Mentor Kiadó, Marosvásárhely

A neves kolozsvári festő- és szobrászművészről szóló kismonográfia.

A gyimesi csángók hiedelemvilága, a világról alkotott képe és népköltészeti hagyományaik bontakoznak ki a gyimesfelsőloki Tankó Fülöp Gyugyu történeteit olvasva. Egyike ő a Gyimesek legeredetibb népi egyéniségeinek, a Népművészet Mestere, akinek mondái, adomái és igaztörténetei elvarázsolnak a gyimesi tájnyelv ízességével.

A kiváló temesvári szobrászról írt monográfia, 42 tábla színes és fekete-fehér reprodukcióval. Jecza Péter temesvári szobrászművész a kortárs romániai szobrászművészet meghatározó egyénisége volt. Sepesiszentgyörgyön született. A kolozsvári képzőművészeti főiskola elvégzése után Temesváron telepedett le. Tanított a temesvári Egyetem Rajztanárképző Karán, majd a Műszaki Egyetemen is. 1975-től a német Ring Bildener Künstler, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Megkapta Románia Kulturális Érdemrendjének I. fokozatát.

Egy - a kalotaszegi Magyarvistán született és ma is ott élő - parasztasszony, akit a vele született íráskészség a hely írójává tett, harmincnál több füzetet töltött meg életében menyasszonyi köszöntőkkel, temetési búcsúztatókkal, balladákkal, lakodalmas szövegekkel, és nem utolsó sorban az 1999-2000 között lejegyzett önéletírásával. Ambrus Judit, aki a szövegeket válogatta és jegyzettel ellátta, az életműhöz írt tanulmányában arra keres választ, hogyan lesz valakiből a helység és környéke - hivatásos - írója, és hogyan határozza meg ez a tény az illető életét. A kötethez csatolt DVD-n a szerző életművének eredeti szövegei tanulmányozhatók.

Márton Áron püspök a keresztséggel és a keresztség szentségével kapcsolatos a Gyulafehérvári Érsekség könyvtárában és a Batthyáneumban hagyatékban maradt beszédeit tartalmazza a kötet. Ide sorolták a hagyatéknak azokat a töredékeit is, amelyek a rokon témákkal - kegyelem, ősbűn, hit, keresztény élet - foglalkoznak.

Hála József e kötetbe a nép nyelvén leginkább Szent László pénzeinek nevezett ősmaradványokkal kapcsolatos régi és újabb vélekedésekből, történetekből válogatott jónéhányat, időrendbe csoportosítva ezeket Temesvári Pelbárttól (1499) napjainkig. A válogatáshoz Kecskeméti Tibornak a nummuliteszekkel kapcsolatos természettudományi ismereteket összefoglaló, Voigt Vilmosnak a szövegeket folklorisztikai szempontból tárgyaló tanulmánya társul.

Szerkesztette, a tanulmányt írta, jegyzetekkel ellátta Pál-Antal Sándor.

Intézmény-, közigazgatás- és egyháztörténet. Ugyanakkor a tárgyalt intézmények pecséthasználatának története is, a pecsétek részletes leírásával. A kötethez a pecséteket bemutató album járul.

A könyvben részletesen megismerhetjük a fotóművész életét, szakmai munkásságát, kiállításait, melyet fekete-fehér képanyag kísér a művész alkotásaiból.

Három, a 20. század második felében életét az oktatásnak szentelő udvarhelyszéki pedagógus önéletírása, külön-külön is képekkel és dokumentumokkal illusztrálva. A DVD-n a szerzők kézirata található. A Lámpások voltunk… kötet olyan igényesen közzétett hiánypótló forrásanyagot állít a széles olvasóközönség, valamint a szakmai nyilvánosság elé, amely eredményesen használható eltérő szempontú kutatások esetében is. A kötetben az egyéni élet nézőpontjából elevenedik meg a 20. század minden meghatározó történésével együtt. Az élettörténetek olvasója egy sokak által megélt, mások számára ismeretlen világnak lehet a szemlélő résztvevője, egy magával ragadó élmény részese.

