Balázs Sándor háromkötetes munkájának első két kötetében válogatást közöl a román parlamenti képviselőknek a magyar képviselőházban 1906-1918 között elhangzott beszédeiből. A harmadik kötetben a magyar parlament román nemzetiségű képviselőinek tevékenységét értelmezi. A szerző amellett érvel, hogy a többségi magyar és a kisebbségi román álláspontok között azért sem lehetett konszenzus parlamenti hozzászólásaikban, mert más-más nemzetfogalmak felől közelítették meg gondjaikat. A szerző azt a közös mozgási sávot keresi a két fél gondolkodásában, ameddig a két nemzetfogalom ''toleranciája'' engedi feszíteni a fogalmak kereteit. A parlamenti felszólalásokban elemzi az államnemzeti terminológiát használó magyar fél Magyarországon kívüli magyarokról, a Román Királyságbeli románokról szóló diskurzusát, ugyanakkor azt is, hogy a románok hasonló tematikájú diskurzusa hogyan vált metaforikát és terminológiát annak okán, hogy ők kultúrnemzet-fogalomban állnak. Ez a második kötet a román képviselők 1910 és 1918 között elhangzott képviselőházi beszédeit, parlamenti felszólalásait tartalmazza.
A kosár üres
