A sofőr elgyönyörködik a holdfényes folyó csillogásában, és feltűnik neki, hogy valami oda nem illő úszik a felszínen. Álmodozó tekintetét előbb fürkészővé, majd éberré alakítja. Már fékez is, leállítja a motort, kihúzza a slusszkulcsot, kicsapja az ajtót, és rohan. – Maroš Krajňak regényéből olvashatnak részletet.
Maroš Krajňak: Entrópia könyv elérhető itt
A lélek infarktusai „válogatott és újragondolt versek” gyűjteménye. A költő kivette a „numero…” kezdetű címeket, átírta a szövegeket. Ezzel a világ nem változott, a versek azonban igen. A Domonkos Istvánra, Szilágyi Domokosra, Halmosi Sándorra emlékeztető szómágia, a váratlan kapcsolású képalkotás megmaradt, a versek másmilyenek lettek. A kisalakú, 96 oldalas gyűjtemény erős kötet.
Margittai Gábor évtizedek óta járják a Kárpát-medencét feleségével, Major Anitával. Mindig azokat a területeket kutatják, melyek szórványba szorultak, melyeken mindössze egy vagy egy magyar sem él.
A kötet arról számol be, ahogyan a magyar történelmet évszázadokig alakító családok tagjai föladva magyarországi vagy nyugat-európai egzisztenciájukat elkobzott birtokaikért, pusztulásra ítélt kastélyaikért perbe szállnak a román állammal. Margittai Gábor azt nyomozta ki, mi lett a Teleki, Bánffy, Bethlen, Mikes, Apor és Haller család tagjaival, hogyan próbálnak ma visszatérni a szétszóratásból, kik laknak most ősi kastélyaikban – ha még lakhatók, és miként próbálnak visszaköltözni oda.
Az író elmondása szerint a kötetben szereplő családokat a kommunizmus idején pincelakásokba, kényszerlakhelyekre telepítették. 1921-ben elvett birtokaikat már nem perelhetik vissza, az 1949-ben elkobzottakért viszont még harcolnak. „Az egyik szereplő szerint kétszeres bűnük volt: hogy magyarok és hogy arisztokraták voltak".
Mint mondta, nagyon sok kastély drámai helyzetben van, az összeomlás veszélye fenyegeti. Azok az épületek, melyek állami funkciót kaptak, megőrződtek a rendszerváltásig, azt követően azonban gyakran a környékbeliek kezdték fosztogatni és széthordani. A könyv anyagából június elején a Pesti Vigadóban nyílik kiállítás, az év során pedig dokumentumfilm is készül belőle.
"A magyar illetve a visegrádi országok legkarizmatikusabb földkerülő, vagy más szempontból színes, érdekes egyéniségű vitorlázóinak története ez a könyv. Nagy személyiségek: Fa Nándor, Gál József, Kopár István, Jankovich István, Méder Áron, Schopper Tibor, Vass Tibor, Vízváry Zoltán, vagy a legendás cseh, lengyel, szlovák világvándorok (alapozók) révén, széles ablak nyílik a tengerekre és az óceánokra, amikor a szerző tanúságra hívja e tengeri farkasokat könyvének oldalaira. A nagy tett ezer apró részletének becserkészése, a szerencse tettre hívásának megidézése közben átéljük és megborzongjuk az olvasmány egy-egy hőse vadul tomboló viharát, vagy épp egy szép naplementét delfinekkel idillizálva, átugrunk más idősíkokba, más történésekre, csak úgy kapkodjuk a fejünk."(Méder István I. osztályú, korlátlan körzethatárú szkipper)
Vizek hátán, szelek vállán című könyv elérhető itt
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent és Péntek János által szerkesztett szótár jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén.
A 20. században, a nyelvcsere és a fokozódó asszimilációs nyomás révén a magyarul beszélők száma rohamosan fogyatkozott. Attól lehet tartani, hogy ez a szótár egy eltűnő magyar nyelvváltozat szókincsét örökíti meg.
