Téka

A nemzetiségről Eötvös József 1865-ben befejezett, klasszikus értékű munkája, amely a Habsburg birodalom viszonyaiból kiindulva vázolja fel a lehetséges együttélési alapnormákat az akkori Magyarország határai között. Természetesen a '48-as nemzeti forradalmakat és az azt követő bécsi tapogatózásokat és balsikereket figyelembe véve alakítja ki báró Eötvös a korát messze megelőző koncepciót, és próbálja törvényi keretek között megoldani a több nemzet együttélését. A kötetet Schlett Istvánt gondozta és előszavazta. Munkája összefoglaló módon tükrözi, milyen kor- és politikai kontextusban került a nyilvánosság elé Eötvös programja, milyen erőket és pártokat mozgósított, illetve melyeket hagyott hatás nélkül.

A kötet egy csíkszentléleki székely nemes 1716 és 1739 között keletkezett verses kéziratát adja közre. A kódex mostani kiadása a teljes versanyag közlését tűzte ki célul, modern, a nyelvjárási sajátosságokat tiszteletben tartó átiratban.

A kötet a két nagy természettudós, Bolyai Farkas és Bolyai János, apa és fiú részben egymáshoz, részben barátaikhoz, közéleti személyiségekhez, hivatalosságokhoz, jeles tudósokhoz – például a kor egyik legnagyobb tudósához, a német Gausshoz – írott leveleit tartalmazza. A hatvan levél hat évtizednyi időt – 1798–1859 – ölel fel.

Kiss András előszavában a boszorkányságnak egy új szemszögből való vizsgálatát ígéri. Nagyon bő forrásanyaga a mózesi törvényektől királyaink ilyen vonatkozású dekrétumain keresztül országgyűlési határozatokig minden rendelkezésére álló adatot felhasznál, hogy a könyv törzsanyagát képező XVI. századi peranyag az olvasó számára könnyen megközelíthető legyen.

A kötet két részre tagolódik: az első részben W. W. Hunter A zarándok tudós című tanulmánya található, melyben Csoma életét rajzolja meg, és sok tekintetben új adatokkal és szempontokkal egészíti ki kiváló tudósunk indiai tevékenységének történetét. A kötet második része Kőrösi Buddháról írt két eredeti munkáját, valamint a tibeti nyelvű szent könyv, a Kandzsúr tartalmának - Buddha életének és tanításának - bemutatását foglalja magába. A kötetet a könyv végén szereplő jegyzék és a szövegben szereplő tibeti, szanszkrit és páli nevek szójegyzéke teszi teljessé.

Azok a tények, amelyeknek megírásából és értelmezéséből kötetünk szemelvényeket tartalmaz, körülbelül három évszázaddal ezelőtt zajlottak le Erdélyben, Európának akkor - is - zaklatott vidékén.

Kiss András előszavában a boszorkányságnak egy új szemszögből való vizsgálatát ígéri. Nagyon bő forrásanyaga a mózesi törvényektől királyaink ilyen vonatkozású dekrétumain keresztül országgyűlési határozatokig minden rendelkezésére álló adatot felhasznál, hogy a könyv törzsanyagát képező 16. századi peranyag az olvasó számára könnyen megközelíthető legyen.

A korai magyar parömiológia, vagyis a közmondáskutatás jelesei (Baranyai Decsi János Szenci Molnár Albert, Beniczky Péter, Kis-Viczay Péter Faludi Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Dugonics András) sorába tartozik Szirmay Antal (1747-1812) Zemplén megyei főúr is, aki - egyéb helytörténeti és politikai munkái mellett - két kiadásban, 1804-ben és 1807-ban megjelentette legfontosabb, latin nyelvű művét, a Hungaria in parabolist...bővebben

A Siralmas magyar krónika kulcsát elsősorban nem forrásértékében kell látnunk, hanem abban, hogy aktív kortársa volt az eseményeknek, amelyeket jelenkori történeti krónika formájában magyarul rögzített. Tárgyát Mohács után kezdi, majd a 17. század 30-as éveitől – tehát nagyjából attól kezdve, hogy maga is részese az Erdélyben törté­n­tek­nek – részletes, sokszor oknyomozó módon tárgyalja a politikai és katonai ese­mé­nyeket. Miután ismerteti Báthory Zsigmond ellentmondásos uralmát, Báthori Gábor, majd Bethlen Gábor uralkodásáról szól, illetve ismerteti Bran­den­burgi Katalin uralkodását és kapcsolatait Csáky Istvánnal...bővebben 

A Károlyi Dénes történész által válogatott és bevezető tanulmánnyal, valamint jegyzetekkel ellátott kötet az eltiport forradalmat és szabadságharcot követő Bach-korszak brutális katonai rémuralma elleni Makk-féle összeesküvés előzményeit, lefolyását és szerencsétlen kimenetelét tartalmazza korabeli visszaemlékezések, naplójegyzetek, levelezések és hivatalos dokumentumok alapján.

Jakab Elek a XIX. század egyik legtermékenyebb és legalaposabb hazai magyar történetírója volt, aki gazdag és értékes életművet hagyott az utókorra. Maradandóságot történetírói módszerének tudományossága s az erdélyi etnikai viszonyokat mindig szem előtt tartó demokratikus történetfelfogása biztosított...... Jakab Elek történetírása egységes, mert sohasem feledkezett meg a históriaírás első számú követelményéről: a tények, a történelmi valóság tiszteletéről.... Műveinek nagyobb része a művelődéstörténet köréből meríti tárgyát.

Az 1762-ben megjelent s mindeddig több mint száz nyelvre lefordított híres műve, a francia forradalom politikai felfogásának fő forrása, a polgári demokráciát és szabadságjogokat, az emberek egyenlőségét hirdeti. Rousseau – mint a felvilágosodás kiemelkedő gondolkodója – a társadalmi szerződés híve volt, s úgy vélte, hogy a „természeti állapot” nemhogy nem ismerte mindenki háborúját mindenki ellen, hanem az emberi barátság és a társadalmi harmónia letéteményese volt.

Kultsár a saját korában is hézagpótló egyéniség volt, mintegy hidat képezve a felvilágosodás korának első nagy nemzedéke és a reformkori, sok szempontból már más elveket valló értelmiségiek között. Kiterjedt levelezését máig nem aknázta ki a szaktudomány, óriási életműve pedig, amely főként a Hazai és Külföldi Tudósítások (1806-tól) és ennek melléklapja, a Hasznos Mulatságok (1817-től) lapszámaiban jelent meg, ugyancsak sok újdonságot tartogat. Ezekből készült a mostani válogatás, melyet a korszak két kiváló ismerője állított össze: Buda Attila, az ELTE Toldy Ferenc Könyvtárának vezetője és Hidvégi Violetta, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa. A Kriterion Kiadó patinás Téka sorozata számára összeállított szemelvénygyűjtemény nemcsak a szűk szakmához szól, hanem - a sorozat nemes hagyományait követve - a legszélesebb olvasóközönséghez, aki az irodalom és a történelem iránt érdeklődik.