Monográfiák határon túli írókról, színészekről, tudósokról, művészekről. Riportkönyvek egy-egy emberről, kisközösségekről. Emlékkönyvek születésnapokra, évfordulókra egy-egy jeles személy tiszteletére.
A Rejtély voltaképpen egy alig kendőzött önéletírás, amely egy olyan nyitott kategóriában valósult meg, amelybe több műnem is belefér. Szerzőnk, lévén vérbeli, határokon túl is jól ismert jogtudor, nyilvánvalóan azt is szem előtt tartotta, amiről néha a szakma elkötelezettjei is megfeledkeznek, nevezetesen, hogy a némaságból kiemelt, majd betűk által szavakba, mondatokba fogalmazott emlékekben rengeteg csapda rejlik. Nos, itt ékesen bizonyította, hogy odafigyeléssel, őszinteséggel, bölcsességgel és bátorsággal nyugodtan, sértetlenül átvághatunk az irodalom eme talányos aknamezőjén.
A kötet Szirmai Károly születése 120. évfordulójára és a Szirmai Károly Irodalmi Díj harmincöt éves múltja tiszteletére jelent meg. Benne Szirmai Károly egy-egy novellája és verse olvasható eredetiben és szerb fordításban, s azok a tanulmányok, méltatások majd megemlékezések, amelyek még életében, majd a halála óta megjelent négy évtized folyamán születtek.
Az önéletrajzi fogantatású írás szerzője Kolozsváron élő nyugalmazott magyartanár, aki 1955-1994 között 26 erdélyi iskolában tanított. Gazdag pályája "megállóiból" villant fel egy-egy jellemző képet, hangulatot, helyzeteket. Olyanokat, melyek nem csupán az egyéni sors kísérői, hanem az egész kort jellemzik.
Vargha Mihály szobrász művészetében jelen van „a figurativitás és az elvonatkoztatás, fellelhetők a mítoszra, a kultikus hagyományra hivatkozó szimbolizációs szándékok és metódusok, a jelszerű összefoglalásra való törekvések és a szabad, játékosan asszociatív megszólalások, a drámai kinyilatkoztatások és a bensőséges hangú vallomások, szembesülhetünk e műveket szemlélve az éles, tragédiát sejtető felkiáltásokkal és a lírai tűnődésekkel, és elmerenghetünk a nagyvonalúan kifejezővé avatott anyagalakítás és a cizellált, aprólékos megformálás eltéréseinek egymásmellettiségén is...bővebben
Dr. László Gábor önéletírásában nemcsak egy személy sorsának ismertetéséről, hanem egy család történetéről van szó. No meg a székelyföldi faipar megszervezéséről. Írásának nagy érdeme, hogy nemcsak eseményeket, történéseket rögzít, hanem korszakot is jellemez, végigvezet a kommunista rendszer gazdasági elitje életvitelének jó négy évtizedén. Így belülről is megismerhetjük, úgymond kézzel tapinthatjuk a letűnt rendszert.
A gondolat évtizedeken átívelő folytonosságát és igazságát nem szükséges bizonygatni – önmagáért beszél, s a gondolkodó írás öntörvényű valósága feltételezi az időszerűséget is. Tíz év telt el az első kiadás óta, de a kérdésfölvetés – nemcsak a változatos témáknak, hanem Markó kiemelkedő alkotói egyéniségének köszönhetően – ma is a frissesség erejével hat. Egypercesek, esszék, interjúk sora bizonyítja, hogy az olvasó a szellem örömével és kíváncsiságával rátalálhat mai válaszokra is.
Mire volt jó mégis a föld? Arra, hogy megutáltassa velünk a paraszti életet. A szüleinknek sohase kellett mondani: „Tanuljatok, gyerekek!" Tettük mi azt magunktól is. Akármilyen szakma, csak ne földműves! Egyedül szegény apámnak kellett kitartani a földnél haláláig. Mind a négyünket kiiskoláztatott, egyikünk se lépett a nyomába. Vagy mégis? Azt hiszem, én igen. Csak közbeesett egy harmincéves szünet. Mert amit eddig a földről leírtam, az mind igaz. De az is valós, amit ezután írok le: mit jelent nekem valójában a föld. Mindent!
