AB-Art Kiadó, Ekecs

Fellinger Károly legújabb felnőtteknek szóló verseposza. A Jancsi és Juliska könyv 94 új verset tartalmaz. Fellinger Károly Pozsonyban született 1963. november 20-án. A felvidéki magyar költő, helytörténész munkásságát 2010-ben és 2011-ben Arany Opus-díjjal jutalmazták. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg...bővebben

Elsőkötetes költőtől elvárhatnánk, hogy udvaroljon kicsit az irodalomnak – de e versekből hiányzik a „szárazanyagtartalom” – építőanyaguk máshonnan származik. Nem lelünk intertextusokat, de rejtett vagy nyílt irodalmi utalásokat, szerepkényszert, helykeresést sem – Szombath Rozália „magánérdekű költő”, mondhatnánk, ha célja az önértelmezése lenne. De a versek tétje más: az a kérdés, szert tehet-e saját tekintetre, szülhet-e magának látást, aki az egyik, azaz eddigi életét látszatkorlátok, mások elvárásai mentén élte. Aki „csak anya akart lenni”, „rendezett hajjal” „komolyan élni”?

Nagy Erika legújabb kötetében részben új, az utóbbi években nem csak Szlovákiában elhanyagolt műfajt választott, méghozzá az irodalmi riport műfaját. Mindeközben természetesen hű marad régebbi munkáihoz is, hiszen nem húzza magára a divat diktálta zsánereket, nem talál ki unalmas fiktív történeteket. Azon a területen marad, ami sajátos és szuverén, amit szeret, tehát a szülőföldjén, a Csallóközben. Itt talál olyan érdekes embereket, akik nem csak résztvevői, de sok esetben hősei is a mindennapok történéseinek, hiszen sajátos értékrendjükkel, tetteikkel, szívósságukkal és hitükkel két lábbal, szilárdan állnak a földön. (Szilvássy József)

Száraz mikronovellái menekülő utak látszatát keltik. Nem az elvárások szerinti „valahová” tartnak, hanem épp fordítva. Elfelé valamitől. Elsősorban a valóságtól, a hétköznapoktól. Ösztönösen keresve az adott pillanatban legalkalmasabb szökési tervet. Az egyik pillanatban sivatagban vagyunk, a másikban tengeren. Hol a messzi kelet meséibe visz, hol pedig egy nyugati szalonba kalauzol. Koldusok, művészek, harcosok, uralkodók, foglyok, szigetlakók, szőnyegszövők, destők, színészek népesítik be a legkülönfélébb helyszíneket.

Manolis (Emmanuel Aligizakis) görög származású kanadai költő és író. A közelmúltban tiszteletbeli tanárnak és társoktatónak nevezték ki a Nemzetközi Művészeti Akadémián (IAA), és mesterfokozatot kapott a szépirodalmi tagozaton. Manolis hírneve abból a képességéből fakad, hogy gazdag és mély értelmű gondolatokat és képeket továbbít, amelyek mélyen megérintik az olvasót...bővebben

Kiléphet-e valaki a saját életéből, elvált feleségét, gyermekét hátrahagyva, kinullázva múltját? Hősünk alig több mint egy évvel a rendszerváltozás előtt, mit sem sejtve a lappangva közelgő politikai cunamiról a vasfüggönyön innét, emigrál nyugatra. Akkor úgy hiszi – az ígéret földjére. Ott viszont szembesülnie kellett a nyitott világ árnyoldalaival is. Elveszett lelkek, lecsúszott egzisztenciák, hitehagyott szenvedélybetegek, gyógyíthatatlan álmodozók közt talál életteret. Csalódottságában egyre inkább felsejlik az „otthon, édes otthon” látomása. Van visszaút? Andyban él, s egyre növekszik az önbizalom: meg tudja csinálni, ki tud mászni a fertőből. Meg tudja csinálni?

