovákiai magyar irodalomban talán a regényíróként ismert Dobos László művelte és műveli a legkövetkezetesebben. Elannyira, hogy ő tulajdonképpen előbb volt "gondolatiprózaíró", mint regényíró: máig emlékezetesek az ötvenes és a hatvanas években született, akkor még meghatározóan irodalmi látószögű vagy egyenesen, vagy épp az irodalom napi gondjairól, sőt konkrét irodalmi alkotásokról szóló publicisztikai írásai, tanulmányai, esszéi...bővebben

Kisregény magyar és szlovák nyelven a kétnyelvű sorozat következő kötetében.

Kenéz Ferenc a második Forrás-nemzedék tagja. Verseinek groteszk látásmódja, olykor ironikus, de mindig a lényegre törő valóságábrázolása köti össze és teszi "önéletrajzzá", regényfolyammá ezt a válogatást.

E kispróza az életrajz történetcserepeit rakja ki mozaikképpé, méghozzá úgy, hogy mindazt, ami elveszett, vagy ami szánt szándékkal elvettetett, látszólag semlegesnek tűnő idegen anyaggal, a téves emlékezet kötőanyagával pótolja ki.

Gál Sándor naplója.

Az igényes kivitelezésű könyvben Sirbik nem interjúkat nyújt át az olvasónak, hanem, ahogyan a könyve elején igen pontosan jelzi - beszélgetéseket. Az irodalom mellett (Tolnai Ottó, Danyi Zoltán, Samu János Vilmos, Deissinger Ákos, Beke Ottó) ezúttal más művészeti ágak (zene, film, képzőművészet, színház, fotóművészet, építészet) kortárs vajdasági képviselőit is szóra bírja, mint pl. Mezei Szilárdot, Tolnai Szabolcsot, Lázár Tibort, Sutus Áront, Sinkovics Edét, Urbán Andrást, Mezei Kingát, Gyarmati Katát, Molnár Edvárdot és Pesti Attilát. "A kötetben szereplő alkotókra egytől egyig jellemző a művészetek közötti átjárhatóságra való érzékeny odafigyelés" - írja a szerző kötetének előszavában, mintegy felfedve válogatásának egyik vezérfonalát. Minden egyes beszélgetést néhány oldalas színes képanyag követ, amelyet a művészekről készült fotó és rövid életrajz zár le. A könyv így - képanyaga révén - egyfajta "multifunkcionális" jelleggel is bír. Nyilvánvaló a szerzői intenció: az európai (és nem európai) jelen művészeti irányzataihoz, áramlataihoz közel álló, kísérletező szellemű vajdasági (származású) alkotók bemutatása."

A jeles színházi rendező tavalyi drámakötetét követően ezúttal egy megrázó naplóregénnyel jelentkezik. A cselekemény a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztosságának idejétől a kommunizmus végjátékában kikényszerített emigrációig kíséri végig az értelmiségi főhős életútját.

A népszerű költő új verseit tartalmazó kötet - nem csak ínyenceknek. Mostani kötete, a Fészek az égen ugyancsak megcsillantja a költő  erényeit, és sarkítva azt is mondhatnánk, hogy általa a negyvenéves alkotó "lírai önéletrajzát" veheti kezébe az olvasó. A kötet cikluscímei (Szennar mezején, A fény alagútja, Ifjúságom vándormadara, Negyvenévnyi bolyongás) már önmagukban is árulkodóak: mintha csak egy "kisregényben" vallaná meg és foglalná össze a költő világtapasztalását, a létben megélt "bolyongásait". A népszerű költő új verseit tartalmazó kötet - nem csak ínyenceknek.

A kötet néhány Szindbád-novella mellett Krúdy két kitűnő elbeszélését, az Utolsó szivar az Arabs szürkénél és A hírlapíró és a halál címűeket is tartalmazza. Ezenkívül Krúdy tárcáiból is beválogattak egy párat, hiszen ő a műfaj egyik legjelentősebb képviselője, aki megmutatta, hogyan lehet két-három oldalba sűríteni a századforduló magyar életét.

