Ha egy tetszőleges pontban lágyan/puhán belehatolunk Verebes Ernő teremtett világába, majd pascali módon, két irányban meghosszabbított szemmel - egy, az asztal felé néző mikroszkóp és egy, a felhőket célzó teleszkóp segítségével -, avagy a Harmadik Szem kinyitásával széttekintünk, számtalan, hagymalevelekként egymásra épülő univerzumot fogunk megpillantani, melyek a folyamatos megszilárdulás állapotában egzisztálnak, ám soha nem érik el ezt az állapotot (mint ahogy semmi sem a földfeletti ég alatt, és azon túl), így örökkön képlékenyek maradnak. De mivel ez a látvány az emberi szem (és elme) számára úgyszólván felfoghatatlan, az egyszerűség kedvéért osszuk csupán két részre ezt a világot - célszerű, hogy a metszéspontnak azt a bizonyos síkot vegyük, ahol behatoltunk, egyszóval saját énünket." (Szögi Csaba)
A kosár üres