A Tóth László nevéhez újabban társított toposz, szinte már közhely: ő az a (cseh)szlovákiai magyar költő (művelődéstörténész et cetera), aki Magyarországon született, s legtermékenyebb két évtizedét ugyancsak ott, szülővárosában, Budapesten töltötte, ma pedig (ismét) Szlovákiában él - de magyar állampolgárként. Több írásában is hangsúlyozta, hogy csehszlovákiai magyar írónak lenni nem a születési vagy éppen az aktuális tartózkodási hely kérdése, hanem a szocializációval összefüggő identitásé...bővebben
Ezt a könyvet úgy kell olvasni, mint egy sokat tapasztalt ember meg-megszakított monológját. Hozzánk szól, nekünk szánja, amit mond, de befelé figyel: élményei, emlékei, olvasmányai, utazásai, találkozásai, érzelmei és töprengései világába. Ezt adja tovább. Emlékirat? Életrajz? Anektotatár? Olvasónapló? Egyik sem egészen és mindennek a lehetősége. Egy intenzíven élet mozzanatai, nyitott szellemű, érzékeny ember kitárulkozása, humor és nosztalgia, nem felejthető helyzetek és emberi portrék, szorongás és lelkesedés. Egy értékes, sokoldalúan művelt ember kilép szép és hasznos, nagy tudással, odaadással szolgált hivatása köréből, hogy a mások - gyerekek! - életéért felelős orvos fegyelmét és figyelmét minden nap néhány percre, néhány órára felcserélje az álmodozás, elmélkedés és emlékezés szabadságával. Ez az ember a szerző. Megható és tiszteletreméltó. (Szilágyi Júlia)
Ötödik esztendeje rója Szilágyi Aladár a maga Etnosz-portyáknak nevezett riportútjaival Románia tájait, hogy másod-, harmadmagával képekben is megörökítve mutassa be, megyéről-megyére, faluról-falura járva azt a tarka világot, amit az országban élő nemzeti kisebbségek jelentenek. Az újra kötetbe gyűlő riportok - követve a 2006-ban A Klisszura titkai címmel megjelent első gyűjteményt - is különböző etnikai kisvilágokba kalaluzolják el az olvasót, egyazon, magát egységes nemzetállamnak valló, időközben a nyelvek és kultúrák sokszínűségét jelentő Európai Unió tagjává vált országban. Pedig mekkora különbségeket, megannyi érdekes másságot tapasztalni, mennyi megőrzésre, de még inkább utolsó pillanatban történő megmentésre érdemes kincset találni...bővebben
Péter I. Zoltán regényes életrajza elsősorban a költő leveleire, verseire támaszkodva adja kéről-kézre a múzsákat, illetve a kortársak levelezésébe, naplóiba bepillantva igyekszik a lehető leghitelesebb képet adni az életművön is átvonuló kapcsolatokról, az egyéjszakás - egyverses kalandoktól a levélszerelmeken át az igazán fontos társakig, Lédáig, Csinszkáig.
A szlovákiai magyar képzőművészek - a többi határon túl rekedt alkotóhoz hasonlóan - 1918 után vákuumban, kettős kiközösítésben éltek és alkottak, hiszen nem vett róluk tudomást sem az anyanemzet, sem országuk többségi nemzete. Könyvünk e súlyos adósság törlesztéséhez kíván hozzájárulni. Megörökíti mindazokat a képzőművészeket, akik közül számosan kiállítások hiányában csupán könyvek illusztrálásán keresztül tudtak bemutatkozni a közönségnek...bővebben
Elek Tibor irodalomtörténész Székely János-monográfiájának jelentőségét növeli az a tény is, hogy Erdélyben ez ideig hiányzott egy Székely Jánosról írt életmű-elemző összefoglaló. Székely János a költő és drámaíró legjobb munkái mindig egyetemes igénnyel fogalmazzák meg korának, közösségének sorskérdéseit. A valódi művészetet és humanitást megtestesítő elhivatottságával örök emberi értékeket és eszményeket képvisel, a szellem és a gondolkodás szabadságát állítva szembe a diktatúra önkényével.
