Forum Könyvkiadó, Újvidék

A vajdasági magyar irodalom idén emlékezik meg jelentős alakja, Herceg János születésének századik évfordulójáról. Ebből az alkalomból az irodalomtörténészek mai szemmel olvasták újra regényeit, novella- és esszéköteteit, gazdag publicisztikáját, az írótársak pedig írói-emberi alakját elevenítik föl a kötetben.

A költő legújabb kötete, mint azt az alcím is jelzi, "vegyes" műfajú könyv, de tükrözi a szerző eddigi törekvéseit is, a zárt versformát, de ezen belül a politikai és a társadalombíráló üzeneteket, a pacifizmust és szociografikus megközelítést. És mindezt egy képi világban is megeleveníti, minthogy a szerző grafikus és fotós is egyben.

Bori Imre 2001-ben összegyűjtött, s most ismét megjelent „olvasókönyv”-ének azt a régóta elfogadásra váró tényt bizonyítja és igazolja, hogy a mai Vajdaság vidékein, kényszerű megszakításokkal ugyan, de templomokban, iskolákban, úri kastélyokban meg más helyütt is élt meg virágzott a magyar művelődés. Nem a semmiből született az 1918-tól kezdődően az, amit azóta vajdasági (jugoszláviai) magyar irodalomnak és művelődésnek, írásbeliségnek és tudományosságnak mondunk.

A kiadó Gemma sorozata (első kötetesek) negyvenedik köteteként látott napvilágot a fiatal szerző többnyire lírai hangvételű, a vers és az esszé mezsgyéjén született szövegei, amelyek azt is tükrözik, hogy esetünkben filozófia-magyar szakos hallgató írta.

A száz éve született író első regényének a hasonmás kiadása, amely először még 1937-ben jelent meg a budapesti Dante kiadónál, de itthoni (vajdasági) újrakiadására mindeddig nem került sor. Most Hász-Fehér Katalin elemző utószavával jelent meg, kiegészítve a hercegi regénysorozatot, illetve betekintést nyújtva az író fiatalkori munkáiba.

A világhírű, Nobel-díjas szerb író elbeszéléseinek, regényeinek háttere az a vidék, ahol Kelet és a Nyugat találkozásának évszázados nagy drámája lejátszódott, különböző jellemek, más és más felfogások csaptak ott össze. A két világ közt őrlődő balkáni ember tragikuma rajzolódik ki írásaiban.

A szerző újabb verseskötetében a rá oly jellemző rövidversformát ápolja továbbra is.

A szerző negyedik verseskötete annak ellenére, hogy mind tematikai, mind pedig formai tekintetben változatos képet mutat, szemlélet, életérzés, illetve költői vonatkozások tekintetében egységes.

A szerzői hármas a férj diplomáciai kiküldetése révén több évet töltött a Távol-Keleten, s ezekből az élményekből született a hármas élménybeszámoló, amely izgalmas olvasmány minden korosztály számára. A kötetet gazdag fényképkollázs egészíti ki, illetve tárja elénk India sokszínűségét, egzotikumát.

Bányai János, a tanítvány, majd pályatárs összegyűjtötte Bori Imre akadémikus, irodalomtörténész, tanár születése nyolcvanadik évfordulójára azokat a kritikáit, tanulmányait, amelyeket az elmúlt majd négy évtized alatt írt tanártársa könyveiről, sokrétű munkásságáról. A könyv – mint Gerold László, a recenzens írja – „kettős tükör, amelyben az irodalomtörténész Bori Imre portréja és a tanulmányíró Bányai János arcéle (is) kirajzolódik”.

Sárközi Ferenc (1929–1999) bácsfeketehegyi helytörténész majd fél évszázadon keresztül kutatta szülőfalujának szellemi és anyagi múltját, amelynek csak egy részét publikálta. Gyűjtésének zöme máig kéziratos hagyatékként maradt fenn. Ezeket rendezte és bocsájtotta a Kiadó rendelkezésére a helytörténész lánya, az ugyancsak néprajzzal is foglalkozó Sárközi Otília, s adtuk közre – számos dokumentum és gazdag fényképanyag kíséretében – egy három-négy részes sorozat első részeként.

A kötet a nyolcvanéves Németh István gyerekeknek szánt két regényét tartalmazza. A Vadalma a falun nyaraló városi fiú élménybeszámolója, a Sebestyén pedig a kamaszodó városi fiúnak a történetét mondja el a városi zsargon stilisztikáját is felhasználva.

Kubát Gábor Kenyér és bor című kötete – amely a Gemma-sorozatban jelent meg – a Forum Könyvkiadó fiatal alkotók kéziratpályázatának 2009. évi díjnyertes munkája. A kötet novellákat, élménybeszámolókat, emlékezéseket tartalmaz.

Fehér Kálmán (1940) szinte teljes költői opusát vonultatja föl az évforduló alkalmából megjelent kötet, amelynek „gerincében” az 1966-ban kiadott, s a poétikai újdonságával, sajátosságaival verstörténeti kötetté lett Száz panasz áll.

A szerző, az újvidéki Magyar Szó doyenje, publicisztikai írásainak válogatását készítette el. Írásainak zöme a délszláv háború alatt és azután készült legizgalmasabb, sokszor darázsfészekbe nyúló történéseit eleveníti föl, a szerzőre jellemző fanyar humorral és iróniával is.

Politikai elemzőnk sorozatának zárókötetében azokat az eseményeket elemzi és kommentálja, amelyek az utóbbi négy-öt évben vonták magukra a közvélemény figyelmét. Elemző, s mindig a kulisszák mögé is tekintő, sokszor tényfeltáró írások is ezek, amelyek kirajzolják Szerbia és a vele kapcsolatos politikai történések térképét.

A szerző egybegyűjtött írásai dokumentumnovellákat, esszéket, apró rajzokat tartalmaz. A történetek, az „eszmefuttatások” mind rólunk szólnak, még akkor is, amikor a szerző pl. Arisztotelésszel beszélget valahol Görögországban a tenger felett. Eme novellisztikus esszék vagy esszésített novellák rendkívül olvasmányosak.

A gyűjteményben egyéni szempontú válogatást nézegethet az érdeklődő szemlélő. Ezt bizonyítja a kötet alcíme is: Szubjektív válogatás régi kishegyesi fotográfiákból.

"Ez a könyv a kalocsai második székesegyház egykori épületével, díszítőfaragványaival és azok kapcsolataival foglalkozik, valamint tartalmaz egy függeléket, amely a főszöveget kiegészítendő az 1200 körüli évtizedek magyarországi díszítőfaragványainak egy jellegzetes csoportján alkalmazott kompozíciós megoldásokat, levéltípusokat és részletformákat mutatja be." (Részlet az Előszóból)