Betöltés...

Tulipánból paprika

Veronika Šikulová

Ár: 2.290 Ft

Raktáron

L'Harmattan Kiadó, Budapest
135 x 205 mm, fűzött, 188 oldal
Kiadás éve: 2017
Fordító: Mészáros Tünde
Sorozat: Világszép irodalom
ISBN: 978-963-414-286-7

"Reggeli után meg szalad mindegyik a maga dolga után, hol főzni, hol ki a kertbe, folyton uborkát tesznek el meg befőzik lekvárnak a barackot, délután meg újra átmennek egymáshoz. És beszélnek közben magyarul meg szlovákul, hogy mit főztek és mit csináltak ma, vagy felidézik, hogyan vesztette el Mihálbáči az autó utánfutójából az Ilont, amikor az anyánk esküvőjére mentek Dubovába, vagy a fess öccseikről beszélgetnek, a Janyról és a Lajčiról, a Jany vasutas volt, hát ott is halt meg az állomáson, munkából jövet, a Lajčit meg a szerelmi bánat vitte el. Aztán minden átmenet nélkül az jön, hogy a tamariszkusz itt e, az ablak alatt milyen kicsike volt milyen sokáig, aztán most meg hegyette van a kerítésnek, hogy késik az ötórási, tegnap meg korábban ment, és hogy a Babáčka meg van bolondulva tisztára, másról se tud beszélni, csak a Gaškóról, az meg közben istentudja, merre kódorog ... " 

A pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett újságírás szakon. Veronika Šikulová művei többnyire önéletrajzi ihletésűek, leginkább saját családja életéből és történetéből merít. Ötletesen váltogatja az elbeszélői módokat, a komoly és a humoros témákat, ügyesen alkalmazza az irónia és paródia eszközeit. Elbeszéléseinek helyszíne a Kis-Kárpátok festői borvidéke. Az írónőnek 2014-ben megjelent regénye magyar fordításban Menettérti (Miesta v sieti, 2014) címmel a L’Harmattan kiadó gondozásában. Egy évvel később ugyanennél a kiadónál jelent meg a Hiányos fiasítás (Medzerový plod) című regény, amiért 2015-ben az írónőnek ítélték az egyik legrangosabb szlovák irodalmi díjat, az Anasoft Literát.

Azt mondják, az életről beszélni kell. Szövegeiben a maga sajátos módján valami hasonlóval próbálkozik Veronika Šikulová is. Kibeszél. Számot vet gyermekkorával, kamasz éveivel, szüleivel. Novellafüzérében az elbeszélések egymásra épülnek, de mindegyik értelmezhető önmagában is. A könyv második része inkább elbeszélői kísérletezgetés, variációk ugyanarra a témára, bár a szereplők és a környezet nem változnak. Az írónő mintha egy kaleidoszkóppal játszana. Elég megmozdítani, változtatni a látószögön, kicserélni egy mondatot vagy szót, és a történet megváltozik.



Részletes keresés