Magasság 186 cm, szélesség 105 cm, önsúly kb. 100 kg, teherbíró képesség igen alacsony, fogyasztás minimális. Csantavéren születtem az év legszebb havában, régen. Valamivel később, 1952-ben szakképesítést szereztem a fényképészszakmában. Ezt követően 1959-ben Szarajevóban elvégeztem az Iparművészeti Középiskolát (monumentális festészeti szak), majd 1967-ben az újvidéki Pedagógiai Főiskolán diplomáztam. Idestova negyed évszázada a csantavéri általános iskolában szenvedek. Azon szerencsésebb emberek közé tartozom, akik nem tudnak írni, de van mondanivalójuk. Érdeklődésem középpontjában nem a szín, a forma vagy a vonal áll, hanem a művészet. Ezért nem vagyok se festő, se szobrász, se grafikus.
Sarány István interjúkötete a székelyföldi tudományos, művelődési élet személyiségeivel készült beszélgetéseket tartalmaz. Olyan személyiségek szólalnak meg, akik mindennapi munkájuk révén azért fáradoznak, hogy a térség peremvidékből központtá váljon. A kérdezőnek és interjúalanyainak meggyőződése: a mostoha természeti adottságokat, a gazdasági fejlődésben tapasztalt lemaradást csak versenyképes tudással lehet ellensúlyozni, csak következetes, kitartó, hittel és alázattal végzett munkával lehet behozni. A válaszadók valamennyien önként választották a székelyföldi létet, a peremlétből következő nehézségeket.
„És most útjára bocsátom életem történetét. Az életrajzomat. Nyugodt vagyok. Hogy ezt megírtam, ezzel is jót akartam. Amit vállaltam, szívvel-lélekkel csináltam, és őszintén. És végtelen örömömre szolgál, hogy úgy el tudtam néha merülni ebbe a munkába, hogy egészen elfelejtkeztem magamról. Nem volt könnyű...
Lengyel Dénes két kötetnyi önéletrajzi feljegyzéseinek második kötetéből jellegzetes 20. századi magyar értelmiségi életpálya rajzolódik ki, amely nem önigazoló szándékkal, hanem tanúságtételként az utókor számára próbál megfogalmazni néhány alapelvet: az ember elsősorban saját elveihez legyen hűséges, azokhoz az értékekhez, amelyeket a családi környezet, az iskolában a példaképül válaszott tanárok, a pálya-, munka- és sorstársak jobbik része képvisel. "Az egész pedig annak bizonyossága, hogy a szeretet hatalom, s az erős akarat sokat tehet." - fogalmazza meg emlékiratának végszavában.
„Szenci Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30.– Kolozsvár, 1634. január 17.) munkássága a legszerteágazóbbak, legsokoldalúbbak közé tartozik a saját korában. Pedig nem akármilyen nemzedék tagja: az 1570-es években születettek közé olyan nevezetes magyar írók tartoznak, mint Rimay János, Pécseli Király Imre, Kanizsai Pálfi János, Miskolci Csulyak István, Pázmány Péter, Káldi György és Nyéki Vörös Mátyás. Talán ez a sokoldalúság, s a hosszú külföldi tartózkodás ad magyarázatot arra, hogy Dézsi Lajos 1897-es életrajza óta miért nem született róla nagy összefoglaló munka...bővebben
Könyvemben emlékező írások vannak, s olyanok, melyeknek sajátos hangulatuk van. Valamilyen módon összefüggnek az életemmel s a sorsommal. Csodálatos az emlékezés, ahogyan az is, mit őriz meg és elevenít fel az elmúlt időből. Ha mindent megőrizne, történést, érzést, pillanatot, talán ki sem bírnánk, belezavarodnánk. Káoszt és tehetetlenséget okozna bennünk. De mintha valamilyen okos ösztön tudná, mire van belőle szükségünk. Roppant gazdag tartomány a múlt, minden belőle ered. Az írónak már-már hitbizománya. Elsüllyedt Atlantisz, olvasható nyomokat hagyott maga után...bővebben
A kötet Vicsek Károlynak, a híres vajdasági filmrendezőnek, kritikusnak és újságírónak, az Újvidéki Színház igazgatójának, a Magyar Nemzeti Tanács tagjának munkásságát elemzi. A tanulmányok között találunk egy interjút is, melyben a művész maga foglalja össze munkássága lényegét. A kifejezetten szép és igényes kötet melléklete egy DVD, melyen cikkek, fotók, film- és előadásrészletek találhatók, egyenesen a rendező gyűjteményéből.
A kosár üres
Rendeléseim követése:
A kosár üres