Sajtó alá rendezte: Gáll Éva és Dávid Gyula. Gáll Ernő, az 1957-ben újraindított Korunk főszerkesztője 1977-től 2000-ig (haláláig) vezetett naplója több mint két évtized erdélyi változásainak fontos dokumentuma.

Versek. A Mécs László-i költészetet viszi tovább. Nem kísérletező költő. Verseiben a magyarság sorskérdései mellett a hit reménye, a reménybe vetett hite szólal meg...bővebben

E válogatáskötet azokat az életműbeli alapvető bölcseleti problémákat tematizálja, amelyek a posztmodern identitások és az etikai dimenziók felől közelíthetők meg leginkább, amelyek az intertextualitással, nyelvjátékokkal operáló metódusok által szélesítik a költői/olvasói szerephorizontot. Mindeközben egyértelmű marad a szerző korábbi ironikus - olykor a posztmodern számlájára is ironizáló -, a klasszikus költőszerep, illetve olvasói szemléletek viszonylagosításához vezető alapállása...bővebben

Válogatott publicisztikai írások. A www.gondola.hu-n állandó rovata van a szerzőnek. Az ott megjelent több száz riportból, kisesszéből, glosszából készült ez az összeállítás. Sylvester Lajos a háromszéki Alsócsernátonban született 1934-ben, a Kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon. Tanárként és főtanfelügyelőként dolgozott, Háromszéken több emlékmű állítása is az ő nevéhez fűződik.

"Kabdebó Tamás személyes történetként írta meg kutatásainak történetét, de nem ő, hanem egy olasz származású fiatalember beszéli el az eseményeket - az író maga vált azzá, Giorgione után nyomozva. Könyvében a brit egyetemi hallgató neve majdnem azonos a festőével: Castelfrancói Giorgio Barbatella. A szerző e kettős átalakulása majdhogynem a festővel való azonosulássá válik, minthogy sejteti: Giorgionénak és szerelmének valaha gyermeke született. A név hasonlósága megengedi, hogy Giorgione közvetlen leszármazottját lássuk a művészettörténész növendékben." (Keserű Katalin)

"Hallod a kutyákat? Dühödt kopók ezek, szimatuk tán eltéríthetetlen, s fáradtság nélkül rohannak, farkuk kimerevítve. . . Jönnek. . . Nem, tényleg nem igaz, hogy nem hallod, bár ha most mégsem, meggyőződésem, hogy néha éjjel, ha felriaszt egy-egy bútor tompa reccsenése, amint éppen megereszkedik, felkapott fejed ugatásuk tébolyítón öleli körül. Még ha arcod, füled a lehető legmélyebbre a párnába fúrod is, körmeik pattogása az úton. ... nem emlékszel, amikor gyermekkorodban a korcsok eliramodtak házatok előtt a kövesen?"

A fiatal felvidéki költőnő versei oldott formájú, zenére, tánclépésekre hangolt, az ontológiai érdeklődést azonban megtartó létfutamok.

A klasszikus Arany-versek szép, a versekhez illő kivitelben szólnak az olvasóhoz.

"Ama otthonos világban, napkelettől napnyugatig, az emberek ajándékokat adtak egymásnak. Ajándék kísérte a születést, a családalapítást, és ajándékokkal szállt sírba minden ember. Ajándékokkal volt teljes a hétköznapi élet, a köszöntés, az elválás, még a háborúskodás is" - írja György Attila, a Csíkszeredában élő író legújabb kötetében.És még ezt is: "Nevem Szindbád. Esetleg Tarquinius vagy Attila. Ez mind én vagyok egykoron. Hajós, uralkodó és harcos. Persze, minden más is, amit nem érdemes ide leírni. Majd belegondolják olvasóim, és magára ismer mindenki...bővebben