A Fórum Kisebbségkutató Intézet mély megrendüléssel tudatja, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt az intézet alapítója és első igazgatója, Tóth Károly.

Tóth Károly 1959-ben született Vághosszúfalun. A szlovákiai magyar közéletbe már diákként, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–történelem szakának hallgatójaként kapcsolódott be, majd a Madách Könyvkiadó szerkesztőjeként kapcsolatba került a korszak magyar és szlovák irodalmi életének legfontosabb szereplőivel. Részt vett az amatőr színjátszó mozgalomban, szervezte a pozsonyi, vágsellyei klubéletet, tagja volt az Iródia mozgalmának, alapító tagja a pozsonyi Magyar PEN Clubnak. A husáki szocializmus rendszerét elutasítva már diákként bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájába. Egyik kezdeményezője volt a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentumnak, amely amellett, hogy összefoglalta a magyar közösség problémáit, határozott állás foglalt a demokratikus európai értékrend mellett.

A teljes cikk

Krajňak könyvében elsősorban a helyszínek utalnak a ki nem mondott névre. De ezt csak az tudja, aki járt már ott, csak az tudja, mit takar „a mi zónabeli nemzetünk”. Másrészt viszont a könyv fülszövege egyértelművé teszi: „A Carpathia a három ország, Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna határvidékén csekély számú kisebbségben élő és ezért visszafordíthatatlan asszimilációra ítélt ruszinok, egy fokozatosan elöregedő és elnéptelenedő régió regénye.”

LX. évfolyam, 22. szám, 2016. június 3.

A teljes cikk

Kulcsregénygyanús mű: Maros Krajnak történelmi traumás, szépirodalmi látomása magával ragadja az olvasót.

A történelmi traumákat feldolgozó irodalom akkor jó, ha mítoszt tud teremteni. Olyan látomást, amelynek csak kiindulópontja a társadalom és a történelem. Ilyen mítosz Bodor Ádám Sinistra körzete, Franz Werfeltől A Musza Dagh negyven napja vagy Kertész Imre Sorstalansága – ezt Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő, a Nemzet Művésze mondta nemrég lapunknak adott interjújában. Szerinte a szlovákiai magyar irodalomnak nincs ilyen szépirodalmi látomása a saját sorstragédiáról.

A teljes cikk

Illyés Gyula 1956-os naplójegyzetei 2014 áprilisában kerültek elő a rejtekhelyükről, s a néhai író lánya, Illyés Mária két éves előkészítése, gondozása,  s Horváth István történész közreműködése révén a napokban jelent meg könyv formájában Naplójegyzetek 1956–1957 — Atlantisz sorsára jutottunk címmel.

A Magyar Szemle Alapítvány és a Magyar Művészeti Akadémia közös kiadásában napvilágot látott kötet címét a szövegből választották .Illyés Gyula naplói korábban is olvashatóak voltak, de az 1956-57-es évek naplói most kerülnek először az olvasóközönség elé, amit a magyar történelem iránt érdeklődő olvasóinknak ajánlunk szíves figyelmükbe. 

A tájékoztatás szerint Illyés Gyula naplói a költő halála után felesége, Kozmutza Flóra szöveggondozásában 1987 és 1995 között nyolc kötetben jelentek meg, ám az 1946 és 1960 közötti időszakra vonatkozó kiadás nem tartalmaz 1956. október 24. és 1957. május 8. közötti bejegyzéseket. Most azt feltételezik, hogy Illyésék a házkutatásoktól tartva 1957 körül elrejtették a forradalomra vonatkozó szövegeket, és az író felesége megfeledkezett róluk. Az 1956. október 24-től 1957. január 31-ig napról napra írt följegyzések számot adnak arról, hogy a költő hogyan élte át a forradalom és a korai megtorlások idejét. A közlemény szerint történelmi jelentőségűek és forrásértékűek azok a jegyzetek, amelyekben megörökítette a különféle – kommunista politikusokkal és szovjet vezetőkkel folytatott – tárgyalásokon elhangzottakat. Az ötvenhatos napló közlése nemcsak azért fontos, mert hamisítatlan képet ad a forradalomról, hanem mert Illyés Gyula portréjának sok vonását kiigazítja – olvasható a közleményben. - http://magyarhirlap.hu/

Körkép a könyvfesztivál díszvendége, Szlovákia irodalmáról

A szlovákok úgy tartják számon Magyarországot, mint ahol sok szlovák könyv jelenik meg. Ennek ellenére kevés szlovák író közismert nálunk. Pedig a kortárs szlovák regények és novellák történetei a magyar olvasó számára is ismerős közép-európai közegben játszódnak, ráadásul sok szerzőnek van magyar kötődése. A legújabb kori szlovák prózában inkább adottságként, mint konfliktushelyzetként jelenik meg a magyarok szlovákiai jelenléte és a közös múlt.