A moldvai magyar tájnyelv szótára I/1. A-K kötet
A szlovákiai Vámbéry Polgári Társulás (VPT) gondozásában jelent meg Fellinger Károly élvezetes mesekötete. Az Ilka vára lapjain Mátyusföld és Felső-Csallóköz mondái, anekdotái elevenednek meg, s azt is megtudjuk, hogy hol lelhető fel a szótalan víz?
A dunaszerdahelyi VPT kiadásában napvilágot látott Ilka vára című kötet szótalan vize igézés ellen királylányoknak javallot. Hiszen csak az lehet hatásos! Természetesen az Óperenciás-tengernél lelhetünk rá, ahol az ég a földdel dörzsölődik össze. Ám a dolgok nem ilyen egyszerűek, még a mesében sem. Kell hozzá egy kis iszap és tizenkilenc egymás mellett álló fűzfáról való gallyak, egyebekről nem is beszélve – fogalmaz a kötet szerkesztője.
Szubjektív vállalkozás Kántor Lajos erdélyi munkája, melynek előfutára öt esztendeje látott napvilágot "A Korunk kapui" címmel. Akkor még a szerző azt tervezte, hogy további három kötet is megjelenhet e témában.
Az 50-es évek végétől 1965-ig ívelő, 2011-ben Kolozsvárott napvilágot látott „A Korunk kapui” című munka folytatására sokat kellett várnunk. A miértre Kántor Lajos adja meg a választ. Szubjektív történetéről azt gondolta, hogy újabb köteteknek kell majd követniük. „Most, a Dienes László alapította folyóirat kilencvenéves korában mégis örülök, hogy a három helyett legalább egy elkészült, a 'kulcskeresés' pedig kitér az újabb fél évszázadra, a négy kapun belül történtekre.”
Az erdélyi Korunk - Komp-Press kiadó gondozásában, s Cseke Péter szerkesztésében látott napvilágot a Kárpát-medencében és a tengerentúlon fellelhető szigeteket, szórványokat bemutató vaskos kötet.
„A mindennapi szórványlét, szórványtapasztalat bőségesen elég okot szolgáltat a szerkesztőnek, hogy keresni kezdje a mélyebb összefüggéseket, amelyek ismeretében nem csupán történelmileg válhatnak világosabbá a dolgok, hanem a jövő is (talán) reálisabban ítélhető meg” – írta a Korunk 1991-es szórványszámában Cseke Péter. Az akkori lapszámfelelős – és a mostani kötetszerkesztő – már kezdettől úgy látta, hogy akár a gondok számbavétele is meghaladja a zsurnaliszták, kutatók lehetőségeit. Ezért aztán módosították elképzeléseiket.
A Sinkó-díjas, fiatal vajdasági költő, író, Terék Anna két verseskötet után (Mosolyszakadás, 2007., Duna utca, 2011.) nemrégiben drámakötettel jelentkezett: a könyv Vajdasági lakodalom címmel jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában.
A kötet címadó drámáját 2014-ben mutatták be a Szabadkai Népszínházban Táborosi Margaréta rendezésében. A felkérésre írt Vajdasági lakodalom a nyolcvanas évek végén, egy hagyományos sátras lakodalomban játszódik, és egészen eredeti iróniával közelíti meg az esküvői készülődés során felmerülő problematikus szituációkat. A darab ereje abban rejlik, hogy a szerzőnek sikerült a lehető leghétköznapibb helyzetekben rejlő drámaiságot olyan mértékben kiaknáznia, hogy azok rengeteg fontos dolgot elárulnak az egyes szereplők karakteréről, egymáshoz fűződő viszonyáról.
Az első világháború egyik olyan eseménysorát tárja fel L. Juhász Ilona közelmúltban megjelent kötete, amely mára kihullott az emlékezetünkből. Száz évvel ezelőtt, miután az addig semleges Románia csapatai betörtek Erdélybe, tízezrek hagyták el otthonukat és menekültek Magyarország biztonságosabb régióiba, így a mai Szlovákia területére. Róluk szól az Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz...
