Bookart, Csíkszereda

Kilencvenkilenc szonett - ennyi szonett-ország, ennyi élet, ennyi utazás. Nem szeretem a szonettet. A szabadságot szeretem. Markó Béla szavai ezek, melyeket a kötet bevezetőjében olvashatunk. A költő szerint a szonett tizennégy sor szűk kalitkája, ketrece, amelybe be kell szorítani a mondanivalót, ennek ellenére mégis ehhez a műfajhoz fordul és 99 szonettben mondja el gondolatait, boncolgatja a múltat, jelent, jövőt.

„Alekszej Pavlovics Asztrov Szentpéterváron született 1894-ben, Moszkvában hunyt el 1985-ben. Hagyatékában ötvenkilenc vers maradt fenn” – áll Kovács András Ferenc legújabb kötetének hátlapján. A szerző ismét szerepjátékba bújt, ezúttal Oroszország térképén játszik. Itt épít fiktív és valóságos szereplőkből „emlékművet”: emberekből, időből, betűből.

A regény két fiatal hegymászó élethalálharácórl szól. Az író lenyűgöző tárgyi tudása, a szigorú kompozíció, a finomra csiszolt ellenpontok és a higgadt ábrázolás arra készteti az olvasót, hogy lélegzetvisszafojtva kövesse Ullt és Johannt a barátságtalan alpesi világba. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A Hegymenetet tartja a kritika a „hegymászó-irodalom” legkiemelkedőbb alkotásának. A kötetet a kiadó Erőss Zsolt hegymászóval közösen szerette volna bemutatni a magyar olvasónak. Sajnos már csak emléket tud állítani vele ennek a nagyszerű embernek.

Ludwig Hohl Hegymenet című kötetéről a Bárka online oldalán

Az erdélyi (bánáti) származású kortárs német prózaíró regénye kerettörténettel indul. A főhős, a Dél-Németországban élő Werner Zillich hazautazik a Bánátba, apja temetésére. A temetésen, majd a visszaúton számot vet emlékeivel: családjáról, kitelepedéséről, bánáti sváb elődeiről. A hol lassan, hol felgyorsítva pergő képsorokban megelevenedik e népcsoport kétszázéves története, önfelszámolódása; egyéni és közösségi tragédiák, háborúk, kitelepítések és kitelepülések jelenetei idéződnek fel a vissza-visszatérő emlékek egyre gazdagabb részleteivel...bővebben

László Noémi gyerekversei Weöres Sándor-i magasságokba emelik az olvasót. És ott a magasban, megszabadulva sok felnőtt súlytól, végre ráeszmélhet, milyen is lehetett az az érintetlen énje, aki világra jött.  A József Attila-díjas költőnő legújabb kötete. Az idei Marosvásárhelyi Könyvvásár „Szép könyv” díjában részesült.

"A könyv egyediségét az adja, ami benne folytonosan, de nem tolakodóan napvilágra kerül: korunknak a szó legtágabb értelmében vett szelleme. Ezt tárja elénk Markus Werner, de úgy hogy egy pillanatig sem dühíti fel, vagy sérti meg olvasóját, ami első látásra talán szemrehányásnak tűnik, pedig nem az, éppen az ellenkezője. Werner kíméletes elbeszélő. Szövegében sokkal több a humor, mint a vicc, mellőz mindenfajta gúnyoldódást, inkább az iróniát, főleg az öniróniát választja. A Nemsokára olvasásakor ritkán kacagunk fel hangosan, de végig mosolygunk." (Der Spiegel) "Aki pontosan figyel, megérzi, hogy Lorenz Hatt története mindannyiunkról szól, várakozásunkról, bicegésünkről, világéhségünkről, életösztönünkről és légszomjunkról. S végigkísérjük útján, amelynek végét még sejteni sem szeretnénk." (Die Zeit)

Markus Werner Nemsokára című könyvéről a Bárkaonline oldalán

A történet egy halálos beteg és ápolója kapcsolatát eleveníti meg. Központi alakja egy magányos egészségügyi asszisztensnő, aki élete értelmét – napról napra hangsúlyosabban az előző szerelmét vesztett, állapota miatt lelkisérült férfi iránti vonzalmában találja meg. Az őszinte vallomások során részesei lehetünk egy szinte hihetetlen sorsnak, amely egy elmúlt kor történéseit idézi, de aktualitása töretlen, fordulatai magukkal ragadják az olvasót.