Szlovákia idén a budapesti nemzetközi könyvfesztivál díszvendége volt. Harminchárom új szlovák kötet jelent meg magyarul az eseményre, és a hét végén negyven szlovák szerzővel személyesen is találkozhatott a közönség a budapesti Millenárison. A regények és a verseskötetek mellett a magyar kiadók több vers- és novellagyűjteményt is megjelentettek a fesztiválra. A Férfi, nő, gyerek című kortárs novellagyűjteményből (Noran Libro Kiadó) például elég jól látszik, hogy milyen kérdések foglalkoztatják mostanában a szlovák írókat: a legtöbb történetben az egyén keresi a helyét a párkapcsolatban, családban és a társadalomban.

A teljes cikk

Maros Krajnak első regénye az elöregedő, elnéptelenedő ruszin kisebbség régiójának allegorikus terét járja be. Hömpölygő, szabad asszociációkra épülő, lineáris idősíkokat leromboló prózája valahol a történelmi regény és a mágikus realista elbeszélői technika ötvözete. - Maros Krajnak Carpathia című regényéről Forgách Kinga írt kritikát.

Olyan írás ez, melyben kavarognak a terek, az idők, az emlékek és a szürreális történések. Az olvasónak nincs semmilyen fogódzkodója, amiben megkapaszkodhatna. Együtt sodródik az értelmezhetetlennel. A 2011-ben kiadott kötet, a lengyel és cseh fordítás után most magyarul is olvasható. A Carpathia nagy sikereket ért el, hiszen annak ellenére, hogy ez a szerző első könyve, megkapta a legrangosabb szlovák irodalmi elismerést, az Anasoft Litera díjat. Sajátos nyelvezete és írástechnikája mellett azt is értékelték a műben, hogy egy regionálisan fontos témát dolgozott fel. Krajnak egyébként 1972-ben született, Szlovákia ruszinok lakta területén, így talán nem is csoda, hogy írásainak központi problémájává vált a ruszin kultúra küzdelmes létezése. A Carpathia egy laza trilógia első része, megjelenését az Entropia és az Informácia publikálása követte.

A teljes cikk

Dusan Simko szlovák író állapította meg a hét végi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, hogy történelemmel terhelt régió vagyunk. Ez önmagában nem meglepetés, de a rendezvény szlovák kínálatán nagyon meglátszott, hogy a múlt mennyire foglalkoztatja a szlovák kortárs írókat.

Ah, szlovákok! – sóhajtott lemondóan egy idős magyar szerző, akinek lelkendezve ajánlottam a figyelmébe a könyvfesztivál szlovák díszvendég íróit. A Fény utcai piac sarkánál találkoztunk, közel a Millenárishoz, ahol az esemény zajlott. Sokféleképpen lehetett ezt a sóhajt érteni, de a lelkesedés jeleként semmiképpen sem. Nehéz lett volna válaszolni erre.

A teljes cikk

Felvidéki katonák második világháborús visszaemlékezéseit kötötte csokorba Kőrös Zoltán. A Muszkaföldön című könyv a szovjet hadifogságra fókuszál. A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent mű az Elbeszélt történelem sorozat egyik legfrissebb darabja.

A lágerből visszaérkező egyenruhásokkal kapcsolatban elterjedt egy félig tréfás mondás: amikor a katonák szabadulásuk után Pesten leszálltak a vonatról, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Ennyire fekete-fehér lenne a kép? A valóság felderítésére vállalkozott Kőrös Zoltán, jelezve, hogy a nyugatosok is meséltek hátborzongató történeteket a béke beköszöntekor.

A teljes cikk

Ha elhal – szól a cím, melynek hatására első olvasatra a halál válik a legszembeszökőbb motívummá Dimény Lóránt novelláskötetében. Minden elbeszélést végigkísér, ott áll a történetek előterében, vagy megbújik a sorok mögött.

A szereplők meghalnak betegségben, szerencsétlenségben, vagy „csak” eltűnnek, átváltoznak, elvesztve emberi mivoltukat. De a halál mindig az élettel szembeállítva értelmezhető, és ezek a novellák ugyanannyira szólnak a halálról, mint magáról az életről, hitről és reményekről. Az átváltozásban pedig szintén mindig ott bújik az új élet is.

Dimény Lórántnak ez a második prózakötete, amelyben 19 elbeszélést nyújt át az olvasóknak. A Szabó András tervezte csomagolás – fekete borító, előterében egy fekvő alakkal, felette őzekkel, szarvasokkal – kissé komor, kissé groteszk, kissé irreális és meseszerű, pont úgy, mint a szövegek, amelyeket tartalmaz.

A teljes cikk

A felvidéki magyar költő legújabb válogatáskötetének bemutatóján a költészet jövőjéről, a személyes kapcsolatok devalválódásáról, elszalasztott lehetőségekről, valamint arról is beszélt, hogy bár szeret a műnemek és műfajok között bújócskázni, számára a vers az első.

Az AB-Art Kiadó által indított Legszebb versek című sorozat 20. darabjaként látott napvilágot Z. Németh István Legszebb versei című legújabb válogatáskötete, melyet a szerző jelenlétében Sánta Szilárd irodalomtörténész mutatott be február 1-jén, a komáromi Borozóban. Z. Németh Istvánnak ez már a huszonharmadik önálló kötete – ebből hat verseskötet. A könyv, amely nyolcvan (köztük nyomtatásban eddig nem közölt) költeményt tartalmaz, Szepes Erika irodalomtörténész, klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár válogatásában, szerkesztésében és utószavával jelent meg.