A kötet alcíme: Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Persze nemcsak a menekültek, hanem a befogadó közösségek képe is kirajzolódik a komáromi Etnológiai Központ munkatársának könyvében, amely a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában jelent meg. L. Juhász Ilona egy forráscsoportot, a korabeli sajtó – pontosabban a mai Szlovákia területén megjelent magyar nyelvű lapok – beszámolóit áttekintve összegzi a menekültek körülményeit és a befogadók terheit.
A Fórum Kisebbségkutató Intézet mély megrendüléssel tudatja, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt az intézet alapítója és első igazgatója, Tóth Károly.
Tóth Károly 1959-ben született Vághosszúfalun. A szlovákiai magyar közéletbe már diákként, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–történelem szakának hallgatójaként kapcsolódott be, majd a Madách Könyvkiadó szerkesztőjeként kapcsolatba került a korszak magyar és szlovák irodalmi életének legfontosabb szereplőivel. Részt vett az amatőr színjátszó mozgalomban, szervezte a pozsonyi, vágsellyei klubéletet, tagja volt az Iródia mozgalmának, alapító tagja a pozsonyi Magyar PEN Clubnak. A husáki szocializmus rendszerét elutasítva már diákként bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájába. Egyik kezdeményezője volt a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentumnak, amely amellett, hogy összefoglalta a magyar közösség problémáit, határozott állás foglalt a demokratikus európai értékrend mellett.
Krajňak könyvében elsősorban a helyszínek utalnak a ki nem mondott névre. De ezt csak az tudja, aki járt már ott, csak az tudja, mit takar „a mi zónabeli nemzetünk”. Másrészt viszont a könyv fülszövege egyértelművé teszi: „A Carpathia a három ország, Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna határvidékén csekély számú kisebbségben élő és ezért visszafordíthatatlan asszimilációra ítélt ruszinok, egy fokozatosan elöregedő és elnéptelenedő régió regénye.”
LX. évfolyam, 22. szám, 2016. június 3.
Kulcsregénygyanús mű: Maros Krajnak történelmi traumás, szépirodalmi látomása magával ragadja az olvasót.
A történelmi traumákat feldolgozó irodalom akkor jó, ha mítoszt tud teremteni. Olyan látomást, amelynek csak kiindulópontja a társadalom és a történelem. Ilyen mítosz Bodor Ádám Sinistra körzete, Franz Werfeltől A Musza Dagh negyven napja vagy Kertész Imre Sorstalansága – ezt Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő, a Nemzet Művésze mondta nemrég lapunknak adott interjújában. Szerinte a szlovákiai magyar irodalomnak nincs ilyen szépirodalmi látomása a saját sorstragédiáról.
Illyés Gyula 1956-os naplójegyzetei 2014 áprilisában kerültek elő a rejtekhelyükről, s a néhai író lánya, Illyés Mária két éves előkészítése, gondozása, s Horváth István történész közreműködése révén a napokban jelent meg könyv formájában Naplójegyzetek 1956–1957 — Atlantisz sorsára jutottunk címmel.
A Magyar Szemle Alapítvány és a Magyar Művészeti Akadémia közös kiadásában napvilágot látott kötet címét a szövegből választották .Illyés Gyula naplói korábban is olvashatóak voltak, de az 1956-57-es évek naplói most kerülnek először az olvasóközönség elé, amit a magyar történelem iránt érdeklődő olvasóinknak ajánlunk szíves figyelmükbe.