"A csókból, amely megállította az időt, egész testes keringő lett, szélsebes pörgés, majd atomokra hullás; erősen szorították egymás kezét közben, hogy el ne essenek, mintha a gravitáció is csődöt mondott volna ettől a csóktól. Sztása úgy érezte, hogy a molekulái is összekeveredtek a Kishercegével ebben az ölelésben, és ha abba is hagyják, többé nem fogják tudni szétválasztani azokat, két külön egyed darabjaira. A Kisherceg egyszer azonban letépte a száját Sztásáról: Nem akarok teljesen megbolondulni, mondta, és Sztása értette, hogy mire céloz, habár tudta, hogy neki már ez is elég volt ahhoz, hogy soha többé ne tudja kiirtani magából ezt az embert. Ha akarnák sem tudná. Előpakolta a bort és a spanglit is." Közel kerülni egymáshoz, azért hogy adhassunk; és az ajándék igazi, mert aki adja, önmagát adja. Ez ennek a humorral és bölcsességgel átszőtt kötetnek a ki nem mondott, de minden sorában benne levő mondanivalója.

Markó Béla a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát 1974-ben. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt.Kedvelt versformája a szonett, szívesen ír gyermekverseket is. Magyar irodalomkönyvet írt Izsák Józseffel, amelyet 1981-től évenként kiadtak. 1989-től 2005-ig főszerkesztője volt a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. 1989 után kezdett el politikával foglalkozni.

Kövi Sára képzelt személy, a neve is az, illetve nem teljesen kitalált, hiszen ha angolra fordítom, a Sharon Stone már létező név. De tovább bonyolódik a játék, ugyanis Kövi Sára is kitalál valakit, akit elnevez Balettkának - lerajzolja, megírja verseit. Balerinái hangulatfigurák, akik színes alteregóként a képernyő különböző tájain vagy a kötet lapjain lebegnek, és mozgásukhoz kapcsolódnak a pársoros hangulatértelmezések. Kövi Sára azonban maga is egy alteregó, egy olyan hangulatfigura, aki más nyelvet nem beszél, csak a képekkel kevert minimalista versvilág játékos kódrendszerét.

A dokumentumregény 2006-ban Frankfurtban jelent meg. Szereplője, Victor Capesius, segesvári gyógyszerész, aki SS tisztként Auschwitzban sok-sok honfitársát küldte gázkamrába. A kötet az ő tetteit tárja fel az olvasó számára. Az erdélyi szász származású Capesius a német-román államközi megállapodás értelmében került a lágerbe, ahol egyebek mellett feladatai közé tartozott a Ciklon B gáz kezelése. Noha többször került kihallgatásra a háborút követően, bizonyítékok hiányában elengedték, és egészen 1959-es letartóztatásáig háborítatlanul élt családjával Göppingenben egy szépségszalon tulajdonosaként...bővebben

"Mintha Kafka volna a TV hírszerkesztője. Mintha Vlagyivosztoktól Los Angelesig a világ összes fekete hírét beolvasnák. Mintha folyamatosan sorolnák ezeket a híreket, és sohasem lenne végük. Mintha az emberekkel minden rossz megtörténne, ami rossz megtörténhet, és mintha más nem is történne. Mintha a minthák már kevésnek bizonyulnának a világ kilátástalanságának érzékeltetésére." (Mehmet Samsa)

A Kutyák birodalma azt jelenti: az emberek különös vidéke. A kötet 21 novellája sokféle módon kapcsolódik a kutyákhoz. Némelyiknek szereplői a kutyák, némelyikben csupán utalnak rájuk, de ilyenkor, az utalások révén mintha még erősebben érződne a jelenlétük. Mintha a novellák mondatai olyan vehemenciával és kitartással erednének a történetek nyomába, ahogy a kutya teszi, ha szagot fog. Mintha olyan buzgalommal kaparnák ki a földből a témát, ahogy kutya az elhullott csontot.