A teljes cikk

Úttörő munkáról van szó – méltatta Nagy József történész Berekméri Árpád Róbert „Lesz még kikelet!” – A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a II. világháborúban című hadtörténeti kötetét annak kolozsvári bemutatóján.

A történész az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a marosvásárhelyi Lec­tor Kiadó gondozásában megjelent kötet részletes ismertetőjében többek közt elmondta: a könyvben háborús veteránok visszaemlékezéseit is olvashatjuk.

A teljes cikk

Nem lehet rossz író, akinek műveiből hajdan a nyugatnémet irodalom - közelmúltban elhunyt - óriása, Günter Grass olvasott fel. Az 1982-es west-berlini fesztivál külhoni vendége Juan Rulfo volt. A mexikói mester "Aranykakas" című kötete immáron magyarul is fellapozható.

Januárban lesz három évtizede, hogy Mexico-Cityben utolsó útjára kísérték Juan Rulfot (1917-1986). A már tíz esztendős korára elárvult majdani író első művei a második világháború idején jelentek meg. A Magyarországon is népszerű latin-amerikai szerzőkhöz hasonlóan, s a 19. századi európai mesterekkel összevetve is tehetséges Rulfo kötetei, ha nem is töltenek meg könyvespolcokat, amit papírra vetett az minőségi irodalom. Az erdélyi Bookart kiadónál most napvilágot látott „Aranykakas” című tömör alkotása is elgondolkodtató olvasmány.

A teljes cikk

A 60-as évek végének történelmi szele nem csak Európán viharzott át - Párizstól Prágáig. Latin-Amerikában is komoly változásokat hozott az a korszak, s főleg a következő esztendők. Ignácz Rózsa: Argentína viharszünetben című kötete a távoli kontinensre repíti az olvasót.

Az erdélyi Pro Print kiadónál napvilágot látott, bő 300 oldalas kötetéről így vall a szerző: „Egy tavaszt és egy nyarat töltöttem Argentínában, 1968 októberétől '69 márciusáig. Úgy tetszett, hogy közéleti nyugalom, szemlélődésre alkalmas, békés turisztikára jó csend honol Argentínában – legalábbis egy idegen látogató számára. 1971-ben, kéziratom befejezése után egy évvel, annak újraolvasása során fedezem fel, hogy azok az 'utcai történelemóráimon' szerzett értesüléseim és élményeim, melyeket a könyvben megírtam, ha nem is jósolják meg határozottan az ottlétem óta bekövetkezett forrongó változásokat, egyet kétségtelenül jeleznek. Azt, hogy az a szemlélődésre jó csend csak viharszünet volt.”

A teljes cikk

Lénárd Róbert első gyűjteményes kötetében a vajdasági couleur locale módozatait helyezi tipikusan közép-kelet-európai kontextusba. A négy drámát összeolvasva a befogadó előtt megjelenik a fiatal kisebbségi szükségképpen kisszerű, tragikomikus sorsa. Bármennyire különbözzenek ugyanis a karakterek és a szituációk, összeköti, azaz fogva tartja és determinálja őket a traumatizáló imaginárius tér.

Skizopolisz sokkal inkább állapot, mint hely. Mégpedig olyan, mintha a Deleuze–Guattari szerzőpáros freudi civilizációfelfogás elleni, kapitalizmusról szóló elméletének iskolapéldája lenne.[1] A benne élő emberek megfelelnek a szervek nélküli test paradigmájának, mivel organizáció nélküli absztrakt gépekként működnek. A vágy élteti őket. Koruk nomádjaiként reterritorizálni akarják azokat a területeket, amelyeket az általuk idealizált, közhelyesen boldognak titulált többség elfoglalt tőlük. Az elérhetetlenségük okán kiüresedő vágyak miatti szorongás viszont tudathasadáshoz vezet. A szereplők szinte kivétel nélkül a nyugtalanság, érzelmi tompultság, koncentrációs zavarok, hallucinációk, bizarr motoros aktivitások tünetegyüttesét produkálják. A szindróma megfeleltethető az alapvető posztmodern létállapotnak, amit a teoretikusok a skizofréniával azonosítanak. A szubjektum idegensége önmaga számára, a megtöbbszöröződő identitás okozta problémák minden idevalósi számára rémisztően ismerősek. Nehéz bevallani, de Skizopoliszban otthon vagyunk.

A teljes cikk

Papp Kinga, Toll­for­gató Kál­no­kiak: Csa­ládi írás­hasz­ná­lat a 17–18. szá­zadi Er­délyben, Ko­lozs­vár, Er­dé­lyi Mú­zeum–Egye­sü­let, 2015 (Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek, 284).

