Amikor a magyar királyi honvédség alakulatai az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés értelmében megkezdték Észak-Erdély és a Székelyföld birtokbavételét, a 2. hadsereg III. hadtestének kötelékébe tartozó nagykanizsai 9. önálló gyalogdandár katonái a Sebes-Körös völgyében, az újonnan megállapított déli határ mentén vonultak be a visszatért területekre. A zalai honvédek szeptember 6. és 11. közötti, Nagyvárad előterétől a Királyhágón át Kolozsvárig tartó észak-erdélyi bevonulása békés diadalmenet volt, melyet sehol sem kísértek incidensek vagy atrocitások. A román uralom alól felszabadult magyar lakosság mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadta, és boldogan látta őket vendégül. Az Észak-Erdélyben, elsősorban Kolozsváron töltött hetek életre szóló, felejthetetlen élményt jelentettek a bevonulásban résztvevő zalai honvédek számára. Az 1940. májusi mozgósítás és az észak-erdélyi bevonulás egyes mozzanatait, helyszíneit és szereplőit számos zalai tiszt és honvéd örökítette meg – ma már leszármazottaik által őrzött – levélben, naplóban, visszaemlékezésben vagy amatőr fényképeken. Ezek közül a legfontosabb, forrásértékű szövegeket és fotókat válogattuk ki, hogy az észak-erdélyi bevonulás 75. évfordulóján korabeli sajtótudósításokkal kiegészített dokumentumkötettel állítsunk emléket a történelmi jelentőségű eseményeknek, illetve az abban résztvevő zalai honvédeknek.
A kosár üres
