Irodalmi Jelen (Concord Media), Arad

A tavalyelőtt indított Hangosan gondolkodom egyes írásaiban vissza-visszatérő motívum Arad múltja, jelene. Lehet, hogy ez a “bumeráng-hatás”, de nem hagyhattam szó nélkül azokat a szembeszökő és bántó fonákságokat, ellentmondásokat, amelyek aligha összeegyeztethetők az aradiság eleink által kivívott hírnevével és szellemiségével. Különösképpen egy olyan időszakban, amikor egy feltörekvő, becsvágyó nemzedék Európa Kulturális Fővárosának címére is esélyesnek látja városunkat 2021-ben. 

Szőcs Géza legújabb gyerekkötete.

Teljesen mindegy, kicsoda valójában Carbonaro, hol él, ha él, vagy hol halt meg, ha meghalt, és érdektelen, mikor született, amire nézve két adatunk is van:

1962. február 4. és 1999. december 31.

Lehet, hogy kétszer született?

Vagy az utóbbi a halála napja?

A székely ízes humor nyelvén meséli életét Bónis Ábel, a Kecskés mérnök, miközben fogható közelségbe kerül a Ceauşescu korszak Romániája. Ferencz Zsuzsanna kisregénye egyáltalán nem lehangoló olvasmány, a korhű keret bőségesen nyújt alkalmat az iróniára, a nyolcvanas évek jellegzetes figuráinak kipellengérezésére.

A szépirodalomba oltott publicisztikai szövegek tematikus spektruma az egyéni és közösségi emlékezettől a szociografikus pillanatképeken át korunk néhány általános problémájának felvetéséig terjed.

Laik Eszter 1998 óta dolgozik könyvkiadóknak, lapoknak. Az Irodalmi Jelen munkatársa, e folyóiratnál kezdett el rendszeresen tárcát írni. A szépirodalom és a publicisztika határán egyensúlyozó tárcanovella műfajában „hazatalált”: ahhoz a hagyományhoz igyekszik visszanyúlni, amely többek között Jósika, Mikszáth, Kosztolányi, Karinthy műveiben érte el csúcsait. A magántörténésekre és a közélet eseményeire reflektáló szövegekben mindig a két szféra érintkezési pontjai izgatják – hogyan lesz a világ része és fordítva, miként áll össze az élet összhangzata a banális örömök apró-cseprő bosszúságok, nagy csapások és emlékezetes katarzisok kavalkádjából.

Paul Sohar was student and a closet poet when he fled his native Hungary in 1956. He was given refuge in he US where he got a degree in philosophy and a day job in pharmaceutical research. He also continued his literary pursuits in every genre, eventually publishing eight books of translation and two volumes of his own poetry: Homing Poems (2006) and The Wayward Orchard (2011). Translation though remains central to his work and best suited o his eclectic style. He concentrated on Kányádi in response to the editors of literary magazines who liked him best of all Hungarian poets.

A könyv kapcsán Karinthy jut eszünkbe: az, hogy a szerző az Így írtok ti harmadik évezred eleji eresztését teremtette meg. Mégpedig a nagy elődhöz méltóan. A parodizált klasszikus és jelenkori írók, költők munkáinak – mellesleg általában a magyar- és világirodalom – fölényes ismeretében, kellõ mennyiségű humorral és szarkazmussal (ez utóbbi a szerző szerint „erőteljes illatú, gyakran csípős, fül- és orrsértő költői eszköz”). Az irodalomban jártas olvasó azonban a frappáns, szellemes paródiák mintegy előszavaként egy „balek-szikont” is fellapozhat (fenti idézetünk ebből származik), amely garantáltan megnevetteti, jobbik esetben (ha manapság egyáltalán van erre igény) el is gondolkoztatja.

A szerző mesterien bonyolítja az idősödő asszonyként „született” Jezefat történetét térben is időben, miközben fontos dolgokat mond el örök, ám végérvényesen bizonyára tisztázhatatlan kérdésekről, barátságról, szerelemről, boldogságról, csalódásról, kiállásról és meghunyászkodásról, gerincességről és elvtelenségről, szárnyalásról és földhözragadtságról, az emberi cselekvés mozgatórugóiról a Jezefat (az idő arcai) című, az Irodalmi Jelen regénypályázatán különdíjas művében.

Arany Tibor története szüleink nemzedékének története. Azoké, akik 1956-ban fiatalon találkoztak a szabadsággal,és egy életre elkötelezték magukat annak szolgálatában. Azoké, akik szembe mertek szállni a világtörténelem egyik legagresszívabb diktatúrájával;azoké, akik fegyvert fogtak az azt védelmező hazai zsoldosokkal és a világ legerősebb hadseregével szemben, hogy megpróbálják megvédeni a hazát,az emberi méltóságot és a szabadságot. Azoké, akik messze idegenben is őrizték azt, amire azokban az októberi napokban egyszer és mindenkorra feltették az életüket.

Laik Eszter beszámolója a Jött, mint vadvirág a réten című kötet bemutatójáról

A Kecsesen okos csevegés az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban jelent meg, és amint a címe is utal rá, a magyar nyelvvel, helyesírásával foglalkozik...bővebben

Demeter Szilárd, Bodor Ádám és Gabriel García Márquez világához közel álló regénye az 1989-es romániai forradalom idején játszódik egy, a hegyek között fekvő kisváros fojtott levegőjű, de a diktatúrán belül is saját törvényei szerint működő világában.