Az Er­dé­lyi Mú­zeum–Egye­sü­let az Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek so­ro­za­tá­ban fi­a­tal ku­ta­tók ki­váló dok­tori dol­go­za­tait te­szi közzé. Papp Kinga kö­tete is a pár év­vel ko­ráb­ban meg­vé­dett dol­go­za­tá­nak ki­egé­szí­tett vál­to­zata, amely­ben a szerző a Kál­noki csa­lád tör­té­ne­tébe a 17. szá­zad má­so­dik fe­létől nagy­já­ból a 18. szá­zad utolsó har­ma­dáig nyújt be­te­kin­tést. Ami­kor csa­lád­tör­té­ne­tet em­lí­tünk, el­múlt ko­rok po­li­ti­kai, ér­tel­mi­ségi, ka­to­nai szem­pont­ból ki­emel­kedő sze­mé­lyi­sé­gek élet­raj­za­ira, pá­lya­be­mu­ta­tá­sára gon­do­lunk első­sor­ban. Papp Kinga könyve azon­ban nem erről szól. A kö­tet cí­mé­vel is jelzi, írás­hasz­ná­lati vizs­gá­la­tot vé­gez: a csa­lád­tör­té­net egyes alak­jait sa­ját szö­ve­ge­i­ken ke­resz­tül mu­tatja be, vagyis a szerző nem vál­lal­ko­zik a min­den­tudó nar­rá­tor sze­re­pére, alak­jai ma­guk „be­szél­nek” ma­guk­ról, egy­más­nak – és ne­künk, ol­va­sók­nak is.  

A teljes cikk

 A tudható dolgok terhe
Patak Márta: A test mindent tud. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2015

„Attól a naptól fogva, amikor ráébredsz, hogy embernek születtél, a válladon érezve ennek minden súlyát, és ennek ellenére nem kötöd fel magad az első utadba eső fára, az emberiségnek már megbocsátottál. Ahhoz persze időnek kell eltelnie, hogy embertársadnak egyenként megbocsáss. Talán végig kell hozzá élni egy életet” (179). Patak Márta első kötetének központi magjává a történelem olyan, sokáig elhallgatott eseményeit teszi, melyek óhatatlanul előhívnak identitásbeli, nemzeti érzésekkel és néhol sérelmekkel kapcsolatos kérdéseket. Az elsősorban műfordítóként ismert szerző emléktöredékekből és jelenbeli utalásokból építi fel a regény világát. Az imént felsoroltak adják meg a belső látószöget, azt a közösséget, amelynek emlékezetében még élnek a tragikus események, ám ezek a kényszerű, az évtizedek folyamán rárakódott (el)hallgatási kéreg alól csak akkor szabadíthatóak fel, ha szélesebb perspektívába helyezzük őket, külső, esetenként általánosabb viszonyítási alapot kínálva. A szerző is pontosan ezt teszi, amikor máig megválaszolatlan kérdések sorozatát nyitja meg.

A teljes cikk

Csütörtökön délután adták át Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Fehér Klára irodalmi díjat. Az idei kitüntetettek: Csík Mónika költő, lapunk munkatársa Hattyúnyakú című verseskötetéért és Pópopó és Totyka című mesekönyvéért, valamint Magyary Ágnes Az ördög operába készül és más történetek című novelláskötetéért. A rendezvényt E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója nyitotta meg, Csík Mónika munkásságát Tarján Tamás irodalomtörténész, a Fehér Klára Irodalmi Díj Alapítvány kuratóriumának elnöke, Magyary Ágnesét pedig Arany Zsuzsanna irodalomtörténész, kuratóriumi tag méltatta.

A teljes cikk.

Mihályi Czobor: Angyalok rozettája

Mihályi a kötetben 24 fejezetet beszél el egy város, vagy éppen önnön maga történeteiből. Amennyiben a szemfüles olvasó most fölkapná a fejét, és nyomban James Joyce 24 órásra szabott alapművére, az Ulyssesre gondolna, a szerző kikérné magának, parlagi elbeszélőként nem világremeket másolt. Nála mindez csupán számmisztika... – Az álneves szerző zEtna Kiadónál megjelent könyvéből ajánlunk egy részletet.

A teljes cikk.

Fekete Vince - György Attila - Molnár Vilmos - Lövétei Lázár László

Olvasólámpa

A CSÚCSON?

Amikor ezt az Olvasólámpát írtam, még nem sokat lehetett tudni Houellebecq legújabb regényéről: a Soumission (Behódolás) csak 2015 elején került fel a világhálóra, nagyjából akkor, amikor az épp róla készült karikatúrával a címlapján megjelent Charlie Hebdo szatirikus újság szerkesztőségébe két fegyveres bement és 12 embert meggyilkolt. Ebben a regényében Európa végét írja meg, történetesen azt, hogy 2022-től egy muszlim lesz Franciaország új elnöke, bevezetik az iszlám vallási oktatást és a többnejűséget, a nőket pedig eltiltják a munkától. Az író azonnal felfüggesztette szokásos kötetbemutató kampánykörútját, hiszen egyik közeli barátja, Bernard Maris ismert francia közgazdász-író-újságíró, a lap egyik részvényese is meghalt a lap elleni terrortámadásban. Csak hab a tortán, hogy nem sokkal később egy, a Paris Reviewnak adott interjújából kiderült, hogy igazából ő maga sem hisz a muszlim hatalomátvételben (ez csak egy regény, ugye!), csupán azért írt erről, „mert a regény ezt kívánta meg”. (Egyébként 2002-ben azért került bíróság elé, mert az iszlámot a leghülyébb vallásnak nevezte, de a szólásszabadságra hivatkozva felmentették.) Természetesen azóta a könyv a franciaországi eladási sikerlisták élén áll. Ennyit elöljáróként.