A tájékoztatás szerint Illyés Gyula naplói a költő halála után felesége, Kozmutza Flóra szöveggondozásában 1987 és 1995 között nyolc kötetben jelentek meg, ám az 1946 és 1960 közötti időszakra vonatkozó kiadás nem tartalmaz 1956. október 24. és 1957. május 8. közötti bejegyzéseket. Most azt feltételezik, hogy Illyésék a házkutatásoktól tartva 1957 körül elrejtették a forradalomra vonatkozó szövegeket, és az író felesége megfeledkezett róluk. Az 1956. október 24-től 1957. január 31-ig napról napra írt följegyzések számot adnak arról, hogy a költő hogyan élte át a forradalom és a korai megtorlások idejét. A közlemény szerint történelmi jelentőségűek és forrásértékűek azok a jegyzetek, amelyekben megörökítette a különféle – kommunista politikusokkal és szovjet vezetőkkel folytatott – tárgyalásokon elhangzottakat. Az ötvenhatos napló közlése nemcsak azért fontos, mert hamisítatlan képet ad a forradalomról, hanem mert Illyés Gyula portréjának sok vonását kiigazítja – olvasható a közleményben. - http://magyarhirlap.hu/
Körkép a könyvfesztivál díszvendége, Szlovákia irodalmáról
A szlovákok úgy tartják számon Magyarországot, mint ahol sok szlovák könyv jelenik meg. Ennek ellenére kevés szlovák író közismert nálunk. Pedig a kortárs szlovák regények és novellák történetei a magyar olvasó számára is ismerős közép-európai közegben játszódnak, ráadásul sok szerzőnek van magyar kötődése. A legújabb kori szlovák prózában inkább adottságként, mint konfliktushelyzetként jelenik meg a magyarok szlovákiai jelenléte és a közös múlt.
Szlovákia idén a budapesti nemzetközi könyvfesztivál díszvendége volt. Harminchárom új szlovák kötet jelent meg magyarul az eseményre, és a hét végén negyven szlovák szerzővel személyesen is találkozhatott a közönség a budapesti Millenárison. A regények és a verseskötetek mellett a magyar kiadók több vers- és novellagyűjteményt is megjelentettek a fesztiválra. A Férfi, nő, gyerek című kortárs novellagyűjteményből (Noran Libro Kiadó) például elég jól látszik, hogy milyen kérdések foglalkoztatják mostanában a szlovák írókat: a legtöbb történetben az egyén keresi a helyét a párkapcsolatban, családban és a társadalomban.
Dusan Simko szlovák író állapította meg a hét végi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, hogy történelemmel terhelt régió vagyunk. Ez önmagában nem meglepetés, de a rendezvény szlovák kínálatán nagyon meglátszott, hogy a múlt mennyire foglalkoztatja a szlovák kortárs írókat.
Ah, szlovákok! – sóhajtott lemondóan egy idős magyar szerző, akinek lelkendezve ajánlottam a figyelmébe a könyvfesztivál szlovák díszvendég íróit. A Fény utcai piac sarkánál találkoztunk, közel a Millenárishoz, ahol az esemény zajlott. Sokféleképpen lehetett ezt a sóhajt érteni, de a lelkesedés jeleként semmiképpen sem. Nehéz lett volna válaszolni erre.
Maros Krajnak első regénye az elöregedő, elnéptelenedő ruszin kisebbség régiójának allegorikus terét járja be. Hömpölygő, szabad asszociációkra épülő, lineáris idősíkokat leromboló prózája valahol a történelmi regény és a mágikus realista elbeszélői technika ötvözete. - Maros Krajnak Carpathia című regényéről Forgách Kinga írt kritikát.
Olyan írás ez, melyben kavarognak a terek, az idők, az emlékek és a szürreális történések. Az olvasónak nincs semmilyen fogódzkodója, amiben megkapaszkodhatna. Együtt sodródik az értelmezhetetlennel. A 2011-ben kiadott kötet, a lengyel és cseh fordítás után most magyarul is olvasható. A Carpathia nagy sikereket ért el, hiszen annak ellenére, hogy ez a szerző első könyve, megkapta a legrangosabb szlovák irodalmi elismerést, az Anasoft Litera díjat. Sajátos nyelvezete és írástechnikája mellett azt is értékelték a műben, hogy egy regionálisan fontos témát dolgozott fel. Krajnak egyébként 1972-ben született, Szlovákia ruszinok lakta területén, így talán nem is csoda, hogy írásainak központi problémájává vált a ruszin kultúra küzdelmes létezése. A Carpathia egy laza trilógia első része, megjelenését az Entropia és az Informácia publikálása követte.
Felvidéki katonák második világháborús visszaemlékezéseit kötötte csokorba Kőrös Zoltán. A Muszkaföldön című könyv a szovjet hadifogságra fókuszál. A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent mű az Elbeszélt történelem sorozat egyik legfrissebb darabja.