Az Ólomsúly cím kisregény valamiféle „minimalista-realista” próza, napjainkról szóló elbeszélés. Figyelemre méltó, hogy bizonyos csodás elemmel bír! A véletlen folytán valami nagy érték kerül egy pozsonyi nő birtokába. Ez a kincs a háttérből „ólomsúlyként” motiválja a történetet. Javíthatná a család helyzetét – főleg a munkanélküliség idején –, emelhetné életszínvonalukat, de ez lehetetlen, mert a kincset több okból nem lehet felhasználni. E kettősségben eredményesen valósul meg a szerző realista létszemlélete, közéletisége és „valóságfelettisége”...bővebben

Esszéiben Aich Péter a lényeg igazát nem az egyoldalú megítélésben, hanem az egyensúlyban keresi, a körültekintő mérlegelésben. Módszere a kontinuitás, az evolúció szellemében fogant, ezért nem forradalmi fölfedezéseket eredményez, végkövetkeztetése mégis gyakran meglepő – épp azáltal, hogy rámutat az elfelejtett vagy félreértett értékekre, vagy mert kellemetlen tényekkel szembesít...bővebben

Ez a kiadvány segítséget kíván nyújtani azoknak, akik meg akarják – legalább fő vonalaiban – ismerni a szlovákiai magyar irodalom jelentősebb alkotóinak munkásságát, irodalmunk fontosabb történéseit, kiemelkedőbb eredményeit. Nem irodalomtörténeti monográfia vagy összefoglalás, hanem történeti szempontú számbavétel, amely öt évtized irodalmi termésének kíván eligazító, az értékviszonyokról is tájékoztató kalauza lenni. Az életművek megítélésében nem annyira az egyes portrék terjedelme, mint inkább a minősítés információértéke hordozza véleményünket...bővebben

Kulcsár Ferenc könyve szülőföldjének, a Bodrogköznek az évszázadairól és gyermekkora univerzumáról beszél – kicsiknek és nagyoknak. A költő arra törekedett, hogy verseiben a szív tartalma és a lélek formája öltsön testet, s ezáltal munkája egy belső honfoglalás könyve legyen. A megmaradás és a megörökítés könyve, melyben valóság és természetfeletti, történelem és csoda, mindennapok és képzelet játszik egybe úgy, ahogyan a múlt világában egymáson átáradtak, egybeszövődtek, s lettek mítosszá és életté: szépséggé, játékká, tiszta forrássá és költészetté.

Ahogy az alcím is jelzi, a kötetben a szerző tanulmányai, kritikái és egyéb színházi írásai sorakoznak. A kritikák fókuszában a Komáromi Jókai Színház bemutatói és vendégjátékai, illetve a Kassai Thália Színház előadásai állnak. A könyvet a szerző fotói és archív felvételek illusztrálják.

Augusto Rodríguez (Guayaquil, Ecuador, 1979) költő, újságíró, szerkesztő és egyetemi tanár. 16 verseskötetet publikált szülőhazájában, latin-amerikai országokban és Spanyolországban. Utolsó verseskönyve a Mastrubación (Monterrey, 2012), amely Mexikóban jelent meg. Folyóiratokban versek mellett cikket, kritikát, interjút közöl. Jelentős nemzetközi díjakkal tűntették ki tevékenységét. Kiadóként több antológiát szerkesztett fiatal latin-amerikai írók műveiből, és sok fiatalt indított el a pályán. Költészetfesztiválok, irodalmi estek és könyvvásárok gyakori vendége...bővebben

Thiele-Csekei Enikő 1964. december 25-én született Zselízen (Szlovákia). A pozsonyi magyar Gimnáziumban érettségizett, a moszkvai Lomonoszov Egyetem kémia szakán szerzett egyetemi diplomát. 1990 és 2004 között Németországban élt, jelenleg Burgelandban él, és az egészségügyben dolgozik. Oroszból, szlovákból, németből és németre fordít. Versei és műfordításai az Opusban, a Szőrös Kőben, az Irodalmi Szemlében, a Sikolyban, a Vajdasági Magyar Szóban, a Parnasszusban, a Bécsi Naplóban, valamint a Pen Multilingual Anthologyban és a Szlovákiai Magyar Szépirodalomban jelentek meg. A Magyar PEN Club és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja, a Gerzenlose Literatur elnöke, a Windrose Verlag igazgatója.

Vegyes műfajú kötet ez, egészen különféle írások sorakoznak benne. Cikkek, riportok, novellák, de találhatóak benne képek is, illetve a Tokaji Írótábor különféle emlékei, dokumentumai. Az Egy és az Egész viszonyának a kérdése valamikor a múlt század hetvenes éveiben merült fel bennem. Tételesen, hogy mindabból, amit az egyén, az egy-ember egy közösségtől örökül kap - anyanyelv, történelem, hagyomány: érték és mérték! - s amelyből élete során építkezik, nos, abból mit és mennyit képes visszaadni ugyanannak a közösségnek. Ennek az emlékezésfolyamnak egy-egy fejezete ezt a szándékot és e szándék megvalósulásának fragmentumait tartalmazza. (A szerző)