A teljes cikk.

Magyary Ágnes prózakötetéről

Mennyivel többet tudtak klasszikusaink, Jókai, Mikszáth, Krúdy, a nőkről, mint mi ma! Mi­lyen kár, hogy ebben a fene nagy egyenlősdiségben kihalt, elsorvadt a térdet-fejet hajtó szép alázat, a nemes nőkultusz, amellyel Balassi, Petőfi, József Attila kedves asszonyaik elé járultak! Tőlük tudjuk, hogy egykoron a legyező mögül többet megláttak a nők a világ rejtelmeiből, mint az emelvényeken, pulpitusokon szónokoló férfiak.

A teljes cikk.

Maszkok mögött

TÓBIÁS KRISZTIÁN ÉS SZABÓ PALÓCZ ATTILA KÖTETEIRŐL

Az allúziók, reminiszcenciák, travesztiák a lírikus szubjektum gyakori poétikai eszközei, a forma- és stílusgyakorlatok pedig a lírai én kedvelt, látható vagy éppen megfejtésre váró önmeghatározó gesztusai. Tóbiás Krisztián és Szabó Palócz Attila közelmúltban megjelent kötetei az álarcba burkolózó, átíró, továbbíró, „túlíró” poéták kísérletei. A két vajdasági gyökerű, ma már Magyarországon élő szerző lírikusi iskolázottságát, technikáit szemrevételezve lépten-nyomon a metrikai játékokat szívesen űző, írói maszkok mögé gyakran bújó Új Symposion-nemzedék aurájával, alkotói módszereivel szembesülhet az olvasó. Tóbiás és Szabó Palócz versei sokszor használják ezt a vendégszövegekből, imitációkból, halmozásokból, a névmágia hagyományos irodalmi, retorikai gyakorlataiból épülő tradíciót.

A teljes cikk.

Balázs Attila: Szép kis történetek

Alekszej Kirillovics Vronszkijon, aki különben gyűlölte Chagallt, mert a hegedűnél jobban szerette a harmonikát, ugyanakkor imádta a tehenet, s eleinte tengeren átkelő szarvasmarhákat, majd később valami fura kis szigetről származó, nagyfejű alakokat rajzolt, egymással bőszen közösülőket, Alekszej Vronszkijon már nem segíthetett senki. – Balázs Attila kötetéből ajánlunk egy részletet a zEtna Kiadó jóvoltából.

A teljes részlet.

A rejtőzködő, a vagabund és a Casanova

Csík Mónika

2013. május 17.

Változatos szakmai életutak, érdekfeszítő eszmecsere és izgalmas irodalmi alkotások bontakoztak ki szerda este a szabadkai Városi Könyvtár dísztermébe látogató irodalombarátok előtt. Fekete J. József irodalomkritikus, az est moderátora vezényletével, a felvidéki AB-Art kiadó képviseletében Balázs F. Attila, a kiadó vezetője, valamint Mirtse Zsuzsa és Vécsei Rita Andrea irodalmárok mutatkoztak be a közönségnek.

A teljes cikk itt olvasható.

Ki volt Jankovich István, nekünk itt, Nyugat-Európában, s ki volt Közép-Európában?

Az alig egy évtizede elhunyt Pribéri Jankovich István (1920–2002 ) a nyugati magyar emigráció egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb, legérdekesebb alakja volt: sikeres építészmérnök, tengereket, s az óceánt megjárt, több ízben kitüntetett vitorlázóbajnok-hajóskapitány, sportrepülő, közéleti ember, mindezeken felül pedig író és gyönyörű légi-tengeri felvételek, leheletfinom akvarellek alkotója. (Én is lebegtem vele nem egyszer - mint egy álomban – kétszemélyes kis gépével az olasz tavak felett…)

Veres Emese Gyöngyvér összeállítása a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról a Kossuth Rádióban.

Az adás meghallgatható itt.

Szögi Csaba két verseskönyv és két regény után Utolsó éjszakánk Velencében címmel lírai kisprózáit rendezte kötetbe. Az írások zöme talán nem ismeretlen az olvasók előtt, korábbi változatait már olvashatták a Magyar Szó Üveggolyó című mellékletében, a napilap Jó reggeltrovatában, valamint a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat lapszámaiban.

A teljes cikk elérhető itt.

Varga Anikó

A kritikus, ha jól érzi magát

Zsigmond Andrea (és tsai): Mi kritika még? Színek és ének

Mi kritika még? – teszi fel a kérdést Zsigmond Andrea a könyv címében, amiből az olvasó sejtheti, határkérdésekről lesz szó. A vonatkoztatási pont pedig a kritika hagyományos műfaja, illetve az ebben megtestesülő elvárások rendszere. A könyvben található – javarészt a színházhoz, kisebb részben az irodalomhoz kapcsolódó – szövegek ezeket provokálva nyitnak játékos teret a kritika műfaján túl a színházról való beszéd egyéb módozatainak.

A teljes cikk elérhető itt.