Egy találkozás története. Felelgetős versek, párversek. Párbeszéd a szerelemről. Egyik oldalon a fiú verse, másik oldalon a lányé. Egyben napló is, hiszen nem utólagosan megírt szövegekről van szó, hanem versbe foglalt zaklatott tudósításokról, onnan, belülről, a szerelem kiismerhetetlen útvesztőjéből.

A kilencvenes évek első felének marosvásárhelyi lakótelepe lehetne bárhol Erdélyben, ahol a diktatúra alól felszabaduló generációk futballozni, csavarogni, a világba belekóstolni vágynak. Egy sürgősen eladott futballpálya, a régi cimborákból összeverbuvált tizenegy, és az istenek legyőzése kiváló ürügy arra, hogy egy letűnt korra – a gyerekkorra emlékeztessen Dimény Lóránt regénye. A Tizenegyben benne van mindaz, ami a rendszerváltást követő éveket meghatározta: a holland segélyek, sosem látott színek, illatok és ízek kavarodása a Ceaușescu-rezsim épített és szellemi „örökségével”, egy elzárt világ találkozása a féktelenül beáramló hatásokkal. És a lakótelepi kölykökkel, akik lassan felnőnek, és saját kapujuk előtt labdát szerezve, meg sem állnak az ellenfél hálójáig. (Szabó Róbert Csaba)

A Kortárs Online kritikája Dimény Lóránt új könyvéről

A költő, és vele a vers visszatérése a való világba. Napló tér- és időbeli utazásokról, elmélkedésekről, találkozásokról; szonettek a másképp nem elmondhatóról.

„A Florian testvérek gyermekkorukat írják meg e tündérien bájos, fordulatos, feleselő regényükben – segítve egyúttal az olvasót is, hogy újra fölfedezze magában a mindannyiunkban ott lakozó gyermeket. Kis túlzással azt is mondhatnám tehát, hogy mindnyájuknak közös a gyermekkorunk, legyünk magyarok vagy románok, éljünk a Székelyföldön vagy Bukarest külvásrosában, kommunista diktatúrában vagy furcsa demokráciában. A Florian fivérek erre a közös gyermekkorra emlékeznek vissza feleselő regényükben – finom iróniával, édesbús nosztalgiával, csodálatos prózában.” Lövétei Lázár László

A történetek szereplői alighanem a testi szerelem bűvöletében, vagy abból felocsúdva cselekednek, esetleg messziről visszatekintve értekeznek róla. Hol élesebben, hol egészen elrejtve, de ott kúszik, indázik a mindenre kiható, pusztító, máskor meg építő, az örvények és sodrások által mozgásban tartott szenvedély. Ha egy történet elején, közepén vagy végén vagyunk, sohasem feledkezhetünk el a benne rejtve, avagy átható módon működő szerelmi szálról. Képzeljünk el egy folyót, amint éppen átgázolunk. Ha figyelmen kívül hagynánk a rejtett örvényeket, avagy a sodrás erősségét azt sem éreznénk, hogy egyáltalán vízben állunk, nemhogy folyóban gázolunk...bővebben

A Jánosi Andrea által gyönyörűen illusztrált kötetben Markó Béla legújabb gyerekverseit olvashatjuk.

Hét novella, hét izgalmas történet, melyek során hőseit a groteszktől a mindennapok realizmusán át, bizarr helyzetekbe vezeti a szerző. A szerző hetedik kötete, amely hét izgalmas történetet tartalmaz. Hősei valóságos emberek, látszólag valóságos történetekkel. Vagy mégsem...Szakács István Péter novelláskötetének hét története a halál motívuma köré épül. A történetek azonban nem csak emiatt válnak összefüggővé. Néhány szereplő több történetben is felbukkan, ahogyan a szerző erre már az alcímben is utal: Történetek Kornis Dániel körül. És valóban, a történetek többségében valamilyen módon rendre felbukkan a Kornis család, legyen szó visszaemlékezésről vagy a Kornisokkal történt eseményekről...bővebben