Félszáz szerző jó félszáz novelláját veheti kézbe az olvasó, aki talán meglepődik majd az írások rövidségén. A terjedelem nem a véletlen műve: megszabott feltétel volt az Irodalmi Jelennek az egész magyar nyelvterület számára kiírt novellapályázatán, amelynek háromszáznál több beérkezett pályaműve közül a legérdemesebbeknek tartottakat foglaltuk kötetbe. A pályázók között voltak ismert, több kötetes írók, de jószerével először próbálkozók is, akiknek nevét talán ezután ismeri meg az irodalomkedvelő közönség. Érdemes felfigyelni a témák megválasztására és kifejtésére, mert sok mindent elárul a mai – többnyire fiatal – írók társadalom- és életszemléletéről.

Aki átélt egy halálközeli élményt, gyakran így mesél arról: És akkor, azokban a pillanatokban, lepergett előttem az egész életem – de hogy az gyakorlatilag hogyan volt, milyen mozzanatokból állt össze, s azok valójában mennyire fontosak voltak az illető személy életében, azt csak kevesen tudják érzékeltetni. Böszörményi Zoltán átélt egy ilyen eseményt: repülője meghibásodás miatt majdnem lezuhant, ám a végzetesnek indult baleset szerencsés kényszerleszállásba torkollt. De hogy ebből vers lett, s nem is akármilyen, az Böszörményi Zoltán költői tehetségét dicséri.

Válogatott tárcák. Kihez szólnak a néhol iróniától, humortól sem mentes, a mindennapok fonákságait boncolgató írások? Mindenkihez – aki hajlandó a kötetet kézbe venni, elolvasni. Boldog Zoltán 1984-ben született, Élete jelentős részét egy Békés megyei faluban, Kunágotán töltötte. Ez szerencsére meglátszik rajta. Jelenleg Szegeden él. Ez az első kötete, amely az Irodalmi Jelen online felületén megjelent tárcáinak a válogatása.

Kísértetregény – igazi szellemmel. Krimi – nem egészen igazi halottal, Agatha Christie modorában. Modern gazdasági hátterű bűnügy – szerelemmel első látásra. S aki azt hinné, hogy ilyet ma már nem lehet, elhamarkodottan ítél. A szerző briliáns humorral megírt, a hasonló témájú mai sikerkönyveket parodizáló történetei ugyanis csak ürügyként szolgál arra, hogy egészen másról, nagyon is komoly dolgokról essék szó, hogy bevezessen az írói alkotás gyötrelmeibe, a könyvkiadás rejtett bugyraiba, egy kisközösség és egy kisváros rosszindulatú pletykáinak légkörébe, a nő-férfi kapcsolat rejtelmeibe, miközben nagyon sokszor jóízű nevetésre ragadtatja az olvasót.

Kisiratos alapításának a 200. évfordulója alkalmából az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg a kisiratosi százmazású Sarusi Mihály Kisiratos 200 éve képekben című nagyszabású dokumentumkötete, amely tulajdonképpen albumnak is mondható, hiszen kétszáznál több képet, illetve ugyanannyi képaláírást, magyarázatot tartalmaz, amelyeknek a jóvoltából a település kétszáz éves története rajzolódik ki.

Hamvas Béla szerint a regény nem oldja meg ugyan az élet problémáit, de olyan bázist teremthet, amely segítségével többféle kezdeményt és mintát lehet találni e problémák kezelésére. A szöveg legfontosabb és talán egyetlen értelme, hogy meditációs objektum tud lenni, amely visszahat az olvasóra, jó esetben úgy, hogy "tisztít és ébreszt és világít". Vagyis a regény afféle létra, amely segítségünkre van a felkapaszkodásban. Miután azonban feljutottunk, a szöveget - akárcsak Wittgenstein létráját - el lehet hajítani. Nincs rá szükség tovább.

Volt idő, főleg az 1980-as évek végén, amikor Románia nyugati nagyvárosainak utcáin, elrettentő szándékkal, bilincsbe vert embereket vezettek végig. Nem gyilkosokat, betörőket – azokat rabomobilokban szállították –, hanem határsértőket: olyanokat, akik torkig voltak a román diktátor „aranykorával”, és megpróbálták, életük kockáztatásával, a román–magyar vagy román–jugoszláv határt átlépve elhagyni az országot. Volt, akinek sikerült, és Nyugaton új egzisztenciát teremtett magának, volt, akinek nem – ez esetben a határnál agyonlőtték, halálra verték, vagy a Dunába fulladt, jobb esetben Romániában börtönre, később munkahelyen letöltendő büntetésre ítéltek.

Ezeknek állít emléket ez a szívszorító dokumentum-regény.

Ez a cikkgyűjtemény a Londonban élő Gömöri Györgynek az elmúlt években írt tárcáit tartalmazza, amelyek az Irodalmi Jelen című lapban és annak internetes kiadásában láttak napvilágot. A személyes hangú tárcák témaköre az angol irodalomtól a magyar labdarúgásig, illetve a magyar személynevekig terjed, köztük kiemelt helyen szerepelnek az újabbkori angol–magyar kapcsolatok és kötődések.