Balázs F. Attila Kék című verskötetéről nyomban Tolnai Ottó azúr-megszállottsága jut eszembe, nyitó verse meg egyenesen ezzel a létet és boldogságot, érzelmi bujaságot metaforizáló színnel áll párbeszédben. Tolnai egy helyen azt írta, hogy „nem csak zsófi tengere fekete/ az úr tőlem is visszavonta/ egy nádszálon szívja el a levegővel / tőlem is visszavonta az azúrt / immáron az én tengerem is fekete”, s mintha erre rímelne Balázs F. Attila strófája: „A kék a türelem színe? / Tán ezért lesz szürke a tenger / és az ég / amikor elfogy a harmónia / a türelem / az érzelmek bujasága?”.

A teljes cikk itt.

A kötet megrendelhető itt.

A „hím dög” és a szépség

Varga Melinda

Erotika, filozófia, szépségkultusz, férfitermészet és tiszta ég.E kulcsfogalmak társíthatók Noszlopi Botond legújabb, A szórakoztatás mesterfoka című kötetéhez.

A teljes cikk elérhető itt.

Veszélyben a határon túli magyar könyvek forgalmazása – Bihari Zoltán

Jolsvai Júlia - 2013.01.31.

A Xantusz Könyv forgalmazza több mint 10 éve a határon túli magyar nyelvű könyvek tetemes hányadát, foglalkozik erdélyi, felvidéki és délvidéki kiadók könyveivel. A megváltozott piaci körülmények, a romló gazdasági helyzet viszont komoly veszélybe sodorta a cég működését. A cégvezetővel, Bihari Zoltánnal beszélgettünk.

A teljes cikk elérhető itt.

Lehet, hogy ma a Grund a Facebook-on van? (Interjú Dimény Lóránttal készülő, új könyve kapcsán)

A 18. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra fog megjelenni Dimény Lóránt első regénye, a Tizenegy. A Bookart Kiadó új könyvének fülszövege: “A kilencvenes évek első felének marosvásárhelyi lakótelepe lehetne bárhol Erdélyben, ahol a diktatúra alól felszabaduló generációk futballozni, csavarogni, a világba belekóstolni vágynak. Egy sürgősen eladott futballpálya, a régi cimborákból összeverbuvált tizenegy, és az istenek legyőzése kiváló ürügy arra, hogy egy letűnt korra – a gyerekkorra emlékeztessen Dimény Lóránt regénye. A Tizenegyben benne van mindaz, ami a rendszerváltást követő éveket meghatározta: a holland segélyek, sosem látott színek, illatok és ízek kavarodása a Ceaușescu-rezsim épített és szellemi „örökségével”, egy elzárt világ találkozása a féktelenül beáramló hatásokkal. És a lakótelepi kölykökkel, akik lassan felnőnek, és saját kapujuk előtt labdát szerezve, meg sem állnak az ellenfél hálójáig.” Dimény Lórántot faggattuk új könyve kapcsán.

A teljes interjú itt olvasható.

A SZÉKELY KÖNYVTÁR könyvsorozat Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Kiadóhivatal közös nagyszabású projektje. Olyan, a székelység múltjával és jelenével foglalkozó kötetek látnak majd napvilágot a sorozatban, amelyek nemcsak székely-magyar öntudatunk megerősödését segítik elő, hanem egyúttal élvezetes olvasmányul is szolgálnak.

A kiadó kiemelten fontosnak tartja, hogy szép kötetek jelenjenek meg a sorozatban, amelyekre később mint műtárgyakra is büszke lehet a könyvek tulajdonosa. A sorozat kötetei épp ezért egységes köntösben, „kézhez álló”, könnyen olvasható/forgatható formátumban jelennek meg.

Minimum 100 kötet megjelenését tervezik 10 év alatt a székely-magyar írott kultúra legkülönbözőbb területéről. Évente 10 kötet lát majd napvilágot. Az első 8 kötet már elérhető a Xantusz Könyvnél.

Lehetséges, hogy a sorozatban megjelenő kötetek egyes darabjai már ott vannak a családi és közkönyvtárak polcain, ennek ellenére a kiadó úgy gondolja, a sorozatban való megjelentetésükkel olyan „szellemi minimumot” kínál az Olvasóknak, amelyre a későbbiekben bízvást lehet alapozni.

A sorozat köteteinek egységára: 2890 Ft

Szerkesztőbizottság

A sorozat szakmai részéért 6 tagú szerkesztőbizottság felel.

• Fekete Vince – József Attila-díjas költő, szerkesztő
• Ferenczes István – József Attila-díjas költő, író
• György Attila – József Attila-díjas író, újságíró
• Lövétei Lázár László – József Attila-díjas költő, szerkesztő
• Mirk Szidónia-Kata – szerkesztő, a néprajztudományok doktora
• Molnár Vilmos – Márai Sándor-díjas író, szerkesztő

                (A nevekre kattintva többet is megtudhat a szerkesztőkről.)

A sorozat egységes grafikai arculatáért Léstyán Csaba grafikus felel.

