A Szlovákiai Magyar Írók Társasága a Magyarországon évtizedek óta megjelenő Szép versek antológia mintájára 2004-től minden évben közzé tesz egy versantológiát a szlovákiai magyar szépírók előző évben megjelent alkotásaiból.
Most egy általam szerkesztett antológia utószavát írom, és azt kell látnom, hogy ( ... ) szakasztott olyan szerkeszteni, mint írni. Ugyanolyan komoly játék. Alig túlzok. Antológiát összeállítani - alig túlzás - veszélyes. Ha olvasol, zenét hallgatsz és képtárakba jársz, antológiát szerkesztesz. Saját kedvenceid csoportosítod, beveszel és kiraksz, visszaveszel, visszajársz, elidőzöl, gyorsan továbblépsz. Magánügy: amíg meg nem írod, elő nem tárod. Aki az irodalom alakulásáról, könyvekről, szerzőkről ír, erről igen és arról nem, folyamatosan a maga antológiáját állítgatja össze. Amikor elfogadtam a fölkérést, hogy szlovákiai magyar költők 2005-ös munkáiból állítsak össze egy kötetet, sok minden miatt nem vállaltam el. Először is a lustaság. ( ... ) Ráadásul ki tudja, mibe nyúlok. Mert ismerek ugyan sok mindenki felvidékit, de mindenkit mégsem. A viszonyokat végképp nem, elefánt a porcelánboltban, és lehet, hogy csupa ócska csuprot sodrok le a polcról, de mi lesz, ha valami ritkaszépet? ( ... ) Meg aztán felvidéki v. szlovákiai (magyar) irodalom, olyan egyáltalán nincs. Annyira van, mint Szondy utcai (magyar) irodalom: tehát úgy van, hogy nincs, hiába vagyunk a Garaczi Lacival Szondy utcai írók, Szondy utcai irodalom mégsincs, lássuk be. ( ... ) Viszont „jön a szerelem, oly édes. / Szeretni és szeretve lenni, / mondhatom, jaj de nagyon édes", hát ezért vállaltam el mégis. Szerelemből. Ha (nem) tetszik, (ne) nézzék el nekem. Kukorelly Endre
A kosár üres