Novellák érzésekről és érzetekről, eltitkolt lelki viharokról, munkáról és önpusztításról. Hétköznapi pillanatképek és abszurd életek... „Ekkor Alina lépett a tálalóba, arca természetellenesen sötét volt, s ez mocorgásra késztette bennem a félelmet. Az enyhe huzat – amelyet akkor keltett, amikor elhaladt székem mögött – ismerős illata ismét megcsapott. Leült a helyére, és megvárta, amíg Frau Marlof megérkezik előkészített vacsorájával. Idegesen figyeltem halálosan nyugodt mozdulatait, szinte vágytam rá, hogy újra megpillanthassam ködös tekintetében a vöröslő iszonyatot, és ujjal mutathassak rá David és Léonie előtt, hogy igen, itt van maga a megtestesült szörnyeteg. De a gonosz ezúttal nem nézett rám, mintha hűvös közönyével büntetne.”

„És kezdetben teremtette az Örökkévaló…” (Mózes első könyve, első fejezet, első vers) Teremtette a világot. A rendet. Az embert. A Törvényt. A hagyományt. Teremtette Galántát és Galántán a zsidó asszonyokat és édesapákat. Gyermekeket és unokákat. Teremtette a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, a szombat kacagását és a temető csöndjét. Teremtette a zsidó–magyar együttélést és a zsidó–magyar különválást. Teremtette a nemzeti törvényeket és a zsidó törvényeket. „A többi néma csend…”...bővebben

Jaroslava Blažková, a múlt század hatvanas éveinek egyik legolvasottabb szlovák szerzője 1968-ban emigrált Kanadába, családjával Torontóban telepedet ée. Kizárták a Szlovák Írószövetségből, könyvei eltűntek a könyvtárak polcairól, a tankönyvek sem tettek említést róla. A rendszer ezzel büntette, amiért távozott az országból. Nem vágyott formális jóvátételre, csak egyetlen kívánsága volt: újra adják ki a műveit. Az Aspekt folyóiratnak így nyilatkozott: “Van vigasztalan szomorúság, az élet egyes szakaszait sem lehet visszafordítani. Az 1989-es fordulat már későn jött számomra. Elég abszurdnak tűnt, amikor levelet kaptam Pozsonyból, amelyben arra kértek, fogalmazzam meg, hogyan képzelem el a rehablitációmat. Csak azt jívántam, jelenhessen meg ismét a könyveim…”...bővebben

Ivana Dobrakovová (1982) első elbeszéléskötete egy csokor sokszínű, kísérlet-variáció ugyanarra a témára. Szélsőséges élethelyzeteket dolgoz fel, foglalkozik a halál kérdésével, amely a fiatalokat éppúgy érinti, mint a többi generációt. A Halál a családban az emberi lelkeket szondázza különböző tér- és idődimenzióban. Nem moralizál, feszültéségekkel teli és mellbevágó öszinteségében izgalmas olvasmány. A fiatal szerző eddigi munkásságát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták.

Nedeljko Terezić 1949. május 12-én született. Szerbiában, Sremska Mitrovicán él. Versei, prózái és drámai szövegei jelentek meg könyv alakjában. Első versei 1967-ben láttak napvilágot. Versei és prózái több mint 80 antológiában, valamint jelentős hazai és külföldi (orosz, német, örmény, lengyel, szlovén, macedón stb.)irodalmi válogatásokban olvashatók. Irodalmi munkásságáért több mint 50 díjban és elismerésben részesült Szerbiában és külföldön is. Tagja a Szerbiai és a Vajdasági Írók Szövetségének. Régészeti egyetemre járt Belgrádban, a Sremska Mitrovica-i színház igazgatója volt, valamint a Sremske Novine (Szerémségi Újság) fő- és felelős szerkesztője. Ma a Srim Kiadó igazgatójaként tevékenykedik.

A magyar olvasók által is ismert Daniel Bănulescu az úgynevezett kilencvenes nemzedékhez tartozik, az „Universitas” körben formálódott Dan-Silviu Boerescu, Dan Stanca és Radu Aludlescu társaságában. A költőként és regényíróként is sikeres román szerzőt ezúttal a drámaírás kísértette meg. Sikeresen vezényeli le három felvonásban a vallások világháborúját, amelyet, úgy tűnik, lehetetlenség megnyerni. A herceg víziójából érkező négy idős, magas rangú egyházi vezető az ortodox, a buddhista, a római katolikus és a muzulmán vallásokat képviselik...bővebben