A Xantusz Könyvnél megvásárolható kötetek:

Székely népballadák ♦ Mikes Kelemen: Törökországi levelek ♦ Bözödi György: Székely bánja ♦ Kányádi Sándor: Válogatott versek ♦ Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae ♦ Benedek Elek: Székely népmesék ♦ Zsögödi Nagy Imre: Följegyzések ♦ Farkas Árpád: Válogatott versek

A határontúli magyar könyvkiadás az összmagyar kultúra igen fontos eleme, megvalósítói, a könyvkiadók az anyanyelvi kultúra és tudomány kiemelten fontos intézményei.

A határontúli magyar könyvkiadás, az írott kultúra az utóbbi időben válságba került. Évről évre egyre kevesebb határontúli szerző jelenik meg, tovább romlott az értékesítés helyzete és lehetősége a könyvpiacon, ami könyveink piaci jelenlétének beszűkülését s kiadóink ellehetetlenülését eredményezi. Úgy véljük, hogy a határontúli könyvkiadásnak s ebből következőleg az anyaországi támogatásoknak is szem előtt kellene tartaniuk azt a célt, hogy a kevésbé piacorientált, de a magyar nemzeti kultúra számára fontos művek is megjelenhessenek, s azok a magyar könyvtárakba és az olvasóhoz eljutva nemzeti kinccsé válhassanak. Ez a határontúli kiadói műhelyek szempontjából is igen fontos, mert teret biztosít az alkotó értelmiség számára, amely meghatározó tényezője a kárpát-medencei magyar közösségek magmaradásának. Hitünk szerint egy nemzeti közösségnek akkor van jövője, ha van saját alkotóértelmisége.

Könyves körkép a határon túli magyar vidékről
Szabó Palócz Attila
2012. október 21., vasárnap

Határon túl

A határon túli magyar könyvkiadás az összmagyar kultúra igen fontos eleme, megvalósítói, a könyvkiadók az anyanyelvi kultúra és tudomány kiemelten fontos intézményei – akár ez a gondolat is lehetett volna a mottója annak a találkozónak, amelyet pénteken tartottak meg a felvidéki Dunaszerdahelyen. „Azért hívtam életre a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Érdekvédelmi Fórumát, mert évről évre egyre kevesebb könyv jelenik meg, a minőségi irodalom egyre inkább háttérbe szorul, és ennek elsősorban anyagi okai vannak” – mondta lapunknak a találkozó kezdeményezője és házigazdája, Hodossy Gyula felvidéki magyar költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke. A pénteki összejövetelen az erdélyi, felvidéki, horvátországi, kárpátaljai, muravidéki és vajdasági magyar könyvkiadók képviselői és vezetői vettek részt. „Tudatosítani kell a döntéshozókban, hogy ha egy közösségnek nincs értelmisége, ott a kisebbség is megszűnik” – hangsúlyozta Hodossy Gyula.

A teljes cikk itt olvasható.

Áru-e a könyv?

Szabó Palócz Attila

Magyar Hírlap, 2012. október 13.

Aligha találhatunk manapság Magyarországon olyan embert, aki a Kárpát-medencei, a teljes határon túli magyar könyvkiadás helyzetét, a külhoni magyarság irodalmi életének minden rezdülését, mindennapi gondjait és erényeit jobban ismerné, mint Bihari Zoltán. Érdekes módon azonban a Xantus Könyv Kft. ügyvezetője nem irodalmár, könyvterjesztéssel foglalkozik, cége ma az egyetlen az országban, amely határon túli magyar kiadványok behozatalára szakosodott. A kiépült rendszer azonban, amely egyfajta kultúrmissziót lát el, és nagyrészt nonprofit alapon működő kulturális szolgáltatásokat nyújt, megújításra szorul, a jelenlegi támogatási rendszerben hosszabb távon már nem fenntartható.

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

Megrendelhetőek a komáromi Honismereti Kiskönyvtár köteteit, mely a Tájak, korok, múzeumok című sorozat szlovákiai megfelelője, és a szlovákiai magyar vonatkozású településeket, műemlékeket mutat be képekkel illusztrálva. A sorozat kötetei kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak, csak nálunk rendelhetőek meg.

Most kedvezményesen, 450 Ft/kötet áron rendelheti meg a sorozat darabjait.

A füzetek mérete: 120×165 mm, 16 oldal. Minden kötet gazdagon illusztrált fényképekkel, térképekkel, rajzokkal.

A sorozat kötetei által bemutatott településeket a következő térképen láthatja:

View Honismereti Kiskönyvtár in a larger map

A kötetek listáját a lenti táblázatban találja, amely segítségével – ha beírja a darabszámot és visszaküldi részünkre – meg is rendelheti a kiválasztott kötetet/köteteket.

Mire csodálkozik rá leginkább egy könyvész Vancouverben? Hát a hétemeletes könyvtárra. Balázs F. Attila fényképezőgéppel készítette kisfilmjét.

A film itt tekinthető meg.

Bozsik Péter A pálinka dicsérete című könyvéről Czinki Ferenc tollából olvashatunk recenziót a Magyar Narancsban.

A cím igen vonzó. Azt hihetnénk, végre egy könyv, amelyik nem mardossa a magyar nép lelkét, hanem simogatja. A mi szerzőnk, a mi irodalmunk, a mi pálinkánk. Azt sejteti, hogy mégiscsak van feloldozás ebben a félreeső európai zugban. És mekkorát tévedünk.