A kötet tizenkilenc, Marosvásárhely új- és legújabb kori történelmével kapcsolatos tanulmányt tartalmaz, amelyek az 1848-as forradalmat követő polgári korszaktól kezdődően, a két világháború közötti város gazdasági és közéletén át a kommunista éra első két évtizedében bekövetkezett gyökeres változásokra keresnek megalapozott magyarázatot.

A sorozat következő kötete elérhető itt.

Marosvásárhely jogszabályai a sok évszázados helyi önkormányzat megnyilvánulásának bizonyítékai, a polgárnévsorok a vezető testületnek egy egységes, életerős és hasznos városi közösség megteremtését célzó gyakorlatát tükrözik.

A szerző, Magyarországon élő és alkotó szobrászművész, több mint 30 éve járja Marosszék temetőit, fényképezi és rajzolja, menti az enyészettől a jövő számára a múlt értékeit. Tanulmányában összegezi e kincsek jelentőségét, rendszerét, jelképvilágának lényegét. A kötetet 300-nál több rajz és 20 színes tábla gazdagítja.

Huszonöt mese, amely a szerző legelső kéziratának egyike, egy tiszta szerelem gyermekien őszinte mesés elbeszélése. Csorbítatlan egész. Bensőséges lírai vallomás lobog belőle a legnagyszerűbb emberi érzésről, híradásul arról az emberről is, aki ennek az érzésnek valaha kifejezésformát talált, a akiből még most, halála után több mint hat évtizeddel is idevilágol egy másokért égő áldozatos élet példája.

Átfogó, tudományos jellegét tekintve igen értékes munka az erdélyi Mezőség hiedelemvilágáról; gazdag dokumentummelléklettel.

Molnár Zoltán 50 év alatt készített fényképei nélkül több ezer pillanattal lenne szegényebb a végtelen valóság.

A szerző az erdélyi iskolák, a falusi értelmiség, az anyagi kultúra, a paraszti gazdálkodás világában búvárkodva a források minél gazdagabb felvonultatására, értelmezésére vállalkozik.

Michelangelo a szobrász, festő, építész kora kimagasló költője is volt.  A késői reneszánsz nagy lángelméje,  kortársai szerint különc, magányos, barátságtalan ember volt. Ám ebben a teremtő magányban, melyet a tapintatlan világ oly kevéssé tartott tiszteletben, a múzsák közül négyen is társául szegődtek: a szobrászaté, a festészeté, az építészeté és a költészeté. Ezzel az utóbbival folytatta legbizalmasabb beszélgetéseit. E kötet 76 teljes és egy csonkán maradt szonettjét tartalmazza. A fordítás az utca nyelvét beszélő és saját iratlan törvényeit követő elmét igyekszik visszaadni, aki hasonló módon faragja a verset, mint az utolsó Pietákat.

A könyvben részletesen megismerhetjük a kortárs képzőművész életét, szakmai munkásságát, kiállításait, melyet fekete-fehér képanyag kísér a művész alkotásaiból, s az album végén 40 színes kép mutatja be munkásságát. Miklóssy Gábor a Holnaposok városában, a Nyugat forradalmának időszakában, 1912. október 25-én született.

A könyv egy sáromberki parasztember, Berekméri István Andrásé (1877-1953) élettörténetét teszi közzé és elemzi. Első fele forrásközlés, a második része egy terjedelmesebb tanulmány, amely azt boncolgatja, hogy mivel magyarázható az embernek a nagyfokú törekvése, hogy életéről történeteket mondjon, milyen alkalmak váltják ki az emberből a történetmondást, a történetek felelevenítését, milyen funkciókat tölthet be az írás az ember életében. A kötet melléklete a szerző iratainak másolatát és korabeli fényképeket tartalmazza és egy CD is forrásként szolgál.