A lágerből visszaérkező egyenruhásokkal kapcsolatban elterjedt egy félig tréfás mondás: amikor a katonák szabadulásuk után Pesten leszálltak a vonatról, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Ennyire fekete-fehér lenne a kép? A valóság felderítésére vállalkozott Kőrös Zoltán, jelezve, hogy a nyugatosok is meséltek hátborzongató történeteket a béke beköszöntekor.
Ha elhal – szól a cím, melynek hatására első olvasatra a halál válik a legszembeszökőbb motívummá Dimény Lóránt novelláskötetében. Minden elbeszélést végigkísér, ott áll a történetek előterében, vagy megbújik a sorok mögött.
A szereplők meghalnak betegségben, szerencsétlenségben, vagy „csak” eltűnnek, átváltoznak, elvesztve emberi mivoltukat. De a halál mindig az élettel szembeállítva értelmezhető, és ezek a novellák ugyanannyira szólnak a halálról, mint magáról az életről, hitről és reményekről. Az átváltozásban pedig szintén mindig ott bújik az új élet is.
Dimény Lórántnak ez a második prózakötete, amelyben 19 elbeszélést nyújt át az olvasóknak. A Szabó András tervezte csomagolás – fekete borító, előterében egy fekvő alakkal, felette őzekkel, szarvasokkal – kissé komor, kissé groteszk, kissé irreális és meseszerű, pont úgy, mint a szövegek, amelyeket tartalmaz.
A felvidéki magyar költő legújabb válogatáskötetének bemutatóján a költészet jövőjéről, a személyes kapcsolatok devalválódásáról, elszalasztott lehetőségekről, valamint arról is beszélt, hogy bár szeret a műnemek és műfajok között bújócskázni, számára a vers az első.
Az AB-Art Kiadó által indított Legszebb versek című sorozat 20. darabjaként látott napvilágot Z. Németh István Legszebb versei című legújabb válogatáskötete, melyet a szerző jelenlétében Sánta Szilárd irodalomtörténész mutatott be február 1-jén, a komáromi Borozóban. Z. Németh Istvánnak ez már a huszonharmadik önálló kötete – ebből hat verseskötet. A könyv, amely nyolcvan (köztük nyomtatásban eddig nem közölt) költeményt tartalmaz, Szepes Erika irodalomtörténész, klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár válogatásában, szerkesztésében és utószavával jelent meg.
Úttörő munkáról van szó – méltatta Nagy József történész Berekméri Árpád Róbert „Lesz még kikelet!” – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a II. világháborúban című hadtörténeti kötetét annak kolozsvári bemutatóján.
A történész az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában megjelent kötet részletes ismertetőjében többek közt elmondta: a könyvben háborús veteránok visszaemlékezéseit is olvashatjuk.
A határontúli magyar könyvkiadás az összmagyar kultúra igen fontos eleme, megvalósítói, a könyvkiadók az anyanyelvi kultúra és tudomány kiemelten fontos intézményei.
A határontúli magyar könyvkiadás, az írott kultúra az utóbbi időben válságba került. Évről évre egyre kevesebb határontúli szerző jelenik meg, tovább romlott az értékesítés helyzete és lehetősége a könyvpiacon, ami könyveink piaci jelenlétének beszűkülését s kiadóink ellehetetlenülését eredményezi. Úgy véljük, hogy a határontúli könyvkiadásnak s ebből következőleg az anyaországi támogatásoknak is szem előtt kellene tartaniuk azt a célt, hogy a kevésbé piacorientált, de a magyar nemzeti kultúra számára fontos művek is megjelenhessenek, s azok a magyar könyvtárakba és az olvasóhoz eljutva nemzeti kinccsé válhassanak. Ez a határontúli kiadói műhelyek szempontjából is igen fontos, mert teret biztosít az alkotó értelmiség számára, amely meghatározó tényezője a kárpát-medencei magyar közösségek magmaradásának. Hitünk szerint egy nemzeti közösségnek akkor van jövője, ha van saját alkotóértelmisége.
Bővebben...
A kosár üres