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

2012. augusztus 1-jétől 18-áig tartott a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben a nemzetközi PEN Club magyarországi szervezetének alkotótábora, melyet hagyományteremtő jelleggel először rendeztek meg tíz ország íróinak részvételével.

A teljes cikk az Irodalmi Jelen oldalán.

Címerek trubadúrja

Kiss Gergely

A címereknek is megvan a maguk sorsa, története. E színes pajzs- és sisakdíszek a XII. század első felében jelentek meg Nyugat-Európában, a keresztes csatamezőkön és a lovagi tornákon edződött királyok és főurak állandósuló - családon belül öröklődő, esetenként földbirtokhoz kötött - jelvényeiként.

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

Svájci zegzugok

Egy könyvsorozat első három kötetéről

A csíkszeredai Bookart Kiadónak a Svájci írók című sorozattal kettős célja volt. Egyrészt felfedezni és a magyar olvasók számára hozzáférhetővé tenni a modern svájci irodalmat, másrészt – hazabeszélve Erdélybe – megmutatni, hogyan működhet jól, sőt nagyon jól több etnikum, több nyelv, több kultúra együttélése és egymásra utaltsága.

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.

A történelmi Erdély teljességre törekvő nagy kastélykönyvének lapjain hatvan birtokos család és százharminc épület dicsőséges hajdana s jelenkori kálváriája elevenedik meg.

A köztünk élő, mai kalandor

Lapozó. A történetek főhőse épp attól mélységesen casanovai, hogy elrugaszkodik 18. századi előképétől

Ha könnyelműen, a felszín megtévesztő csillogása, illetve csalóka visszfényei mentén, vagyis nem a megfelelő irányból közelítünk Balázs F. Attilának az idei, 83. Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetéhez, a cím akár megtévesztő is lehet: a 18. századi ismert kalandor – hogy egyszer a teljes nevét is leírjuk: – Giacomo Girolamo Casanova de Seingalt velencei származású „világfi” önéletírásához, visszaemlékezéseihez, naplóihoz ugyanis a szerző történeteinek vajmi kevés köze van. Sőt, ha Casanova figuráját, személyiségét a köztudatban élő sztereotípiák alapján közelítenénk meg, és ennek újramesélését, visszatükrözését várnánk az erdélyi származású, de a Felvidékre áttelepült Balázs F. Attilától, akkor is csalódással tennénk le kötetét. A nagyszerű talján mester – minden idők egyik legnagyobb filmrendezője –, Federico Fellini 1976-ban, Donald Sutherland főszereplésével készült alkotása azonban már annyival közelebb vihet bennünket a kötet Casanova-képéhez, hogy mindkettőben egy, a valóságban is létezett férfi élete és „munkássága” által keltett, de tőle már teljesen elrugaszkodott és elvonatkoztatott legenda újrakonstruálását láthatjuk. Fellini valóban Casanova írásait használta fel filmjéhez, mintegy irodalmi alapként, de főhősének jellemét és személyiségét – alkotóként! – már ő maga határozta meg. S ezzel máris hozzájárult egy fiktív figura megalkotásához. A kitalált főhősök pedig – ha valóban jól vannak kitalálva, és ha valóban hitelesek – egy idő után mindig önálló életre kelnek…

A teljes cikk a Magyar Hírlap oldalán.

Rangos díjat kapott Balázs F. Attila a vancouveri World Poetry Nemzetközi Költészeti fesztiválon. A Csendes-óceán partján fekvő festői város irodalmi rendezvényére a világ minden tájáról érkeztek meghívottak. A díjazottak között volt még: Alan Hill (Nagy Britannia), Richard Doiron, és Dr. Stephan Gill (Kanada), Doc PenPen (Fülöp-szigetek) , Yoshifumi Sakura (Japán), Zayra Yves (Egyesült Államok), Samarendra Patra (India), Khowaja Abadullah Ahrar (Afganisztán).

2012 év végéig a kanadai Libros Libertad Publishing kiadja Balázs F. Attila angol nyelvű verseskötetét. A verseket Lucia Gorea fordítja majd.

Kanadából hazatérve, a költő azonnal Craiovára (Románia) utazott, ahol átvette az Eminescu Nemzetközi Akadémia műfordítói díját.

Egy balszerencsés alapítványi döntés nyomán az idén megfeleződött a délvidéki vajdasági magyar szépirodalmi produkció. A nagy anyaországi terjesztőcégek sokszor nehezen fogadják a határon túli kis kiadók könyveit, mert nem fizetődik ki nekik kis példányszámú köteteket árusítani – mondta el a lapunknak Beszédes István József Attila-díjas, délvidéki magyar költő, a zentai zEtna webmagazin és könyvkiadó vezetője. A kis könyvesműhely a korábbi években nemegyszer a legtöbb kortárs irodalmi könyvet jelentette meg a Délvidéken.

Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Hírlap oldalán olvasható.

Papp Sándor Zsigmond recenziója a Népszabadságban Stefan Banulescu: A milliomos könyve című Bookart könyvről itt.

A kötet megrendelhető itt.