Betöltés...

Taplómegmunkálás Korondon

István Lajos - Szőcs Lajos

Ár: 1.500 Ft

Raktáron

Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont
Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely
145 x 210 mm, kötött, 126 oldal
Kiadás éve: 2008
ISBN: 978-973-1879-03-1

Régebbi ötlet megvalósulása a taplómegmunkálásról szóló önálló kiadvány. Időközben több tanulmány is kezembe került, ám a témának több kutatója lévén csak korondi vonatkozásban is, így legkézenfekvőbb megoldásnak látszott, hogy elsősorban korondi szakemberhez forduljunk. Ez akkor következett be, amikor a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont 2007-es kiadói tervébe bekerülhetett a téma. Szőcs Lajos nyugalmazott tanítóhoz régi ismeretség fűzött, tudtam is a toplászatról megjelent munkájáról- erre építettük rá a részleteket. A felhasznált anyagok egyike István Lajos és Szőcs Lajos A korondi taplóipar története című munkájaként a XLIV. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton felnőtt IV. díjban részesült 1997-ben, ebből egy-egy részt beemelhettünk a készülő kéziratba, ám Szőcs Lajosnak sok napjába és éjjelébe telhetett, amíg a felvetett részletkérdéseket megoldottuk. Munka közben új meg új adatokra bukkantunk, a gyűjtés még gőzerővel folyt, miközben a kéziratot szerkesztettem. Közben lehetőségem volt megismerkedni az említett tanulmány társszerzőjével, a korondi István Lajossal, akit megjelent néprajzi tanulmányai okán tisztelhettem. Ő és fia, ifjabb István Lajos toplásztörténetei ugyancsak bekerültek a kéziratba, Szőcs Lajos gyűjtései mellé.

Rendkívül gazdag képanyagból válogathattunk. Szőcs Lajos saját és összegyűjtött felvételeit kiegészítették kollégám, Balázs Ödön kitűnő minőségű fotói. Ha egymás mellé tesszük a témával kapcsolatos felvételeket, akár képes albumot is szerkeszthetnénk belőle, így azonban többszörös megrostálás után csak a legjellemzőbbeket használtuk fel. A mintakincset már korábban összegyűjtötte Korond ismert krónikása, István Lajos. Közben annyi mindent megtudtam a szakmáról, hogy egy-egy korondin is túltermék - mondhatnám tréfásan. Rendkívül tanulságos volt a szerkesztés, ugyanis a kezdetekről meg a változás folyamatáról is sok újat megtudhattam. Az olvasó pedig e könyvből választ kaphat minden lényeges kérdésre, amit a taplómegmunkálással kapcsolatosan feltehetünk. Hogy miért csak Korondon dolgozzák fel ily módon a taplógombát és máshol miért nem honosodott meg ilyen formában, mértékben e mesterség, nehéz lenne válaszolni, sőt az utóbbi évek tapasztalata szerint - amit a könyvben egy egész rész támaszt alá Korondi toplászcsaládok címmel - társadalmi tekintélye is csökkent a szakmának: kevésbé jövedelmező, mint korábban, és ennek kitapintható gazdasági okai meg következményei vannak. Nem a taplófeldolgozás az egyedüli kézműves foglalkozás, amelynek napjai leáldozóban vannak, ám ne legyünk borúlátók: a jó munka mindig érték!

Egy mesterség eltűnésével nem pusztán gazdaságilag, anyagiakban lennénk kevesebbek, hanem nyelvünkben, és a kereskedés okán kapcsolatainkban stb. is. E könyv nem ilyen megközelítésben tárgyalja a toplászatot, ellenkezőleg: célunk az, hogy jobban, alaposabban megismerhető legyen a munkafolyamat, az olvasónak ismeretei legyenek az eszközökről, a körülményekről is (emiatt kerültek be a toplászoktól gyűjtött történetek is). Szőcs Lajos szeretné - és ebben valószínűleg nincsen egyedül-, ha egy állandó jellegű kiállításon lehetne bemutatni a taplófeldolgozás teljes munkafolyamatát és eszköztárát. E célra még egyszer össze kellene gyűjteni a megfelelő anyagot, és szükség lenne megfelelő kiállítófelületre is Korondon. 



Részletes keresés